Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=861106#post861106][b]Han Csongor Do-yeon - 2023.03.21. 14:20[/b][/url]

Bár kaotikus alvási szokásai általában bőségesen kielégítőnek bizonyulnak, sőt reggeli lendülete esetenként megtévesztően hajaz a morning personökre jellemző – amúgy teljességgel érthetetlen – energikus csiripelésére, ez a nap nem indul ilyen rózsásan. Kissé kótyagosan ballag a kastély irányába, és minden erejével igyekszik észben tartani, hogy le kell adnia az aláíratott papírjait az ösztöndíjjal kapcsolatban.
A kapuhoz közeledvén ösztönösen lelassít; jóval hamarabb jelez beépített radarja a közelben érzékelt elemi mágikus jelenlétre tudat alatt, mint ahogy egyébként füle botját mozdítaná a perifériájából esetlegesen észlelhető, egy varázslóiskola környékén furcsának aligha titulálható bárminemű varázslatra. Kíváncsian, szinte már kérdőn kezdi keresni tekintetével a forrást. Nem minden esetben ennyire határozott ugyanis ez a rezonálás, ami az elemisták sajátja egymás közt. A kastély környékén kiemelten gyakori jelenségről van szó, megszokhatta már, hogy társai veszik körül, bármerre is lép, valamiért mégis felkelti figyelmét.
Egy hydromágus?
Enyhén hunyorítva fürkészi az ügyködést a távolból – kicsit sem creepy -, hogy aztán csigalassú rajttal engedjen eleme noszogatásának, s elindul az ismeretlen felé. Csupán egy zavarodott pislantást szentel a fiú előtt elhelyezett pohárnak, ugyanis közben eszébe jut: mintha Zámbori professzor úr említett volna valamit egy egész speciális helyzetben lévő újonccal kapcsolatban (nem mind azok?), akinek minden segítség jól jöhet és még külön bátorította is a tanoncokat arra, hogy felkarolják és gyakoroljanak vele. A gondolatot aztán rögtön leváltja a tanerővel tett legutóbbi beszélgetés emléke és a hozzá társuló bűntudat kellemetlen, szorító érzése. A férfi megnyugtató szavai ellenére is ostorozza magát, hiába tudja racionálisan, hogy életvitele áldozatokkal jár és amúgy sem jött el a világvége; nehezen kezeli a sikertelenséget, túlságosan maximalista hozzá. Egy lépést előre, kettőt hátra.
Kesernyés gondolataiból a felismerés, annak is inkább még csak a szikrája rántja ki, ahogy közelebb ér a fiúhoz. Szélsebesen kattognak azok a bizonyos fogaskerekek, ahogy igyekszik kiigazodni emlékezetének kusza szövevényén. Honnan..?
 - Kyungtae? – bukik ki megilletődött kérdés formájában, amint legalább a keresett név megvan. Ami már önmagában csoda, hisz meglehetősen váratlanul éri a találkozás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=863249#post863249][b]Han Csongor Do-yeon - 2023.04.19. 17:58[/b][/url]

Nos, éppenséggel futó gondolatfoszlányként megjelent fejében, majd különösebb tudatosulás nélkül tovább is libbent, hogy még egy adag kávé feltehetőleg segítene fáradtságán, az orra előtt pillanatok alatt eszkalálódó szituáció határozottan hatásosabb ébresztőnek bizonyul. A kiáltást szinte regisztrálni sincs ideje, nemhogy összerezzenni meglepettségében, vagy felkészülni a váratlanul arcába csapódó vízmennyiségre.
Épp csak egy – kívülről nagyon drámainak ható – másodpercig áll tétlenül ázva a rögtönzött szökőkút vizében, aztán Kyungtae kérdései és szabadkozása újraindítja pillanatnyi sokkhatás alatt álló rendszerét. Reflexből a szemeit kezdi törölgetni fél kézzel, a másikat finoman kis nyugtatónak szánt gesztusra emeli.
 – Semmi gond, nem történt semmi katasztrófa. Nyugi – hangja nyugodtan cseng, nem úgy tűnik, mintha különösebben felzaklatták volna a történtek.
Ahogy ráeszmél, hogy csöpp kezének takarása mit sem segít a látási viszonyokon, szabadjára engedi elemét és láthatatlan ernyőt formál maguk fölé a levegőmolekulák sűrítésével, elég nagy átmérőjűt ahhoz, hogy mindketten védettek legyenek a további cseppektől. Elfésüli ujjaival vizes tincseit, és villant egy kedves mosolyt a levitás felé, aki megérezheti közben, hogy a kinti hűvösebb időjárás ellenére kellemes szobahőmérsékletűre vált közvetlen környezetük, nagyjából az ernyő kiterjedésében.
 – Bizonyára megijesztettelek gyakorlás közben, ne haragudj. – Anyanyelvükön, a kellő tiszteletet megadva az idősebb felé, és továbbra is végtelenül higgadtan beszél, miközben tesz egy kósza lépést közelebb. Részben azt remélve, hogy egy másik elemi mágus jelenléte tudat alatt is megnyugtató lehet Kyungtae számára, de energiatakarékossági megfontolásból is, hogy hatékonyabban tudja erejét eloszlatni és lassan a ruháikból is párologtassa a vizet meleg levegő segítségével. – Egyébként én is kérdezhetném, hogy te hogyhogy itt, de azt hiszem, ez egész sok mindent megmagyaráz – mutat rá a talajból még mindig serényen zubogó vízsugárra kedélyesen kuncogva. – Van kedved megpróbálni segíteni nekem? Elpárologtatni a vizet a ruháinkból? Nincs semmi baj, ha úgy érzed, nem tudsz koncentrálni, ne aggódj. Nagy levegő. – Minden nehézségük és belső vívódásuk ellenére szélesedik a mosolya az elemét említve, miközben ösztönösen maga is teljesíti a tanácsot.