A hazahozott munka, a még zárt dossziék, papírhalmok és a kiszáradt tintásüveg magányosan porosodik a felújított ház sötét dolgozószobájában. Flóra ma a férfi szüleinél alszik, és holnap egészen biztos, hogy nem megy iskolába. Hogy váratlan meghűlés, súlyos torokgyulladás vagy himlő érte a kislányt… nos, a maga nevében még csak az indokról sem kíván tudni. Hadd írja alá, amit kell, részéről ennyi. Elkényeztetik a lányt, ez bizonyos.
- Csendes vagy ma este – halk sóhajjal ül le Karolina mellé a nappali kanapéjára. Jobbjával átkarolja a törékeny vállakat, és egészen közel húzza őt magához. Mosolygó szemei belebújnak az övébe, orra orrát érinti. Eddig vállait ölelő ujjai végigszántanak a nő kulcscsontján, elérik a nyakát, a fülét, és végül állának ívés vonalán találnak menedéket. A férfi szürke tekintete egy pillanatra sem ereszti Hollósi kisasszony kékjeit. - Dolgozhatnék kevesebbet, tudom.
Szabad keze a nő lábai után nyúl, és egy mozdulattal saját combjára pakolja őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=695382#post695382][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2017.08.09. 21:35[/b][/url]

A hazahozott munka, a még zárt dossziék, papírhalmok és a kiszáradt tintásüveg magányosan porosodik a felújított ház sötét dolgozószobájában. Flóra ma a férfi szüleinél alszik, és holnap egészen biztos, hogy nem megy iskolába. Hogy váratlan meghűlés, súlyos torokgyulladás vagy himlő érte a kislányt… nos, a maga nevében még csak az indokról sem kíván tudni. Hadd írja alá, amit kell, részéről ennyi. Elkényeztetik a lányt, ez bizonyos.
- Csendes vagy ma este – halk sóhajjal ül le Karolina mellé a nappali kanapéjára. Jobbjával átkarolja a törékeny vállakat, és egészen közel húzza őt magához. Mosolygó szemei belebújnak az övébe, orra orrát érinti. Eddig vállait ölelő ujjai végigszántanak a nő kulcscsontján, elérik a nyakát, a fülét, és végül állának ívés vonalán találnak menedéket. A férfi szürke tekintete egy pillanatra sem ereszti Hollósi kisasszony kékjeit. - Dolgozhatnék kevesebbet, tudom.
Szabad keze a nő lábai után nyúl, és egy mozdulattal saját combjára pakolja őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=695427#post695427][b]Hollósi M. Karolina - 2017.08.09. 21:58[/b][/url]

Csendes. Olyan csendes a ház Flóra nélkül, a lány nélkül, aki még inkább bearanyozza Konstantin napjait. A kezében tartott limonádét kortyolgatja némán, de az ölében heverő könyv lapjai már percek óta mozdulatlanok. Néz, de nem lát. Pillái megrebbennek, amint a férfi hozzáér, egy pillanat alatt rántja őt vissza a valóság talajára. Halvány mosolyra húzódnak ajkai, hogy aztán a görbületet el is nyelje a gondterhelt tekintete. Engedi, hogy Konstantin arrébb helyezze a lábait, de arcával kicsit elhúzódik a másiktól.
- Csak gondolkodtam - Hirtelen igazán érdekesnek találja a holnap szót az előtte heverő könyvben, kékjei makacsul ragaszkodnak a lap alján megbújó betűkhöz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=695449#post695449][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2017.08.09. 22:11[/b][/url]

A nő elhúzódik, mire tagjaiba - válaszul - merevség költözik. Az arcát megfiatalító mosoly, amellyel előbb még Karolinát nézte, most a semmibe veszik, vonásai ismét komollyá, komorrá válnak.
Férfi egyet tanulhat az élettől, mégpedig: ha egy nő azt mondja semmi baj, akkor gyűlnek a viharfelhők. Ha a nő gondolkodik, elhúzódik, sértett, akkor...
...Konstantin sóhajtva dől hátra. Jobbjával elengedi a törékeny vállakat, karját a kanapé támláján nyújtja ki, de baljával még érinti Karolinát. Ujjai szorosan fogják lábfejét.
- És megosztod velem is, micsodán? - arcát éppencsak megbillentve kérdezi. Hangja nyugodt, kedves. Szürke szemeivel hunyorog kissé, de csupán a nappali rossz megvilágítása miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=695456#post695456][b]Hollósi M. Karolina - 2017.08.09. 22:18[/b][/url]

