Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Az este illata sétára csábít. Bolyongásom visszaidézi múltamat, melyben deviáns viselkedésem főszerepet játszott és bejuttatott néhányszor még az igazgatói irodába is, volt, hogy többed magammal együtt. Sok éve már ennek, de az érzés most is épp olyan. Ahogy lépkedem, azokon az utakon melyeken anno annyiszor, úgy érzem elengedhetem magam és halkan dúdolgatni kezdek, hiszen nem látok senkit errefelé.

Az este illata sétára csábít. Bolyongásom visszaidézi múltamat, melyben deviáns viselkedésem főszerepet játszott és bejuttatott néhányszor még az igazgatói irodába is, volt, hogy többed magammal együtt. Sok éve már ennek, de az érzés most is épp olyan. Ahogy lépkedem, azokon az utakon melyeken anno annyiszor, úgy érzem elengedhetem magam és halkan dúdolgatni kezdek, hiszen nem látok senkit errefelé.

Emerald Stone

Régóta nyomoztam már Bőthe Richárd után, akit tiltott varázsszerekkel való kereskedelem miatt kerestünk már régóta. Ezen az estén senki sem számított arra, hogy váratlanul kapunk egy fülest, és Bőthe nyomára lelhetünk. Amint megtudtuk a titkos informátortól a címet, és a házszámot, azonnal útnak indultunk, hogy őrizetbe vegyük a férfit. Pechünkre azonban, Richárd egy ügyes trükkel kihátrált előlünk, majd rohanva próbált elmenekülni a látószögünkből. Nem volt más választásom, mint hogy utána szaladjak, kergettem is a fickót, aki az épületből az utcára menekült, s loholva szedte a lábait. Én sietve rohantam utána, s követve őt, az egyik utcasaroknál fordultam be, hogy utolérjem, pechemre azonban előttem termett egy nő, amivel nem számoltam, s azzal a nagy hévvel le is tepertem őt a földre, így hacsak nem volt jó egyensúlyérzéke, vagy nem volt elég jó a reflexe, hogy elugorjon előlem, akkor bizony magam alá gyűrtem őt.
- Francba, bocsánat! - morgolódtam, miközben két tenyeremre támaszkodva toltam fel magam és a nőre pillantottam. - Jól van, nem sérült meg?

 Egy hirtelen erő ledöntött a lábamról, hiába is próbáltam volna bárit tenni, pedig nincsenek rossz reflexeim és az egyensúlyommal sincsenek problémák, most mégis a földön találtam magam. Az esés hatására a tüdőmbe szorult a levegő és szólni sem tudtam pár pillanatig és még a fejemet is bekoppantottam. - Egek!...Ez fájt... - Ennyit tudok első friss lélegzetemből mondani, miközben felnézek arra ami, pontosabban aki maga alá sodort. - Jól vagyok, csak ön nem valami könnyű... - közlöm még mindig pihegve, de immár nem a meglepettség, hanem a rám nehezedő férfitest súlya miatt. Hangom elfúl ugyan, de zöld szemeimet rászögezem terhemre és tekintetem, szinte villanni látszik az esti fényekben. Nem vagyok dühös, csupán felháborodott egy kissé, de ezt jól rejti holdhalovány arcom, melyet kiengedett és körülöttem elterülő sötét hajam keretez.  

Emerald Stone

- Bocs, igaza van, nem akartam összelapítani - jegyeztem meg, miközben lekászálódtam a nőről, s miután sikerült talpra állnom, a kezemet nyújtottam neki, hogy őt is felsegítsem. Csak ezután pillantottam körbe, de addigra Richárd már eltűnt, a nyomát vesztettük. A kudarc persze azonnal kiült az arcomra, s ezt a nő is észrevehette, ha netán jobban szemügyre vett. Magam is csak ezután pillantottam rá, hogy alaposabban is felmérjem magamnak.
- Még egyszer bocsánat, csak éppen kergettem egy alakot, mert öhm a rendet szolgálom. Nem látta véletlenül, hogy merre rohant?

