[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662608#post662608][b]Lepsényi Zalán - 2017.02.25. 21:45[/b][/url]

Az utóbbi pár napban nem láttam a lányt és ez természetesen engem is zavart, feltételezem Gwent is. Ma van egy kis időm, tehát leugrok a faluba és meglepem a jelenlétemmel. Mikor odaérek a házukhoz, először Kevint látom meg, a srác nagyjából ki is takarja a közeledő alakomat, így történhet meg az, hogy rossz szót kapok el és ezt nem akarom elhinni, de testemet átjárja a félelem. Lezsibbadok és egy szál lelkierő tart vissza attól, hogy ne essek térdre a megdöbbenéstől. Hangom hirtelen szólal fel kettejük beszélgetése mögött és hallhatóan kétségbeesett.
- Milyen babát? - kérdezem és elsősorban kikerekedett szemekkel nézek Gwenre, majd olykor Kevinre. - Keresztapa? Apa? - szóval akkor az a gyerek az enyém? Kezdek egyre jobban megőrülni, rejtegetni sem tudnám a pánikot, mely lassan eluralkodik rajtam. De ők... miért viselik ezt ennyire könnyedén?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662638#post662638][b]Lepsényi Zalán - 2017.02.25. 22:26[/b][/url]

Választ követelő tekintettel fürkészem a barátnőm arcát, ezt nem titkolhatja el előlem, bármennyire is akarja. Mérges, kétségbeesett és egyben zavarodott is vagyok, mivel mindez annyira hihetetlen. Miért ennyire felszabadultak ők ketten és ami feldühít, Gwen miért nem nekem mondta el elsőre? Megértem, hogy Kevin is nagyon közel áll hozzá, de csak jogom van elsőnek értesülni a gyerekem létezéséről. Remegéstől szakadozva veszem a levegőt, nem sírok, de mellkasom úgy mozog, mintha futva érkeztem volna a házig. A válaszadást elkerüli, de ezt nem teheti meg sokáig. Kérdésére nem felelek, hanem ugyanannyira, tán még élesebb tekintettel nézek rá, követelve a magyarázatot. Meg sem fordult a fejemben, hogy előfordulhat a terhesség, nem mintha ne lett volna rá kicsiny esély, de akkor is... ne most akarjon megfoganni a kölyök. Nem tudom, meddig bírom még tartani a testsúlyomat, ám Kevin vállveregetése jókor jön és visszaránt a valóságba és nem hagyja, hogy tovább mélyüljek el a pánikba vezető dimenziómban. Szavai viszont, nem segítenek.
- Mégis mikor akartad ezt elmondani? - vádlom meg Gwent szerintem teljesen érthető módon. Ha ennyire jól viseli, akkor bűn tovább titkolnia. Nyelek egyet és veszek egy mély lélegzetet ahogy szúrós és könnyektől csillogó szemeimet leemelem a lányról. Kis ideig csak a padlót bámulom, aztán hosszasan engedem ki a bent tartott levegőt.
- És hová készültök? - kérdezem már Kevintől, mert látszólag nagyon elindulni szándékoznak valamerre, aztán észreveszem, hogy a srácnál cigi van. Nem szólok érte, mert az ő dolga, de érdeklődve pillantok rá újra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662703#post662703][b]Lepsényi Zalán - 2017.02.25. 23:13[/b][/url]

