Megérdemli, de tényleg meg fogja érdemelni, ezt a srác. Nem szoktam ilyenekkel viccelődni, most, mégis megteszem, várom is, hogy hazajöjjön az az idióta. Mikor meghallom az ajtó nyitódását, sietve lépek felé, hatalmas mosollyal az arcomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662549#post662549][b]Gwen L. Blake - 2017.02.25. 20:25[/b][/url]

Megérdemli, de tényleg meg fogja érdemelni, ezt a srác. Nem szoktam ilyenekkel viccelődni, most, mégis megteszem, várom is, hogy hazajöjjön az az idióta. Mikor meghallom az ajtó nyitódását, sietve lépek felé, hatalmas mosollyal az arcomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662555#post662555][b]Kevin Schönfeld - 2017.02.25. 20:30[/b][/url]

Fáradtan estem haza, ma is vizsgáim voltak és már amúgy a tökéletességem is ki volt a vizsgákkal, de ha auror akar lenni az ember fia, muszáj a tesztekkel szívnia. Épp beléptem a háza, lerúgtam a lábaimról a cipőmet s a kabátom cipzárjával babráltam, amikor felnéztem a szőke lakótársamra. Vigyorgott, mint a vadalma.
- Mi az öröm tárgya?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662558#post662558][b]Gwen L. Blake - 2017.02.25. 20:34[/b][/url]

- Végre megjöttél - ugrok a nyakába, persze nem szó szerint, csak ölelem az idióta fejét, teljes boldogsággal, legalábbis ő ezt látja rajtam. - Képzeld, nemsokára négyen fogunk itt lakni. - Remélem ennyiből leesik neki minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662560#post662560][b]Kevin Schönfeld - 2017.02.25. 20:37[/b][/url]

Elkaptam, és visszaöleltem, túlságosan is bújós volt. Arra gondoltam először, tuti akar tőlem valamit és így gyanakodva néztem rá, amikor megkérdeztem, hogy minek örült ennyire.
Amint közölte velem, hogy négyen leszünk, hirtelen nem tudtam mire gondolni, vagyis de, de az ő szájából akartam hallani s nem az eszméimnek hinni.
- Ide költözik még valaki? Mikor? Én nem osztozok a szobámon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662565#post662565][b]Gwen L. Blake - 2017.02.25. 20:41[/b][/url]

Persze, hogy nem érti, hogy is értené. Nem csalódtam benned Kevin, hozod a formádat. Sóhajtok egyet, majd elengedem az ölelésből és teljesen elfordulok tőle, így nem láthatja a vigyort, amit alig tudok visszatartani. Mikor újra a szemeibe nézek, halál komolyan ejtem ki a szavakat.
- Terhes vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662568#post662568][b]Kevin Schönfeld - 2017.02.25. 20:45[/b][/url]

Hát ez lány tök fura.
Amint elengedett, azt hittem besértődött már megint. Francnak beszél anagrammákban, ha egyszer nem tudom mi a háttértörténete a dolognak így nem is értem mire akar kilyukadni.
- HOGY MI? - döbbentem le és majdnem le is ültem a földre a meglepettségtől - Ugye... ugye csak hülyéskedsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662570#post662570][b]Gwen L. Blake - 2017.02.25. 20:50[/b][/url]

Adja magát a srác, pontosabban olyan, amilyen általában szokott. Így imádom, de megfizet a múltkori dologért, amiről elfeledkeztem már, azonban ez minket nem érdekel, mi így szeretjük egymást.
-Nem, ilyennel nem szoktam, szóval szokj hozzá a gondolathoz, leendő keresztapa - mosolyodom el, miközben tapsolok is a rá váró feladathoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662572#post662572][b]Kevin Schönfeld - 2017.02.25. 20:59[/b][/url]

A hír hallatán döbbent arccal ültem le a földre, a lábaim megadták magukat. Még nem készültem fel a keresztapaságra. Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak. Örültem a hírnek, mert hát Gwen boldog volt csak... nem tudom. Ez kicsit hirtelen jött.
- Adj egy cigit! Ott van a kabátzsebembe - mutattam a már felakasztott ruhadarabomra s a szőkére néztem, pontosabban a hasára összpontosítottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662573#post662573][b]Gwen L. Blake - 2017.02.25. 21:03[/b][/url]

