A tanári szoba rögtön az első ajtó jobb kéz felől, amit az ember ér. Mögötte a falakon végig szekrények sorakoznak, az asztalok pedig középen összetolva alkotnak egy kört. Mivel a legtöbb tanár csak óraadó, valószínűleg kevesen tartózkodnak csak egyszerre itt, ám ennek ellenére mindenkinek biztosított, névre szóló asztala van, ahol a személyes anyagait tudja tárolni. A terem világos, nyitott barátságos. Az ajtóval szemben egy másik ajtó található, mely
mögött az igazgatói szoba van. A szoba bútoraiban keveredik a múlt és a jelen, ugyanis az igazgatóváltás utáni káosz most látszik rendeződni.



A bölcsisek számára két szoba van kialakítva. Az egyikben alszanak, míg a másikban játszanak. A helyiségekben rengeteg szín van, és sokféle játék, mely ebben a picike korban segíti a fejlődést. Ők közvetlenül a tanári szoba után következnek. A folyosó végén pedig az ovisok két szobája található. A felosztás hasonló, az egyik arra szolgál, hogy pihenjenek a lurkók, míg a másik arra, hogy a rengeteg játékkal játszani tudjanak. Ebben a korban
elkezdődik már az iskolára való nevelés is, így hetente négy alkalommal különféle foglalkoztatók vannak számukra.



Az épület jobb szárnyának első emeletén találhatóak a tantermek, melyekből négy van, a négy osztálynak. A diákok mindig a saját osztálytermükben vannak órán, azonban nyáron az is gyakran elő szokott fordulni, hogy a tanárok az árnyékos udvarra viszik őket. A tantermeket minden évben a diákok és osztályfőnökük maguk díszítik, sőt az ünnepek közeledtével a
díszítés is megváltozik. Minden osztályban a korosztályi sajátosságnak megfelelő méretűek és elrendezésűek az asztalok és a székek. Az első két osztályban még a körbeülés, míg a második két osztályban már a padtárs megoldást alkalmazzák, így szoktatva a kicsiket a magasabb tanulmányoknál elvártakhoz.

Légy, ami lenni akarsz. A feleségem mindig ezekkel a szavakkal biztatott engem, és azon a rövid életszakaszon is, melyben a kislányunk édesanyja lehetett fizikailag is. Zsini pedig, bár édesanyját nem ismeri, szavait nem hallhatta, mégis minden egyes nap az, ami lenni akar. Ma például halmozottan zöld tündér. Legalábbis erről uralkodik a tavalyi farsangról megmaradt, de még ki nem nőtt, több rétegű, fényes anyagú szoknya is, mely úgy öleli körül, mint egy virág. Ehhez persze zöld, ujjatlan pólót választott, zöld kardigánt, aminek a gombjai barnák, barna harisnyát zöld levélmintával, és zöld csizmát. Igazi nő, rengeteg csizmája van, olyan sok, hogy az ember azt hihetné, nem is gyerek, csak nem nőtt nagyra. De gyerek, határozottan az.
- Hol van Ubulka? - Mivel egész hadsereget hozunk magunkkal, noha már elsős a gyerek, fontos, hogy hazafelé is megnézzük, mindenki megvan-e. Így esik meg az, hogy Ubulka sorsáról is tudomást szerzek, ő ugyanis a délutánon új otthonba költözött. a Pingvin mostantól a Macskabagoly utcában fog lakni, egy kisfiúnál, aki délután sokat sírt. Az összevont csoportba a gyerekek egy ideig tanulnak, majd ha akkor sem jönnek értük a szüleik, akkor játszhatnak a kisebbekkel, így esett, hogy az én lányom is a kisebbek között talált valakit, akivel jót tehet. Szóval akkor most Ubulka nélkül folytatjuk életünk. Jobb is. Egyszer véletlenül a kutya megszerezte és leszakította a fejét, és mivel nem találtam a pálcámat, kénytelen voltam kézzel visszavarrni. A napjai meg vannak számlálva, de talán ott lesz egy ügyesebb anyuka, aki megmenti az életét.
- Elnézést. Elkérhetem az a zöld csizmát? - A mellettem gyermekét öltöztető anyukára pillantok, szemüvegem egy kicsit feljebb tolva. El kéne már mennem újat csináltatni, csak mikor, ugyebár. A gyerekért is időben ideérhetnék, de jobban szeretem, ha közösségben van, otthon csak én vagyok neki. A nő ismerős, mintha láttam volna már, de annyira nem sokszor, hogy gondolkozni kezdjek, hol is láttam, így nekem a csizma megszerzése most az elsődleges.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=840861#post840861][b]Mihálovics Iván - 2021.12.26. 12:25[/b][/url]