Még mindig nem kapom meg a választ, pedig egy egyszerű "igen, terhes vagyok, Zalán" lenne, vagy éppenséggel ennek a tagadása. Ha Kevinnek sikerült elmondania, nekem miért ennyire nehéz? Megértem, hogy az apával stresszesebb tudatni a hírt, de nem ilyen személynek képzeltem Gwent, szentül vallottam ezidáig, hogy ha baj van, vagy netán különleges hír, akkor azt nekem fogja elmondani elsőnek, feltéve ha rám is tartozik, márpedig a gyerek téma pont ilyen. Apa leszek! Apa leszek? Ez annyira hihetetlen és az, hogy ily módon értesülök róla, némi dühöt is kovácsol a meghökkentség mellé. A testem is tökéletesen mutatja a lelki állapotomat, kezdetben nagyon megijedek, de mostanra már valahogy sikerül elfogadnom a tényt, bár megemészteni jóval több idő után fogom csak tudni. Borzasztó apa leszek, szóval meg kell változnom.
Kevint gyakorlatilag kipaterolja a helyiségből, amit a srác már kevésbé hagy. Nem jönnek szavak a számra, azt hiszem most helyettem is Kevin beszél, mert majdhogynem ugyanúgy érzünk. Mindketten zavarodottak vagyunk, én ezeket hallva és látva már teljesen elvesztem a fonalat, egy pillanatra megszédülök, amire megrezzen a testem és egyből korrigál, hogy ne essek össze. Szerencsére ezt elkerülöm és újra Gwenre tudok nézni már nem mérgesen, hanem teljesen megbénulva, mint egy partra vetett hal, akit kifog a horgász és eszeveszetten ficánkol, hátha visszajut a vízbe, de kevés esélyt lát erre. Honnan is sejthetné, hogy az ember csupán versenyhorgász és csak annyi ideig kínozza a jószágot, amíg megmérik?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=662711#post662711][b]Lepsényi Zalán - 2017.02.26. 00:00[/b][/url]

Először kész sokkot kapok, majd igyekszem átgondolni a helyzetet és elfogadni azt. A szívem hevesen ver, mivel bekövetkezett az egyik rémálmom. Nem szomorú dolog, ha gyerek születik, de még mindketten fiatalok vagyunk ehhez. Elképzelem magam apaként és minden gondolat arra utal, hogy nem lenne jó, semmi sem passzol a gyerekvállaláshoz és még az is gyomorszájon üt, hogy Áron feltehetőleg kitagadna a családból. Tényleg mindent átgondolok és ez időbe telik, na meg hatalmas nagy erőbe kerül, ami ezúttal eltávozik belőlem, így meginog a testem. Meg sem bírok szólalni, Kevin viszont kiönti a szívem kérdéseit. Ijedten nézem a lányt ahogy vígan játszik Kevinnel és bevallja neki, hogy az egész csak egy nagy vicc. Szívem kihagy egy ütemet és most érzem azt teljesen, hogy kikészülök. Kevinnek bevallotta az igazságot. És én? Fáj, hogy ennyire semmibe vesz és úgy gondolja, hogy ez a kis játék helyénvaló. Közelebb lép felém, mire csak mozdulatlanul bambulok egy kiszemelt pontra magam előtt. Kevin is kiakad, de ő tán jóval lazábban kezeli a szivatást, persze apaként nekem mégis más hallani, illetve átélni mindezt. Szóval mégsem vagyok apa és irtóra csak játszottak az érzéseimmel. Ez az érzelemhullám számomra túl sok, Gwen köznapi kérdése pedig elszakítja a cérnát. Szóval én már magyarázatra sem vagyok méltó? Kevin elhagyja a házat, amikor én bosszúsan nézek Gwen szemébe és gúnyosan horkantok fel. Nem, ezen nem tudok röhögni sem.
- Remélem jól elszórakoztál a magad tréfájával. Tudod egyáltalán, mivel viccelődsz előttem? Mindenki baromira bevette a dumát, most boldog vagy? Hát én nem és köszönöm, ebből nem kérek - mondom olyan hangnemben, amiben még sosem beszéltem Gwenhez, de ez nagyon feldühített és nem tudom visszafogni, hogy ne kezdjek el kiabálni. Mindvégig csúnyán nézek rá és szemeimből láthatja, hogy minden egyes szót komolyan gondolok, ez nem egy játék, hogy megjátszom a sértődöttet, ezúttal túl messzire ment. Miért játszik ilyen érős témákkal velem? Rettenetesen csalódott vagyok. Még egy másodpercnyi gúnyos tekintettel alátámasztom az érzéseimet, aztán meg sem várom a mentegetőzéseit, hisz nem vagyok rájuk kíváncsi, egyszerűen megfordulok és határozott léptekkel hagyom el a házat és hagyom magára a játékmestert, hogy elgondolkodjon a szavai súlyán. Szeretem őt, talán pont ezért fáj annyira, ahogyan most viselkedett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=685844#post685844][b]Lepsényi Zalán - 2017.06.15. 21:12[/b][/url]