Nem hiszem el a kérdés. Komolyan gondolja, hogy most akar rágyújtani, egy terhes nő mellett? Jó, ez nem igaz, valójában nem vagyok az, de képes lenne rá? Összevont szemöldökkel nézek rá, ez a csúnyának szánt nézésem, remélem beválik.
- Nem kapsz! Képes lennél rágyújtani a cigire egy gyerek mellett? - kérdezem hitetlenkedve, miközben mégis kiszedem a zsebéből a dobozt. Nem adom oda neki, zsebreteszem, mert ezt bizony nem kapja meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662576#post662576][b]Kevin Schönfeld - 2017.02.25. 21:09[/b][/url]

Felálltam nagy nehezen, tudtam, hogy csúnyán nézett rám, főleg amikor hitetlenkedve kérdezett vissza a bagózási szándékom miatt.
- Add ide, nem gyújtok rá. Csak add ide! - nyúltam a barna, kemény Sophiane cigarettám után, ami természetesen nem a bolti dobozában volt, hanem az én alumínium cigitartómban. Sokkal menőbb.
- Helyette elmegyek a pubba és ott koccintok Zalánnal. Tud róla egyébként? Ja.. és gratulálok, kismama - hű de fura ezt mondani neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662579#post662579][b]Gwen L. Blake - 2017.02.25. 21:12[/b][/url]

- Biztos? - kérdezek rá, mert ismerem a fajtáját, azt mondja nem, aztán mégis. Sóhajtok még egyet, amint átadom neki a dobozt, de, ha meglátom, hogy ilyen lesz, akkor kikapom a kezéből és megütöm. Nekem ne hazudjon, ha én főzök neki.
- Héé, ne mond el neki, még nem tudja. Majd én szeretném, kicsit később, vagyis a napokban, csak ne te - mondom kérlelő hangon. Arra nem számítottam, hogy rögtön Zalánhoz megy, ennyire jóban lennének?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662587#post662587][b]Kevin Schönfeld - 2017.02.25. 21:20[/b][/url]

- Jóóóóóóóóóó, nem szólok neki - szemeimet forgattam a kérlelése hallatán. A cigimet persze gondosan becsúsztattam a zsebembe, ott biztonságban volt.
- De attól elmehetek vele a pubba? Te is jöhetsz, de te csak rostos baracklét kapsz, amíg a férfiak keményebbeket gurítanak le - Húsz elmúltam, senki sem köthet belém, hogy HÉ, TE MÉG DIÁK VAGY, BLA BLA BLA. Ugyan már.
- Figyelni kell a babára - gonosz vigyorral az arcomon megsimogattam a köldöke felett a hasát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662591#post662591][b]Gwen L. Blake - 2017.02.25. 21:28[/b][/url]

- Imádlak - mosolyodom el, azonban még így sem kelt bennem bűntudatot, még egy kicsit szívatni fogom ezzel a dologgal.
- Ezezezezez nem ér, ti se igyatok a jelenlétemben - sértődöm meg, pontosan nem tudom mire, de maradnom kell a szerepemnél, különben rájön a dolgokra. - Jó, legyen. - felelem durcásan.
A következő cselekedetére nem tudom mit reagáljak, normális esetben tökre normális lenne, viszont most nem az, bár neki biztos. Ő nem tudja az igazságot.
- Hagyd a babát - mondanám, hogy a nemlétezőt, de nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662601#post662601][b]Kevin Schönfeld - 2017.02.25. 21:40[/b][/url]

-Tudtam, hogy benne vagy! - vigyorogtam, láttam a fején a sértettséget, de beletörődött a dolgokba. Ha ebből a lányból anya lesz, komolyan mondom, nekem is lassan bele kell húznom ebbe a babaprojektbe, ha befejeztem az iskolát. - Apa fentről büszke lesz rám - Jó, ott van Shayleen, csak.. nem tudom. Ő túl érzékeny és túl törékeny szerintem egy ilyen feladatra. Meg... nem is érzem annyira nála, hogy az érzései olyan mélyek felém, mint az enyémek felé.
- Nem hagyom! Én keresztgyerekem, azt csinálok, amit akarok - röhögve válaszoltam még egyszer végig simítottam rajta aztán felegyenesedve a cipőmhöz léptem. Kezdtem beletörődni és megbarátkozni a gondolattal.
- Húzzad a cipődet, megyünk az apáért! Elvisszük a pudba és bevallhatod neki is! - vigyorogva húztam már a kabátomat - Szerintem szüksége lesz egy felesre vagy többre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662608#post662608][b]Lepsényi Zalán - 2017.02.25. 21:45[/b][/url]