Légy, ami lenni akarsz. A feleségem mindig ezekkel a szavakkal biztatott engem, és azon a rövid életszakaszon is, melyben a kislányunk édesanyja lehetett fizikailag is. Zsini pedig, bár édesanyját nem ismeri, szavait nem hallhatta, mégis minden egyes nap az, ami lenni akar. Ma például halmozottan zöld tündér. Legalábbis erről uralkodik a tavalyi farsangról megmaradt, de még ki nem nőtt, több rétegű, fényes anyagú szoknya is, mely úgy öleli körül, mint egy virág. Ehhez persze zöld, ujjatlan pólót választott, zöld kardigánt, aminek a gombjai barnák, barna harisnyát zöld levélmintával, és zöld csizmát. Igazi nő, rengeteg csizmája van, olyan sok, hogy az ember azt hihetné, nem is gyerek, csak nem nőtt nagyra. De gyerek, határozottan az.
- Hol van Ubulka? - Mivel egész hadsereget hozunk magunkkal, noha már elsős a gyerek, fontos, hogy hazafelé is megnézzük, mindenki megvan-e. Így esik meg az, hogy Ubulka sorsáról is tudomást szerzek, ő ugyanis a délutánon új otthonba költözött. a Pingvin mostantól a Macskabagoly utcában fog lakni, egy kisfiúnál, aki délután sokat sírt. Az összevont csoportba a gyerekek egy ideig tanulnak, majd ha akkor sem jönnek értük a szüleik, akkor játszhatnak a kisebbekkel, így esett, hogy az én lányom is a kisebbek között talált valakit, akivel jót tehet. Szóval akkor most Ubulka nélkül folytatjuk életünk. Jobb is. Egyszer véletlenül a kutya megszerezte és leszakította a fejét, és mivel nem találtam a pálcámat, kénytelen voltam kézzel visszavarrni. A napjai meg vannak számlálva, de talán ott lesz egy ügyesebb anyuka, aki megmenti az életét.
- Elnézést. Elkérhetem az a zöld csizmát? - A mellettem gyermekét öltöztető anyukára pillantok, szemüvegem egy kicsit feljebb tolva. El kéne már mennem újat csináltatni, csak mikor, ugyebár. A gyerekért is időben ideérhetnék, de jobban szeretem, ha közösségben van, otthon csak én vagyok neki. A nő ismerős, mintha láttam volna már, de annyira nem sokszor, hogy gondolkozni kezdjek, hol is láttam, így nekem a csizma megszerzése most az elsődleges.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=840865#post840865][b]Rothstein Elektra - 2021.12.26. 13:33[/b][/url]