Negyed órája készített bögre kakómat szorongatom a kezemben, miközben Gwen ágyán törökülésben egy újságot olvasgatok. Unatkozok, már vagy két órája nem tudok magammal mit kezdeni, de lényegtelen, mert ha nem itt lennék, akkor szintén nem csinálnék a gubbasztáson kívül lókukit sem. Gwent nagyon leköti a munka, én meg olykor egy-egy rosszalló és én_megmondtam tekintettel kezdem őt fürkészni, mert igen, túlvállalta magát és igen, nincs ideje rám. Mégis, egy szót sem szólok, mert elfogadtam a helyzetet és úgy vagyok vele, hogy ha Gwen akarja egyszerre az egyetemet és a HV rangot is, akkor ámen.
- Április - felelem a szöszi kérdésére egyhangúan, miközben fordítok egyet az újság aktuális lapján, s számhoz emelem a kakaómat, hogy kortyoljak belőle egy adagnyit. Órák kérdése és végez azzal a papírmunkával. Bár eddig is csendben elvoltam mellette, az elkövetkező percekben tényleg meg sem mozdulok, se szólalok, noha nem hiszem, hogy erre Gwen különösebben felfigyelne, alapjáraton sem vagyok valami figyelemfelkeltő személy. Ezúttal azonban azért vagyok nesztelen, mert meglátom a csajom képét az újságban és automatikusan kezdem el olvasni az alatta lévő szövegrészt.
- Mi az, Gwen, szerelmes vagy? - kérdezem meg hirtelen megtörve a csendes és ezáltal tudatosan megzavarva őt a munkájában. A különbség leginkább az, hogy látszólag indokolatlanul nevetek a kérdés és egyben cukkolás alatt.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=685850#post685850][b]Lepsényi Zalán - 2017.06.15. 21:51[/b][/url]

Na, ezen most nagyot nevettem. Tény, hogy Gwen kicsit elkalandozik időnként és lehet sokat dúdol... de mégsem gondolnám, hogy ez miattam lenne. Aranyosak a pletykák és én magam is cukkolásból kérdezem meg az amúgy egyértelmű dolgot.
- Remélem nem járatod az agyadat gyűrűkön meg babakocsikon - válaszolom kicsit közvetetten a kérdésére. Feltételezem, ebből aztán még jobban összekuszálódtak a gondolatai, szóval felemelem az újságot és hangosan felolvasom a tartalmát.
- Gwen L. Blake házvezető-helyettesi tevékenységét az utóbbi időben meglehetősen elhanyagolta, ugyanis csak a szerelemnek él. Több diák is megerősítette, hogy a helyettes mostanában csak dalban válaszol, sőt többüknek rejtélyes, szívekkel és virágokkal tarkított választ küldött egy-egy levélben feltett kérdésükre. Sokan úgy vélik, hogy Blake kisasszony az elkövetkezendő időben oltárhoz vonul, sőt több forrás is azt pedzegeti, hogy gyermekáldás elé néz. Vajon Bárciánnak egyedül kell megoldania a hátralévő hónapokban minden felmerülő gondot, vagy elmúlik ez a vidám, szerelmes állapot, és újra visszatérnek a szorgos hétköznapok? - Ja, igazából két dolgon akadt meg a szemem, a többiről magasról teszek. Vicces, hogy máris mindenbe belelátják a házasságot és a babát, de csesszék meg, tizenkilenc éves vagyok. Öt-tíz év múlva majd talán jöhetnek ezek is, de most tőlem biztos nem kap gyűrűt Gwen, sem pedig kölyköt, tudatosan legalábbis. Remélem nem is tervezgette, mert ha igen, lehet összetöröm rózsaszín világát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=685858#post685858][b]Lepsényi Zalán - 2017.06.15. 22:29[/b][/url]