Az utóbbi pár napban nem láttam a lányt és ez természetesen engem is zavart, feltételezem Gwent is. Ma van egy kis időm, tehát leugrok a faluba és meglepem a jelenlétemmel. Mikor odaérek a házukhoz, először Kevint látom meg, a srác nagyjából ki is takarja a közeledő alakomat, így történhet meg az, hogy rossz szót kapok el és ezt nem akarom elhinni, de testemet átjárja a félelem. Lezsibbadok és egy szál lelkierő tart vissza attól, hogy ne essek térdre a megdöbbenéstől. Hangom hirtelen szólal fel kettejük beszélgetése mögött és hallhatóan kétségbeesett.
- Milyen babát? - kérdezem és elsősorban kikerekedett szemekkel nézek Gwenre, majd olykor Kevinre. - Keresztapa? Apa? - szóval akkor az a gyerek az enyém? Kezdek egyre jobban megőrülni, rejtegetni sem tudnám a pánikot, mely lassan eluralkodik rajtam. De ők... miért viselik ezt ennyire könnyedén?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662613#post662613][b]Gwen L. Blake - 2017.02.25. 21:53[/b][/url]

Nem tudom mit kéne szóljak ehhez az egészhez, a fejemben úgy állt össze a kép, hogy Kevin ki fog akadni, én meg jót röhögök rajta, de nem így lett. Láthatólag jobban örül a hírnek, mint vártam, holott először nem így történt. Izgatottan kezdi felvenni a cipőjét, mikor egy olyan személy bukkan fel, akinek mindenhol kéne lennie, csak épp itt nem. Most jó nagy slamasztikába kerültem, én vagyok bajban Kevin helyett.
- Zalán, te mióta vagy itt? - kérdezem beharapott ajkakkal. Nem válaszolok a kérdésire, inkább újat teszek fel, és nem nézek egyikőjükre sem. Kevin, most hallgass el, az előbb megkértelek valamire, tartasd tiszteletben. Nem mondom ki hangosan, viszont örülnék, ha tudna olvasni a gondolataimban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662627#post662627][b]Kevin Schönfeld - 2017.02.25. 22:02[/b][/url]

Örültem a hírnek, de annak is, hogy végre volt okom inni. Ez a vizsgaidőszak tényleg nagyon leszívott.
Már a kabátomat cipzároztam össze, amikor Zalán hangja ütötte meg a fülem. Megfordultam vigyorogva és azt a kétségbeesést az arcán, ha te láttad volna... Na köbö én is így néztem ki, csak seggre is ültem. Annyira benne voltam a dologba, el is felejtettem, hogy mit ígértem nem rég Gwennek és már lendült is a kezem. Lazán megveregettem Zalán jobb vállát.
- Gratulálok apuka! - és amint kimondtam, leesett, hogy mit ígértem Gwennek-  Hoppá - húztam vissza a kezem egy elég bárgyú ábrázattal, ami tökéletesen tükrözte, amire gondoltam: Ezt eltoltam.
- Gweeeeencicaaaa, szerintem el kellene mondanod neki, úgy is hallotta a legfontosabbakat, szóval.... - angyali tekintettel a Zalánról Gwenre  vándorolt a tekintetem, majd eggyel az ajtó felé sasszéztam, mielőtt rám csapott volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662638#post662638][b]Lepsényi Zalán - 2017.02.25. 22:26[/b][/url]

