[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728193#post728193][b]Jonas Thorsen - 2018.07.10. 17:53[/b][/url]

Jó kis hely ez, főleg így naplemente után. Szabadom van a pubban, meg különösképp más dolgom se akad. Akadhatna, ha nagyon keresném, de ehh. Kell tenni olykor a semmit is.
Egy almán nyammogva sétálgatok mezítláb a félhomályban, figyelve a járókelő, heverésző népséget. Nincsenek sokan ma. Lehet, hogy ezután jó lenne csobbanni egyet a tóban. Fürdőruhám az nincs, de sötét az van. Mhmmm, jól hangzik. Otthon jegesmaci-stílusban nyomhattam csak a fürdőzést, az is jó volt, de ez! Ez az igazi. Kint hőség, bent chill, ruha sehol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728197#post728197][b]Jonas Thorsen - 2018.07.10. 17:55[/b][/url]

Elhajítom a csutkát egy bokorba, aztán szépen megtörlöm a kezem a nadrágomban. Kéne egy sör. Azt hinné az ember, meguntam már, amennyi időt töltök a csapolásával, de igazából a jó sört nem lehet megunni. Finom, habos, hideg… Belesajdul a szívem is a vágyakozásba. Akkor előbb a pub, aztán a tó.
Mi ez a… csörömpölés? Fülelve fordulok meg s nem kell sokáig keressem a hang forrását. Felszökik a szemöldököm. Mögöttem egy srác lépked, mint valami furcsa árny a szürkületben.
Rögtön elfelejtem a sört, a tavat, minden várhat. Mindenféle szégyenérzet nélkül bámulom. Most megtehetem. Máskor se szoktam nagyon szégyenkezni, de nagyobb a veszély, hogy valaki megver.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728199#post728199][b]Jonas Thorsen - 2018.07.10. 17:58[/b][/url]

Lazán összefonom magam előtt a karom és így állok a sétány szélén, mint aki valami modern, rögtönzött előadást néz. Olyan is kicsit. Fura a srác. Nem tudom, hova tenni. Láthatóan vak - pun intended -, mégis magabiztosan halad, segítség nélkül. Vagy… ahh. Azok a csörgők. De nem ez az. Vonzza a tekintetem, pedig se a konvenciók, se az ízlésem alapján nem épp vonzó jelenség. De az - mármint jelenség. Igen, hm.
Körbesandítok. Távolabb sétálgatnak, de itt épp senki. Szabad a pálya. Nem gondolkozok sokat, lehunyom a szemem és kilépek önmagamból. Ahogy behatolok az idegen elmébe, rögtön meg is torpanok. A kavargó képek hiányoznak. Mire is számítottam? Idióta. De a hangok! Úristen, a hangok. Tiszta kakofónia. Fúú, belesajdul a fejem és szédülök, de mi az, hogy szédülök, nem is vagyok itt fizikailag, de azt hiszem, tényleg szédülhetek odaát. Mégis maradok. Ki kell tisztulnia a képnek. Vagyis a hangnak. Mindegy, meg kell értenem, nem mehetek ki innen még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728203#post728203][b]Jonas Thorsen - 2018.07.10. 18:06[/b][/url]

Egy kicsit mintha csendesedne. Vagy csak kezdem meglátni a rendszert, a harmóniát. Nem, ez nem kakofónia. Csak az én elmém próbálta meg a saját nyelvére lefordítani. Buta reflexek. Inkább csak… elengedem magam. Úgy nézelődök, mint egy különös múzeumban. Ha információért jöttem volna, akkor se tudnám, hol kezdjem. Megragadok egy-egy dallamot s fülelve lesem. Ebben a nagy elmerülésben váratlanul ér egy gondolat. Tudja, hogy itt vagyok. Hogy…?
Mitől kellene megvédenem magam?
Nem érzek veszélyt. A meglepetést valami gyerekes izgalom kezdi felváltani. Mintha elértem volna a térkép szélére s ott fedezem fel, hogy van még tovább. Felfedezetlen terület! Mármint felfedezetlen számomra, és úgy sejtem, az emberek többségének is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728205#post728205][b]Jonas Thorsen - 2018.07.10. 18:08[/b][/url]

