Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

Olyan szépen esik a hó! Ilyenkor télen egyszerűen csak megtelik az ember szíve szeretettel és kedve szottyan... mókázni. Nos, Norbert ma felkelve eldöntötte, hogy ő akkor is kecskét fog tartani, teljesen mindegy, milyen áron. Ha már Radúz nem adja, szerez magának egy másikat, ami majd csak az övé lesz és akkor minden nagyszerű lesz! Kipillantva a toronyból meg is fogant az ötlet, amihez partnerre volt szüksége, így felkapta a hóálló felszerelését, és egyszerűen kiözönlött a szobájából, hogy összeszedje StephFannit. Ó igen, cinkosa a bűnben nem más, mint a fogók gyöngye, s mivel úgyse nagyon csináltak még semmit együtt, hát itt az ideje, hogy megtegyék. Bekopogott, udvariasan utasította a lányt, hogy öltözzön fel melegen (izgatottan hadonászott és a végén rákiabált, hogy MOST), így pedig harci díszben megindultak a rét irányába.
Leérve még mindig szakadt a hó és annyi fehér volt körülöttük, hogy már szinte megvakította őket. A helyzet az, hogy Norbert elérkezettnek érzi az időt, hogy beavassa háztársát őrült ötletébe.
- És most hókecskét fogunk építeni! Rekonstruáljuk Robit - büszkén bólogat és ki is húzza magát, ezzel jelezve, hogy a 2016-os év sem lesz másmilyen, mint az előző volt. Ugyanakkora állat, sőt nagyobb, ha ez még fokozható. Így tehát gyorsan megölelgeti ösztönzésképp Fannit (szokása megölelgetni másokat, hagyjuk elmenni), és már el is kezdi gyúrni a kecske lábát.
- Te csináld a fejét, meg a szarvát! De ne agancsot, mert az már más állat lesz... - nah, a kis bájológus megszólalt. Nyilván a lány is tisztában van vele, hogy nem szarvast, hanem kecskét készítenek, úgyhogy eszébe sem jutott a fentebb említett opció. Na de ne kalandozzunk messzire. Egy láb már kész is!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=563636#post563636][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2016.01.17. 12:47[/b][/url]

Olyan szépen esik a hó! Ilyenkor télen egyszerűen csak megtelik az ember szíve szeretettel és kedve szottyan... mókázni. Nos, Norbert ma felkelve eldöntötte, hogy ő akkor is kecskét fog tartani, teljesen mindegy, milyen áron. Ha már Radúz nem adja, szerez magának egy másikat, ami majd csak az övé lesz és akkor minden nagyszerű lesz! Kipillantva a toronyból meg is fogant az ötlet, amihez partnerre volt szüksége, így felkapta a hóálló felszerelését, és egyszerűen kiözönlött a szobájából, hogy összeszedje StephFannit. Ó igen, cinkosa a bűnben nem más, mint a fogók gyöngye, s mivel úgyse nagyon csináltak még semmit együtt, hát itt az ideje, hogy megtegyék. Bekopogott, udvariasan utasította a lányt, hogy öltözzön fel melegen (izgatottan hadonászott és a végén rákiabált, hogy MOST), így pedig harci díszben megindultak a rét irányába.
Leérve még mindig szakadt a hó és annyi fehér volt körülöttük, hogy már szinte megvakította őket. A helyzet az, hogy Norbert elérkezettnek érzi az időt, hogy beavassa háztársát őrült ötletébe.
- És most hókecskét fogunk építeni! Rekonstruáljuk Robit - büszkén bólogat és ki is húzza magát, ezzel jelezve, hogy a 2016-os év sem lesz másmilyen, mint az előző volt. Ugyanakkora állat, sőt nagyobb, ha ez még fokozható. Így tehát gyorsan megölelgeti ösztönzésképp Fannit (szokása megölelgetni másokat, hagyjuk elmenni), és már el is kezdi gyúrni a kecske lábát.
- Te csináld a fejét, meg a szarvát! De ne agancsot, mert az már más állat lesz... - nah, a kis bájológus megszólalt. Nyilván a lány is tisztában van vele, hogy nem szarvast, hanem kecskét készítenek, úgyhogy eszébe sem jutott a fentebb említett opció. Na de ne kalandozzunk messzire. Egy láb már kész is!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=563752#post563752][b]Péter Fanni - 2016.01.17. 20:21[/b][/url]

