Will csak akkor engedi, hogy kimenjek Miával sétálni, ha van velem valaki, mert ha elhúz a kutya, bármikor rosszul lehetek, és azt senki se szeretné. Én se, ezért is ellenőrzöm, hogy a csodálatos fehér kabátomban benne van-e az érme, amit Willtől kaptam. A csodálatos fehér kabátot pedig Cath-től, aki ezt tizennégy évesen tudta viselni, majd állítása szerint mindenhol kicsi lett. Be kell vallanom, ilyenkor nem tudok sajnálatot érezni, mert ez a kabát egy csoda. Minden ruhám mostanra Cath egykori ruhája, de a leginkább ezt a kabátot szeretem. Ebben, és egy mosolygó fejes zokniban bandukoltam fel Jason szobájába - nem tudom, miért éppen hozzá - és kértem meg könyörgően, hogy jöjjön el velünk sétálni. Kutya és kedves lány, akik szeretnének enni a frissen sült minifánkból, és mind a ketten nagyon szépen tudnak nézni. Csak természetes, hogy nekünk nem tudott ellenállni. Már a tér felé sétálunk, amikor felpillantok rá.
- Ugye itt maradsz addig, amíg megszületik a kisbaba?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750620#post750620][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.02.21. 19:23[/b][/url]

Will csak akkor engedi, hogy kimenjek Miával sétálni, ha van velem valaki, mert ha elhúz a kutya, bármikor rosszul lehetek, és azt senki se szeretné. Én se, ezért is ellenőrzöm, hogy a csodálatos fehér kabátomban benne van-e az érme, amit Willtől kaptam. A csodálatos fehér kabátot pedig Cath-től, aki ezt tizennégy évesen tudta viselni, majd állítása szerint mindenhol kicsi lett. Be kell vallanom, ilyenkor nem tudok sajnálatot érezni, mert ez a kabát egy csoda. Minden ruhám mostanra Cath egykori ruhája, de a leginkább ezt a kabátot szeretem. Ebben, és egy mosolygó fejes zokniban bandukoltam fel Jason szobájába - nem tudom, miért éppen hozzá - és kértem meg könyörgően, hogy jöjjön el velünk sétálni. Kutya és kedves lány, akik szeretnének enni a frissen sült minifánkból, és mind a ketten nagyon szépen tudnak nézni. Csak természetes, hogy nekünk nem tudott ellenállni. Már a tér felé sétálunk, amikor felpillantok rá.
- Ugye itt maradsz addig, amíg megszületik a kisbaba?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750627#post750627][b]Jason Henry Payne - 2019.02.21. 20:01[/b][/url]

csiperke

Egy hirtelen mozdulattal kapom el a szökni próbáló csokibékát, amit még akkor nyúltam le Norinától, mikor hajnalban két rosszullét között épp valami borzadályt tunkolt szerencsétlen unokaöcsémbe, és bár a kissrác igazi tökös partizán - némi köze csak van hozzám, vagy mi -, az egész házat felordító ellenállását az anyja egyetlen jól irányzott kanáldöféssel törte le. Áucs. Én meg kihasználva az állapotos nő figyelmetlenségét, vágtam egy félreérthetetlen fintort az etetőszékben harcoló mohikánra, és élve a kínálkozó alkalommal, csúnyán elloptam Mrs. Payne békáját, aztán nem feltűnően rizsázva egy kicsit a várható lehűlésről, kikamikazéztam a káposztaszagú konyhából.
Az igaz, hogy ha már vagy olyan galád, és lopsz, akkor legalább a terhes nőket kíméld, különben a csokijától fosztott drága mama hisztérikus drámaisággal fogja kisírni a lelkét a környezetében élő összes embernek? Hm, nemt'om, lehet csak városi legenda.
Eltűnődve harapom le a béka fejét, aztán átsandítok csiperke felé.
- Hát, ha Norina nem teszi ki a szűröm szülés előtt, akkor persze - csámcsogom, és közben széles vigyorral átintek az utca másik oldalán sétáló párnak. Kedélyesen, az orrom alatt dörmögve folytatom. - Ma történt egy kis baleset. Találtam egy kis csokit a konyhapulton, és hát... hogy is fogalmazzak... lehet, hogy a kezemben maradt...
Pillantásom bűnbánóan az ujjaim között tartott édességre esik, majd ki tudja miért, talán, mert rádöbbenek arra, milyen udvariatlan is voltam, amiért nem kínáltam meg csiperkét, vagy mert nem szeretnék egymagam bajba kerülni, és ő a létező legmegfelelőbb bűntárs-jelölt, de a fejnélküli dagadt békát egyszerre felé nyújtom, és színtelen hangon, nagyot nyelve kérdezem meg tőle:
- Kérsz? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750631#post750631][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.02.21. 20:14[/b][/url]

Úgy nézek rá, mint aki nem látott még embert a világon, amikor azt mondja, hogy a csoki, amit éppen fogyaszt, az igazából nem is az övé, hanem konkrétan, ellopta, méghozzá Norinától.
- De hát!
Hápogva, mint egy kacsa, nézek rá, majd szabad kezemmel, amelyikkel nem Miát próbálom visszatartani, a lámpákkal jól megvilágított útszakaszon, hasat formázok a sajátom elé.
- Norina már nagyon terhes.
Nagyon szépen próbálom megfogalmazni azt, hogy szerintem ez nem jó ötlet, végül, csak megsimítom a hatalma karját. A kezem szinte teljesen elveszik ekkora méretnél.
- Sajnálom, kedveltelek.
Még a szám is lefelé görbül, persze remélem, hogy Norina nem találja ki, hogy ő volt. Rákenhetnénk Cathre vagy Chrisre, velük úgysem kiabálna. Azt hiszem, kezd előtörni belőlem az a Brightmore féle gúnyos gonoszság, ami Denist élteti. Nem lesz ez így jó.
- Persze!
Lelkesen mozdulok a béka felé, de nem kézzel, hanem szájjal, és a hátszó lábát meg a kis dundus hasa egy részét le is harapom, Jason arcát figyelve. Látom én, hogy a lányok hogyan játszanak a fiúkkal, és olyan vicces, hogy én is ki akarok próbálni egy csomó mindent. Mint ezt is. Jason úgysem veszi komolyan.
- De a hallgatásomnak ára van. Mondjuk egy extra adag minifánk.