Odáig eljutottam már, hogy az ablakokat besötétítsem, mert nem mintha zavarna egy kukkoló, de lehet, hogy mégiscsak de. Meleget is csináltam, és legalább két tucat gyertyát is meggyújtottam. Mondjuk igen, a huszadik környékén eszembe jutott az is, hogy lehet jobb lenne, ha nem egyesével, öngyújtóval tenném meg, hanem inkább egyetlen pálcasuhintással, de most kit érdekel. Szépen feldíszítettem a helyet is, sőt, még szarvasos mintás piros-fehér takarókat is hoztam. Hát nehogy már azt mondja, hogy nem volt teljes a szolgáltatás. Még idő előtt gyorsan átöltöztem, a mikulás sapit is a fejembe húztam, aztán kényelmesen elhelyezkedtem a matrac közepén a véletlenül szexistennő pózban, és amíg várakoztam, addig is hevesen kattogott az agyam, hogy hogyan ne szóljam el magam Denis előtt. Hihetetlen, hogy mennyire kis ribi tudok lenni.

Odáig eljutottam már, hogy az ablakokat besötétítsem, mert nem mintha zavarna egy kukkoló, de lehet, hogy mégiscsak de. Meleget is csináltam, és legalább két tucat gyertyát is meggyújtottam. Mondjuk igen, a huszadik környékén eszembe jutott az is, hogy lehet jobb lenne, ha nem egyesével, öngyújtóval tenném meg, hanem inkább egyetlen pálcasuhintással, de most kit érdekel. Szépen feldíszítettem a helyet is, sőt, még szarvasos mintás piros-fehér takarókat is hoztam. Hát nehogy már azt mondja, hogy nem volt teljes a szolgáltatás. Még idő előtt gyorsan átöltöztem, a mikulás sapit is a fejembe húztam, aztán kényelmesen elhelyezkedtem a matrac közepén a véletlenül szexistennő pózban, és amíg várakoztam, addig is hevesen kattogott az agyam, hogy hogyan ne szóljam el magam Denis előtt. Hihetetlen, hogy mennyire kis ribi tudok lenni.

- Mr. Brightmore.
Biccentek felé kimérten, búgó hangon köszöntve őt. Bal kezemmel támasztom magam, nem mintha annyira ki kéne nyomni a csajokat, eléggé feltűnő jelenségek, míg balommal a szőrös melltartómat simogatom. Annyira tipik nő vagyok, hogy az valami borzalom. Látom gyülekezni a viharfelhőket a fejünk felett, és én mit csinálok? Szerepjátékos szex! Mert az mindenre megoldás. Ejj de kapóra jött nekem ez a mikulás. Nézem őt, ahogy bemászik mellém, és hideg érintésétől aprót rezzen a testem. Jóleső sóhaj hagyja el az ajkaimat, ahogy rá pillantok.
- Határozottan a rossz fiúkhoz kell sorolnom önt, uram!
Rivallok rá igyekezve tartani a hűvös távolságot, amit még vagy egy percig vagyok képes fenntartani.
- De talán, átírhatom.
Csúsztatom lejjebb a kezét, és ahogy a megfelelő pontra ér, úgy szélesedik ki a mosolyom is.
- Mondtam, hogy a fagyöngy alatt szabad.

- Kiskutyát.
Valljuk be, baromira hangulatos ez a hely, és nem is nagy, könnyen ki lehet pofozni, hogy az ember hangulatba jöjjön, de azért ha lett volna mód, akkor nyilván máshova viszem. Viszont még van pár napom addig, kitalálhatom, mit adok. Van egy ötletem, de az ijesztően nagy csattanó lenne, és mint már írtam, ez gyakorlatilag az előre békülős szexünk, csak természetesen Denis ezt nem tudja.
- Tetszettek a képek?
Kérdezem, miközben kihámozom a pólójából. Szerencsére már nincs olyan hideg, mint amikor jöttem, de velem ellentétben rajta még mindig sokkal több ruha van, ami nagy hiba. A csókjai közben kicsit megemelkedem, és ahogy a fején áthúzom a pólót úgy viszonozom a csókjait a nyakán és a a kulcscsontján.

