Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Will
otthon

Kifúj, beszív, kifúj... Ez a fájás csak nem akar múlni. Az eddigiekhez képest ezt már hosszabbnak érzékelem, bár lehet, hogy csak az erőssége teszi. Hiába egyre gyakoribbak, mégis úgy érzem, egyre nehezebben viselem. A szemem könnybe lábad, de már nincs sok hátra. Mindjárt elmúlik.
Csak arról veszem észre, hogy társaságot kaptam, hogy Will megszólal.
- Dehogy akarom - mondom félig suttogva, félig rekedten.
A fájás lassan csillapodik, így fel tudok emelkedni a kanapéra, hogy újból leülhessek. Nagyon kimerült vagyok, alig alszom, izgulok, és Will miatt is ideges vagyok, hiszen ő is nyugtalan. Borzasztó, ami történt. Viktor pár hónappal ezelőtt még egy tálca sütivel jött át a szomszédból...

Will
otthon

Annyira jó, hogy Will itt van mellettem. Az utóbbi napokban gyakran álmodtam, hogy pont nincs velem, amikor kellene, és ez nagyon félelmetes. Fogalmam sincs, hogy csinálnám ezt végig nélküle.
Bólintok a javaslatára, és elnyúlok a kanapén. Felé fordítom a fejem, és a kezét a mellkasomra vonom. Egyáltalán nem zavar, hogy izzadt. Pontosan tudom, milyen jól lenyugtatja az embert egy kis futás. A terhesség elején én is sokat mentem futni.
- Veled minden rendben? - kérdezem halkan.
Tudom, hogy a válasz nem, de valahogy meg kell próbálnia túltenni magát rajta. Tudom, hogy ő hozta ki a testét, és tudom, mennyire összeroppant. De most szükségem van rá, nem tudok mit csinálni.

Will
otthon

Lassan bólintok a temetésre. Fogalmam sincs, hogy fogjuk megoldani. Biztos vagyok benne, hogy mostmár csak napok, esetleg órák kérdése, és szülünk. Egy csecsemővel nem fogok tudni elmenni a temetésre, főleg, hogy akkor még levegőre se nagyon vihetem. Mindenképp ott akarok lenni Will mellett, de nem hiszem, hogy bárki elvállalná Codyt pár hetesen, és én sem szívesen hagynám senkire még, amíg annyira pici, de ezeket az aggályaimat most nem osztom meg Willel. Újra megérzem a szorító érzést odabentről, lassan újabb fájás következik.
Elmosolyodom a Chrisről szóló sztori hallatán.
- Azt hiszem, nem sokáig marad idebent.
Egyszerre tölt el ezzel kapcsolatban boldogság, és félelem. Fogalmam sincs milyen lesz, mennyire fáj, hogy történik majd...
Hirtelen összerezzenek, valami hideget érzek a lábujjamon. Lenézve rájuk, Mia fejecskéjét látom a kanapé végében.
-Ijesztően csendben volt idáig, remélem megint szétszedte a hálószobát.
   

Will
otthon

Hagyom, hogy miután Will játékosan leszidja a kutyát, összekuporodjon a kanapé végében, a lábamnál. Nem hiszem, hogy félteni kellene tőle a picit. Az emberekkel jól kijön, neki egyedül a hálószobánk berendezése szúrja a szemét.
- Nem ülsz fel ide? - kérdezem megemelkedve, tudatva vele, hogy szívesen az ölébe hajtanám a fejem, meg persze az ő kényelme sem utolsó.
Közben beigazolódik a sejtésem, és újabb fájás veszi kezdetét. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni magammal, remeg a lábam is, ki vagyok merülve teljesen. Lelkileg is, fizikailag is. És mennyi ideig nem fogok még egy jót aludni... Amint Cody megszületik, nem lesz nyugtunk egy darabig.

Will
otthon

Ha most valaki ránk nézne felülről, biztos elnevezné a képet családi idillnek. Terhes nő, feje a férje ölében, lábánál az eb. Igazából idill is, régen voltunk ennyire sokat együtt.
- Nekem mondod? Tegnapelőtt még csak óránként volt egy-egy, tegnap már félóránként, ma meg már van, hogy öt perc telik el a kettő között...
Annyira utálom, hogy ez az első szülés, és fogalmam sincs semmiről. Jó, persze sok dologról van, de mégis olyan bizonytalan minden. Úgy érzem magam, mint egy elsős, aki még csak most ismerkedik az iskolával, és azt se tudja, merre keresse a mosdót, ha szüksége van rá.
- Tudom, hogy az elmúlt napokban is ezt mondtam, de szerintem ma már tényleg lesz valami.

