Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Életem első számúja

Délután East vigyázott Sammyre, ez idő alatt Annie el tudta intézni az esti meglepetést. Egy éve házasok már, sok mindenen keresztülmentek és néha úgy érzi, már nem önmaguk. South még dolgozik, úgy számolja, minden rendben fog menni.
A probléma csak ott van, hogy a kisfia fogzása nem a legjobb időpontokban teljesedik ki. Már egy órája ringatja, hogy elaludjon, de közben próbálja kihozni magából azt a nőt, akiként a férjét szeretné várni otthon. Így egy köntösben, a fürdetés után vizesen, félig összekócolt hajjal toporog. Végül lerakja a gyerkőcöt a megbűvölt zenélős játékhoz, legalább három percre foglalja el magát, amíg anyukája berohan a hálóba és ott a köntös alá az újonnan beszerzett csipkéket magára ölti. Számításai szerint még van egy órája őrült mód rohangálni és gyereket lerakni, hacsak South úgy nem dönt, hogy korábban ér haza.

A N N E L I E, azokon a szürke hétköznapokon

Életem első számúja

Nagy nehézségek árán küzdi magára részletekben a fehérneműt, félúton már majdnem meg is gondolja magát. Minek is csinálja ezt? South lehet, hogy annyira fáradt, hogy észre sem fogja venni a különbséget.
- Elég volt mára, Sammy - sóhajt a lábába kapaszkodó kicsire pillantva és felveszi, hogy a nyakába pusziljon. Kisfia nyűgösen ásítozva bújik hozzá és szépen tűri, hogy anyukája bevigye a szobájába és lassacskán - úgy egy húsz perc elteltével - végre álomba merül.
Annie még mindig kócosan, de legalább félig elkészülve szalad vissza a hálóba, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából. Nem főzött, de talán most, az évfordulójukon nem is az lesz a legfontosabb.
Néhány gyertya ég a szobában, ő pedig tétován elfekszik az ágyon. Nagyon reméli, hogy nem kell sokáig várakoznia.

A N N E L I E, azokon a szürke hétköznapokon

A légzése lassul miközben a komódon ácsorgó gyertyákat figyeli. Férje műszakja lejárt, ez azonban semmire sem garancia. A várakozás közben sok minden átfut a fejében, de legtöbbet őrá gondol. Talán még Sammy előtt sem szerette ennyire.
Szemei lecsukódnak, elbóbiskol. Annyira viszont éberalvó, hogy felébredjen minden apró neszre. Mintha nem aludt volna, valami kevésbé erőltetett pózba helyezkedik és úgy pillog a szobába érkező férfira.
- Nem lett volna szép az évfordulónkon nélküled elaludni - suttogja miközben a hátára fordul és elkezdi a haját csavargatni. Egyébként feltehetőleg South épp úgy elfelejtette a jeles napot, mint Annie, akinek East juttatta eszébe nem éppen finoman.

A N N E L I E, azon az szürke hétköznapokon évfordulón

Kicsit hiányzik a lánynak az a bizonyos szál, amitől férje mindig illatozik...vagy épp bűzlik, függően attól, milyen hangulatban van a kis neje. Ajkába harapva nézi végig amint megérkezik hozzá és ő feltámaszkodik, szemei ide-oda cikáznak South ajkai és szemei között.
Nem is tudja mi lett volna, ha nincs Sammy. Valószínűleg nem itt lennének és nem lenne évfordulójuk. Csakhogy nem akarna már semmit másként.
- Örülök, hogy nem amneziáltál - súgja kiszélesedő huncut vigyorral miközben felül és feltérdelve megtámaszkodik a férfi combján. Óvatos, mint régen, nem sietnek sehova. A fiuk jó alvó ahhoz, hogy egy pár órát kapjanak ők kettesben.
- Milyen napod volt? - az átlagos kérdés feltétele alatt gyengéden megcsókolja férje nyakát pár helyen.

A N N E L I E, azon az szürke hétköznapokon évfordulón

Szósz

Beszívja South illatát, végigsimít bőrén, ajkaival bejárja lassan a pólóból kilógó részeket. Csak azért kérdez, hogy ne csak egy dolog vonja el a figyelmüket, kisebb-nagyobb sikerrel.
- Nem tudom - válaszolja mielőtt még hosszan megcsókolná. Ölébe fészkeli magát, de alig néhány perc elteltével megfogja South kezeit és pár centire elhátrál.
- Szeretnék nagyobb családot - mondja ki határozottan, de halkan, mintha egy kicsit mégis bizonytalan lenne.

A N N E L I E, azon az évfordulón

Szósz

Mélyebb levegőt vesz, talán nincs is tudatában annak, hogy ezzel az egész estét tönkreteheti. Végigsimít a férfi karjain, majd arcán és bólint.
- Szeretnék egy kisöcsit, vagy kishugit Sammynek. Majd, ha te is akarod - végig a szemébe nézve vázolja fel a jövőre nézve nem igazán apró terveit. Amennyire rossz anyának képzelte el magát, annyira szerette meg ezt az életformát. A nehéz napok ellenére sem cserélné el semmire sem a fiukat, sem a férjét.
- Egyelőre veled is beérem - csókolja meg mosolyogva.

