Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Emerald Stone

Minden összejött a mostani vizsgaidőszakra. Nem azt mondom, csak egy vizsgám volt, amit sikeresen teljesítettem is (innen is köszönöm LLG bácsi), de ez az egy vizsga nem foglalt le annyira, hogy a suliban maradjak előtte és utána. Minden családi birtokot bejártam ebben az időben, meglátogattam a régi barátaimat - nem mintha sok lenne, az a kemény egy darab Olaszországban. Megnéztem az annoi bunyók helyszíneit, amik szintén semmit nem változtak, most is a sok gyökér veri ott a nyálát és fogadnak a legesélyesebbekre. Micsoda nosztalgia kérem szépen! Belehal az ember a rengeteg emlékbe, érzésekbe, pillanatokba, aztán azt elfelejti értékelni, ami éppen előtte van.
Én értékeltem, tényleg. Egy ideig. Aztán elfelejtettem vele foglalkozni. Az elemi mágiával például, pont nem haladtam semennyit, ugyanazon a szinten vagyok, mint amikor kiderült, hogy meg van a képességem ahhoz, hogy dimágusnak nevezzem magam. Közben beadtam a pályázatot - én barom - legilimentornak, amit szintén bezsebeltem, de ott sem hasítok valami keményen. Most, hogy vége mindennek, talán kicsit össze kéne szednem magam, nem?
Áh, I don't think so. Itt fekszem egy füves placcon - fogalmam sincs pontosan hol - és élvezem azt, amim van. Ez egyelőre a Ne bántsátok a fekete rigót Harper Lee-től és egy doboz cigaretta. Nem is rossz, ahhoz képest, amiket csinálnom kellene jelenleg. Mondjuk úgy... minden mást.

Emerald Stone

Minden összejött a mostani vizsgaidőszakra. Nem azt mondom, csak egy vizsgám volt, amit sikeresen teljesítettem is (innen is köszönöm LLG bácsi), de ez az egy vizsga nem foglalt le annyira, hogy a suliban maradjak előtte és utána. Minden családi birtokot bejártam ebben az időben, meglátogattam a régi barátaimat - nem mintha sok lenne, az a kemény egy darab Olaszországban. Megnéztem az annoi bunyók helyszíneit, amik szintén semmit nem változtak, most is a sok gyökér veri ott a nyálát és fogadnak a legesélyesebbekre. Micsoda nosztalgia kérem szépen! Belehal az ember a rengeteg emlékbe, érzésekbe, pillanatokba, aztán azt elfelejti értékelni, ami éppen előtte van.
Én értékeltem, tényleg. Egy ideig. Aztán elfelejtettem vele foglalkozni. Az elemi mágiával például, pont nem haladtam semennyit, ugyanazon a szinten vagyok, mint amikor kiderült, hogy meg van a képességem ahhoz, hogy dimágusnak nevezzem magam. Közben beadtam a pályázatot - én barom - legilimentornak, amit szintén bezsebeltem, de ott sem hasítok valami keményen. Most, hogy vége mindennek, talán kicsit össze kéne szednem magam, nem?
Áh, I don't think so. Itt fekszem egy füves placcon - fogalmam sincs pontosan hol - és élvezem azt, amim van. Ez egyelőre a Ne bántsátok a fekete rigót Harper Lee-től és egy doboz cigaretta. Nem is rossz, ahhoz képest, amiket csinálnom kellene jelenleg. Mondjuk úgy... minden mást.

Denis A. Brightmore

 

Emerald Stone

A számba biggyesztek egy nikotin-löketet a dobozból, majd odatartom az ujjamat. Szinte már gondolnom sem kell rá és a kis láng már rögtön meg is jelenik ujjam végén. Mintha egy mikro-tábortűz lenne. Legalább ezt kimaxoltam az egyik elememből, ha már mást nemigen tudok vele kezdeni. Az első szippantás ér le a tüdőmbe, amikor valaki belerúg a lábamba, majd káromkodik. Még az ő száját hagyják el ezek a szavak! Én lettem ám megrugdosva, de ugye ne akadjunk fenn a részleteken. Fejem felemelve kicsit a földről pillantok bántalmazómra.
- Remélem azért elférsz - húzom fel ajkam egy mosolyra. Egyértelműen nő. Most, hogy ezt konstatáltam - amúgy egy géniusz vagyok, nem tudom leesett-e már -, fejem visszahajtom a fűre, és próbálok visszatérni az eredeti gondolatmenethez. Nem könnyű, ha ilyen csúnyán megzavarnak közben.