Will
otthon

Ez az egész helyzet annyira szürreális. Mintha a lelkemben végbemenő folyamatok teljes ellentéte vetülne ki a tetteimre. Nyugodtnak látszom, pedig belül félek, izgulok, örülök, rettegek egyszerre... Talán a szervezet már nem bír el ennyi érzelmet, vagy a hormonok játszanak közre. De lehet, hogy az iskolában történtek vannak ránk ilyen hatással. Fogalmam sincs, de azt érzem, hogy jobb, hogy nem a szívinfarktus kerülget.
- Jó, menjünk - adom meg magam.
Lassan felülök, hogy elindulhassak Willel a fürdő felé.
Uramatyám.
Ahogy felülök, nedvességet érzek a lábamon, és ez most biztosan nem a kutya.
- Will...- motyogom neki háttal, a folydogáló magzatvizet bámulva - Hívj egy taxit! Nincs idő zuhanyozni...
Éreztem, hogy ma történni fog valami, de azt hittem olyan lesz, mint a filmekben. Sírva, hisztérikusan Willért kiabálva. Én pedig úgy indulok szülni, mintha már a tizedik gyerekemmel lennék terhes.

 

Kolos

Nem hitte volna, hogy Sammy ilyen rendes gyerek lesz. Így a negyedik hónapra már belerázódtak a dolgokba, összehangolódtak és ha nincs rossz napja, akkor a kisfiú napirendje szépen beosztható.
Most a délutáni sétát teszik meg, Noak ugrabugrál elöl, Annie pedig a hátán cipeli a babát, aki még egyelőre kukucskál, figyeli a környezetét. Szeretnek erre, a tó felé sétálni, mert a friss levegő és a nyugalom szinte állandó. Persze most többen vannak, a diákok kiélvezik a kellemes időt, de az élet nem igazán erre a részre összpontosul.

Sárkányanyu

Kolos

Napszemüvege mögül figyeli a tavacskánál pihenőket. Az újakat már nem ismeri, a régiekkel azért intenek egymásnak. Bogolyfalva sosem az a falu volt, ahol le akarta élni az életét, mégis így alakult. Legalábbis egyelőre nem tervezik, hogy összecsomagolnak és világgá mennek.
Vált egy pár szót az egyik volt évfolyamtársával, aztán mire visszanéz, nem is olyan messze Noak már a vízben van, ráadásul van, aki nem örül túlzottan a fürdőzésnek.
- Szerintem azt akarja mondani, hogy fürdened kellene néhanapján - jegyzi meg Kolos mellett megállva. Nem érti, a fiú miért retteg annyira a sárkánytól - ja de -, hisz ő most is csak a nyelvét lógatja, mintha mosolyogna és a farkát csóválja kutyamódra. Igaz, ezzel kiüríti a fél tavat...

Sárkányanyu

Kolos

Fél szemöldökét felvonva figyeli Kolost. Jól mulat rajta, hogy mennyire pisis kiskölyökként tud viselkedni az egyébként nagyarcú Ardai. Régen látta, de többet várt.
- Vigyázz - hirtelen mozdul, fejét Noak felé kapja, mintha a sárkány közeledne a másikhoz. Pedig aztán nem, ő még mindig ott ül a vízben és vár. Viszont a lány hátán pihenő gyerek unja a kilátást és egy morgós-sírós kiabálással adja ezt mindenki tudtára.
- Megszárítsalak?

Sárkányanyu

Kolos

Nagy valószínűséggel elég úgy néznie Kolosra, hogy szavak nélkül is megértse; ezt nem kellene felemlegetnie a sárkány, meg egy tó közelében, amibe könnyedén be lehet lökni őt.
- Noak még nem vacsorázott - említi meg csak finoman, még mielőtt Sammy reklamálni kezdene.
- Azta, a saját gyerekednél is így fogsz nézni? - tátja el a száját egy kis időre. - Ő Sammy. Nézd, tök félelmetes - oldalra fordul, hogy Kolos szépen rálásson a laposakat pislogó, de mosolygó apróságra.