Érzi a másik feszültségét. Az elmúlt időszak alatt már ráhangolódott annyira, hogy megérezze a rezdüléseit, ahogy hirtelen megjelenik mozdulataiban a feszültség. Egy kisebbfajta törés, ahogy az óvó kezek elengedik, de a nő hálás, amiért nem szűnik meg közöttük teljesen minden kontaktus. Mert a lábfejét biztosan tartó ujjak biztatóan hatnak rá. Felpillant, csak bámul a hunyorgó szürkékbe. Bólint.
- Rólunk - feleli csendesen, és már kezdi saját magát is idegesíteni szűkszavúsága. Sohasem volt az a kifejezetten bőbeszédű lány, de Konstantin előtt eléggé meg tudott nyílni. Mos mégis feszeng, mert a gondolatai felbosszantották. Hát mégis, ezt hogyan kérdezi meg az ember? Kérhetett volna tanácsot valakitől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=695471#post695471][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2017.08.09. 22:28[/b][/url]

Rólunk.
Szemöldöke halványan mozdul, szája szélei először csak kiszélesednek, majd halkan fel is nevet. Az információ, mondhatni nem lepi meg, de ezt hangosan már inkább nem mondja ki. Türelmes csendben nyomkodja az ölében tartott talpat, és közben egészen észrevétlen, a Karolinát fürkésző szemeibe visszaköltözik a derű. Szemei körül elmélyül néhány apró szarkaláb... illenek sűrűsödő ősz hajszálaihoz.
Azután bólint.
- Igen? Figyelek. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=695485#post695485][b]Hollósi M. Karolina - 2017.08.09. 22:37[/b][/url]

Nevet. Karolina nem tudja elképzelni mi lehet ezen annyira vicces, de épp csak egy picit biggyeszti le ajkait. Nem az a kislány már, aki megsértődne azon, hogy egy megszólalása derültséget kelt. Nem, most aztán már csak azért sem fogja elárulni mennyire jól esik neki ma is a nyugodt kis lábmasszázs. Mindeközben átható kékjeivel csakis a férfit figyeli. Megköszörüli a torkát. Fogalma sincsen, hogyan kezdjen bele.
- Én csak arra gondoltam, hogy... szóval Katherine.. - És tessék, még véletlenül sem sikerült értelmesen kinyögnie amit akart, de könyörgöm, hogyan lehet egy ilyet szépen megfogalmazni?! Nagy levegőt vesz és újra nekifog.
- Szándékodban áll egyáltalán elválni tőle? - szemeit lesüti, és vár. Vár a viharra. Hiszen túl nagy volt a csend.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=695498#post695498][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2017.08.09. 22:54[/b][/url]

Ujjai megállnak a mozdulatban. Száját lassan beharapja, szemeit elválasztja Karolina égszínkék, őt mustráló tekintetétől, és kiszáradó torokkal a dohányzóasztal felé pillant. Katherine nevének említésére pulzusa emelkedni kezd, szíve megiramodik, egyébként tiszta gondolatai összekuszálódnak.
Kanapén nyugvó kezét ügyetlenül felemeli, lassan hajába túr, majd mély levegőt véve visszafordul Karolinához.
- Nem tudom, hogy jutott eszedbe... - feleli mély, rekedt és kissé mogorva, számonkérő hangon. - Épp most. Miről? A gyűrűt sem hordom már. Egyáltalán... fontos ez? Katherine elment. Ha beadom a válópert, és ő nem jelenik meg a tárgyaláson, ... hónapokba, de akár évekbe is telhet, míg pontot teszünk az ügy végére.
Feszült, vádló, egyértelmű, hogy tönkrement házassága a mai napig nyilalló seb a férfi lelkén. Fejét csóválva pillant Karolinára, a tüdejében ragadó levegőt dühösen fújja ki.
Nem a kisasszonyra haragszik, csak azért mérges, hogy ez a szép este ilyen csúnyán el lett rontva.
- Szívem - szólal meg ismét, ám egyelőre nem néz Karolinára. - Élvezzük inkább az estét, én nem szeretnék veszekedni. A házasságról pedig tudod, mit gondolok. Többször nem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=695509#post695509][b]Hollósi M. Karolina - 2017.08.09. 23:06[/b][/url]

