Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Az este illata sétára csábít. Bolyongásom visszaidézi múltamat, melyben deviáns viselkedésem főszerepet játszott és bejuttatott néhányszor még az igazgatói irodába is, volt, hogy többed magammal együtt. Sok éve már ennek, de az érzés most is épp olyan. Ahogy lépkedem, azokon az utakon melyeken anno annyiszor, úgy érzem elengedhetem magam és halkan dúdolgatni kezdek, hiszen nem látok senkit errefelé.

 Egy hirtelen erő ledöntött a lábamról, hiába is próbáltam volna bárit tenni, pedig nincsenek rossz reflexeim és az egyensúlyommal sincsenek problémák, most mégis a földön találtam magam. Az esés hatására a tüdőmbe szorult a levegő és szólni sem tudtam pár pillanatig és még a fejemet is bekoppantottam. - Egek!...Ez fájt... - Ennyit tudok első friss lélegzetemből mondani, miközben felnézek arra ami, pontosabban aki maga alá sodort. - Jól vagyok, csak ön nem valami könnyű... - közlöm még mindig pihegve, de immár nem a meglepettség, hanem a rám nehezedő férfitest súlya miatt. Hangom elfúl ugyan, de zöld szemeimet rászögezem terhemre és tekintetem, szinte villanni látszik az esti fényekben. Nem vagyok dühös, csupán felháborodott egy kissé, de ezt jól rejti holdhalovány arcom, melyet kiengedett és körülöttem elterülő sötét hajam keretez.  

 Elfogadom a kezét, majd miután ismét helyére került a talaj, tehát a lábam alá, én magam is visszanyertem távolságtartásomat és nyugalmamat. Végignézek a férfin, már amennyit látok belőle, hiszen egyre jobban átölel bennünket a este. Az arcán kiül valamiféle csalódottság, s ez meglep. Biztosan nem arra várt, hogy ma nekem jöhessen, vagy, hogy egyáltalán találkozzon bárkivel is, de ha már így hozta a sors, talán jobban is rejthetné ellenérzéseit. - Semmi gond, szerencsére nem esett komoly bajom és önnek sem - mondom és közben megigazítom zöld felsőm, melynek kivágása láttatni engedi bal vállamat, és leporolom fekete farmernadrágom. A megjelenésem immár rendezett, egyként bensőmmel, így figyelmem teljesen az övé. - Erre senki sem járt rajtam kívül. Én is csak azért vagyok itt, mert ki szerettem volna szellőztetni a fejem - adok magyarázatot a férfinak, melyet alibimként is értelmezhet. Közben fellobbannak a kandeláberek fényforrásai, s így már jobban láthatjuk egymást. Azt mondta, hogy a rendet védi, ezek szerint auror. Következtetek majd megérintem fejem ott, ahol beütöttem. Egy kis púp emelkedik ki koponyám ívéből, mely persze csak egy kis sérülés, mégis előhúzom pálcám zsebemből, hogy lelohasszam.

 Hiába jelenti ki, hogy megnyugtattam a férfi tovább morgolódik, akár egy bolhás kutya ősz idején, ám inkább csak magának szánja szavait, emiatt nem kísérem figyelemmel. Jól ismert mozdulatokkal pár pillanat alatt, mintha meg sem történt volna tüntetem el a púpot fejemről, majd pálcám visszacsúsztatom zsebembe. - Emerald Stone - fogadom el kezét, s röviden de határozottan megszorítom miközben kölcsönösen bemutatkozunk egymásnak. - Nincs konkrét célom, csak sétáltam. Ha gondolja velem tarthat, feltéve, hogy nem esik megint rám út közben - közlöm minden érzékelhető elfogultság nélkül, de egy halvány mosollyal ajkam szegletében. A férfi társasággal nincs gondom, hisz oly sok kollégám tartozott közéjük, hogy már-már magam is idomultam hozzájuk. Nőiességem persze nem rejtettem el, nehéz is lett volna, mivel mutatós idomokkal áldattam meg. Az, hogy ez áldás vagy átok, még elbírálás tárgyát képezi.

Denis A. Brightmore

 

Denis A. Brightmore

 .

Denis A. Brightmore

 

Denis A. B.

Denis A. B.

 

Denis A. B.