Választ követelő tekintettel fürkészem a barátnőm arcát, ezt nem titkolhatja el előlem, bármennyire is akarja. Mérges, kétségbeesett és egyben zavarodott is vagyok, mivel mindez annyira hihetetlen. Miért ennyire felszabadultak ők ketten és ami feldühít, Gwen miért nem nekem mondta el elsőre? Megértem, hogy Kevin is nagyon közel áll hozzá, de csak jogom van elsőnek értesülni a gyerekem létezéséről. Remegéstől szakadozva veszem a levegőt, nem sírok, de mellkasom úgy mozog, mintha futva érkeztem volna a házig. A válaszadást elkerüli, de ezt nem teheti meg sokáig. Kérdésére nem felelek, hanem ugyanannyira, tán még élesebb tekintettel nézek rá, követelve a magyarázatot. Meg sem fordult a fejemben, hogy előfordulhat a terhesség, nem mintha ne lett volna rá kicsiny esély, de akkor is... ne most akarjon megfoganni a kölyök. Nem tudom, meddig bírom még tartani a testsúlyomat, ám Kevin vállveregetése jókor jön és visszaránt a valóságba és nem hagyja, hogy tovább mélyüljek el a pánikba vezető dimenziómban. Szavai viszont, nem segítenek.
- Mégis mikor akartad ezt elmondani? - vádlom meg Gwent szerintem teljesen érthető módon. Ha ennyire jól viseli, akkor bűn tovább titkolnia. Nyelek egyet és veszek egy mély lélegzetet ahogy szúrós és könnyektől csillogó szemeimet leemelem a lányról. Kis ideig csak a padlót bámulom, aztán hosszasan engedem ki a bent tartott levegőt.
- És hová készültök? - kérdezem már Kevintől, mert látszólag nagyon elindulni szándékoznak valamerre, aztán észreveszem, hogy a srácnál cigi van. Nem szólok érte, mert az ő dolga, de érdeklődve pillantok rá újra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662667#post662667][b]Gwen L. Blake - 2017.02.25. 22:41[/b][/url]

Komolyan, mi rossz abban, ha én meg akarom szívatni Kevint? Amiket ő tett, azok miatt megérdemelte volna, de úgy tűnik a sors, a nagyfőnök nem igazán akarja ezt. Miért kell ennyire védenie az idiótát? Egy kicsit akartam vele bunkó lenni, nem is mondanám annak, mert nem az, inkább viccelődés, amit Zalán nem érdemelt meg, mégis most ő issza meg a levét ennek. Ismételten sóhajtok egyet, nem akartam kikészíteni. Kevinre nézek, aki megszegte az ígéretét, pedig, ha nem mondja el, talán kihúzhattam volna magam a slamasztikából valamennyire. Legközelebb mérget teszek a kajájába, az elég szívatás lesz számára.
- Zalán, ez nem úgy van, ahogy gondolod - lehet, sőt biztos nem ez a legjobb kezdés, nem akarok neki még rosszabbat. Tudom, nem akar még gyereket, ahogy én sem, ez egy vicc lett volna, ami még csak nem is ellene irányul. A következő kérdésére is én felelek, miközben visszarángatom Kevint a nagy örömködésből.
- Én sehova, és ez az idióta sem, maximum a szobájába - nézek rá újabb szúrós szemekkel. Ő maradjon abban a hitben, hogy terhes vagyok, Zalánnak elmagyarázom, hogy nem, aztán az eridonos is megtudná valamikor. Nem tudom miért erőlködöm, úgysem fog elmenni.
- És hagyjuk a legfontosabbat - morgom neki, ezzel jelezve, hogy ne szóljon hozzám egy ideig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662685#post662685][b]Kevin Schönfeld - 2017.02.25. 22:52[/b][/url]

Válaszra nyitottam volna a számat, de Gwen beelőzött. Lebiggyesztett ajkakkal hallgattam végig s amikor arra célozgatott, hogy menjek a szobámba....
- Mi? Akkor nem megyünk inni? - félbe szakítottam-  Nézz már rá, teljesen kikészült a hír miatt. Vagy most miért tereled ennyire a szitut? Mi az, hogy nem úgy van, ahogy ő gondolja? Ő úgy gondolja, ahogy én gondolom, tehát együtt gondoljuk. Most akkor mi nem van úgy? - elkezdtem kombinálni a hallottak alapján s már én is kérdőre vontam Gwent, kezdett ez az egész történet a fejemben egyre jobban összekutyulódni. Válaszokat vártam és ahogy elnéztem, Zalán is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662703#post662703][b]Lepsényi Zalán - 2017.02.25. 23:13[/b][/url]