Úúú, a fagyi visszanyalt! Ezt is hallottad, mi? Na mindegy. Azzal adtam át az elmém, hogy bejöttem, vagy már azelőtt is hallottál mindent?
Nagyon különös ez a belső párbeszéd. Nincs kiejtett szó, talán nyoma sem marad majd. Mert mi maradhatna? Egy homályos emlék. Egy érzés.
Igen, az tényleg reális lehetőség, ezt elismerem, de továbbra sem világos, miért kéne védjem az elmém. Hát árasszon! Bring it on. Fogalmam sincs, mire vállalkozok, de legalább tudatában vagyok ennek a tudatlanságnak.
Kiveszek egy dallamot a többi közül, amely inkább csak egy folt… lehet folt egy hang? Ezek szerint lehet. Nincs materiális lénye, nem tudom megragadni, de mégis ki tudom emelni a többi közül. Benne viszont… semmi? Egy emlékpaca, egy érzés, hangtalan, képtelen, formátlan, mintha… nem is tudom, mihez hasonlít. Semmihez. Folt-jellegét is valószínűleg csak az én tudatom leképezése adja.
Még semmit se értek, de már egész jól elnavigálgatok idebent. Kezdek ráérezni, hogyan kell tapogatózni hallás alapján, vakon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728207#post728207][b]Jonas Thorsen - 2018.07.10. 18:11[/b][/url]

Ez nagyon menő! A legilimenciám emellett kisded játék. És én mennyit güriztem érte! Jó, annyira nem sokat, de eleget.
Valami rosszul lehet összekötve bennem, mert nem vagyok megrémülve, sem felháborodva. A fejemben mászkál? Hát egészségére, én is épp azt teszem.
Húú, megfogta a kezem idebent. Ja nem, ez nem idebent van. Pedig már nagyon nem evilági, asztrális élményként kezdtem elkönyvelni. Megérzem a fenekem alatt a pad kemény deszkáit s leereszkedek rá. A testem mintha valaki másé lenne, és az a valaki más nem vigyázna valami jól rá. Eh. Volt már rosszabb is.
Észreveszi az érdeklődésemet és megpróbál magyarázatot adni rá. Nem kell átéljem, hogy megértsem, bár tény, hogy a gyakorlat mindig übereli az elméletet. Csak attól tartok, ez mindig megfog maradni az elméleti síkon.
De ennek itt semmije nincs, se hang, se kép. Még mindig azt az egy érzést piszkálgatom. A többire viszont a magyarázat jó kiegészítésül szolgál. Tehát ezek itt körülöttem… mindenki, akivel valaha kapcsolatba került, akit valaha titokban hallgatott. Ha bekerülne megfelelő körökbe, olyan volna, mint egy mentális lehallgatókészülék, amit mindenki mellőz és alábecsül, de közben meg szépen pontos lenyomatokat készít mindenki gondolatairól. És észre sem veszik. Úgy érzem magam, mint egy gyerek karácsony reggelén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728211#post728211][b]Jonas Thorsen - 2018.07.10. 18:15[/b][/url]

Kicsit olyan, mint a léleklenyomatos dolog Evenánál, csak ő életerővel kapcsolódik. Más a módszer, hasonló az eredmény. Az enyém viszont teljesen más bolygón mozog. Mondjuk a Plútón. Ők meg a Jupiter.
Még így is csak vizuális hasonlatokra tudok támaszkodni, csak azok jönnek a felszínre. Hiába, messze vagyok én a Jupitertől.
A képek mind szétpukkannak előttem, és úgy érzem, mint aki kifordította a lelkem és szépen kiteregette a műtőasztalon a darabkáimat. Először hervad le a mosoly a képemről. Mintha hidegebb lenne. Mintha egy pillanatra lélektelen kacagás csengett volna valahol a sötétség túloldalán. Vagy a sötétség volt az?
Igen, már látom. Érzem, hogy miért nem szerethetik az emberek. És én még nem takargatok semmit. Hát még akik egész lényüket maszk mögé rejtve rejtőznek az életükben.
És tényleg. A most folyó beszélgetés is csak egy kivehetetlen, formátlan érzésgumót hagy maga után. Újra megjelenik a mosoly a szám sarkában - nem ment messzire. Ha ezt támadólag használnád, a másiknak esélye se lenne. Zseniális.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728213#post728213][b]Jonas Thorsen - 2018.07.10. 18:18[/b][/url]

