[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728195#post728195][b]Ruarc L. Mornien - 2018.07.10. 17:55[/b][/url]

Nyaranta sötétedésig nyomát se látni, túl sok a fény ahhoz, hogy kíséret nélkül mutatkozzék - nem mintha bánná, ilyentájt már enyhül a hőség és a macskakövek se ontják magukból a forróságot. Ha aktuális megjelenésére jelzőt keresne valaki, alighanem az áttetsző jutna először eszébe: nemcsak alakja, ruhái is vékonyak, ráadásul sokat sejtetőek. Halk csörrenések kísérik lépteit, mert az apró, mágikus csengők hangját használni echohoz kényelmesebb sétánál, mint csettegni. Nincs nála jóformán semmi, csak egy tenyérnyi táska ingóságaival. Elvégre Lizihez szándékozott benézni, nem készült nagy kirándulásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728198#post728198][b]Ruarc L. Mornien - 2018.07.10. 17:58[/b][/url]

Már nem zavarja, ha mások megnézik - sőt, egész külleme és mozgása szégyenmorzsa nélkül azt üzeni, “Nézz csak!”. Kirí, nemcsak fehérségével vagy lehunyt szemeivel, hanem mozgásának, rezzenéseinek furcsa ritmusával is. Ellentétekre épül, mert parányi, de a kisugárzása messze meghazudtolja ezt, látszólag vak, mégsincs nála pálca és nem tapogatózik, léptei nesztelenek, ám a bokáján ott csilingel halkan a csengős lánc, s bár mintha tudomást sem venne másokról, bárki másnál jobban tudja, kik és mifélék veszik őt körül.
Jonasról is tud - jelét azonban nem adja, pedig figyeli a szándékait, ösztönös óvatossággal. Szó sincs róla, hogy félne vagy szorongana, meg tudja magát védeni; figyelme fele kíváncsiság a messziről jött idegennel szemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728202#post728202][b]Ruarc L. Mornien - 2018.07.10. 18:04[/b][/url]

Az idegen gondolatai megmosolyogtatnák, ha nem szokta volna már meg, hogy mennyire összezavarja az embereket, hogy sehogy sem illik a skatulyákba. Azt viszont érzi, hogy valamire készül, ha nincs is nyoma ártó szándéknak. Kivár.
A behatolás sima, képzetlen varázsló sosem venné észre, de Ru elméje a legkisebb idegen befolyásra is rezdül - nem azért, mert védekezne, hanem mert végtelenül nyitott a látogatókra. Pár pillanatig némán figyeli Jonast, csalódottan csendesítve le a hangokat, ahogy a férfi beleszédül a csak látszólag kusza hangzavarra.
Nem tudod megvédeni magad, pedig te jöttél ide. A gondolat egyszerre tükröz lemondást és megértést, míg halkan az idegen elméjét érinti. Nem akarja, hogy sokkot kapjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728204#post728204][b]Ruarc L. Mornien - 2018.07.10. 18:07[/b][/url]

Nem tudom, hallom és érzem, pontosít, elvégre más dolog tudatosítani és más pontosan ismerni minden részletet. Ami félelmetesebb, hogy ő észrevétlen tudja magát valaki más mélyére ásni, különösebb erőfeszítés nélkül - az egyszerű halandók nem jelentenek igazi kihívást.
Hogy elárasszanak, közli magyarázat nélkül, de nincs is rá szükség - idebenn világos, hogy a most háttérben morajló, visszafogott érzés- és gondolatáramlatról beszél. Röviden, arról a húsbavágóan nyers élményről, amit a lényével való közvetlen érintkezés jelent, s ami egy felkészült embert is letaglózhat, túlcsordulásig töltve idegen dallamokkal. Innen “nézve” érthetőbb küllemének oly élesen ellentmondó kisugárzása, s az is, miért rázza ki tőle a hideg a többséget. Elenyésző azok száma, akiket vonz és megrészegít ereje, akik értik vagy legalább átérzik lényének kavargó rendjét, ritmusát. Nem kérdezi, mit akar Jonas - tudja anélkül is, s kíváncsian figyeli botorkálását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728206#post728206][b]Ruarc L. Mornien - 2018.07.10. 18:10[/b][/url]

Nem mindent. Végig hallgattalak, mint mindenkit. Figyelmen kívül hagyja a megjegyzést - szóban nem értené, gondolatként viszont nem tartja annyira fontosnak. Ami azonban kimondva elborzasztó lenne, idebent ártalmatlanul cseng, nyugodt, óvatos dallam. Csak azért hallgat, mert az emberek megbízhatatlanok, lépten-nyomon hazudva maguknak és másoknak.
Ezért,  Ru ráfog a kezére és maga után húzza a legközelebbi padra, hogy leültesse, mielőtt valaki elüti biciklivel vagy seprűvel, ahogy a félhomályban áll az út közepén. És mert kiütheted magad, az ítélőképességeddel az élen,  teszi hozzá, mert a túltelítődés könnyen végződhet átmeneti őrjöngéssel vagy zavarodottsággal.
Ez egy beszélgetés,  pendíti meg a Jonas által körüljárt darabkát, tanácstalanságára reagálva. Számomra a lelkek, elmék, gondolatok dallamokból állnak, ahogy a terek, alakok is visszhangokból. Nem fogsz tudni tájékozódni az emlékeim közt, ahogy én sem értem a látott képeket. Persze, találhat éppen hangos szavakat, tanórákat, ilyen-olyan foszlányokat, illatokat, de az emlékek túlnyomó többsége tapintás és dallam dallam hátán. Akad ugyan elméjében egy-két arc, azonban azoknak vonásait ujjaival kellett átrajzolnia, hogy tudja, mit látott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728209#post728209][b]Ruarc L. Mornien - 2018.07.10. 18:13[/b][/url]

