Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

- Nem igaz - motyogtam újra és lehajoltam, hogy benézzek az egyik pad alá - Nem lehet igaz...
 Csak az elkopott füvet láttam, ami jelezte, hogy sok diák üldögélt már itt. Felegyenesedtem, majd körbenéztem, mintha innen ki tudnám szúrni. Hogy mit is? Hát nem túl bonyolult a történet: Mikulásra kaptam egy csodaszép ajándékot. Mágikus vásznat és festékkészletet! A tavasz beköszöntével eldöntöttem, hogy megpróbálok tájképet festeni. Már hónapok óta nem alkottam semmit sem. Ez történt két napja. Hát nem elhagytam azokat a gyönyörű festékeket? És most nem találom sehol sem...
 Szomorúan rogytam le a padra és húztam fel magamhoz a térdeimet, hogy átkaroljam őket. Kiszúrtam a közelben pár eridonost. Nem néztem meg jól őket, hogy felismerjem bármelyiküket is, gyorsan a földre pillantottam és átfutottam fejben, merre jártam két nappal ezelőtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=571190#post571190][b]Lazriell Hiuron - 2016.03.06. 16:45[/b][/url]

- Nem igaz - motyogtam újra és lehajoltam, hogy benézzek az egyik pad alá - Nem lehet igaz...
 Csak az elkopott füvet láttam, ami jelezte, hogy sok diák üldögélt már itt. Felegyenesedtem, majd körbenéztem, mintha innen ki tudnám szúrni. Hogy mit is? Hát nem túl bonyolult a történet: Mikulásra kaptam egy csodaszép ajándékot. Mágikus vásznat és festékkészletet! A tavasz beköszöntével eldöntöttem, hogy megpróbálok tájképet festeni. Már hónapok óta nem alkottam semmit sem. Ez történt két napja. Hát nem elhagytam azokat a gyönyörű festékeket? És most nem találom sehol sem...
 Szomorúan rogytam le a padra és húztam fel magamhoz a térdeimet, hogy átkaroljam őket. Kiszúrtam a közelben pár eridonost. Nem néztem meg jól őket, hogy felismerjem bármelyiküket is, gyorsan a földre pillantottam és átfutottam fejben, merre jártam két nappal ezelőtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=571307#post571307][b]Péter Fanni - 2016.03.06. 20:50[/b][/url]

Mindenki tudja, ha egy eridonos a környéken van. Igencsak nagyhangú népség vagyunk. Szinte mindig. A minap is éppen kviddics edzésről sétáltunk vissza a kastély felé, egymás közt fel-felemlegetve a vicces eséseket vagy csak az igen furcsa reakciókat. Például én is elég érdekesen reagáltam, amikor a kieresztett guresz egyből nekem esett, én idióta módjára Gergő felé húztam el a csíkot. Nem is én lettem volna.
Szóval visszafelé sétáltunk, csupa piszok voltam meg sár és talán még fűfolt is volt a taláromon - ne kérdezd miért, én sem értem -, amikor kiszúrtam az egyik padon ott gubbasztani Lazriellt. Megálltam, méregettem még pár pillanatig, aztán végül ott hagytam a társaságot s odaloholtam a kis kékséghez.
- Hány fűszálat számoltál meg eddig? - Vigyorogva léptem oda hozzá, úgy terveztem, hogy várok még egy kicsit, hátha válaszol. Viszont, már nem bírtam tovább és a kikívánkozó, óvatos kérdésemet is kiböktem.
- Izé, van valami baj? Furcsa vagy. - Tettem hozzá azt a kétszavas kijelentést. Néztem még őt párpercig, aztán leültem mellé. Két könyökömmel a térdeimre támaszkodtam, úgy próbáltam oldalról megpillantani a pázsitra meredő arcát. Ha egyáltalán azt nézte és nem-e voltak lehunyva a szemei.
- Haragszol rám?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=571366#post571366][b]Lazriell Hiuron - 2016.03.06. 23:48[/b][/url]

- Mi...? - kaptam fel a fejemet, amint meghallottam Steph hangját. Kviddicstalár volt rajta, biztos edzésre ment... vagy jött el róla - gondoltam a fűfoltos térdére meredve. - Ugyan, dehogy! - vágtam rá harsányan. Sokszor voltam morcos és duzzogtam Fanni miatt, de már egy ideje nem is beszéltünk, nemhogy alkalmam lett volna haragudni rá. Szó nélkül eldőltem és megsemmisülten belenyomtam a képemet az előrehajoló főnixlány hátába - Már megint elhagytam valamit - morogtam kelletlenül, bár nem tudom mennyit lehetett érteni ebből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=571608#post571608][b]Péter Fanni - 2016.03.07. 18:58[/b][/url]