Minden információt elteszek, ahogy hosszú tél előtt álló barlanglakó az élelmet ősszel. Nagyokat bólogatok hozzá - csak odabent, idekint elég fölösleges volna.
Az ő hidegsége tökéletesen elüt az én lelkesedésemtől. Nem is feltétlenül hideg. Tárgyilagos. A világgal szemben mintha mindent objektív tényként szemlélne. Elfogad, anélkül, hogy átadná magát. Figyel, anélkül, hogy részt venne. Engem sem kategorizált. Pedig látsz engem. Mások, akik homályosan és tévesen értelmezik lényegem, rögtön elkönyvelnek. Megrökönyödve állok a felismerés előtt. Máskor önmagam ferde tükreit látom vissza odabent. Mindenki ítélkezik. Elég ha egy pillanatra rám néznek, nem kell ismerniük. Már annyira megszoktam, hogy most először fel se tűnt a hiánya.
Ingerültségét egész lényemben érzem, aztán hirtelen kiszakadok s megborzongva nézek szét. Bele kell kapaszkodjak a pad szélébe, hogy le ne boruljak róla. Szaporán pislogok, igyekszem egyben tartani a fejem, ami úgy lüktet, mint egy hasadás szélén álló túlérett dinnye.
Kilökött. Egy pillanatig lebiggyesztem a számat, de különösen nem érint érzékenyen, nem magamért. Csak még annyi mindent nem értek. Talán semmit sem.
Nem minden fegyver ártó. Nem minden bánt.
- Az igazságszolgáltatásnak pont ilyennek kéne lennie, mint te! - szólok utána, kissé hangosabban, mint kéne. Elszoktam tőle.
A bekötött szemű Justitia. Elmosolyodom. Nem fegyver lenne, hanem mérleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728215#post728215][b]Jonas Thorsen - 2018.07.10. 18:19[/b][/url]

Mit akar annyira megoldani? Miért hajszol valami disztopikus jövőképet? Megpróbálok felkelni a padról, de megszédülök s visszahuppanok a fenekemre. Azért újra fellököm magam, ezúttal lassabban, egyensúlyozva, mint egy kötéltáncos.
- De közelebb vinne a megoldáshoz - utána lépek, bizonytalanul állva a talpamon. - A többiek. Akiknek minden szubjektív. Akik beléd látnak. Kell lenniük ilyeneknek.
Magamat nem ajánlanám, mert ugyan legilimentor vagyok, de közel sem alkalmas a feladatra. De lennie kell másoknak. S kell lennie egy módszernek, amivel kordában lehetne tartani az őrzőket is. - Kölcsönös őrzés, kölcsönös kiszolgáltatottság. A történelem bebizonyította, hogy működik.
Most eszembe villan egy mugli párhuzam, azzal az őrültté váló mesterséges intelligenciával, aki a nagy objektivitásában kinyír majdnem mindenkit, mert kiszámolta, hogy vagy mindenki meghal, vagy feláldozza a szükséges létszámot, hogy a többi megmeneküljön. Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre a muglik fikciói tele vannak ilyenekkel. A srác is kicsit olyan, mint egy mesterséges intelligencia. Objektív. Az emberi gondolkodáson fölül van. Túl azon, s egyúttal kívül rajta. Mindig kell egy ügyes hacker, aki a kezében tartja a drótokat, hogyha túl messzire menne, visszaránthassa.
Ennyit arról, hogy ő miért hajszol disztópiát.

Úgy érzem, nem lehetetlen ezt a mugli disztópiát mágikus utópiává alakítani. A pártunkon van a varázserőnk. És olyan emberek, mint ő. Akik emberek, nem gépek.
Fogalmam sincs, hogyan lehetne ezt megvalósítani, de a lelkesedésemet nem csorbíthatja semmi. Főleg az esélyeink nem. Esélyek-smesélyek. Vigyorogva odadöcögök a fiú mellé s csak megállok mellette, nem nézve rá, hanem bámulva a már sötétbe borult világot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=728223#post728223][b]Jonas Thorsen - 2018.07.10. 18:42[/b][/url]

Huu de feltud piszkálni ez a fokú nihilizmus. Persze, biztos ő másnak nevezné, realizmusnak meg egyéb szarságnak, de a nagy helyzet az, hogy egyszerűen feladta. Feladta, hogy ez a világ lehet egy leheletnyivel jobb, értelmesebb hely. Mert nem lehet mindent megváltoztatni, akkor semmit sem lehet. Mert értelmetlen. Mert csak egy csepp a tengerben, s egyéb baromságok. És az ő képességével! Pont az ilyen! Gááhhhh--
- Más rendszer kell - mondom oda, már a hátának, de azért nem hagyom, hogy itt vége legyen a vitának. - Valakinek el kell kezdenie.
Megpróbál faképnél hagyni, de nem vagyok az a fajta, akit faképnél szoktak hagyni. Vagy aki hagyná. Szép csendben beérem s mellette folytatom a sétát. Szerencsére sietve sem tudna lehagyni, így a szédelgésem ellenére nyugodtan tartani tudom a tempót.
Meglátjuk még, hogy ki tévedett. Lehet, hogy csak a túlvilágról - már ha van olyasmi -, de a végén kiderül. A legvégén.