Még mindig nem kapom meg a választ, pedig egy egyszerű "igen, terhes vagyok, Zalán" lenne, vagy éppenséggel ennek a tagadása. Ha Kevinnek sikerült elmondania, nekem miért ennyire nehéz? Megértem, hogy az apával stresszesebb tudatni a hírt, de nem ilyen személynek képzeltem Gwent, szentül vallottam ezidáig, hogy ha baj van, vagy netán különleges hír, akkor azt nekem fogja elmondani elsőnek, feltéve ha rám is tartozik, márpedig a gyerek téma pont ilyen. Apa leszek! Apa leszek? Ez annyira hihetetlen és az, hogy ily módon értesülök róla, némi dühöt is kovácsol a meghökkentség mellé. A testem is tökéletesen mutatja a lelki állapotomat, kezdetben nagyon megijedek, de mostanra már valahogy sikerül elfogadnom a tényt, bár megemészteni jóval több idő után fogom csak tudni. Borzasztó apa leszek, szóval meg kell változnom.
Kevint gyakorlatilag kipaterolja a helyiségből, amit a srác már kevésbé hagy. Nem jönnek szavak a számra, azt hiszem most helyettem is Kevin beszél, mert majdhogynem ugyanúgy érzünk. Mindketten zavarodottak vagyunk, én ezeket hallva és látva már teljesen elvesztem a fonalat, egy pillanatra megszédülök, amire megrezzen a testem és egyből korrigál, hogy ne essek össze. Szerencsére ezt elkerülöm és újra Gwenre tudok nézni már nem mérgesen, hanem teljesen megbénulva, mint egy partra vetett hal, akit kifog a horgász és eszeveszetten ficánkol, hátha visszajut a vízbe, de kevés esélyt lát erre. Honnan is sejthetné, hogy az ember csupán versenyhorgász és csak annyi ideig kínozza a jószágot, amíg megmérik?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662705#post662705][b]Gwen L. Blake - 2017.02.25. 23:23[/b][/url]

Kezd egyre rosszabb lenni a helyzet, nem elég, hogy Zalán felbukkant, még a mérges, már már dühös tekintetét is kénytelen vagyok elviselni, teljesen jogosan. Látom rajta, hogy teljesen kikészült, velem is pont ugyanez történt volna, ha a helyzet valós lenne, azonban nem az, és ez kezd Kevinnek is leesni. Elég nagy bajt okoztam ezzel, legfőképpen a levitásnak, illetve Kevin sem teljesen úgy reagált, ahogy kellett volna a végére. Nem szeretném elveszíteni Zalánt, ideje elmondani mind a kettőnek az igazságot, mielőtt Kevint leütöm az idióta kérdései miatt.
- Mielőtt még jobban kicsattannál az örömtől, elárulom, hogy nem vagyok terhes, szívatni akartak te idióta - pöckölöm meg az eridonos homlokát, majd közelebb lépek a barátomhoz. Én okoztam az egészet, azonban nem ellen szólt, remélhetőleg sikerül megnyugtatnom, ahogy az általában lenni szokott.
- Hozzak valamit inni? - kérdezem együttérzéssel a hangomban. Zalánnak nem akartam rosszat, ő áldozat, semmi több. Innentől szeretném, ha visszatérne olyanná, amilyen ezelőtt volt, és elfelejtené az imént történteket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662708#post662708][b]Kevin Schönfeld - 2017.02.25. 23:46[/b][/url]

"Nem vagyok terhes" Megkönnyebbültem, viszont egész végig a pofába hazudott. Kerek szemekkel, bamba ábrázattal tátva maradt a szám. Az arcomon látszódott, hogy épp feldolgoztam az információt. Mire sikerült teljes mértékben megemésztenem a dolgot első gondolatom az volt, hogy csak azért is rágyújtok a házban, bosszúból, de nem ismertem annyira Zalánt és nem tudtam, hogy reagálna erre a manőverre, így a félig összecipzározott kabátomat ténylegesen összecipzároztam s kikerülve a gerlepárt az ajtóhoz léptem. Természetesen a cipőm is a lábamon volt.
- NA JÓ - hangosan megszólaltam és lenyomtam a kilincset.
- Most már tényleg kell az az ital, én teljesen kiégtem! Kösz Gwen, ezért még kikészítelek minimum ötször, hogy egálban legyünk! - utána Zalánra pillantottam - Szerintem adj neki egy tockost, te barátnőd, én nem bántom. De ha most nem bánjátok, vár rám egy lángnyelv a pubban és nem akarok róla lemaradni. Erre muszáj innom, sok lesz mára nekem a meglepetésekből. Ne várjatok, valamikor hajnalban hazacsúszok - azzal fogtam magamat és leléptem. Nem tudtam mit gondoljak, örültem neki, hogy végül csak szórakozott velem, de azért ott motoszkált bennem a kisördög, hogy ez bizony vért kíván. Várjál Gwen, várjál! Jön még kutyára kamion!