Finoman az ajkába harapva késztetem megállásra, hogy hátul babráló kezét előre húzzam. Ott nyílik. Számomra könnyebb ott, mint magam körül körbepörgetni az anyagot. Amikor érzem, hogy jó úton jár, bocsánatkérően csókolom tovább. Magamhoz ölelve őt, a hajába túrok jobb kezem ujjaival, míg a ballal a nyaka és a füle mögötti részt cirógatom.
- Utállak Brightmore.
Nevetem bele a csókba ezt a gyerekes kijelentést. Egyrészt nem igaz, másrészt nem őt utálom, szó sincs róla, hanem azt, amit velem tesz, hogy képtelen vagyok nem vele lenni.

- Denis...
A hangom könyörgő, és valóban könyörgök is neki, hiszen tudja, hogy mennyire utálom, amikor halogat és kínoz, ez pedig, ez a finom lassúság az, amivel a leginkább az őrületbe tud kergetni. Azért az első alkalom óta fejlődött a kis mocsok és kiismert már. Pontosan tudja, hogy már régen helyet cseréltünk volna, ha nem fogna le. Behunyom a szemem, és próbálom szuggerálni gondolatban, hogy ha már csinálja, akkor csinálja rendesen, és ezek után én még komolyan képes vagyok visszajönni hozzá, újra és újra.
- Komolyan mondom, ha én leszek felül, kicsinállak.

Ahogy a vállamhoz ér a homloka, úgy döntöm oldalra a fejem, és apró puszikkal hintem be a halántékát. Próbálok közben kiszabadulni, de nem azért, hogy valóban ledöntsem a helyéről, hanem hogy az ujjaimat az ujjaival összefonjam. A homlokát érezve a homlokomon kinyitom a szemem, és nézem őt, nézem, ahogy élvezi, és fokozatosan én is eljutok oda, hogy már nem tudom tagadni előtte, hogy élvezem, amit csinál. Mindig próbálom ezzel húzni az agyát, hogy úgy csinálok, mintha nem hatna meg, de tudja nagyon jól, hogy igenis nagyon, nagyon sokat jelent. Most nem akarom megcsókolni, csak nézni őt, emlékezni arra, hogy mennyire csodálatosan őszinte minden vonása ilyenkor. És végül megtörténik, eljön az a pont, amikor már nem tudom én sem türtőztetni magam, és apró nyögésekkel adom a tudtára, hogy igencsak jó nekem, amit tesz.

- Még.
Nyögöm az ajkaiba, mikor elválnak az övéi az enyémtől, nem azt, hogy ne hagyja abba, mert tudom, hogy úgysem tenné, inkább azt, hogy nem tudok betelni vele, hogy azt akarom, még többet adjon. Nem akarok gondolkozni, nem akarok a problémákon merengeni, nem akarok semmire sem gondolni, csak egyre jobban élvezni azt, hogy a testem megfeszül a gyönyörtől. Ez más. Nem olyan, mint általában a srácokkal lenni szokott, akik élvezik, ha igent mondok, és gyorsan lezavarnak egy menetet. Denis kínos engem, élvezetet nyújt, és odafigyel rám. Azt összes kis bosszús lépése, amit menet közben tesz, életben tartja ezt az egészet. Imádom, és élvezem.
Aztán eljön egy pont, egy olyan pont, amikor már nem vagyok képes a foglya maradni, amikor ki kell szabadulnom, magamhoz kell húznom őt, és olyan hevesen csókolnom, mint ahogy ő mozog bennem. Mindjárt.

A végjáték egyszerre kezdődik, de a kifutása különböző. Valahogy a testem és a szervezetem is, én nem tudom miért, de szereti elnyújtani a dolgokat. Így aztán, amikor Denis mellém gördül, az én lábujjaim még javában görcsben vannak az élvezettől. Bal kezemmel muszáj még egy kicsit ingerelnem magam, hogy a teljes élvezetet átélhessem, kiélvezhessem azt, amit a testem neki köszönhet. A hátam ívbe feszül a csúcspontnál, majd elernyedve, pihegve fordítom oldalra a fejem, és nyitom ki a szemem, hogy megkeressem a tekintetét. Furcsa, amit kivált ez a pillanat mindig, zavarban vagyok, pedig teljesen természetes emberi reakció ez, csak valahogy mégis zavar, hogy ő még végignézheti, ahogy én elmegyek, és zavarban vagyok attól is, hogy előtte már megteszem ezt, régebben csak színleltem mások előtt, hogy nekem is jó volt a vége, de Denis, ő más. Közelebb bújok hozzá, és a mellkasát simogatva pillantok fel rá.
- Meséltem már, hogy egyik nyáron elbuktam egy fogadást, és el kellett mennem lingam masszázs képzésre?  