Denis A. Brightmore

 .

Emerald Stone

Érdekes nő. Nem hisztériázik, nem kiabál és mégis odatud vágni. Gondolom, igazából fogalmam sincs milyen lehet, de egy próbát mindenképpen megért, hogy napvilágot lásson a remek emberismerő képességem.
- Értem - csukom be egyik szemem, természetesen még mindig mosolyogva, így pillantok fel nemvárt beszélgetőpartneremre. - Ne haragudj, hogy megkérdezem, de akkor vak vagy? - esküszöm, hogy nem tudok másra gondolni, ha már majdnem felbukott fényes nappal a lábamban.

Denis A. Brightmore

 

Emerald Stone

Az előző gondolatmenetemet teljesen elvesztettem, nem mintha olyan nagyon fontosak lettek volna. De legalább tényleg foglalkoztam a jelenleg felmerülő problémáimmal egy ideig, ha nem is vittem túlzásba a dolgot. A nő meglep a válasszal. Szóval ténylegesen vak volt, amit ezek szerint nemigen titkol el egy idegen elől sem. Mondhatnám, hogy biztos viccel, de nem olyan tűnik, mint aki pont ilyennel - vagy igazából akármi mással - viccelne.
- Akkor beletrafáltam - hajtom vissza a fejem eredeti pozíciójába, ám a következő kérdésre lassan felülök. Egy utolsó slukk a maradék cigiből, ami a diskurzus közben szépen elégett, majd a nő szemébe nézve válaszolok.
- Jelenleg? Nos, nem mondhatom - biccentek egy aprót, enyhén még a szemeimet is lehunyva. - Éppen azon vagyok, hogy ne vegyem észre a problémák tömkelegét, ami rám vár, hogy megoldjam őket - hirtelen pattanok fel, kicsit még az egyensúlyom is tovaszáll, de szerencsére hamar visszatér hozzám, majd ismét a nőre pillantok.
- Üdv, Denis vagyok - nyújtom felé jobbomat.

Denis A. B.

Emerald Stone

- Nem hiszem - rázom meg kezét határozottan válaszom közben. - Elemi mágia és legilimencia. Órákra kell járnom és gyakorolnom kell, de egyelőre élvezem az életem, és lesz*rom őket - villantok egy vigyort a - már - előttem álló nőre. Vagyis, bocsánat, Emerald Stone-ra, becses nevén. Kicsit úgy érzem, mintha alábecsülne. Mármint... komolyan érdekelne, hogy mi jár a fejében. Na és vissza is ütött, hogy nem pörfekt a legili-képességem, pedig már rég tudnám, hogy min pörög az agya. Bár nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy észrevegye az ember, ha alábecsülik és többet látnak a dolgokba, mint amik ténylegesen.
- Szóval Emerald Stone - pillantottam rá ismét. - Ha már majdnem eltörted a lábam, kiengesztelhetsz.

Denis A. B.

 

Emerald Stone

Gondolom nehéz elhinni, hogy érdekelhetnek dolgok. Tény, hogy az Elemi Mágiát pont nem én választottam, ha jobban belegondolok, akkor ő választott engem. Na nem, mintha ez választás kérdése lenne. De a legilimencia az más, egy tanulható folyamat, ami érdekel és hasznomra válhat a jövőben, mert szeretek tanulni és tudni dolgokat.
- Igen, nos én nem erre gondoltam - vonja meg a vállát enyhén, majd a nőre mosolygok. - Köszönöm, de nem élnék a lehetőséggel, semmi baja a lábamnak - lehajolok a földön felejtett könyvemért, majd a hónom alá csapva azt, a bláz már a számban van. Ujjamat odatartom, a láng lassan feltűnik, majd szinte rögtön el is vész. Mélyet szippantok a cigarettámból.
- Szóval nővér - biccentek egyet. - Mi viszi rá az embert, hogy emberekkel foglalkozzon?

Denis A. B.