Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

másik Én

Nemrég érkezett, most intézte Manó papírjait az előkészítőben és a lakással kapcsolatos ügyeket, erre pedig muszáj innia valami frissítőt. Közrejátszik az is hogy kíváncsi a pult mögött álló férfira.
Nem akarja zavarni, így ma csak néha-néha rápillant, rámosolyog, különben az egyik középső asztalnál üldögél és a szerződést olvasva kortyolja vajsörét.

másik Én

Nagyot sóhajt miközben lapoz. Bonyolult a felnőtt élet, szívesebben lenne megint gyerek. Akkora, mint a kisfia. Ma már igazán neki kellene ágyba dugnia.
Újra felpillant, a férfit keresi, de most arcára fagy a mosoly. Tekintetük egy pillanatra találkozik csak, majd Bori oldalra néz, mintha szellemet látna. Mintha tükörbe nézne. A korsó is megáll a levegőben.

másik Én

Ismeri jól a tükörképeit. Bármivé is alakul, bárkiként is jelenik meg, felismeri azokat a vonásokat, amiket visel. Alaposan megnézi a nőt, önmagát a férfi mellett, nézik egymást és biztosan ugyanarra gondolnak.
Bori tudja, de a felismerés nem hasít belé. A pánik, az már jobban, ami miatt levegőt is elfelejt venni. Olyan sebességgel szedi össze holmiját, mint még soha és italát hátrahagyva siet ki a csárdából. Minél előbb el akar tűnni, rá akar gyújtani. Beképzelte volna?

Tükörkép | szünidőben

Elteltek napok azóta, hogy a csárdában intézte a szerződéseket és megpillantotta a nőt. Azóta nem nagyon viseli igazi arcát, mégis a kíváncsiság vezérelte amikor betért a pultos férfihoz. Furcsa ugyan, hogy előbb tudja meg, ki a másik nő, mint hogy az ő nevét megkérdezné. Most mégis ez volt a fontosabb. Utána járni és rájönni, hogy útjaik ennyi idő után összefonódnak. Nem is akárhogy.
Mély lélegzetet vesz, kifújja. Bent tartja, hosszan kiereszti. Vagy tíz percig ácsorog a társasház azon ajtaja előtt, melyről nem tudta volna, hogy testvérét rejti. Weißling lakás. Férjhez ment.
Bátortalanul kopog be, vörös haját egyszer válla mögé dobja, máskor előre húzza. Izgul.

Tükörkép | szünidőben

Előnye van a másik nővel szemben. Könnyedén le tudta nyomozni, ki ő és le tudta követni életét, munkásságát. A kíváncsiság vezérelte és talán valahol a kötődés. Az, amit régen elnyomott már, szinte el is feledkezett arról, hogy valahol a világban van egy hasonmása. Nem érdekelte, kiélvezte a rivaldafényt és abban a hitben volt, hogy Anna mugli.
Kihagy egy ütemet a szívverése, elfelejt levegőt venni, pislogni amikor nyílik az ajtó és az archoz hang csatolódik. Pont ugyanaz az arckifejezés, mint amit ő vág. A meglepetés mindkettejük arcára ráfagy.
- Szombat Anna? - teszi fel a kérdést. Ezzel simán letagadhatná, hol dolgozik, inkább tűnik megszeppent ovisnak, mint minisztériumi embernek.

Tükörkép | szünidőben

Alaposan szemügyre veszi a másik vonásait. Sokban hasonlítanak. Sokban különböznek. Bori magasabb, Anna vonásai lágyabbak. A szemük? Egyforma.
Milyennek kellene lennie az első találkozásnak? Vidámabbnak? Feszültebbnek? Pont ilyennek? Magázódásra nem számít, kicsit fel is szalad a szemöldöke, majd megköszörüli a torkát.
- Bori. Az ikertestvéred - a nő szemébe néz, azt várja, hogy fogja elutasítani. Hogy fogja csalónak nevezni és elküldeni a pi***ba.

Tükörkép | szünidőben

Senki nem fogadná jól a hírt, hogy van egy testvére, vagy bármilyen más családtagja, akiről hosszú időn át nem tudott. Bori is csak azért nem tagadta le maga előtt, mert ha emlékei ködösek is, bizonyítékok vannak rá, hogy nem volt egyke.
Felsóhajt, majd mosolyogva dörgöli meg orrnyergét. Legszívesebben megrázná a nőt és az arcába kiabálná, hogy ne legyen hülye.
- Én sem hinném el, ha nem tudnám. Esetleg ha beengedsz, hogy ne a folyosón kelljen ezt megbeszélnünk... Megértem, ha nem, én is itt lakom az elsőn, beszélhetünk ott is.