- Az. Amúgy tök izgalmas.
Mármint, nekem tényleg nagyon bejött a dolog, de eddig senki, de tényleg senki nem volt, akivel úgy éreztem, hogy ezt megoszthatom. Mert hát ennél fontos egymás tisztelése, az egymásra hangolódás és az, hogy felismerjük egymás rezdüléseit.
- Örülök, hogy te lettél a legjobb barátom.
Mondom neki mosolyogva, apró puszikat hintve a szájára. Közben a kezem a takaró alatt elkóborol, finoman játszadozni kezdek a férfiasságával. Ha már kicsábítottam ide, akkor nem akarok csak úgy takarodóra visszamenni, miénk az éjszaka, és szeretném kiélvezni.
- Mit kérsz karácsonyra, Denis?
Teljesen szándékosan kérdezem most, mert kellőképpen el van terelve a figyelme, és így hiszem, hogy az igazat mondja.

- Denis?
Muszáj pozíciót váltanom, leginkább azért, mert bűntudatom van. Vele ellentétben én tudom, hogy ki a lány, és rákérdeztem a bátyámnál is, aki megerősített benne, hogy igazat mond, még egy válaszlevelet is mutatott, Denis édesanyjától. A hátamra fordulok, a plafont kezdem el nézni, ahelyett, hogy Denisre néznék. Bűntudatom van, amiért nem mondhatom el neki, de megígértem, hogy nem teszem.
- Mi van, ha nem vidám a titok? Váratlanul bukkant fel az életedben.
Most rápillantok, ennél a mondatnál, hogy ne legyen feltűnő, hogy amúgy ebben a történetben most már én is nyakik mocskos vagyok. Komolyan mondom, egyszer a Brightmore-ok fognak a sírba vinni.
- Megérné?  

Rápillantok Denisre, ahogy beszél, és érzem, hogy szörnyű bűntudat fog el. Nem az én dolgom, nem lenne szabad belefolynom, de tudok mindent. Tudom az igazságot, és mit kéne tennem? Azt mondani neki, hogy öltözzön fel, és elvinni Willékhez.
Helyette közelebb bújok, ahogy megérinti a belső combom, és halkan nyögök egy aprót a fülébe, hogy kissé eltereljem a gondolatait, és arra koncentráljon, hogy megkaphat, újra. Bárcsak én is inkább csak erre tudnék gondolni.
- Szeretném, ha boldog lennél.
Mondom teljesen őszintén, aztán halványan elmosolyodva hazudok a szeme közé. Nem vagyok képes a szemébe nézni.
- De most csak abban tudok segíteni, hogy kielégült legyél.
Muszáj ezt gyorsan rövidre zárnunk, ezt az egész Brightmore esetet, mert komolyan bele fogok bolondulni, hiszen az elmúlt hetekben egy fontos dologra rájöttem már, azon túl, hogy élvezem Denis társaságát, hogy jó vele a szex vagy egy átbeszélgetett este is. Elkezdtem kötődni hozzá, elkezdtem érezni iránta, fontossá vált a számomra.
- Denis, megoldjuk a másikat is. Ígérem.  

- Véleményem szerint, Mr. Brigthmore, olykor jobb, csak sodródni az árral.
Én pedig így is teszem, a kezeimet leeresztve magam mellé, hagyom, hogy Denis azt tegyen velem, mit csak szeretne. Még a szemem is lehunyom, mert meg akarok lepődni, váratlan pillanatokat akarok, de csak azért, hogy utána legyen lehetőségem pozíciót váltani.
- Istenem!
Sikkantok egy aprót, mert közben teljesen kikapcsoltam, gondolatban elkalandoztam, így az első ingerlés hevesebben talál be, mint tervezem. Hirtelen feszül meg a hátam a kéjtől, és minden egyes mozdulata apró nyögéseket vált ki belőlem. Az előbb is egészen nyugodtan rá bízhattam volna magam, így az sem kizárt, hogy most épp megmutatja, hogyan is lehetett volna. Szégyellem magam, nagyon. Persze.  