A N N E L I E, azon az évfordulón

Szósz

Megütközve pillant férjére, egy pillanat alatt megbánja, amit kiejtett a száján. Várhatott volna, várni kellett volna.
Sóhajtva telepszik vissza az ágyra és nyúl le a köntöséért, amit magára terít. Most már egészen álmosnak, nyomottnak érzi magát.
- Szeretem a családunkat... - vonja meg a vállát, tekintete azonban már rég nem a férfira szegeződik. Egészen úgy érzi magát, mint amikor otthon elmondta, hogy terhes és felelőtlen kislányként ücsörgött a sarokban.

A N N E L I E, azon az évfordulón

Szósz

Nem kételkedik benne, hogy South szereti a családjukat, inkább magát okolja, mert egy pillanat alatt képes elrontani a hangulatot. Pedig nem lett volna ennyire fontos a mondanivalója.
Csendben hallgatja, figyeli a kezeiket és a tetovált gyűrűket. Megrázza a fejét.
- South, a gyerekeinknek olyan életük lesz, amilyet teremtünk nekik. Egyre kevesebb a pletyka és a rosszindulatú ember... - sóhajt és elhúzza a száját. Hisz benne, hogy idővel elfelejtik és megszokják a családjukat és a családfőt, akiről néhányan már elhiszik, hogy nem az az ember, akinek mindenki hiszi.

A N N E L I E, azon az évfordulón

Szósz

Hosszú folyamat az, hogy South kevésbé legyen negatív az emberekkel szemben, saját magával szemben. Annie viszont nem adja fel és nem másoknak, hanem maguknak akar boldogságot. Sammy pedig ki fog állni magáért, ebben biztos.
Beleborzong érintésébe, csókjába és lehunyja a szemét. Újra a szerelme kékjeit keresi, halvány mosollyal sóhajt fel.
- Boldog évfordulót - motyogja ajkaiba.

// //

Kis család

Hárman fekszenek a franciaágyon. Anna, Lena és Niko. Pontosan ebben a sorrendben, a tökmag befészkelte magát közéjük és végtagjait a négy irányba elszórva szuszog már legalább egy órája.
Niko a vele szemben fekvő felesége haját piszkálja egész végig, csendben beszélgetnek, néha leragad a szemük. Lusta vasárnap, de már elég este ahhoz, hogy az alvás gondolata vonzóvá váljon.

Weißling család

Kis család

Szereti ezt a hármast, Lena megszépíti a napjaikat annak ellenére is, hogy nehéz vele. Talán már Anna is megszokta jelenlétét és az ezzel járó ügyeket.
- Nem - sóhajt fel a második kopogást hallva.
A lehető legóvatosabban kel fel a kislány mellől, majd kisétál a bejárathoz, ahol résnyire nyitja az ajtót. Hitetlenkedve pislog kifelé és tárja jobban ki az ajtót bátyja előtt.

Weißling család

Kis család

Hónap óta nem látta testvérét, a bent édesen szuszogó kislány apukáját. Borzasztóan néz ki, de legalább életben van és nincs rácsok mögött.
- Gyere, gyere beljebb - vigyorodik el Niko, majd miután becsukja Noah mögött az ajtót, szorosan megöleli. - Lena bent alszik Anna mellett - bök fejével a háló felé.
Valószínűleg első körben a kislányát szeretné látni, aztán majd jöhet a beszélgetés.

Weißling család

Kis család

Vigyora levakarhatatlan. Az eddigi nyugalom most teljesen más, átértékelődött. Boldogan néz testvére után, akinek érthető módon Lena a legfontosabb. Niko az ajtóban áll meg addig, míg Anna ki nem lép. Ledobja magát a kanapéra, majd karjánál fogva ölébe húzza a nőt.
- Él - jelenti ki nagy boldogan.

Weißling család

Kis család

Magához öleli Annát, reméli, hogy osztozik a boldogságán. Biztos volt benne, hogy Noah tud magára vigyázni, de nem bocsátotta volna meg magának, ha bármi baja esik.
- Nagyon remélem - bólint. - Behúzok neki egyet, ha nem gondolja át az életét.
Ezt pedig halálosan komolyan gondolja. Szívesen eltöri az orrát ha meghallja, hogy visszavágyik ebbe az üzletbe.
- Hogy áll a vendégszoba? Nagy a rendetlenség?

Weißling család

Kis család

Igaza van Annának, ezt Niko is tudja és valószínűleg Noah is. Ezek az ügyek veszélyesek, senkinek nem lenne szabad belemennie.
- Szeretlek - nyom egy csókot ajkaira.
Örül, hogy ilyen felesége van, hogy mindenben számíthat rá és akkor sem dobta ki, amikor szülőkké váltak egy, a nő számára elég idegen anyanyelvű gyerkőc felett.
Niko a hálóba megy, ahol leül az ölelkező páros mellé. Végigsimít Lena hátán.
- Nagyon vártad aput, ugye? - kérdezi a kislányt.

Weißling család

Kis család

Niko felnevet. Lena nem egy rossz gyerek, bár voltak csínyei, azért nem volt komolyabb gond vele.
- Annával eleinte nehezen kommunikáltak, de szerintem jól megszoktuk egymást. Igaz pindúr? - odahajol a lányhoz és a nyakába fúj, amitől ő nevetve összehúzza magát.
- Szerintem vedd birtokba a fürdőt, majd holnap mesélsz. Nem nézel ki valami jól.