Nem is tudom mikor feküdtem le, azt hiszem hajnali egykor, de lehet volt már kettő is. És hogy mit is csináltam addig? Olvastam, Gwen odaadott egy szürke ötven árnyalata koppintást és nekem abba legalább beleolvasnom kötelező volt. Az elején nem is érdekelt a könyv, de aztán már a húszadik oldaltól kezdett beindulni a történet. Emiatt alakult úgy, hogy én még reggel kilenckor is az ágyat nyomtam, átdurmolva a reggelit.
Egyedül voltam benn a szobánkban, a többiek nem tudom hol kóricáltak, amikor lustán kinyitottam a szemeim. Kopogtattak a szobaajtónkon. Nagy nehezen kikászálódtam abból a lüke csónakból, amit ágynak neveztem, jobban mondva kiestem belőle. A padlón elterültem, de nem maradhattam ott sokáig, mert a nyikorgó kabinajtó már nyílott. Valahogy összeszedtem magamat és nagy örömömre Norbicc állt előttem. Valamit nagyon duruzsolt, de igazából csak az öltözz fel melegen-t fogtam fel. Meg azt, amikor rám ordított. Akkorát ugrottam, hogy még az a csepp álmosság is elhúzott melegebb éghajlatra, ami még bennem lappangott. Kínomban az ugrás után kihúztam magamat mellkasomat kinyomva tisztelegtem a turbékoló pajtásom előtt. Gyorsan átvedlettem, felvettem a nadrágom, pulcsim, kabátom, kesztyűm meg a sapim és rohantam Norbicc után.
Amint leértünk végre beavatott a nagy tervébe, én meg az egész oda úton azt hittem, hogy be akart vágni a nagy hóba és jól megfürdetni. Vagy hógolyózni.
- Robit? Ezaaaaaz! - ujjongtam örömömben. Lelki szemeimmel már láttam magam előtt a két kecskét, tök oylanok voltak, mint az ikrek, csak az egyik Robi, a másik pedig évi… kac-kac.
- Nem csinálok agancsokat, de akkor te se csinálj neki galamb lábakat. - röhögve vágtam vissza és gyerekesen nyelvet öltöttem rá. Már csak a tudat, hogy az eridon egyik legnagyobb dilinyósával építhettem hókecskét vigyort csalt az arcomra. Közben már a hóban guggolva gyurmáztam össze a fejformáját.
- Te is erre a művészetek pályázatra csinálod Robit, vagy csak úgy? - megfordultam guggolva, chh én kis naív, azt hittem, hogy vagyok olyan ügyes és nem dőlök el. Tévedtem, mert megbillennem és beleültem a hóba, összeroppantva a kezeim közt meglepettségemben a majdnem kész fejet.
- Túl könnyen ment volna, ha egyszerre összetudtam volna rakni ezt a buksit.  - kiröhögtem magamat, viszont még mindig a hóban csücsültem. Nem aggódtam, a ruháim végett, mert leprex bűbáj védte őket, de azért mégis csak fázott a tomporom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=563821#post563821][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2016.01.17. 22:06[/b][/url]

Olyan gyönyörű kecses, ámde strapabíró lábai lesznek... Akárcsak Robinak! Amúgy jut is eszembe, Norbertnek beszélnie kell a Várffy gyerekkel, hogy pózerkedjen A Kecskével, lőnek egy szelfit és megy tovább az élet, de meg kell ezt örökíteni. Vidáman kezdi formálni a patákat, amikor Fanni megszólal, erre pedig "felháborodva" kapja oldalra a fejét.
- Hát galambnak nézel te engem?! - persze a kérdésben rejlő abszurditás nem véletlen: Norbert egy gelemb. Ami már majdnem galamb. - De amúgy, majd csinálhatunk a fejére egyet, ami méltóságteljesen nem csinál semmit - megvonja vállát, majd szépen lerakja maga mellé az első mellső lábat. Nagyon szexi. Kezd is neki a következőnek, csak úgy random, még a nyelvét is kidugja, amit persze gyorsan visszahúz, mert lefagy. Mindegy, a lényeg, hogy koncentrál.
- Van ilyen pályázat? Mert amúgy nem. Csak kinéztem az ablakon és úgy döntöttem, kell egy kecske - úgy beszél róla, mintha épp az időjárás lenne a téma. Mert ha valakinek kell egy nyeszlett haszonállat, amiből sajtot facsarsz, akkor azt nyilván megépíted hóból. Logika level Norbi. -  Radúz amúgy is dugdossa előlem Robit, meg az az átkozott jószág is menekül, ha meglát. Csak tudnám miért - morcosan rakja le a hóba a másik elkészült lábat. Egyébként, nem tudom, hogy említettem-e, de Norbin overál van, tipikusan az a fajta, amit a mugli anyukák a pár éves gyerekeikre adnak és amikben úgy néznek ki, mint egy Michelin baba. Ne röhögj, meleg! Ezzel az információval már gondolom nem nehéz elképzelni Norbit, ahogy durcásan nekilát még egy patának: akár egy öt éves óvodás. Közben Fanni is úgy dönt, hogy némi rásegítéssel lehuppan a földre. Norbert jól szituáltan kiröhögi, de nem rosszindulatból. Valóban mulatságos.
- És még engem hívnak kecskegyilkosnak. Most törted össze a koponyáját - ettől a kijelentéstől még jobban elkezd nevetni (?) és szó szerint elterül a hóban. Nem értem én se, ne kérdezzétek, szerintem egyszerűen csak sok port szívott. Mármint porhavat. Vagy izé... A hideg teszi. Végül összeszedi magát és értelmes fejet vágva - amit nem tud - nekilát egy újabb lábnak.
- Menő kecskénk lesz. Életre kell keltenünk és meg kell mutassuk Radúznak. Bár nem is, ezt is tuti elkobozza tőlem, mint Robit... - mormog az orra alatt, mert hát most pipa a házvezetőjére. Az a kecske az ő kecskéje volt és megőrzésre adta, nem elkobzásra! De lépjünk már túl ezen a témán, komolyan egy kecske a legfontosabb dolga? Nos, igen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=564037#post564037][b]Péter Fanni - 2016.01.18. 18:17[/b][/url]