Tükörkép | szünidőben

Szereti a kutyákat, borzasztó rossz ember nem lehet. Meg is simogatja az állat fejét, épp csak annyira, hogy ne állja el a másik énje útját. Kellemetlenül érzi magát, mégsem idegen a lakás. Nehéz lenne megmagyarázni, miért, egyszerűen csak ezt érzi ahogy Anna útmutatásával a konyhába megy. Nem vak és nem hülye, szemügyre veszi a polcra kirakott képeket. Némi féltékenység máris eluralkodik Borin, hogy lehet, hogy testvére egy ilyen pasit összeszedett? Neki meg csak a gyerek jutott, akinek az apja...mindegy is.
- Bocs, hogy csak úgy rád törtem, kutattam egy kicsit utánad - szólal meg újra mikor a konyhában a pultnak dőlve szembefordul vele. Már ennyiből is látszik, melyikük a szószátyárabb.
- Nekem is épp olyan fura, mint neked, de megkönnyítenéd, ha nem néznél úgy rám.

Tükörkép | szünidőben

- Muszáj volt, hogy megtaláljalak. A minisztériumban dolgozok - mielőtt még félreértené, jobbnak látja tisztázni. Nem kutatta fel az életét, épp csak alapokat szedett róla össze, amit akárki megtudhat, ha egy kicsit odafigyel.
Tekintetével követi, ajkai félmosolyra húzódnak. Mit is várna az ember egy kocsmáros feleségétől? Cseszd meg, Anna.
Szavaira mintha forró vízzel öntenék le. Szemöldökét felvonja, valami folytatást vár.
- Milyen rokon? - ő senkiről nem tud, aki köthető lenne kettejükhöz.

Tükörkép | szünidőben

Elveszi a poharat, majd szó nélkül érinti Annáéhoz. Nincs mire inniuk egyelőre, ez inkább szükséges hozzá, hogy egyről a kettőre jussanak. Mindkettejüknek rengeteg mesélnivalójuk van, két teljesen különböző életet megismerése állhat előttük, ha jól alakul minden.
- Magasabb vagyok, szerintem én vagyok az idősebb - vigyorodik el őszintén. Kíváncsi rá, hogy reagálja ezt le a tükörképe, de közben már az első pár korty whiskey után a táskájában kutat. Benne van a dobozka, melyet húsz éve őriz és amit legalább tíz éve nem nyitott ki egészen a mai napig.
Lerakja az asztalra és leül. Ebben a dobozban van a múltjuk minden megmaradt darabkája, az a rész legalábbis, ami Borinak jutott.

Vörösek

Valamiért az első pillanattól érezte a kötődést, ha testvére nem is. Mostanra azonban kialakult valami, valami olyasmi, ami miatt felvételi kérdéssor helyett kéréssel bízta rá legféltettebb kincsét, a fiát arra a délutánra, amikor pár vizsgát le kellett rendeznie Nekeresden.
Amikor belép az ajtón, még nem is vágja tarkón a rádióból kiszűrődő dallam, aztán nagyjából a harmadik másodpercben eléri tudatát, kiesik a kezéből a táskája, ami legalább a komódra esik és Bori robotszerű mozgással sétál be a konyhába, ahol a zenéhez látvány is párosul.
Vegyes érzések kerítik hatalmába, egyet sem tudna konkrétan megfogni, de nem kellemes. Nem kellemes azt látnia, hogy fia az apja zenéjére táncol és nem is tudja. Ahogy Anna sem. Ő pedig az ajtóban áll meg, összefonja maga előtt kezeit, ahogy azt nem szokása mikor zenét hall...

Vörösek

Imádja Manót és azt, ha boldog. Rengeteg a hasonlóság közte és Nimród között, például a zene szeretete. Nem akarja éreztetni senkivel a benne hirtelen feltámadó vihart, mégsem képes magában tartani.
- Szia Kölyök - leguggol hozzá és szorosan magához öleli, cuppanós puszit nyom az arcára. - Megmutatod, miket csináltatok ma az oviban?
A kérdésre Manó berohan a szobájába, így az ikrek kettesben maradnak. Bori sóhajtva emeli pálcáját a rádióra és ad rá egy kis hangot. Mintha direkt kínozni akarná magát.
- Ő az apja - felesleges lenne kertelni, épp itt az ideje, hogy Anna is tudjon róla, hogy nem egy ismeretlentől származik az unokaöccse.

Vörösek

- Borbély Nimród, öt évvel ezelőtt egy nyáron át együtt voltunk... - felesleges lenne bővebben leírnia, milyen volt az a nyár. Anna biztosan tudja, hogy megy ez. Nem volt szerelem, épp csak kezdett fellángolni valami, amikor Bori megtudta, hogy terhes és ezzel egy időben azt is, hogy a gyerek apja mást választott.
- Képek? - szalad fel a szemöldöke. - Ó! Az... - újabb sóhaj hagyja el a száját azt megelőzően, hogy minden átmenet nélkül talán először megmutatná testvérének a másik énjét. Kicsit feszül így rajta a ruha, de jól néz ki, mint mindig. - Én vagyok az apja is.

