Jó kis hely ez, főleg így naplemente után. Szabadom van a pubban, meg különösképp más dolgom se akad. Akadhatna, ha nagyon keresném, de ehh. Kell tenni olykor a semmit is.
Egy almán nyammogva sétálgatok mezítláb a félhomályban, figyelve a járókelő, heverésző népséget. Nincsenek sokan ma. Lehet, hogy ezután jó lenne csobbanni egyet a tóban. Fürdőruhám az nincs, de sötét az van. Mhmmm, jól hangzik. Otthon jegesmaci-stílusban nyomhattam csak a fürdőzést, az is jó volt, de ez! Ez az igazi. Kint hőség, bent chill, ruha sehol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728193#post728193][b]Jonas Thorsen - 2018.07.10. 17:53[/b][/url]

Jó kis hely ez, főleg így naplemente után. Szabadom van a pubban, meg különösképp más dolgom se akad. Akadhatna, ha nagyon keresném, de ehh. Kell tenni olykor a semmit is.
Egy almán nyammogva sétálgatok mezítláb a félhomályban, figyelve a járókelő, heverésző népséget. Nincsenek sokan ma. Lehet, hogy ezután jó lenne csobbanni egyet a tóban. Fürdőruhám az nincs, de sötét az van. Mhmmm, jól hangzik. Otthon jegesmaci-stílusban nyomhattam csak a fürdőzést, az is jó volt, de ez! Ez az igazi. Kint hőség, bent chill, ruha sehol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728195#post728195][b]Ruarc L. Mornien - 2018.07.10. 17:55[/b][/url]

Nyaranta sötétedésig nyomát se látni, túl sok a fény ahhoz, hogy kíséret nélkül mutatkozzék - nem mintha bánná, ilyentájt már enyhül a hőség és a macskakövek se ontják magukból a forróságot. Ha aktuális megjelenésére jelzőt keresne valaki, alighanem az áttetsző jutna először eszébe: nemcsak alakja, ruhái is vékonyak, ráadásul sokat sejtetőek. Halk csörrenések kísérik lépteit, mert az apró, mágikus csengők hangját használni echohoz kényelmesebb sétánál, mint csettegni. Nincs nála jóformán semmi, csak egy tenyérnyi táska ingóságaival. Elvégre Lizihez szándékozott benézni, nem készült nagy kirándulásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728197#post728197][b]Jonas Thorsen - 2018.07.10. 17:55[/b][/url]

Elhajítom a csutkát egy bokorba, aztán szépen megtörlöm a kezem a nadrágomban. Kéne egy sör. Azt hinné az ember, meguntam már, amennyi időt töltök a csapolásával, de igazából a jó sört nem lehet megunni. Finom, habos, hideg… Belesajdul a szívem is a vágyakozásba. Akkor előbb a pub, aztán a tó.
Mi ez a… csörömpölés? Fülelve fordulok meg s nem kell sokáig keressem a hang forrását. Felszökik a szemöldököm. Mögöttem egy srác lépked, mint valami furcsa árny a szürkületben.
Rögtön elfelejtem a sört, a tavat, minden várhat. Mindenféle szégyenérzet nélkül bámulom. Most megtehetem. Máskor se szoktam nagyon szégyenkezni, de nagyobb a veszély, hogy valaki megver.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728198#post728198][b]Ruarc L. Mornien - 2018.07.10. 17:58[/b][/url]

Már nem zavarja, ha mások megnézik - sőt, egész külleme és mozgása szégyenmorzsa nélkül azt üzeni, “Nézz csak!”. Kirí, nemcsak fehérségével vagy lehunyt szemeivel, hanem mozgásának, rezzenéseinek furcsa ritmusával is. Ellentétekre épül, mert parányi, de a kisugárzása messze meghazudtolja ezt, látszólag vak, mégsincs nála pálca és nem tapogatózik, léptei nesztelenek, ám a bokáján ott csilingel halkan a csengős lánc, s bár mintha tudomást sem venne másokról, bárki másnál jobban tudja, kik és mifélék veszik őt körül.
Jonasról is tud - jelét azonban nem adja, pedig figyeli a szándékait, ösztönös óvatossággal. Szó sincs róla, hogy félne vagy szorongana, meg tudja magát védeni; figyelme fele kíváncsiság a messziről jött idegennel szemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728199#post728199][b]Jonas Thorsen - 2018.07.10. 17:58[/b][/url]