Számomra itt a vége, köszöntem ezt a beteg RT-t, a pubban megtaláltok >:3

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662711#post662711][b]Lepsényi Zalán - 2017.02.26. 00:00[/b][/url]

Először kész sokkot kapok, majd igyekszem átgondolni a helyzetet és elfogadni azt. A szívem hevesen ver, mivel bekövetkezett az egyik rémálmom. Nem szomorú dolog, ha gyerek születik, de még mindketten fiatalok vagyunk ehhez. Elképzelem magam apaként és minden gondolat arra utal, hogy nem lenne jó, semmi sem passzol a gyerekvállaláshoz és még az is gyomorszájon üt, hogy Áron feltehetőleg kitagadna a családból. Tényleg mindent átgondolok és ez időbe telik, na meg hatalmas nagy erőbe kerül, ami ezúttal eltávozik belőlem, így meginog a testem. Meg sem bírok szólalni, Kevin viszont kiönti a szívem kérdéseit. Ijedten nézem a lányt ahogy vígan játszik Kevinnel és bevallja neki, hogy az egész csak egy nagy vicc. Szívem kihagy egy ütemet és most érzem azt teljesen, hogy kikészülök. Kevinnek bevallotta az igazságot. És én? Fáj, hogy ennyire semmibe vesz és úgy gondolja, hogy ez a kis játék helyénvaló. Közelebb lép felém, mire csak mozdulatlanul bambulok egy kiszemelt pontra magam előtt. Kevin is kiakad, de ő tán jóval lazábban kezeli a szivatást, persze apaként nekem mégis más hallani, illetve átélni mindezt. Szóval mégsem vagyok apa és irtóra csak játszottak az érzéseimmel. Ez az érzelemhullám számomra túl sok, Gwen köznapi kérdése pedig elszakítja a cérnát. Szóval én már magyarázatra sem vagyok méltó? Kevin elhagyja a házat, amikor én bosszúsan nézek Gwen szemébe és gúnyosan horkantok fel. Nem, ezen nem tudok röhögni sem.
- Remélem jól elszórakoztál a magad tréfájával. Tudod egyáltalán, mivel viccelődsz előttem? Mindenki baromira bevette a dumát, most boldog vagy? Hát én nem és köszönöm, ebből nem kérek - mondom olyan hangnemben, amiben még sosem beszéltem Gwenhez, de ez nagyon feldühített és nem tudom visszafogni, hogy ne kezdjek el kiabálni. Mindvégig csúnyán nézek rá és szemeimből láthatja, hogy minden egyes szót komolyan gondolok, ez nem egy játék, hogy megjátszom a sértődöttet, ezúttal túl messzire ment. Miért játszik ilyen érős témákkal velem? Rettenetesen csalódott vagyok. Még egy másodpercnyi gúnyos tekintettel alátámasztom az érzéseimet, aztán meg sem várom a mentegetőzéseit, hisz nem vagyok rájuk kíváncsi, egyszerűen megfordulok és határozott léptekkel hagyom el a házat és hagyom magára a játékmestert, hogy elgondolkodjon a szavai súlyán. Szeretem őt, talán pont ezért fáj annyira, ahogyan most viselkedett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662720#post662720][b]Gwen L. Blake - 2017.02.26. 00:14[/b][/url]

Igen, előbb kellett volna elmondani, igen elszúrtam a dolgokat, de nem Zalán ellen irányult, és Kevin sem úgy reagált, ahogy én szerettem volna. Lehet ezt így mondani? Nem akartam nagyon megszívatni a srácot, mégis sikerült, bár inkább a barátomról mondható el ez. Nem akartam megbántani, jobban örültem volna, ha ma kivételesen nem jön le hozzám, bár ezzel nem akarom rá kenni a témát, hisz ő semmiben sem hibás. Az eridonos társam nem haragszik, legalábbis abból, hogy még visszakapom ezt, nem jön le más és ennek utólag örülök. A levitás annál inkább haragszik, ezt testbeszéde és szavai is elárulják, amik nagyon fájnak a szívemnek, viszont megértem őket. Kezdem szégyellni magam az egész miatt, tényleg nem jó ezzel viccelődni. Mindig későn tanul az ember, esetemben sincs másképp sajnos. Előbb kellett volna gondolkozzak, de a franc se tudta, hogy ez lesz a vége. Mind a kettőt sajnálom ugyanolyan szinten, megértem, ha most látni sem akarnak. Miért kellett megint elrontanom mindent?