Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Kori + Frank - szerelés

- Persze - morgom a telefonba, mintha nem rögtön ez jutott volna neki is és nekem is eszembe. Vagy hát... lehet tényleg csak nekem ötlött ez az agyamba rögtön, amint elkezdte lökni a dumáját nekem. Na lényegtelen.
Halkan felnevetek. Szóval őrült vagyok, de ezen a kérdésen nem is tudok sokat lovagolni, mert felteszi a következőt. Húha, igazából teljesen jogos a kérdés és nem is tudom, hogy... orromat és szemöldökömet összehúzom, ahogy gondolkodom a válaszon.
- Hát - szusszanásnyi szünetet tartok, mintha segíthetne a válaszadásban. - Ja, valahogy így - motyogom a telefonba, és érzem, hogy ismét felveszem a Kori által elfogyasztott bor színét. - De tényleg fogalmam sincs mit kéne csinálnom. Csak bejött, leült, és iszik. Istenem, jó! - kiáltok fel határozottan, és Arie-ra nyomom a telefont. A tükörben rendezem a vonásaimat, mielőtt kilépek a helyiségből. Levetem magam Kori mellé, és megfogom a száraz vörösbort.
- Na lökjed, csajom, mert ez így elég para.

A csajom

Kori - szerelés

- Oké - bólintok arra, hogy szerelmes. Biztos vagyok abban, hogy meghibbant a nő. Komolyan, ez száz százalék. Ismét elkezdenek potyogni a könnyei, de közben vigyorog és ez külső szemmel komolyan kib*szott ijesztő. Mármint szavakba sem tudom elmondani.
- Szóval szerelmes - állok neki bénán a beszélgetésnek, miközben a dugó szépen távozik az üvegből. - Ez jó dolog? - csak kicsit sandítok Korira, miközben poharamat majdnem tele töltöm az élet nedűjével. Ez kell nekem.

Kori - szerelés

- HOGY MI AZ ANYÁM VAN?! - kiáltok fel az üveg is, a pohárral együtt majdnem kiesik a kezemből, de még időben rászorítok mindkettőre. Most mondjuk az a félő, hogy összeroppantom, de mindegy is.
Jack szerelmes. Koriba. És Kori szerelmes Jack-be. Istenem! Gondolkodás nélkül vetem magam Kori nyakába, és ölelgetem halálra.
- Gratulálok csaj! - ujjongok a fülébe, remélve, hogy nem süketül meg. Kabbe, Frank! Megy ez nekem nélküled is.
- De várjál már - távolodom el tőle kicsit, miután letepertem. - Akkor miért sírsz?

Kori - szerelés

- Nem hiszem - nevetek fel őszintén, ahogy lekászálódom róla végleg és visszaülök a helyemre. Őszintén örülök, hogy Kori boldog és megosztja velem ezt a boldogságot.
- Természetesen - bólintok egyet határozottan. - Nagyon sok dolgunk lesz, Andretzky, szóval készülj!

Kori - szerelés

- Vele fogod - simítom meg a karját. - Ez most már biztos. De el kell dönteni a témát, a színeket, a dekorációt - mutatom fel sorban az ujjaimat, ahogy számolom. Húha, nagyon sok dolgunk lesz.
- Nem lesz gond, Jack is szeret téged. És csak téged - mosolyodom el őszintén. Korival nem beszéltünk sokat az anyjáról, egyszer említette meg, de gyorsan el is terelte a szót, így nem is erőltettem tovább a témát. Ha megtettem volna, valószínűleg feljönnek az én szüleim is, és egyáltalán nincs kedvem róluk beszélni.
- És legalább Frank orra alá dörgölhetem, hogy lecsúszott rólad - jelenik meg az önelégült vigyor az arcomon.

Kori - szerelés

- Helyes, mert én is erre gondoltam - bólintok egyetértően, mintha csak a saját esküvőmet tervezném. Kori és Jack esküvője tökéletes lesz. Akár én tervezem és szervezem, akár más. Csodálatos lesz.
- Kérek minden szaftos részletet, Kori - fekszem el a szoba közepén, majd átpördülve hasra fekszem, így pillantok fel rá.
- Mesélj még - pillogok fel rá őszintén, ujjaimat összekulcsolva teszem rá államat. - Jó nagy hülye, így is, hogy eddig nem próbálkozott be nálad - fogom meg poharamat, majd jó nagyot kortyolok belőle.

Kori - szerelés

Csillogó szemmel és hatalmas vigyorral hallgatom végig Kori beszámolóját. Semmit nem értettek abból, amit egymásnak mondtak, mégis mindent megértettek. Ennél szebbet el sem tudnék képzelni, főleg, hogy mennyire megérdemlik egymást, és végre eljutottak idáig.
- Örülök nektek nagyon - iszok még egy kortyot, de vissza is köpöm a pohárba, Kori következő kérdésére. Meglep, kikerekedett szemekkel nézek magzatpózban fetrengő barátnőmre.
- Hogy tessék?

