Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Emerald Stone

Régóta nyomoztam már Bőthe Richárd után, akit tiltott varázsszerekkel való kereskedelem miatt kerestünk már régóta. Ezen az estén senki sem számított arra, hogy váratlanul kapunk egy fülest, és Bőthe nyomára lelhetünk. Amint megtudtuk a titkos informátortól a címet, és a házszámot, azonnal útnak indultunk, hogy őrizetbe vegyük a férfit. Pechünkre azonban, Richárd egy ügyes trükkel kihátrált előlünk, majd rohanva próbált elmenekülni a látószögünkből. Nem volt más választásom, mint hogy utána szaladjak, kergettem is a fickót, aki az épületből az utcára menekült, s loholva szedte a lábait. Én sietve rohantam utána, s követve őt, az egyik utcasaroknál fordultam be, hogy utolérjem, pechemre azonban előttem termett egy nő, amivel nem számoltam, s azzal a nagy hévvel le is tepertem őt a földre, így hacsak nem volt jó egyensúlyérzéke, vagy nem volt elég jó a reflexe, hogy elugorjon előlem, akkor bizony magam alá gyűrtem őt.
- Francba, bocsánat! - morgolódtam, miközben két tenyeremre támaszkodva toltam fel magam és a nőre pillantottam. - Jól van, nem sérült meg?

Emerald Stone

- Bocs, igaza van, nem akartam összelapítani - jegyeztem meg, miközben lekászálódtam a nőről, s miután sikerült talpra állnom, a kezemet nyújtottam neki, hogy őt is felsegítsem. Csak ezután pillantottam körbe, de addigra Richárd már eltűnt, a nyomát vesztettük. A kudarc persze azonnal kiült az arcomra, s ezt a nő is észrevehette, ha netán jobban szemügyre vett. Magam is csak ezután pillantottam rá, hogy alaposabban is felmérjem magamnak.
- Még egyszer bocsánat, csak éppen kergettem egy alakot, mert öhm a rendet szolgálom. Nem látta véletlenül, hogy merre rohant?

Emerald

- Rendben van, ez nyugtató válasz, nem örültem volna, ha miattam lenne baja-jegyeztem meg és haloványan rá is mosolyogtam a nőre, de még így sem tudtam elfeledni az üldözés pillanatait, s az érzést, hogy nem teljesítettem a feladatom. S hiába akartam tovább indulni, fölösleges lett volna már szaladnom, hisz az est leszállt, Richárd eltűnt a képből, és még ez a nő sem tudott használható információt adni a bűnözővel kapcsolatban.
- Akkor rossz irányba futottam, mindegy most már, ebből ma sem lesz fogás - sóhajtottam, s talán inkább magamnak szólt a válasz, mint sem a nőnek. Végül újra rápillantottam, hogy ismét szemügyre vegyem őt. Ekkor vettem észre, hogy pálcát húz elő, ami először gyanússá vált, de a fényforrásnak köszönhetően már sejtettem, hogy mire készülhet.
- Mégis csak megsérült, látom, lett egy pukli a fején. Egyébként Demyan vagyok, Demyan Golitsyn - nyújtottam kezemet felé. - Ha gondolja, elkísérhetem arra, amerre tart, nem örülnék, ha ez a bűnöző kilesné magát.

Emerald

- Ne aggódjon, nem fogok Önre esni - nevettem el magam, és már kevésbé morgolódtam a félre sikerült akció után. Richárdnak most szerencséje volt, de nem lesz ez mindig így, legalábbis ezzel biztattam magam gondolataimban.
- Csak egy darabon kísérném el, nekem még dolgom van - tettem hozzá, majd egy szakaszon még elkísértem a nőt, ahol aztán búcsút vettem tőle, majd visszasétáltam a társam után, akinek beszámoltam az akcióról.

Lily

A közeli kocsmában találkoztam az egyik régi barátommal, vele váltottam néhány szót, de mivel későre járt már az idő, elindultam hazafelé. Útközben vettem észre a lámpák fényében egy sötét alakot, közelebb lépve jobban kirajzolódott az alak, és feltűnt hogy egy fiatal lány kóricál az éjszakában.
- Hát te meg mit csinálsz idekint ilyen késő éjszakán?

Lily

- Azt látom, de nem túl biztonságos ilyen késői órán egyedül sétálgatnod idekint.-miközben megjegyzem, alaposan végig tekintek a ruházatán.
- Nem a Mágustanodában kéne lenned? - kicsit megemelem a szemöldököm, van egy olyan sejtésem, hogy ez a lány elkóborolt.  

Lily

- Sejtettem - egy mosolyt elengedek felé és megcsóválom a fejem, eszembe jut a fiatalságom, amikor még én róttam késő esténként az utcákat. Igaz, nem sűrűn fordult elő, és ha igen, akkor is többnyire baráti társaságban. Ez a lány azonban egyedül van.
- Talán jobb lenne, ha visszamennél, már biztosan keresnek, és veszélyes az este már egy ilyen fiatal lány számára. Elkísérjelek?

Lily

- És ha egy perverz bűnöző lennék, akkor is ilyen mindegy lenne? - feljebb húzom a szemöldököm és úgy nézek a lányra, nem szimpatikus az élethez való hozzáállása. Nem értem, mi történhetett vele, de egész biztos, hogy valami problémája lehet.
- Szerencséd, mert a jó oldalon állok. Gyere - ha elindul az iskola felé, mellette lépdelek tovább. - Melyik házba jársz egyébként?

Lily

- Én is levitás voltam, megvan még az ajtó mellett az a nagy festmény? Ott a klubhelyiségnél - egy pillanatra elmosolyodom, felelevenedik előttem a múlt, de később el is tűnik arcomról a mosoly, amint észreveszem, hogy ez a lány mennyire élettelenül lépdel mellettem.
- Te mindig ennyire szótlan vagy?

Lily

- Felrobbant? Mégis hogy, mikor történt ez?- meglep a hír, hisz nem mesélt róla senki.
- Remélem, azért senki sem sérült meg - közben megérkezünk a Kastélyhoz vezető úthoz, így megtorpanok.
- Innen már visszatalálsz a sulihoz?

Lily

- Ez nem hangzik túl jól, remélem hogy helyrejön az osztálytársad - mondom ezt őszintén és egy pillanatra bevillan a lányom arca, aki akár ott is lehetett volna a robbanásnál.
- Nincs mit, máskor ne kóricálj ilyen későn, mert veszélyes-elköszönök a lánytól, még intek is neki, majd elindulok hazafelé.