Vörösek

Szeret meglepetéseket okozni az embereknek, meghökkentő tud lenni és ezt élvezi. Ebben az esetben azonban más a helyzet, nem így tervezte a hazatérést.
- Nem baj, megszokod. Ha elmész mellettem az utcán, azért megharaplak - viccelődik vigyorogva, majd visszarendezi kinézetét, hogy Annának kevésbé legyen kellemetlen.
- Azért remélem, nem ő lesz a kedvenc zenésze...

A Hiba

Hason fekve fordítja fejét a férfi felé. Megteheti, hogy ne menjen sehová, hisz az iskolában szünet van, Manó pedig a keresztanyjánál tölt egy-két napot. Furcsa, de nincs olyan érzése, hogy itt kellene lennie és hármasban kellene lenniük.
Kómásan mosolyog rá, majd közelebb csúszva csókot nyom mellkasára, nyakára, végül ajkára.
- Gyerekmenüt szeretnék, amiben dínó formájú a nuggets - vigyorodik el és a hátára fordulva megsimogatja saját, éppen beesett hasát.

A Hiba

Halkan felnyög amikor Nimród eltávolodik, de ujjaival még így is végigsimít a hátán. Kedveli őt, ezt az érzést viszont már nem annyira.
- Nem számít, az a lényege, hogy meglepetés legyen - von vállat. A gyerekkel mindig így csinálják, általában úgysem ismerik a figurákat, amik járnak hozzá ajándékba.
- Nimród! - hangosan nevet fel a váratlan puszira. Két kezével megfogja a másik fejét és elhúzza a hasától. - Éhes!

A Hiba

- Az, a gyerek - ismétli el Nimród szavait, majd felül, hátát a támlának dönti. Mosolyogva figyeli a férfi ügyködését a telefonnal és megvárja, míg leesik neki, hogy az itt nem fog menni.
Bori felkel és a táskájához sétál, abban kutakodik egy kicsit, míg kiszed belőle egy félig megrágott és összerajzolt szórólapot.
- Nincs dínós, de finom a pizzájuk - von vállat miközben visszasétál lassan hozzá és elé rakja a papírt.

A Hiba

- Családi? - ahogy elnézi a férfit, el fog fogyni az. Meg egyébként is, kell az erő hozzá, hogy az egész napot az ágyban töltsék.
Pálcáját az éjjeliszekrényről felvéve rábök a választott ételre, az pedig már repül is, hogy mielőbb teljesíthessék a kívánságukat.
Bori megvárja, míg a fecni elillan, aztán Nimród fölé mászik, elhelyezkedik csípőjén.
- Mit gondolsz, mennyi időnk van, míg meghozzák?

Ká
pofi

Igazi hősnek képzeli most magát, amiért harmadik napja teljesen egyedül vigyáz a fiára és még csak segítséget sem kért. Komolyan büszke mosolya van, most pedig a jó időre való tekintettel a faluban sétálnak és Manó kiszemeli a kávézót, mint célpontot.
Persze az apjának is jól esne egy meleg ital, ezért nem mond nemet. Kézen fogva a kis vöröset belép a helyre, ahol az első, amit megpillant, hogy csak egy szabad asztal van. A másik a nő.

Ká
pofi

Manó semmit nem érzékel abból, ami történik körülötte. Pedig Quinn szíve kihagy egy ütemet és furcsa, kettős érzése támad. Mintha nem lenne semmi különös, köszön, mert úgy illik, aztán a szabad asztalhoz vezeti fiát. Segít neki levenni a kabátját és felülni a székre, de mindvégig Kimon tartja a szemét.

Ká
pofi

- Kimoriah - biccent felé mosolyogva.
- Csókolom! - Manó az ellenállhatatlan, apjára, mármint az igazi apjára hajazó mosollyal néz fel a nőre.
- Kakaót kérsz, csibe? Egy kakaót és mondjuk...én egy mogyorós cappuccinot szeretnék. És a pincérnőt, ha lehet.
Szemtelen, de nagyon, nem csoda, hogy a gyereke is eltanulja az összes butaságát. Márpedig abból van bőven.

Ká
pofi

- Apnyu szerint a néniknek azt mondjuk, csókolom. Te nem vagy néni? - a kicsi igazán kommunikatív, egyáltalán nem szégyellős. Quinn pedig a fejét ingatja. Ez a kölyök egy igazi Casanova már most.
- Hallod? A nénire másfél órát kell várnunk. Szerinted kibírjuk? - felvont szemöldökkel néz a gyerekre és a bólogatásból következtet arra, hogy ők most itt jó pár italt meg fognak még kóstolni.
- Megvárunk. Már ha van kedved csatlakozni.