Kori - szerelés

- Én... - elmerengek. Amióta Kori az életemben van, állandóan olyan kérdéseket tesz fel nekem, amikre nem tudok rögtön válaszolni, ráadásul zavara ejtőek is. Elment a kedvem a bortól, így kicsit feltámaszkodva a tőlem nem messze lévő kis szekrényre rakom, és visszafekszem.
- Nem - mondom ki mosolyogva. Ismervén Korit, úgysem szakad le a témáról, így folytatom kis magyarázattal megspékelve. - Nem hiszem, hogy ilyen szinten eltudnám magam kötelezni. Soha nem is ment.

Kori - szerelés

- Kösz a bókot - nevetek fel őszintén, ahogy a hátamra fordulok, és meredten kezdem bámulni a plafont. Eddig olyan boldog voltam. Örültem Jack-nek és Korinak, most meg hirtelen beszélgetni sincs kedvem.
- Valahogy úgy - hunyom le a szemeimet. - Arie sokszor felhozta már az együtt élést, de én nemigen hajlok erre.

Kori - szerelés

- Kori, te ezt nem értheted - igazából nincs jogom ezt mondani, mert én sem értem. Egyszerűen nem szeretnék összeköltözni és megállapodni, meg egy rakás gyereket odaszülni, amíg Arie meg dolgozik. Nekem a sárkányok a gyerekeim.
- Tököm, én sem értem! - teszem tenyereimet arcomra és el sem veszem őket onnan.

Kori - szerelés

- Én nem hiszem, hogy ez jó ötlet - hárítom el az ötletet szinte azonnal. Ha most nem vallok színt legalább neki, aki mindig itt van nekem, és ahelyett, hogy örülne az esküvőjének és a boldog életének, engem vigasztal, akkor mikor? És legfőképpen kinek? Kori támasz nekem, mert mindig segít, mindig mellettem áll, és az már bebizonyosodott, hogy egyedül nem tudok dönteni.
- Kori - hatásszünet. Nem mintha kellene, de legalább több időm marad kigondolni mit is akarok mondani. Aztán csak úgy döntök, hogy mondom. - Romániában volt egy férfi. Jasonnek hívták, és elég közeli kapcsolatba kerültünk egymással, de nem úgy - tekintek jelentőségteljesen barátnőmre, hogy értse. Ezeket mindig jobb letisztázni. - Ha tetszik; ő az én örök szerelmem, alakulóban volt valami, de aztán igent mondtam, amikor megkért a bájgúnár. Azóta nem láttam, és most itt van. Mármint Jason van itt - hunyom le a szemeimet, majd valami csikálni kezdi halántékomat. Odanyúlok és meglepetten tapasztalom, hogy könnyek folynak végig rajtam.
- Mi a franc?! - ülök fel és tapogatom meg szemeimet. Sírok? Miért?

Kori - szerelés

Meglepetten nézek Korira, mert nem értem. Semmit nem értek, és ez most, így, itt ülve, valószínűleg látszik is rajtam. Kissé összerezzenek, ahogy letörli a könnyeimet, egy hálás mosollyal köszönöm meg neki.
- Én is ettől félek - suttogom magam elé nézve, miközben szépen manikűrözött körmeimet piszkálom.
- Nem akarom elveszteni Őt - bevallottam. Istenem, végre valakinek bevallottam, ám így sem lett könnyebb. Ez rosszat jelent, nem?
- Mi van, ha én arra kárhoztattam, hogy két férfit szeressek, de egyiket se kaphassam meg? Esküszöm, már minden eszembe jutott, Kori. Simán összepakolok és visszamegyek Romániába. Talán mindenkinek ez lenne a legjobb, főleg nekik.

Manó és Bori

Vörösek

Valamiért az első pillanattól érezte a kötődést, ha testvére nem is. Mostanra azonban kialakult valami, valami olyasmi, ami miatt felvételi kérdéssor helyett kéréssel bízta rá legféltettebb kincsét, a fiát arra a délutánra, amikor pár vizsgát le kellett rendeznie Nekeresden.
Amikor belép az ajtón, még nem is vágja tarkón a rádióból kiszűrődő dallam, aztán nagyjából a harmadik másodpercben eléri tudatát, kiesik a kezéből a táskája, ami legalább a komódra esik és Bori robotszerű mozgással sétál be a konyhába, ahol a zenéhez látvány is párosul.
Vegyes érzések kerítik hatalmába, egyet sem tudna konkrétan megfogni, de nem kellemes. Nem kellemes azt látnia, hogy fia az apja zenéjére táncol és nem is tudja. Ahogy Anna sem. Ő pedig az ajtóban áll meg, összefonja maga előtt kezeit, ahogy azt nem szokása mikor zenét hall...

Manó és Bori

Vörösek

Imádja Manót és azt, ha boldog. Rengeteg a hasonlóság közte és Nimród között, például a zene szeretete. Nem akarja éreztetni senkivel a benne hirtelen feltámadó vihart, mégsem képes magában tartani.
- Szia Kölyök - leguggol hozzá és szorosan magához öleli, cuppanós puszit nyom az arcára. - Megmutatod, miket csináltatok ma az oviban?
A kérdésre Manó berohan a szobájába, így az ikrek kettesben maradnak. Bori sóhajtva emeli pálcáját a rádióra és ad rá egy kis hangot. Mintha direkt kínozni akarná magát.
- Ő az apja - felesleges lenne kertelni, épp itt az ideje, hogy Anna is tudjon róla, hogy nem egy ismeretlentől származik az unokaöccse.

Manó és Bori