Mosolyogva, kicsit sem creepy módon ballagok így mellette egy darabig, nem szólok hozzá, csak félhangosan hümmögök valami sületlen dallamot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=740509#post740509][b]Jonas Thorsen - 2018.11.11. 20:02[/b][/url]

Mikor a hátsó kijárat csukódik, nyílik az első. A francba.
- Zárva vagyunk! - Gyorsabban kezdek el dolgozni, a ládákat bereptetem a raktárba s diszkréten bevágódik mögöttük az ajtó. Még van egy! Lekapom a pultról a megkezdett üveget, de közben beérkezik az eltévedt kuncsaft.
- Rosszul jár az órád, haver - mutatok a falra, ahol egy másik óra közli a nagyvilággal, hogy öt perc múlva nyolc. Remek. Soha nem jár jól, nem tudott volna kicsit az én javamra csalni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=740512#post740512][b]Jonas Thorsen - 2018.11.11. 20:23[/b][/url]

Nagyon örül a fejének a kölyök, pedig ha tudná, lehet, nem vigyorogna ilyen önelégülten. Persze nem fogja tudni, úgyhogy valószínűleg egy ideig még néznem kell a vigyorát. Csodás kilátások így estére.
- A főnök tudja, hogy olcsón beszerzett minőségi piának az eredetét nem okos firtatni. - Jó, a főnök nem tudja, hogy van valami, amit nem tud, de ha nem tudja, akkor nem is fáj, nem?
Előveszek két poharat és a már majdnem elpakolt üvegből töltök mindkettőbe. Sűrű, tintakék, ízre egy édesebb rumra hasonlít. Az egyik legjobb a felhozatalból. - Skol - emelem a poharam s legurítom. Nem fogom ezt a beszélgetést józanul végigszenvedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=740518#post740518][b]Jonas Thorsen - 2018.11.11. 20:49[/b][/url]

Okosan vár az ivással, amíg biztos, hogy nem tettem bele mérget, bár ha mérget tettem volna elé, akkor én már rég vagy immunis lennék rá, vagy bevettem volna diszkréten az ellenszert, aztán jó látványosan meginnám a magam adagját, hogy eloszlassam a gyanút, de szerencséjére tényleg nem tettem bele mérget. Valószínűleg.
- Ez a rendes munkám - felháborodottan tárom szét a karjaim. - Van szállás, pia, kaja, mit akarsz még? Vagy miért... - hajolok előre, rákönyökölve előtte a pultra. - Van valamid számomra?
Lehet, hogy csak sértegetni akart, vagy bejövök neki, vagy mittudomén, de lehet, hogy tényleg tud valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=740526#post740526][b]Jonas Thorsen - 2018.11.11. 21:19[/b][/url]

Anélkül, hogy nagyon feltűnően bámulnám, kiszúrom az apró kis jeleket - a vigyora alatt meghúzódó pillanatnyi habozást, a feszültséget követő megkönnyebbülést, amikor széttárom a karjaim. Rendesen tart tőlem. Épp előhozakodik az ajánlatával, úgyhogy nyugodtan elvigyorodhatom magam. Szemréseim csíkján át sunyítok rá önelégülten.
- Nem láttál semmit, amíg nem láttál engem kosztümben. - Természetesen nincs kosztümöm, mert minek tartanék, de majd szerzek egyet. Például tőle. Jól végigmérem, aztán sóhajtva leteszek a tervemről. Túl sok mágiába fájna az nekem, hogy a méretemre alakítsam a cuccait.
- Mondd csak... mennyire... rendes, à la carte esemény az? - Mindig szeretem kihasználni, ha új helyre juthatok be, főleg hogy mostanában rengeteg a leszakítani való szőlő. Pultosként, pincérként, vagy... másként, mindenképp érdemes meghallgatnom a részleteket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=740537#post740537][b]Jonas Thorsen - 2018.11.11. 22:07[/b][/url]

Áh, szóval rendes. Jól van, jól van, tudok én rendest is. Mármint az olyat, amit ő meg én meg a hasonló egyének rendesnek tartanak. Hallomásból ismerem a kölyköt és most, hogy egészen biztosan arról a bizonyos Ricsiről van szó, akit olykor megemlítenek a kolleginák meg a vendégek is, meg akit talán lehet, hogy nincs kizárva, hogy láttam már elmékben, úgy érzem, jó biznisz-partnerre leltem benne, és ő bennem.
- Holnap - felelek, várva, hogy mond-e még valami extra információt, vagy csak a mézesmadzagot húzza el az orrom előtt s várhatok holnapig a továbbiakért. Megnézhetném magamnak, hogy miről is van szó, de akkor hol a buli? Neem, csak elrontanám az egészet. Majd kiderül. Megnyalom az ajkam és látványosan végigmérem vigyorogva. - Ilyen hamar? Jó, hát ha így mondod, legyen akkor holnap délután itt, a bejárat előtt.
Most hogy ilyen szépen megbeszéltük a randit, ő hamarosan elköszön, én meg folytathatom a megzavart ügyködésem.