Lazán összefonom magam előtt a karom és így állok a sétány szélén, mint aki valami modern, rögtönzött előadást néz. Olyan is kicsit. Fura a srác. Nem tudom, hova tenni. Láthatóan vak - pun intended -, mégis magabiztosan halad, segítség nélkül. Vagy… ahh. Azok a csörgők. De nem ez az. Vonzza a tekintetem, pedig se a konvenciók, se az ízlésem alapján nem épp vonzó jelenség. De az - mármint jelenség. Igen, hm.
Körbesandítok. Távolabb sétálgatnak, de itt épp senki. Szabad a pálya. Nem gondolkozok sokat, lehunyom a szemem és kilépek önmagamból. Ahogy behatolok az idegen elmébe, rögtön meg is torpanok. A kavargó képek hiányoznak. Mire is számítottam? Idióta. De a hangok! Úristen, a hangok. Tiszta kakofónia. Fúú, belesajdul a fejem és szédülök, de mi az, hogy szédülök, nem is vagyok itt fizikailag, de azt hiszem, tényleg szédülhetek odaát. Mégis maradok. Ki kell tisztulnia a képnek. Vagyis a hangnak. Mindegy, meg kell értenem, nem mehetek ki innen még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728202#post728202][b]Ruarc L. Mornien - 2018.07.10. 18:04[/b][/url]

Az idegen gondolatai megmosolyogtatnák, ha nem szokta volna már meg, hogy mennyire összezavarja az embereket, hogy sehogy sem illik a skatulyákba. Azt viszont érzi, hogy valamire készül, ha nincs is nyoma ártó szándéknak. Kivár.
A behatolás sima, képzetlen varázsló sosem venné észre, de Ru elméje a legkisebb idegen befolyásra is rezdül - nem azért, mert védekezne, hanem mert végtelenül nyitott a látogatókra. Pár pillanatig némán figyeli Jonast, csalódottan csendesítve le a hangokat, ahogy a férfi beleszédül a csak látszólag kusza hangzavarra.
Nem tudod megvédeni magad, pedig te jöttél ide. A gondolat egyszerre tükröz lemondást és megértést, míg halkan az idegen elméjét érinti. Nem akarja, hogy sokkot kapjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728203#post728203][b]Jonas Thorsen - 2018.07.10. 18:06[/b][/url]

Egy kicsit mintha csendesedne. Vagy csak kezdem meglátni a rendszert, a harmóniát. Nem, ez nem kakofónia. Csak az én elmém próbálta meg a saját nyelvére lefordítani. Buta reflexek. Inkább csak… elengedem magam. Úgy nézelődök, mint egy különös múzeumban. Ha információért jöttem volna, akkor se tudnám, hol kezdjem. Megragadok egy-egy dallamot s fülelve lesem. Ebben a nagy elmerülésben váratlanul ér egy gondolat. Tudja, hogy itt vagyok. Hogy…?
Mitől kellene megvédenem magam?
Nem érzek veszélyt. A meglepetést valami gyerekes izgalom kezdi felváltani. Mintha elértem volna a térkép szélére s ott fedezem fel, hogy van még tovább. Felfedezetlen terület! Mármint felfedezetlen számomra, és úgy sejtem, az emberek többségének is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728204#post728204][b]Ruarc L. Mornien - 2018.07.10. 18:07[/b][/url]

Nem tudom, hallom és érzem, pontosít, elvégre más dolog tudatosítani és más pontosan ismerni minden részletet. Ami félelmetesebb, hogy ő észrevétlen tudja magát valaki más mélyére ásni, különösebb erőfeszítés nélkül - az egyszerű halandók nem jelentenek igazi kihívást.
Hogy elárasszanak, közli magyarázat nélkül, de nincs is rá szükség - idebenn világos, hogy a most háttérben morajló, visszafogott érzés- és gondolatáramlatról beszél. Röviden, arról a húsbavágóan nyers élményről, amit a lényével való közvetlen érintkezés jelent, s ami egy felkészült embert is letaglózhat, túlcsordulásig töltve idegen dallamokkal. Innen “nézve” érthetőbb küllemének oly élesen ellentmondó kisugárzása, s az is, miért rázza ki tőle a hideg a többséget. Elenyésző azok száma, akiket vonz és megrészegít ereje, akik értik vagy legalább átérzik lényének kavargó rendjét, ritmusát. Nem kérdezi, mit akar Jonas - tudja anélkül is, s kíváncsian figyeli botorkálását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728205#post728205][b]Jonas Thorsen - 2018.07.10. 18:08[/b][/url]