Fájdalmas pengeként hasít bele, hogy Katherine nevének említése még mindig milyen erős hatással van a másikra. A nő lassan veszi tudomásul, hogy ezen már nem nagyon változtathat, az egyetlen, amit tehet, ha nem hozza szóba... de mint a mellékelt ábra mutatja, még erre sem képes. A mogorva hang a régi Konstantint idézi, azt aki az íróasztala mögött ülve mustrálta a gyakornokot.
- Igen, elment. Vége. Te talán nem akarod, hogy végleg vége legyen? Nem akarsz pontot tenni rá? - kérdezi, már-már vágyakozón. Mert ő szeretné. Önző módon azt akarja, hogy Konstantin ne tartozzon máshoz, hogy a nő ne csak egy legyen a sok közül, hanem valaki legyen. Aztán a felismeréstől csodálkozva bámul a férfi arcába.
- Te nem akarod, hogy vége legyen - a kijelentő mód vádja súlyos teherként hullik kettejük közé. A szőke összepréseli ajkait, és próbál úgy tenni, mintha ez a tény nem viselné meg annyira, mint amennyire megviseli.
- Tudom... de néha nem árt szembenézni a dolgokkal - motyogja halkan, maga elé bámulva, kezeit a férfiéra teszi, amik a lábán pihennek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=695529#post695529][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2017.08.09. 23:26[/b][/url]

Alig képes nyelni. A nyaki ütőere megduzzad, halántéka lüktet. A fejét megállás nélkül ingatja, torkán az ellenkezés alig hallható hangjai törnek fel.
Aztán egy pillanat alatt dermed meg a nappaliban pislákoló élet.
Konstantin feje egyszerre megáll, ajkait nem hagyja el több nem, ujjai mozdulatlan fonódnak Karolina lábfejére.
- Ennek már rég vége - emelt hangon morran rá a mellette ülőre. - Vége lett, mikor elment. Vége volt, mikor úgy döntött, hogy kilép az életemből, hogy itt hagyja a közös...
Nem folytatja. Szaporán fel-s alá járó mellkassal fordul el kedvesétől, és csinos lábai alól kibújva felkel, hogy ideges, döngő léptekkel eltűnjön a hálók felé vezető folyosón. A dolgozószoba ajtaja csapódik egyszer, csapódik kétszer.
Vannak dolgok, érzések és meglátások, amiket soha nem beszélt ki magából. Amikről Hollósi kisasszony sem tud. Már nem is kell.
Konstantin néhány perccel később, két köteg papírral tér vissza Karolinához. Kezében penna és tinta.
Az egyik papírtömböt a dohányzóasztalra dobja, a másikban pedig a megfelelő oldalra lapoz.
- Nekem ebbe nem volt beleszólásom - mondja, míg a nő vonásait fürkészi. - Már rég nem számít, házas vagyok, vagy sem. Ez a papír az égvilágon semmit sem jelent nekem. Ha úgy akarod, itt és most aláírom, holnap pedig elindítom a válást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=695545#post695545][b]Hollósi M. Karolina - 2017.08.09. 23:41[/b][/url]