Teljesen más alapokra épülő képességek. Én nem férek hozzá konkrét emlékekhez és nem is hatolok be más elméjébe. Csak kívülről hallom és érinthetem, de nekem ott az egész, nem kell darabjaira szednem, leül a padra, melynek deszkái meg sem moccannak csekély súlya alatt, s átveti egymáson lábait, halkan dúdolni kezdve. Jonas gondolatai nyomán kinyúl, hogy megmutassa a különbséget, ha már annyira kíváncsi a másik - az érzés korántsem kellemes, mert míg akármilyen tolakodó is egy kéz vagy egy csók, csak a felszínt érinti; a dallam a férfi lényét markolja meg. Azokkal a darabokkal együtt, amiket nem tud vagy akar látni, amiket mélyen elás - összefogja magabiztosságát félelmeivel, büszkeségét szégyenfoltjaival. Egy pillanat csupán, mégis sosem múló nyomot hagy a gyöngéd cirógatás, mert végigborzongat tőle a bizonyosság, hogy nincs rejtőzés.
Ennek a beszélgetésnek sincs képe vagy hangja, mutat rá az elmekapocsra, ami most összeköti őket.
Nem, a dallam fejrázás, elvégre a látók sem emlékeznek mindenre és mindenkire, ami csak szembe jön velük. Ezt csak te szeretnéd, hintázik, mintha egész lénye nemet ingana. Számára a gondolatok a természetes kommunikáció, ereje lényének szerves része, s túl nyitott, túl őszinte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728212#post728212][b]Ruarc L. Mornien - 2018.07.10. 18:17[/b][/url]

Ez régi mágia, nyers és eleven. Atavizmus, teszi hozzá, bár semmi negatív érzés nem kapcsolódik a gondolathoz. Puszta megállapítás, mert sosem irigyelte a fejlettebb pálcás mágiát vagy az instant varázslatokat - számára a szavak inkább jelentenek akadályt, semmint segítséget mások értésében és megértésében.
Talán nem egyértelmű, de Ru dallamai közt nincs kavargás az érintés nyomán, nem ítélkezik; kicsit mindig kívül állva mindezen. Vannak érzései, csordultig telt indulatokkal, azonban a címkék hiányoznak: nincs jó vagy rossz, gonosz és ártatlan, értékesebb vagy kevésbé drága. És van egy mindent átható, könyörtelen ritmus, amire most is hintázik, vállait felhúzva.
Minden tettnek ára és következménye van, állapítja meg, ingerült hullámot vetve, mert esze ágában sincs támadni, fegyverré válni, senki kezében. Ütni és fájdalmat okozni bárki tud, még akarnia vagy értenie sem kell különösebben. Az igazságtevő szerepe legalább ennyire távol áll tőle. Felpattan a padról, elunva a beszélgetést - a minisztériumban hallgatja eleget, hogyan spekulálnak ereje kapcsán - megtörve a kapcsolatot. Nem erőszakkal dobja ki, de Jonas egyik pillanatról a másikra ismét a külvilágban találja magát, dezorientáltan és szédelegve, mint akit kiköpött egy örvény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728214#post728214][b]Ruarc L. Mornien - 2018.07.10. 18:19[/b][/url]

A fegyvert pont az teszi fegyverré, ahogy Jonas gondolkodik. Megszerezni, támadni, felhasználni, lehallgatni, alábecsülni. Számára ez idegen, visszataszító, mert azon jellemvonások, amik az ilyet lehetővé vagy szükségessé teszi, végtelenül távol állnak tőle. Az egész társadalom, a képmutató udvariaskodási szabályokkal és minden normájával értelmetlen, felesleges. Nincs ilyesmikre vesztegethető ideje.
- Az nem oldaná meg.-*Élőben a hangja meglepően mély, s amilyen könnyen, folyékonyan ontja gondolatait, olyan szűkmarkúan méri szavait. Nemhogy szemkontaktust nem teremt, még csak Jonas felé sem fordul, bár tény, megáll egy pillanatra. Nagyjából ismeri a jelképet, s van igazság abban, hogy számára nem kérdés, ki hazudik és milyen ember.
- Ki őrizné az őrzőt?-*Kérdezi, nem várva választ. Ki tartaná a mérleget? Ki figyelné a mérleget tartó kezet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728222#post728222][b]Ruarc L. Mornien - 2018.07.10. 18:37[/b][/url]

Nem disztopikus, csupán reális. Attól, hogy az ember szabad akaratú lénynek tartja magát, korántsem az és nem tudja évmilliók evolúciójának lenyomatát egyszerűen lerázni. A probléma az egész társadalom megváltozott struktúrája és elemei változatlansága. Kőkorszaki aggyal nem lehet termeszvárat építeni.*
- Nem. A rendszer alkalmatlan arra, hogy megoldja,-*még mindig figyel, Jonas felé fülelve, mint szerencsétlenkedik amaz a felállással és járással. Az az "igazságszolgáltatás", ami manapság dívik, nem sokban tér el Hammurapi törvényeitől, csak épp fogságra és pénzbüntetésre cserélte a szemeket és fogakat. Évezredek óta torolják meg sérelmeiket az emberek, pedig a bosszú minden, csak nem édes; s ki tudja, mióta veszik meg szabadságukat a tehetősek?
Egy fogaskerék cseréje nem segít.*
- Érzékelni és érteni nem ugyanaz.-*Ezen a ponton végleg elunta, hogy magyarázzon vagy vitatkozzon - az ilyesmi inkább fárasztja, semmint szórakoztatja. Otthagyja hát, szó nélkül eredve neki az útnak.