Úúú, a fagyi visszanyalt! Ezt is hallottad, mi? Na mindegy. Azzal adtam át az elmém, hogy bejöttem, vagy már azelőtt is hallottál mindent?
Nagyon különös ez a belső párbeszéd. Nincs kiejtett szó, talán nyoma sem marad majd. Mert mi maradhatna? Egy homályos emlék. Egy érzés.
Igen, az tényleg reális lehetőség, ezt elismerem, de továbbra sem világos, miért kéne védjem az elmém. Hát árasszon! Bring it on. Fogalmam sincs, mire vállalkozok, de legalább tudatában vagyok ennek a tudatlanságnak.
Kiveszek egy dallamot a többi közül, amely inkább csak egy folt… lehet folt egy hang? Ezek szerint lehet. Nincs materiális lénye, nem tudom megragadni, de mégis ki tudom emelni a többi közül. Benne viszont… semmi? Egy emlékpaca, egy érzés, hangtalan, képtelen, formátlan, mintha… nem is tudom, mihez hasonlít. Semmihez. Folt-jellegét is valószínűleg csak az én tudatom leképezése adja.
Még semmit se értek, de már egész jól elnavigálgatok idebent. Kezdek ráérezni, hogyan kell tapogatózni hallás alapján, vakon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728206#post728206][b]Ruarc L. Mornien - 2018.07.10. 18:10[/b][/url]

Nem mindent. Végig hallgattalak, mint mindenkit. Figyelmen kívül hagyja a megjegyzést - szóban nem értené, gondolatként viszont nem tartja annyira fontosnak. Ami azonban kimondva elborzasztó lenne, idebent ártalmatlanul cseng, nyugodt, óvatos dallam. Csak azért hallgat, mert az emberek megbízhatatlanok, lépten-nyomon hazudva maguknak és másoknak.
Ezért,  Ru ráfog a kezére és maga után húzza a legközelebbi padra, hogy leültesse, mielőtt valaki elüti biciklivel vagy seprűvel, ahogy a félhomályban áll az út közepén. És mert kiütheted magad, az ítélőképességeddel az élen,  teszi hozzá, mert a túltelítődés könnyen végződhet átmeneti őrjöngéssel vagy zavarodottsággal.
Ez egy beszélgetés,  pendíti meg a Jonas által körüljárt darabkát, tanácstalanságára reagálva. Számomra a lelkek, elmék, gondolatok dallamokból állnak, ahogy a terek, alakok is visszhangokból. Nem fogsz tudni tájékozódni az emlékeim közt, ahogy én sem értem a látott képeket. Persze, találhat éppen hangos szavakat, tanórákat, ilyen-olyan foszlányokat, illatokat, de az emlékek túlnyomó többsége tapintás és dallam dallam hátán. Akad ugyan elméjében egy-két arc, azonban azoknak vonásait ujjaival kellett átrajzolnia, hogy tudja, mit látott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728207#post728207][b]Jonas Thorsen - 2018.07.10. 18:11[/b][/url]

Ez nagyon menő! A legilimenciám emellett kisded játék. És én mennyit güriztem érte! Jó, annyira nem sokat, de eleget.
Valami rosszul lehet összekötve bennem, mert nem vagyok megrémülve, sem felháborodva. A fejemben mászkál? Hát egészségére, én is épp azt teszem.
Húú, megfogta a kezem idebent. Ja nem, ez nem idebent van. Pedig már nagyon nem evilági, asztrális élményként kezdtem elkönyvelni. Megérzem a fenekem alatt a pad kemény deszkáit s leereszkedek rá. A testem mintha valaki másé lenne, és az a valaki más nem vigyázna valami jól rá. Eh. Volt már rosszabb is.
Észreveszi az érdeklődésemet és megpróbál magyarázatot adni rá. Nem kell átéljem, hogy megértsem, bár tény, hogy a gyakorlat mindig übereli az elméletet. Csak attól tartok, ez mindig megfog maradni az elméleti síkon.
De ennek itt semmije nincs, se hang, se kép. Még mindig azt az egy érzést piszkálgatom. A többire viszont a magyarázat jó kiegészítésül szolgál. Tehát ezek itt körülöttem… mindenki, akivel valaha kapcsolatba került, akit valaha titokban hallgatott. Ha bekerülne megfelelő körökbe, olyan volna, mint egy mentális lehallgatókészülék, amit mindenki mellőz és alábecsül, de közben meg szépen pontos lenyomatokat készít mindenki gondolatairól. És észre sem veszik. Úgy érzem magam, mint egy gyerek karácsony reggelén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728209#post728209][b]Ruarc L. Mornien - 2018.07.10. 18:13[/b][/url]