- Ja, jó. - Még mindig ott görnyedtem mellette, hunyorítva próbáltam az arcát megpillantani, amit az a hosszú, barna hajzuhatag eltakart. Már majdnem a hajerdő alá láttam, mire ő gondolt egyet és a hátamon pihentette tovább a buksiját. Reakcióm egy tipikus Fannis mosolyból illetve kacagásból állt. Mást nem is nagyon reagálhattam volna, majd amikor kibökte, hogy mi miatt volt szomorú, kíváncsian megemeltem a szemöldökeim.
- Hogy mi? Mit hagytál el megint, Lysander? - Utaltam az egyik régi kedvenc játékomra, ami amúgy a Csábításból Jeles volt. Ez a Lysander nevű karakter a játékban szintén mindig elhagyta a dolgait, legtöbbször a jegyzet füzetét. Ezért is neveztem így Lazt, amikor elhagyta valamijét. Mondjuk már régóta nem játszottam azzal a játékkal, a suliban több szórakoztató dolog volt, mint a játékban. Ezért nem is bántam.
- Segítsek megkeresni? - Tettem fel a legelső kérdésemet. Igazából ez egy alapkérdés volt számomra, mert legjobb barátként ez alap funkció, hogy segítsek a másiknak. Szerintem. De előtte úgy ki szerettem volna röhögni, mint a huzat. De ismertem már annyira Lazriellt, hogy simán kinéztem belőle, hogy egy szó nélkül megfejeljen, mint kezdő szöcske a harangvirágot, vagy mint Ariel a korallzátonyt. Fájna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=571694#post571694][b]Lazriell Hiuron - 2016.03.07. 23:23[/b][/url]

- Mágikus festékkészletet - nyüsszentettem. - Két rétegben tudok festeni vele, ahol az alsó csak bizonyos esetekben lesz látható - magyaráztam tovább.
 Leesett, hogy nem a nevemen szólított. Utáltam, ha becéznek. Bár már megszoktam, hogy az iskolában inkább Riel vagy Lazként ismernek, de Fanninak voltak fura variációi. A Lazrikát máig nem tudtam kiheverni. Duzzogva fújtattam egyet, de inkább nem tettem szóvá a dolgot, még mielőtt készpénznek veszi és folytatja tovább a játékot.
 Felegyenesedtem, amikor felajánlotta a segítségét. - Úgy, mint amikor elhagytam a...? - ki sem kellett mondanom, tudja, hogy a pálcámra gondolok, amit még Madagaszkáron röpítettem be egy vízesés mögé. Láttam a képén, hogy tudja miről beszélek, és mindjárt kitör belőle a nevetés. - Az jó lenne - mondtam végül és enyhén elmosolyodtam. Nem kellett sok ahhoz, hogy már most jobban érezzem magam. Stephnek mindig sikerül megmosolyogtatnia, ha addig szomorkodtam... Kivéve amikor miatta van balhé, de olyanra még nem sokszor volt példa.
 - Jól van, Miss Fogó - húztam ki magamat ültő helyemben - Ekkora tubusokról van szó - akkorát mutattam, mint amekkora egy tintatartó üvegcse - És van belőle egy piros, egy kék, egy zöld, egy sárga, egy fekete és egy fehér darab.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=575953#post575953][b]Péter Fanni - 2016.03.21. 22:12[/b][/url]

Bólogattam, mert tudtam miről beszélt. Emlékeztem arra a momentumra, amikor megkapta és egy bagoly formájában el is újságolta nekem. Fogalmam sem volt arról, hogy kitől kapta ezt a csomagot, de a buksi simi részemről kijárt érte az illetőnek, hisz nagyon boldoggá tette a barátosnémat.
Felszaladt mindkét szemöldököm, amint elkezdett utalgatni a Madagaszkáros-pálcakeresős kalandunkra. Elvigyorodtam, szinte már vihogva tettem fel neki, a kérdést, csípőre vágott praclikkal.
- Meglett vagy nem? Hát persze, hogy meg! Akkor ne problémázz rajta. - megveregettem a kék vállát - Nyugi, megtaláljuk a cuccaidat. Eridonos vagyok, abból is a hiperaktívabb fajta. - egy gyerekes nyelvöltéssel rákacsintottam és felpattantam a padról. Körülbelül olyan irammal pattanhattam fel, mintha tűbe ültem volna. Vicces, próbáltam megnyugtatni, de ez, az én számból inkább játékosan hangzott. Ahj.
Amíg tájleírást adott a tárgyairól, én fejkörzés kíséretében kiropogtattm a nyakamat, aztán pedig körül néztem. Kételkedtem benne, hogy pont ott, az udvaron lettek volna, de egy körülnézésbe nem haltam bele.
- Mond, hol láttad őket legutóbb? Ha a levitában, akkor bemehetek veled? Ne aggódj, megoldjuk! Idén voltam a Navinében is. Az már más, hogy Jared megbüntetett miatta, de-de-de nem félek egy prefibubutól sem. – fogpasztareklámba bevágható volt a mosolyom, amit megeresztettem. Lazriell valószínűleg ennyire nem lelkesedett ezért az ötletért, mint én, de az már lényegtelen. -
- Amúgy visszatérve a kereséshez, ott kezdhetnénk szerintem a körülszaglászást, Miss. Terelő. - vigyorogtam, mint a vadalma.