 Elfogadom a kezét, majd miután ismét helyére került a talaj, tehát a lábam alá, én magam is visszanyertem távolságtartásomat és nyugalmamat. Végignézek a férfin, már amennyit látok belőle, hiszen egyre jobban átölel bennünket a este. Az arcán kiül valamiféle csalódottság, s ez meglep. Biztosan nem arra várt, hogy ma nekem jöhessen, vagy, hogy egyáltalán találkozzon bárkivel is, de ha már így hozta a sors, talán jobban is rejthetné ellenérzéseit. - Semmi gond, szerencsére nem esett komoly bajom és önnek sem - mondom és közben megigazítom zöld felsőm, melynek kivágása láttatni engedi bal vállamat, és leporolom fekete farmernadrágom. A megjelenésem immár rendezett, egyként bensőmmel, így figyelmem teljesen az övé. - Erre senki sem járt rajtam kívül. Én is csak azért vagyok itt, mert ki szerettem volna szellőztetni a fejem - adok magyarázatot a férfinak, melyet alibimként is értelmezhet. Közben fellobbannak a kandeláberek fényforrásai, s így már jobban láthatjuk egymást. Azt mondta, hogy a rendet védi, ezek szerint auror. Következtetek majd megérintem fejem ott, ahol beütöttem. Egy kis púp emelkedik ki koponyám ívéből, mely persze csak egy kis sérülés, mégis előhúzom pálcám zsebemből, hogy lelohasszam.

Emerald

- Rendben van, ez nyugtató válasz, nem örültem volna, ha miattam lenne baja-jegyeztem meg és haloványan rá is mosolyogtam a nőre, de még így sem tudtam elfeledni az üldözés pillanatait, s az érzést, hogy nem teljesítettem a feladatom. S hiába akartam tovább indulni, fölösleges lett volna már szaladnom, hisz az est leszállt, Richárd eltűnt a képből, és még ez a nő sem tudott használható információt adni a bűnözővel kapcsolatban.
- Akkor rossz irányba futottam, mindegy most már, ebből ma sem lesz fogás - sóhajtottam, s talán inkább magamnak szólt a válasz, mint sem a nőnek. Végül újra rápillantottam, hogy ismét szemügyre vegyem őt. Ekkor vettem észre, hogy pálcát húz elő, ami először gyanússá vált, de a fényforrásnak köszönhetően már sejtettem, hogy mire készülhet.
- Mégis csak megsérült, látom, lett egy pukli a fején. Egyébként Demyan vagyok, Demyan Golitsyn - nyújtottam kezemet felé. - Ha gondolja, elkísérhetem arra, amerre tart, nem örülnék, ha ez a bűnöző kilesné magát.

 Hiába jelenti ki, hogy megnyugtattam a férfi tovább morgolódik, akár egy bolhás kutya ősz idején, ám inkább csak magának szánja szavait, emiatt nem kísérem figyelemmel. Jól ismert mozdulatokkal pár pillanat alatt, mintha meg sem történt volna tüntetem el a púpot fejemről, majd pálcám visszacsúsztatom zsebembe. - Emerald Stone - fogadom el kezét, s röviden de határozottan megszorítom miközben kölcsönösen bemutatkozunk egymásnak. - Nincs konkrét célom, csak sétáltam. Ha gondolja velem tarthat, feltéve, hogy nem esik megint rám út közben - közlöm minden érzékelhető elfogultság nélkül, de egy halvány mosollyal ajkam szegletében. A férfi társasággal nincs gondom, hisz oly sok kollégám tartozott közéjük, hogy már-már magam is idomultam hozzájuk. Nőiességem persze nem rejtettem el, nehéz is lett volna, mivel mutatós idomokkal áldattam meg. Az, hogy ez áldás vagy átok, még elbírálás tárgyát képezi.

Emerald

- Ne aggódjon, nem fogok Önre esni - nevettem el magam, és már kevésbé morgolódtam a félre sikerült akció után. Richárdnak most szerencséje volt, de nem lesz ez mindig így, legalábbis ezzel biztattam magam gondolataimban.
- Csak egy darabon kísérném el, nekem még dolgom van - tettem hozzá, majd egy szakaszon még elkísértem a nőt, ahol aztán búcsút vettem tőle, majd visszasétáltam a társam után, akinek beszámoltam az akcióról.