Teljesen más alapokra épülő képességek. Én nem férek hozzá konkrét emlékekhez és nem is hatolok be más elméjébe. Csak kívülről hallom és érinthetem, de nekem ott az egész, nem kell darabjaira szednem, leül a padra, melynek deszkái meg sem moccannak csekély súlya alatt, s átveti egymáson lábait, halkan dúdolni kezdve. Jonas gondolatai nyomán kinyúl, hogy megmutassa a különbséget, ha már annyira kíváncsi a másik - az érzés korántsem kellemes, mert míg akármilyen tolakodó is egy kéz vagy egy csók, csak a felszínt érinti; a dallam a férfi lényét markolja meg. Azokkal a darabokkal együtt, amiket nem tud vagy akar látni, amiket mélyen elás - összefogja magabiztosságát félelmeivel, büszkeségét szégyenfoltjaival. Egy pillanat csupán, mégis sosem múló nyomot hagy a gyöngéd cirógatás, mert végigborzongat tőle a bizonyosság, hogy nincs rejtőzés.
Ennek a beszélgetésnek sincs képe vagy hangja, mutat rá az elmekapocsra, ami most összeköti őket.
Nem, a dallam fejrázás, elvégre a látók sem emlékeznek mindenre és mindenkire, ami csak szembe jön velük. Ezt csak te szeretnéd, hintázik, mintha egész lénye nemet ingana. Számára a gondolatok a természetes kommunikáció, ereje lényének szerves része, s túl nyitott, túl őszinte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728211#post728211][b]Jonas Thorsen - 2018.07.10. 18:15[/b][/url]

Kicsit olyan, mint a léleklenyomatos dolog Evenánál, csak ő életerővel kapcsolódik. Más a módszer, hasonló az eredmény. Az enyém viszont teljesen más bolygón mozog. Mondjuk a Plútón. Ők meg a Jupiter.
Még így is csak vizuális hasonlatokra tudok támaszkodni, csak azok jönnek a felszínre. Hiába, messze vagyok én a Jupitertől.
A képek mind szétpukkannak előttem, és úgy érzem, mint aki kifordította a lelkem és szépen kiteregette a műtőasztalon a darabkáimat. Először hervad le a mosoly a képemről. Mintha hidegebb lenne. Mintha egy pillanatra lélektelen kacagás csengett volna valahol a sötétség túloldalán. Vagy a sötétség volt az?
Igen, már látom. Érzem, hogy miért nem szerethetik az emberek. És én még nem takargatok semmit. Hát még akik egész lényüket maszk mögé rejtve rejtőznek az életükben.
És tényleg. A most folyó beszélgetés is csak egy kivehetetlen, formátlan érzésgumót hagy maga után. Újra megjelenik a mosoly a szám sarkában - nem ment messzire. Ha ezt támadólag használnád, a másiknak esélye se lenne. Zseniális.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728212#post728212][b]Ruarc L. Mornien - 2018.07.10. 18:17[/b][/url]

Ez régi mágia, nyers és eleven. Atavizmus, teszi hozzá, bár semmi negatív érzés nem kapcsolódik a gondolathoz. Puszta megállapítás, mert sosem irigyelte a fejlettebb pálcás mágiát vagy az instant varázslatokat - számára a szavak inkább jelentenek akadályt, semmint segítséget mások értésében és megértésében.
Talán nem egyértelmű, de Ru dallamai közt nincs kavargás az érintés nyomán, nem ítélkezik; kicsit mindig kívül állva mindezen. Vannak érzései, csordultig telt indulatokkal, azonban a címkék hiányoznak: nincs jó vagy rossz, gonosz és ártatlan, értékesebb vagy kevésbé drága. És van egy mindent átható, könyörtelen ritmus, amire most is hintázik, vállait felhúzva.
Minden tettnek ára és következménye van, állapítja meg, ingerült hullámot vetve, mert esze ágában sincs támadni, fegyverré válni, senki kezében. Ütni és fájdalmat okozni bárki tud, még akarnia vagy értenie sem kell különösebben. Az igazságtevő szerepe legalább ennyire távol áll tőle. Felpattan a padról, elunva a beszélgetést - a minisztériumban hallgatja eleget, hogyan spekulálnak ereje kapcsán - megtörve a kapcsolatot. Nem erőszakkal dobja ki, de Jonas egyik pillanatról a másikra ismét a külvilágban találja magát, dezorientáltan és szédelegve, mint akit kiköpött egy örvény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728213#post728213][b]Jonas Thorsen - 2018.07.10. 18:18[/b][/url]