Ká
pofi

Quinn csak legyint, hogy ne is foglalkozzon vele. Nem ez a megfelelő pillanat arra, hogy elmesélje, milyen életet is élnek ők kettecskén.
- Akkor szia - vigyorog megint Kimora, amire lassan féltékeny is lesz az apja. Még a végén lenyúlja előle a nőt.
Akaratlanul is utána néz, ebben a rövidnadrágban csak még szexibb. Kár, hogy asztaltársának ezt nem tudja elmondani.
- Köszönjük. Majd meglátjuk. Vettünk egy új kártyát, majd kipróbáljuk.

Ká
pofi

Nem gondolta volna, hogy ilyen hamar eljutnak erre a pontra. Bemutatni a gyereket valakinek, amikor még a saját apjának sem mutatta be? Végülis...miért ne?
Azért egy pillanatig elgondolkodik, de elkapja a nő kezét és nyom rá egy csókot.
- Csatlakozz inkább hozzánk vacsorára. Nem tudok főzni, de rendelünk pizzát.

Ká
pofi

Kellemesen elszórakoznak Manóval, amíg várják a pincérnőt. Átgondolja azért még párszor, hogy biztos jó döntést hozott-e, de egy vacsorába még senki nem halt bele. A gyerkőc nyeri a legtöbb játszmát várakozás közben és ott van a száján a kakaóbajusz.
- Mehetünk, hercegnő - mosolyog rá a férfi, aztán felöltözve indulásra kész vannak. Ahogy kilépnek az épületből, Manó előre szalad néhány méterre, Quinn pedig Kimoriah keze után nyúl. Megfogja, már ha engedi.
- Szóval van egy gyerekem - jelenti ki halkan.

Ká
pofi

Jó érzés így sétálni a nővel. Kéz a kézben, mintha nem lenne ez valami furcsa dolog. Pedig az, tekintve, hogy a nevén kívül jóformán semmit sem tud róla.
- Öt lesz. Manónak hívják és ami azt illeti...hát lehet, hogy nem maradsz vacsorára, ha majd megtudod - felsóhajt, nem is tudja, minek kellett ez. Igazából sosem titkolta, de hogy idegeneket vigyen fel a lakásukra...
Mindegy, az útjuk egyenesen a lakásig vezet, ahol már rengeteg személyes dolog árulkodik a kis kétfős családjukról.

Ká
pofi

- Futás kezet mosni! - már mondani sem kell, Manó magától rohan a fürdőszobába. Megtanították minden jóra az oviban, szerencsére az ilyesmit be is tartja. Addig ők ketten maradnak és meg tudják beszélni, amire eddig nem volt alkalmuk.
- Hát vagy többen - leül a kanapé karfájára és a polcra mutat, ahol sorban ki vannak rakva a közös képeik. Hol Borival, hol Quinnel. Hol pedig a keresztanyjával és a nagynénjével.

Ká
pofi

Megforgatja a szemét, hihetetlen, hogy ennyire bonyolult lenne összerakni a képet.
- Én vagyok Manó anyja is, az ni - feláll, majd a képről integető vörösre mutat. Borzasztó kellemetlenül érzi magát a helyzetben, főleg, mert még nem nagyon volt ilyen alkalom, hogy leleplezte volna magát valaki előtt, akinek nem csak a kezét fogta meg.

Ká
pofi

Lassan, nagyokat bólogat. Nem egy könnyű információ ez, legalábbis nem így szokták megtudni. Nem azt követően, hogy történt, ami történt.
- Abba nem bonyolódnék bele - megrázza a fejét és elpillant az érkező kiskölyök irányába.
- Nem zavar? - muszáj feltennie a buta kérdést, fordított esetben nem igazán díjazná ezt a felállást. Manó viszont már a kezében az étlappal érkezik és így nem hagy időt a felnőttek csevejére.

Ká
pofi

Kicsit örül, hogy ennyivel megúszta. Egy hosszú, kíméletlen beszélgetés nem tenne jót a kapcsolatuknak, mármint annak a kicsinek, ami van. Egy gyerek mindenhez jó érv, például arra is, hogy ne kelljen fejtegetnie a kilétét.
- Az, igen - vigyorodik el és az apja említésére Nimród villan az eszébe. Aprót sóhajt, de nem kezdi rosszul érezni magát emiatt. Elvégre csak nála vacsorázik egy barátja.
- Kukoricásat kér, mint mindig. Ugye? - pálcáját elővéve bök rutinosan az első választásra, aztán a felnőttekére is. Szereti, hogy ennyivel el lehet intézni a kajarendelést.
Manó némi nyugalom reményében bevonul a szobájába és zajos játékba kezd, Quinn pedig fáradtan rogy le a kanapéra.
- Cserébe neked is el kell mondanod egy titkot.