[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=695382#post695382][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2017.08.09. 21:35[/b][/url]

A hazahozott munka, a még zárt dossziék, papírhalmok és a kiszáradt tintásüveg magányosan porosodik a felújított ház sötét dolgozószobájában. Flóra ma a férfi szüleinél alszik, és holnap egészen biztos, hogy nem megy iskolába. Hogy váratlan meghűlés, súlyos torokgyulladás vagy himlő érte a kislányt… nos, a maga nevében még csak az indokról sem kíván tudni. Hadd írja alá, amit kell, részéről ennyi. Elkényeztetik a lányt, ez bizonyos.
- Csendes vagy ma este – halk sóhajjal ül le Karolina mellé a nappali kanapéjára. Jobbjával átkarolja a törékeny vállakat, és egészen közel húzza őt magához. Mosolygó szemei belebújnak az övébe, orra orrát érinti. Eddig vállait ölelő ujjai végigszántanak a nő kulcscsontján, elérik a nyakát, a fülét, és végül állának ívés vonalán találnak menedéket. A férfi szürke tekintete egy pillanatra sem ereszti Hollósi kisasszony kékjeit. - Dolgozhatnék kevesebbet, tudom.
Szabad keze a nő lábai után nyúl, és egy mozdulattal saját combjára pakolja őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=695449#post695449][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2017.08.09. 22:11[/b][/url]

A nő elhúzódik, mire tagjaiba - válaszul - merevség költözik. Az arcát megfiatalító mosoly, amellyel előbb még Karolinát nézte, most a semmibe veszik, vonásai ismét komollyá, komorrá válnak.
Férfi egyet tanulhat az élettől, mégpedig: ha egy nő azt mondja semmi baj, akkor gyűlnek a viharfelhők. Ha a nő gondolkodik, elhúzódik, sértett, akkor...
...Konstantin sóhajtva dől hátra. Jobbjával elengedi a törékeny vállakat, karját a kanapé támláján nyújtja ki, de baljával még érinti Karolinát. Ujjai szorosan fogják lábfejét.
- És megosztod velem is, micsodán? - arcát éppencsak megbillentve kérdezi. Hangja nyugodt, kedves. Szürke szemeivel hunyorog kissé, de csupán a nappali rossz megvilágítása miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=695471#post695471][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2017.08.09. 22:28[/b][/url]

Rólunk.
Szemöldöke halványan mozdul, szája szélei először csak kiszélesednek, majd halkan fel is nevet. Az információ, mondhatni nem lepi meg, de ezt hangosan már inkább nem mondja ki. Türelmes csendben nyomkodja az ölében tartott talpat, és közben egészen észrevétlen, a Karolinát fürkésző szemeibe visszaköltözik a derű. Szemei körül elmélyül néhány apró szarkaláb... illenek sűrűsödő ősz hajszálaihoz.
Azután bólint.
- Igen? Figyelek. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=695498#post695498][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2017.08.09. 22:54[/b][/url]

Ujjai megállnak a mozdulatban. Száját lassan beharapja, szemeit elválasztja Karolina égszínkék, őt mustráló tekintetétől, és kiszáradó torokkal a dohányzóasztal felé pillant. Katherine nevének említésére pulzusa emelkedni kezd, szíve megiramodik, egyébként tiszta gondolatai összekuszálódnak.
Kanapén nyugvó kezét ügyetlenül felemeli, lassan hajába túr, majd mély levegőt véve visszafordul Karolinához.
- Nem tudom, hogy jutott eszedbe... - feleli mély, rekedt és kissé mogorva, számonkérő hangon. - Épp most. Miről? A gyűrűt sem hordom már. Egyáltalán... fontos ez? Katherine elment. Ha beadom a válópert, és ő nem jelenik meg a tárgyaláson, ... hónapokba, de akár évekbe is telhet, míg pontot teszünk az ügy végére.
Feszült, vádló, egyértelmű, hogy tönkrement házassága a mai napig nyilalló seb a férfi lelkén. Fejét csóválva pillant Karolinára, a tüdejében ragadó levegőt dühösen fújja ki.
Nem a kisasszonyra haragszik, csak azért mérges, hogy ez a szép este ilyen csúnyán el lett rontva.
- Szívem - szólal meg ismét, ám egyelőre nem néz Karolinára. - Élvezzük inkább az estét, én nem szeretnék veszekedni. A házasságról pedig tudod, mit gondolok. Többször nem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=695529#post695529][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2017.08.09. 23:26[/b][/url]

Alig képes nyelni. A nyaki ütőere megduzzad, halántéka lüktet. A fejét megállás nélkül ingatja, torkán az ellenkezés alig hallható hangjai törnek fel.
Aztán egy pillanat alatt dermed meg a nappaliban pislákoló élet.
Konstantin feje egyszerre megáll, ajkait nem hagyja el több nem, ujjai mozdulatlan fonódnak Karolina lábfejére.
- Ennek már rég vége - emelt hangon morran rá a mellette ülőre. - Vége lett, mikor elment. Vége volt, mikor úgy döntött, hogy kilép az életemből, hogy itt hagyja a közös...
Nem folytatja. Szaporán fel-s alá járó mellkassal fordul el kedvesétől, és csinos lábai alól kibújva felkel, hogy ideges, döngő léptekkel eltűnjön a hálók felé vezető folyosón. A dolgozószoba ajtaja csapódik egyszer, csapódik kétszer.
Vannak dolgok, érzések és meglátások, amiket soha nem beszélt ki magából. Amikről Hollósi kisasszony sem tud. Már nem is kell.
Konstantin néhány perccel később, két köteg papírral tér vissza Karolinához. Kezében penna és tinta.
Az egyik papírtömböt a dohányzóasztalra dobja, a másikban pedig a megfelelő oldalra lapoz.
- Nekem ebbe nem volt beleszólásom - mondja, míg a nő vonásait fürkészi. - Már rég nem számít, házas vagyok, vagy sem. Ez a papír az égvilágon semmit sem jelent nekem. Ha úgy akarod, itt és most aláírom, holnap pedig elindítom a válást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=695569#post695569][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2017.08.10. 00:10[/b][/url]