Sárkányanyu

Kolos

Fehér fogsora kivillan ajkai alól ahogy elmosolyodik. Még mindig lehet szórakozni Ardaival. Pedig azt hinné, az a maximum két év ami köztük van, nem jelent tíz évet agyban.
- Hát persze, idegenek előtt viselkedik - forgatja meg a szemét, hisze ez természetes. Nem szabad megmutatni az egész világnak a tehetségét. - Viszont nyállal támad bármikor - figyelmezteti, de már későn, mert a kicsi egyből rácuppan Kolos ujjaira és rágcsálni kezdi a fogatlan ínyével. Annie nem olyan anyuka, aki parázna a baciktól, szóval hagyja, hogy ismerkedjenek.

Sárkányanyu

Kolos

Hátrasandít, figyeli, ahogy a fia alaposan megrágcsálja Kolos kezét, de ha a fiút nem zavarja, akkor őt sem.
- Hát legalábbis amíg nem próbálod megmérgezni - bólint. Sammy egyébként is kedves gyerek, mindenkire mosolyog és kíváncsian szemléli a világot.
- Igazából szilveszterkor beszéltünk utoljára, azt hittétek, tiétek a gyerek - nevet fel visszagondolva arra az estére. - Szerintem legközelebb hozd a tiédet is. Nincs még egy kis Ardai sem?

Sárkányanyu

Kolos

- Nincs az a bájital, amivel gyereket csinálnék veled - hecceli a másikat, láthatja a mosolyából. Anno nem volt odáig tőle, de megadta volna az esélyt rá, hogy megmutassa, milyen is valójában. - Nézz csak rá, tiszta apja. Még a szarvak és a vörös szemek is.
Sammy közben ásítozik és egyre nagyobbakat pislog, Noak pedig unalmában a halakat kezdi hajtani a tóban.
- Hallottam azt is, hogy Myra babát vár. Együtt vagytok még? - ha pedig már témánál vannak, nem hagyhatja kérdés nélkül.

Sárkányanyu

Kolos

Eleinte nehéz volt viccet csinálnia abból, hogy a fia a sátán fattya és a férje maga az ördög, mostanra viszont már egészen megszokta. A normálisabbak nem hiszik el ezt a hülyeséget, elég csak rájuk nézni. Ők egy család és imádják egymást.
- Ó oké, szóval már nem - szemöldöke felszalad, elgondolkodik rajta, hogy vajon hívnia kell-e a mentőket Koloshoz, ha itt menten szívrohamot kap. - Otthon beszéltek a VB-ről és szóba került, hogy terhesen hogy engedhetik seprűre - vonja meg a vállát, ennyi amit hallott az egészből. - Biztos nem is igaz.

Sárkányanyu

Kolos

Belemászott valami olyanba, amibe nem kellett volna. Nem sejtette, hogy ez ennyire titkos dolog és hogy erről pont ő nem tud. Látott már férfiakon ilyen jeleket, de Anne nincs felkészülve rá, hogy lelkileg bárkit is rendbe tegyen.
- Tudod mit? Mi most sétálunk... - zavartan veregeti meg a fiú vállát, aztn megkerülve őt megszaporázza lépteit. Érett felnőtt nő, aki képes vállalni a felelősséget.

//<3//

Kirill  

Ma nem jön álom a szemére, mert éhes. Enni akar, valamit. Akármi. Bármit aminek palacsinta illata van és palacsinta alakja és palacsinta íze.
- Kirill alszol? - a férfi fölé mászik és simogatja meg szelíden borostás arcát, hogy ha alszik is előbb vagy utóbb de inkább előbb felkeljen.

Lucus

Alszik. Naná, hogy alszik ezen a kései órán. Úgy hitte, Luca szintén elaludt mellette. Karjai és lábai szanaszét lógnak, csak egy részén fedi a vékony takaró. Valahol az álmaiban jár amikor meghallja a nevét és egy igencsak közeli érintést.
- Mi? Hm? Mi az? - dünnyögi felriadva, visszadőlve a párnára amikor realizálja, hogy csak Luca ébresztette fel.