Még csak alig párperce ébredtem, de már Norbi után trappoltam a hóban. Szóval kecskét fogunk építeni, hóból, ez tök jó! Gondoltam magamban és már el is képzeltem, ahogy egy kétszer akkora Robit faragunk a mancsainkkal.
Norbicc még arról is felvilágosított, hogy ne agancsokat szerkesszek a fejére. Én úgy vettem, hogy csak viccelődött velem, így visszavágtam, de kicsit felfújta magát. Úgy nézett ki, mint egy durcis óvodás. Valahogy visszafojtottam a már kikívánkozó röhögést, így csak vigyorogtam, mint egy beszívott vadbarom.
- Jól van. - széles vigyorral az arcomon bólintottam egyet és már neki is láttam annak a kecskefejnek a megformálásához. Én sem különböztem Norbicctól, ugyanúgy a hóban gubbasztva szöszmötöltem, mint egy kis négyéves, a homokozóban. Amíg a fejet formázgattam az ujjaimmal, megkérdeztem Norbit erről a hóemberes pályázatról, de meglepett, hogy ő még csak nem is hallott a róla.
- Jajajajajaaaa, van, azért gondoltam, hogy te is, mert már egy navinés lánykának segítettem benne. - szórakozottan válaszoltam, de a mondandója második részénél elgondolkodtam. Radúz bá' dugdosta előle Robit? Há’ oszt míír? Pedig karácsonykor még dúlt a láv Norbi és Robi közt. Vagy lehet akkor kezdődött ez a menekülés?
- Radúz bá’ egy kecskét dugdos előled? Nem mekegett még a ponchója? De ha gondolod, előcsalogathatom egyszer és rávetheted magadat... mármint Robikára. - felajánlottam a lehetőséget, mert simán benne lettem volna a kecskekergetésbe, tök jól hangzott így az egész.  Tiszta halálos iramban lett volna. Fanni és Robi fej-fej mellett aztán Fanni benyomja a nitrót és befarol Robi elé, aki kínjában lelassít, így Norbi a rejtekhelyéről rávetheti magát. Tökéletes terv.
 Persze ekkor már rég a hóban ücsörögtem és ő meg röhögött rajtam, meg én is magamon.
Szintén elterültem a hóban, úgy röhögtem magamon. Jó volt odakinn mókázni, jól indult napom.
- Jóóóóóóóóó! Élesszük fel, de ha Radúz el akarja venni akkor nem adjuk! Sőt, lovagoljuk meg!  Mi menő lenne már, ha kecskeháton érkeznénk az eridonba? És még mekegne is! Bár Lorcsa néni lehet, hogy kivágna minket az eridonból. De nem baj, egy próbát megér. - helyeseltem. – Tiszta jók leszünk, előttünk még senki nem érkezett kecskeháton oda, csak mi! Gyóóóóó..
Amíg én képzelegtem elkészültem a fejjel ismét sőt, szarvai is voltak, amik tényleg kecske szarvak voltak. Nem tellett bele sok idő, hamar elkészültünk a testével illetve a nyakával is.
- Fú te, ez nagyon állat lett, szó szerint. - csillogó tekintettel mustráltam a hó állatot és megveregettem Norbicc vállát, vagyis csak próbáltam. Ő jóval magasabb volt, mint én.  Na jó, csak  tizenhat centivel, de a tizenhat is tizenhat.
- Gyerünk, Norbicc, támaszd fel a FrankenRobit! - nógattam pattogva a mestertanoncot. Még csak másodikos voltam, örültem, ha egy életképes protegót előbírtam csalogatni abból az önfejű pálcámból, nem hogy kecskét élesszek. Majd körülbelül öt év múlva, de akkor Norbi tiszteletére egy egész kecskesereget fogok csinálni, úgy fogom meglátogatni, az hó ziher.