A szeretett hang és a kékek mélyén felsejlő emlékek; a közös múlt és a közös jövő iránti vágyakozás és az úgy kikívánkozó, mégis kimondatlanul maradó magánakakarás a pillanat törtrésze alatt lágyítja el Konstantint. A keze ügyében lévő papírokat, pennát és tintát útközben az asztalra teszi, majd rohanvást a nő elé térdel, és lábaira támaszkodva kezeit az ő kezei köré kulcsolja.
- Szeretlek - mondja, s közben Karolina tekintetét kutatja. - Akkor is, ha tudom, hogy köztünk ez...
Ki tudja meddig tarthat? Nem lehet tartós? Tiltott? Eleve halálraítélt? Nem több, mint egymás idejének pazarlása?
Maga sem tudja, hogyan fejezné be a mondatot. Talán így, hogy a nyitva hagyás mellett dönt, választja a legfinomabb megoldást. Hiszen tisztában van vele, hogy Karolina édesapja nem rajong érte, mint ahogy azzal is, hogy a korkülönbség hamarosan zavaró lehet a fiatal nő és a külvilág számára. Ráadásul neki van egy házasságon kívül született lánya, a vámpírkötelékről még nem is beszélve.
Megvonja a vállát, úgy pillant vissza Karolinára. Bárhogy is legyen, ő Karolina mellett döntött, aminek mi sem lehetne jobb bizonyítéka, minthogy idő előtt vállalta az érzéseit iránta.
- Bánt, hogy mellettem nem lehetsz igazán boldog - folytatja néhány perccel később - ...a létező legnagyobb boldogság is eltörpül amellett, amit megérdemelsz. Rossz érzés tudni, hogy nem adhatom meg neked.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=710558#post710558][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2017.12.28. 21:48[/b][/url]

Hiába foglaltam le Flórát kérlek, segíts apának címszóval néhány, a minisztériumból már kiselejtezett papírhalommal, hogy betűrend szerint rendszerezze azokat, majd tegye színes kartonmappákba, hogy én magam a ház egy másik, eldugottnak hitt szegletében, a hálószoba gardróbszekrényében próbáljam becsomagolni az ő ajándékát, nem ment. Se mugli, se varázslatos úton.
Az időközben összegyűrődött és itt-ott elszakadt csillogó-villogó papírt morogva dobtam félre, és a gyerek első seprűjét egy nagyobb halom ruhakupac alá rejtve nyögve kászálódtam ki a szekrényből. Annak nyikorgó ajtaját óvatosan behajtottam, s magamban futólag feljegyezve, hogy alkalomadtán olajozzam meg, a konyha felé vettem az irányt. Útközben bepillantottam az éppen homlokát ráncoló Flórához, majd széles mosollyal továbbindultam.
- Feladtam - dünnyögtem Karolina fülébe, míg államat nyakszirtjébe fúrtam, és karjaimmal átöleltem keskeny derekát. - Nem tudok csomagolni. Még jó, hogy Flóra idén nem feldíszített fát kért a Jézuskától. Ez mi lesz?
Az illatok csodásak voltak, és még csak meg sem próbáltam tagadni, hogy Karolina és a finom falatok könnyűszerrel enyhítették a karácsonykor rendszeresen érzett férfi fájdalmamat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=710563#post710563][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2017.12.28. 22:19[/b][/url]

Imádtam, ahogy a két nő lassacskán újra életet csempészett a Macskabagoly utczabeli magányos házba. Nemcsak a bútorok és falak teltek meg boldogsággal, de mióta együtt éltünk, még a Nap is másként kelt fel.
- El lesz ragadtatva - nevettem bele halkan Karolina fülébe, majd fejemet kissé megingatva folytattam. - Habár annyi munkát adtam szegénynek, hogy jövő karácsonyig se fog végezni vele.
Be kell valljam, cseppnyi lelkiismeretfurdalásom azért támadt, hiszen azokat a papírokat, amelyeket a kis tündérem oly nagy szorgalommal válogatott szét és pakolt stószokba, és amikről gyermeki ártatlanságával azt hitte, hogy általuk a hivatali munkámat könnyíti meg, én néhány hét múlva lezárt dobozokban temetem majd  a pince sötétjébe.
- Hát... - mosolyogtam a karjaimban megforduló nő szemeibe - Ha nem félsz velem kettesben maradni a gardróbban...
Tekintetemben csibészes huncutság csillant, és rászorítva Karolina derekára húztam őt egészen közel magamhoz, hogy szavak helyett egy apró, finom csókkal köszönjem meg neki azt, hogy az életünk része lett.