Minden információt elteszek, ahogy hosszú tél előtt álló barlanglakó az élelmet ősszel. Nagyokat bólogatok hozzá - csak odabent, idekint elég fölösleges volna.
Az ő hidegsége tökéletesen elüt az én lelkesedésemtől. Nem is feltétlenül hideg. Tárgyilagos. A világgal szemben mintha mindent objektív tényként szemlélne. Elfogad, anélkül, hogy átadná magát. Figyel, anélkül, hogy részt venne. Engem sem kategorizált. Pedig látsz engem. Mások, akik homályosan és tévesen értelmezik lényegem, rögtön elkönyvelnek. Megrökönyödve állok a felismerés előtt. Máskor önmagam ferde tükreit látom vissza odabent. Mindenki ítélkezik. Elég ha egy pillanatra rám néznek, nem kell ismerniük. Már annyira megszoktam, hogy most először fel se tűnt a hiánya.
Ingerültségét egész lényemben érzem, aztán hirtelen kiszakadok s megborzongva nézek szét. Bele kell kapaszkodjak a pad szélébe, hogy le ne boruljak róla. Szaporán pislogok, igyekszem egyben tartani a fejem, ami úgy lüktet, mint egy hasadás szélén álló túlérett dinnye.
Kilökött. Egy pillanatig lebiggyesztem a számat, de különösen nem érint érzékenyen, nem magamért. Csak még annyi mindent nem értek. Talán semmit sem.
Nem minden fegyver ártó. Nem minden bánt.
- Az igazságszolgáltatásnak pont ilyennek kéne lennie, mint te! - szólok utána, kissé hangosabban, mint kéne. Elszoktam tőle.
A bekötött szemű Justitia. Elmosolyodom. Nem fegyver lenne, hanem mérleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728214#post728214][b]Ruarc L. Mornien - 2018.07.10. 18:19[/b][/url]

A fegyvert pont az teszi fegyverré, ahogy Jonas gondolkodik. Megszerezni, támadni, felhasználni, lehallgatni, alábecsülni. Számára ez idegen, visszataszító, mert azon jellemvonások, amik az ilyet lehetővé vagy szükségessé teszi, végtelenül távol állnak tőle. Az egész társadalom, a képmutató udvariaskodási szabályokkal és minden normájával értelmetlen, felesleges. Nincs ilyesmikre vesztegethető ideje.
- Az nem oldaná meg.-*Élőben a hangja meglepően mély, s amilyen könnyen, folyékonyan ontja gondolatait, olyan szűkmarkúan méri szavait. Nemhogy szemkontaktust nem teremt, még csak Jonas felé sem fordul, bár tény, megáll egy pillanatra. Nagyjából ismeri a jelképet, s van igazság abban, hogy számára nem kérdés, ki hazudik és milyen ember.
- Ki őrizné az őrzőt?-*Kérdezi, nem várva választ. Ki tartaná a mérleget? Ki figyelné a mérleget tartó kezet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728215#post728215][b]Jonas Thorsen - 2018.07.10. 18:19[/b][/url]