Néha, egy egészen kicsit, még talán magának sem vallja be, de megijed attól, mikor Konstantin mérges. Megijeszti, hogy ennyire fel tudja kavarni a másikat egy-két kérdéssel.
Összerezzen, amint felmorran a mély hang, majd megdermed, szemeit lesüti. Rég vége. De milyen rég?
Még mindig szoborként ül a kanapén, éppen csak annyit mozdul, hogy arcát a kezeibe temeti, és a két ajtócsapódásra kétszer rezzen össze. Aztán semmi. Hogy ezt akarta? Nem, határozottan nem. De akkor mégis mit?
Óvakodva pillant fel, mikor megérzi a férfi jelentétét és a tinta illatát. Szemei elkerekednek a csodálkozástól, amint Konstantint hallgatja. Nyel egyet. A hangja lágy, szeretetteljes suttogás.
- Azt szeretném, ha te szeretnéd lezárni. Magad miatt. És egy kicsit miattunk is - mondja, kihangsúlyozva a szeretném szót. Az akarlak olyan erőszakos, olyan, amibe a másik félnek tényleg nincs sok beleszólása. A szeretnémben ott bújik a szeretet csillogó szikrája. Kékjeit le nem veszi a férfiról. Nem érdekli már a tinta, a papír, a betűk. Csak azt szeretné, hogy ketten legyenek. A férfi és a nő. Mint egykor az ajtófélfánál, vagy a hivatalbeli kávézásnál. Vagy annyi másik alkalommal. De neki ehhez igenis szükséges a tudat, hogy nem toppanhat be egy másik, a jogos jussát követelve. Mert úgy érzi, nem tudna versenyezni a másikkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=695569#post695569][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2017.08.10. 00:10[/b][/url]

A szeretett hang és a kékek mélyén felsejlő emlékek; a közös múlt és a közös jövő iránti vágyakozás és az úgy kikívánkozó, mégis kimondatlanul maradó magánakakarás a pillanat törtrésze alatt lágyítja el Konstantint. A keze ügyében lévő papírokat, pennát és tintát útközben az asztalra teszi, majd rohanvást a nő elé térdel, és lábaira támaszkodva kezeit az ő kezei köré kulcsolja.
- Szeretlek - mondja, s közben Karolina tekintetét kutatja. - Akkor is, ha tudom, hogy köztünk ez...
Ki tudja meddig tarthat? Nem lehet tartós? Tiltott? Eleve halálraítélt? Nem több, mint egymás idejének pazarlása?
Maga sem tudja, hogyan fejezné be a mondatot. Talán így, hogy a nyitva hagyás mellett dönt, választja a legfinomabb megoldást. Hiszen tisztában van vele, hogy Karolina édesapja nem rajong érte, mint ahogy azzal is, hogy a korkülönbség hamarosan zavaró lehet a fiatal nő és a külvilág számára. Ráadásul neki van egy házasságon kívül született lánya, a vámpírkötelékről még nem is beszélve.
Megvonja a vállát, úgy pillant vissza Karolinára. Bárhogy is legyen, ő Karolina mellett döntött, aminek mi sem lehetne jobb bizonyítéka, minthogy idő előtt vállalta az érzéseit iránta.
- Bánt, hogy mellettem nem lehetsz igazán boldog - folytatja néhány perccel később - ...a létező legnagyobb boldogság is eltörpül amellett, amit megérdemelsz. Rossz érzés tudni, hogy nem adhatom meg neked.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=695574#post695574][b]Hollósi M. Karolina - 2017.08.10. 00:28[/b][/url]

Még mindig. A szíve még mindig kalitkából kitörni vágyó madárként repdes a férfi egyetlen érintésétől. Hát még a szavaitól. Kékjei nem engedik a szürkéket, vonásai ellágyulnak, amint a férfire néz.
- Én is szeretlek - suttogja, miközben lesüti a tekintetét. Számára a volt feleség mindig is zavaróbb tényezőt jelentett mint a korkülönbség. A családja nem izgatja, kakukktojásként jött a világra, nem engedheti, hogy az érzelmeibe is beleszóljanak, ha már az életének megannyi másik pontját szabályozni akarják. Karolina pedig mindig is inkább a komolykodó, hamar felnövő kislányok közé tartozott. Koravén, ahogy anyja mondta időnként.
- Csak melletted vagyok igazán boldog - szorítja meg az övére kulcsolódó kezeket. - Ne mond ilyet, mert olyan sokat kaptam tőled, mint mástól még soha - és igen, itt céloz arra a tapasztalatra is, amit gyakorlatvezetőként jelentett, erre a lassan kibontakozó mégis hirtelen előbújó forróságra, és mindenre. Konstantinra magára is.
A beszélgetésük már csendesebb mederben halad tovább, míg már csak egyenletes szuszogásuk hallatszik a kanapéról. Karolina mosollyal az arcán szendereg a férfi karjaiban.