Tudom, hogy fölém fog magasodni újból, így a kezeimet már jó előre biztonságba helyezem. Talán le kellene szoknom arról, hogy mindent, többek között ezt is úgy fogjam fel, mintha egy verseny lenne. Nem az. Tudom.
Elmosolyodok, ahogy ő is belemosolyog a csókba. Átölelem, ahogy lassan ring a csípője. Körmeimmel mélyen a hátába vágok, arcomat az arcának nyomva, az élvezet hangjaival kényeztetem a fülét.
- Már értem, miért van ekkora tenyered.
Bókolok neki vigyorogva, nem mintha ez lenne az első alkalom, de valahogy ezt még nem sütöttem el neki. Én már az első találkozásunkkor is tudtam, hogy nem fürödhetek be vele, elég volt csak ránézni. Persze, barátkozni mentem a kocsmába. Maximum a fehér hajúval. Denist nem terveztem a barátomnak, csak mókázni akartam egyszer. Aztán nézd, mi lett belőle.

Egy nap majd, amikor ismertek és sikeresek leszünk, és megkérdezik majd, hogy ha lenne egy musical rólunk és arról, hogy milyen fontos a barátság, akkor mit csinálna a két főszereplő, büszkén és nyíltan vállalnám, hogy őszintén beszél és szeretkezik egymással. Mert hát, valljuk be, a mi harmonikus kapcsolatunkhoz hozzájárul a testi-lelki egyensúly is. Amúgy így teljesen harmonikus egy fiú-lány barátság.
Tekintetemmel megkeresem Denisét, mondani akarok neki valamit, de éppen akkor vált át megint gyorsabb ritmusba, így szó szerint belém fojtja a szót. Fogalmam sincs, hogy mit akartam közölni vele, csak azt, hogy akarom, hogy ez mindig meglegyen közöttünk, és ilyenkor azért se tudok haragudni, hogy tesztelgeti a határait a kis mocsok.  

Bal lábujjaimmal finoman simogatom Denis vádliját, egy ideje már lelassult a tempó, de nem bánom. A váltott játék közöttünk az egy játék, tényleg az. Táncol az idejeimen, bosszant, én pedig, mint egy ostoba fruska, dacolok vele. Azonban ilyenkor más történik. Körmeim hegyével simogatom az izmait, borzolom a kedélyeit. Ilyenkor fedezem fel a teste apró változásait azóta, hogy utoljára láttam. Ami azért nem egy hosszú idő, de mindig észreveszek valamit. az erek színének sötétedését, egy-egy új hajszálér megjelenését. Az egyik elpattant, a bal karján, várható volt. Ez már majdnem romantikus, ahogy így vizslatom, néha halk nyögésekkel jelezve, hogy majdnem olyan pontot érintett, ahonnan nincs tovább.
Aztán, hirtelen megáll. Nézek rá, és valahogy nem tetszik az, amit látok, valahogy nem ilyennek kéne lennie.
- Denis?
Valóban, egy pillanattal később elhúzódik, tántorog, mint egy lelőtt állat, aki küzdeni akar, bár ő maga is tudja, hogy már nincs sok hátra. Ijedten pattanok fel, és be kell vallanom, fogalmam sincs, hogy hoztam-e vizet, nem úgy készültem. A táskámban van minden, rágcsálnivaló, sőt vodka is, tudtam én, hogy ma még inni is akarok, de vizet nem találok.
- Mindjárt!
Mondom idegesen, de fogalmam sincs, hogy tényleg képes leszek-e mindjárt. Fogalmam sincs, mi történik, de ha nekem itt most szívrohamot kap, hát kiakadok. Csináltunk mi már ennél sokkal merészebbet is. Végül az alján találok egy sportitalt, ami nem víz, de elméletileg jó ilyenekre. Fogalmam sincs, olyan régen sportoltam én bármit is, hogy abban se vagyok biztos, hogy ez az enyém. Viszont visszasietve hozzá, jobb ötlet híján az ölembe húzva, lassan itatni kezdem.
- Szólnom kellene Willnek, ő tud segíteni.
Remek lesz, a bátyám jön, és itt talál az éppen haldokló pucér legjobb barátommal gyertyák, meg vodka társaságában. Éljen a családi béke.