Mit akar annyira megoldani? Miért hajszol valami disztopikus jövőképet? Megpróbálok felkelni a padról, de megszédülök s visszahuppanok a fenekemre. Azért újra fellököm magam, ezúttal lassabban, egyensúlyozva, mint egy kötéltáncos.
- De közelebb vinne a megoldáshoz - utána lépek, bizonytalanul állva a talpamon. - A többiek. Akiknek minden szubjektív. Akik beléd látnak. Kell lenniük ilyeneknek.
Magamat nem ajánlanám, mert ugyan legilimentor vagyok, de közel sem alkalmas a feladatra. De lennie kell másoknak. S kell lennie egy módszernek, amivel kordában lehetne tartani az őrzőket is. - Kölcsönös őrzés, kölcsönös kiszolgáltatottság. A történelem bebizonyította, hogy működik.
Most eszembe villan egy mugli párhuzam, azzal az őrültté váló mesterséges intelligenciával, aki a nagy objektivitásában kinyír majdnem mindenkit, mert kiszámolta, hogy vagy mindenki meghal, vagy feláldozza a szükséges létszámot, hogy a többi megmeneküljön. Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre a muglik fikciói tele vannak ilyenekkel. A srác is kicsit olyan, mint egy mesterséges intelligencia. Objektív. Az emberi gondolkodáson fölül van. Túl azon, s egyúttal kívül rajta. Mindig kell egy ügyes hacker, aki a kezében tartja a drótokat, hogyha túl messzire menne, visszaránthassa.
Ennyit arról, hogy ő miért hajszol disztópiát.

Úgy érzem, nem lehetetlen ezt a mugli disztópiát mágikus utópiává alakítani. A pártunkon van a varázserőnk. És olyan emberek, mint ő. Akik emberek, nem gépek.
Fogalmam sincs, hogyan lehetne ezt megvalósítani, de a lelkesedésemet nem csorbíthatja semmi. Főleg az esélyeink nem. Esélyek-smesélyek. Vigyorogva odadöcögök a fiú mellé s csak megállok mellette, nem nézve rá, hanem bámulva a már sötétbe borult világot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728222#post728222][b]Ruarc L. Mornien - 2018.07.10. 18:37[/b][/url]

Nem disztopikus, csupán reális. Attól, hogy az ember szabad akaratú lénynek tartja magát, korántsem az és nem tudja évmilliók evolúciójának lenyomatát egyszerűen lerázni. A probléma az egész társadalom megváltozott struktúrája és elemei változatlansága. Kőkorszaki aggyal nem lehet termeszvárat építeni.*
- Nem. A rendszer alkalmatlan arra, hogy megoldja,-*még mindig figyel, Jonas felé fülelve, mint szerencsétlenkedik amaz a felállással és járással. Az az "igazságszolgáltatás", ami manapság dívik, nem sokban tér el Hammurapi törvényeitől, csak épp fogságra és pénzbüntetésre cserélte a szemeket és fogakat. Évezredek óta torolják meg sérelmeiket az emberek, pedig a bosszú minden, csak nem édes; s ki tudja, mióta veszik meg szabadságukat a tehetősek?
Egy fogaskerék cseréje nem segít.*
- Érzékelni és érteni nem ugyanaz.-*Ezen a ponton végleg elunta, hogy magyarázzon vagy vitatkozzon - az ilyesmi inkább fárasztja, semmint szórakoztatja. Otthagyja hát, szó nélkül eredve neki az útnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728223#post728223][b]Jonas Thorsen - 2018.07.10. 18:42[/b][/url]

Huu de feltud piszkálni ez a fokú nihilizmus. Persze, biztos ő másnak nevezné, realizmusnak meg egyéb szarságnak, de a nagy helyzet az, hogy egyszerűen feladta. Feladta, hogy ez a világ lehet egy leheletnyivel jobb, értelmesebb hely. Mert nem lehet mindent megváltoztatni, akkor semmit sem lehet. Mert értelmetlen. Mert csak egy csepp a tengerben, s egyéb baromságok. És az ő képességével! Pont az ilyen! Gááhhhh--
- Más rendszer kell - mondom oda, már a hátának, de azért nem hagyom, hogy itt vége legyen a vitának. - Valakinek el kell kezdenie.
Megpróbál faképnél hagyni, de nem vagyok az a fajta, akit faképnél szoktak hagyni. Vagy aki hagyná. Szép csendben beérem s mellette folytatom a sétát. Szerencsére sietve sem tudna lehagyni, így a szédelgésem ellenére nyugodtan tartani tudom a tempót.
Meglátjuk még, hogy ki tévedett. Lehet, hogy csak a túlvilágról - már ha van olyasmi -, de a végén kiderül. A legvégén.

Mosolyogva, kicsit sem creepy módon ballagok így mellette egy darabig, nem szólok hozzá, csak félhangosan hümmögök valami sületlen dallamot.