Látom az arcán megjelenő meglepettséget, remélem nem hiszi azt, hogy nagy dolgok fognak történni perceken belül. Inkább felolvasom neki a rovatot, amiből egyértelműen teljes képet kap arról, hogy miről beszéltem ezidáig. Hihetetlen, hogy egyesek tényleg azt hiszik, hogy tizenkilenc évesen férj és apuka leszek, vagy akarok lenni. Majd egyszer a jövőben biztos, de még nem most jött el annak az ideje.
- Igen az és igen, a pletykarovat - helyeselek neki, mert hamar rájött, milyen újságot tartok a kezemben. Valójában nem sokszor nézegetem, de hát két óra unalom bármire képes, máskülönben nem érdekelne, hogy mi történik a világban és az iskola bármely pontján olyan emberekkel, akikhez semmi közöm. Ez az eset kivétel.
- Helyes, mert még nem kapsz, tőlem legalábbis - mondom egy vigyor kíséretében, de a szavaim legalább annyi örömöt rejtegetnek, mint amennyi hangulatrombolást, hiszen tény, hogy még biztosan nem fogok ilyesmikkel foglalkozni, de azt nem mondtam, hogy sosem és ez a "még" kifejezésből is megsejthető. Őszintén kimondom Gwennel (is) az érzéseimet, mert tudom, hogy megérti. Ha nem róla lenne szó, akkor meg egyszerűen figyelmen kívül hagynám a másik érzéseit. Tulajdonképpen két oka van, hogy miért nem akarok ennyire fiatalon megházasodni. Az egyik maga a szüleim esete. Anyám hamar beleegyezett Áronnal való házasságába, de közben még szabad és fiatal volt a szíve, ami egyértelműen nem Áronhoz húzta. Ha vártak volna a gyűrűvel, akkor valószínűleg szakítottak volna és anyám hozzáment volna az eredeti apámhoz és most minden happy end lenne. A másik indokom pedig az, hogy még élvezni akarom a fiatal szabad életet és nem gondolni olyan felelősségekre, mint a házasság. Hiszem, ha valakit szeretek, akkor papírok nélkül is ugyanúgy viszonyulok hozzá, mint azokkal.    

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=685941#post685941][b]Lepsényi Zalán - 2017.06.16. 18:13[/b][/url]

- Ha minden jól alakul, akkor igen – válaszolom Gwen kérdésére. Talán most sem vagyok annyira romantikus szőke herceg, mint amit tán egy nő várna, ha házassági téma merül fel, de az ifjú házvezetőnő pontosan tudja, milyen személyiség vagyok. Mondhatnék minden rózsaszíntől csöpögős választ is, de miért ígérgessem, mikor azt sem tudom, hogy mi lesz velem öt év múlva. Egyáltalán élni fogok még? Az is lehet, hogy Gwen rám csapja az ajtót egyszer szakítás közepette és soha nem akar azután hallani rólam. Lehet én fogom azt érezni, hogy megromlott a kapcsolatuk, vagy esetleg úgy járok, mint Panka anno, baleset ér. Mindezektől függetlenül, jelenleg azt mondom, hogy szeretném, ha együtt maradnánk és amennyiben minden szuper, igenis meg fogja kapni tőlem azt az ékszert. Megmelengeti a szívemet Gwen hűségtől áradó szavai, elmosolyodom és megcsókolom a homlokát.
- Akkor minden bizonnyal én leszek a befutó – erősítem meg azt a bizonyos „még” szócska jelentését.