Teltek-múltak a napok azóta, hogy azon a sorsdöntő Szentestén visszanyerte emlékezetét. Akkor és ott, meghozta élete talán legnehezebb döntését. Senki sem tudhatja... Fogadta meg magának a titoktartást, s tartja is hozzá magát nap-nap után. Életük pedig ennek okán, szép lassan visszatért egy mondhatni új, de megszokottá vált mederbe. Választott hazugságát köntösként öltötte fel, s érzi mind kényelmesebbnek az idő múltával. Egyszerűbbé váltak általa a mindennapok. Akarata szerint nem kell felismernie senkit, mégis láthatja miként reagálnak jelenlétére azok, akik szeretik és azok, akik kevésbé szívlelik. Tudva az igazságot, más figyelni a tettetést. Döbbenetes tapasztalat ez számára minden pillanatban. Ironikus helyzetek sorát szülte már, de nem visszakozik, hogy kibogozza az összekuszálódott szálakat. Meghagyja őket az amnézia mindent elfedő leple alatt. Így legalább képes megvédeni a számára fontos személyeket anélkül, hogy fájdalmat okozna bárkinek, saját magán kívül. Az első néhány nap nehéz volt, szinte gyötrő volt a mímelés, de túlélte ezt is, ahogy az eddigieket is mindig. - Gyere Kicsim, induljunk! - szólítja meg lányát, aki egy másikkal beszélget. A szőke leányzót jól ismeri, mégis úgy néz rá, mintha sosem hallott volna róla semmit. "Cukorka maffiózó". Ezt a nevet adta magában neki annak idején, amikor egykor volt szövetségese mesélt neki örökbefogadott gyermekéről. Jobbja felől ekkor meghall egy alig ismerős hangot, ami kizökkenti gondolatiból. Egy kérést intéz hozzá valaki. Felkap egy csizmát a sok közül, hogy azután úgy nyomja oda, a rá jellemző laza-hanyag mozdulattal, ellenőrzés nélkül a másik felé, hogy rá sem pillant. Sietniük kell. Várja az illusztrálásra felkért fickó. Előtte az aprónépet el kell még vinnie Tamáshoz, aki megígérte, hogy vigyáz rá, míg hősnőnk összeül a férfival. Furcsa körülmények között találta meg, még az ünnepek idején. A rádió tagjaival beültek a pubba, ahol az egyik sör alátéten meglátott egy skiccet. Addig faggatta a csapost Benedeket, akit természetesen direkt nem ismert fel, míg az el nem árulta az alkotó nevét. Felkutatta, elmondta neki az ötletét, megmutatta a kézirat első fejezetét és azóta rendszeresen egyeztetnek. - Imola gyere, mennünk kell! Tomi azt mondta megcsináljátok a kincsesládádat..Ne várassuk! - hívja újra lányát, mire a lányka elköszön, majd felé igyekszik. Egyszerű kék farmerban van és apró gyöngyökkel díszített lila pulóverben. Nagyon felnőttes, talán túl komoly is a korához képest, azonban a vele történtek fényében ez nem is meglepő. Hősnőnk sem épp színes jelenség, már ami a ruházatát illeti. Zöld farmere fölé ma szürke pulóvert húzott és enyhén hullámos haját kiengedte. Orrán ovális, grafit szürke keretes szemüvege pihen, hosszú pilláit spirállal emelte ki, míg ajkait mélyvörös szájfény teszi élénkké. Fakó arcának éles vonásai, fanyar szépsége újra megkapó, ahogyan kisugárzása is figyelemreméltónak mondható.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=840866#post840866][b]Mihálovics Iván - 2021.12.26. 13:55[/b][/url]

Hallgatom a mesét a mai napról, hogy mi minden történt, hogy Zorka néni ma milyen csinos volt és milyen vicces, meg, hogy van neki egy nagyon nagy barátja, aki egy másik tanárnak a testvére, és hát az élet mint mindig, most is megmutatja, hogy minden olyan bonyolult a világban, mint, amilyen volt.
- Köszönöm. - A nő a gyereket hívja, az Imola név ismerősen cseng nekem. Nem sok ilyen nevű gyerekkel találkoztam életem során, és a különleges nevek megragadnak. A lányomra pillantok, aki rám néz, mélybarna szemei értelmesen csillognak. Van, hogy szavak nélkül kommunikálunk, ilyen volt az anyjával is, szavak se kellettek hozzá, és én tudtam, hogy mit akar, és viszont. Most is csak bólint, és választ ad a kérdésemre. Szóval ő az. Az amnéziás nő a szomszédból. A húgom a szüleivel beszélt párszor, mielőtt elköltözött volna. A kutya miatt, a helyzet miatt, a kislányok miatt. Bólintok, és részemről nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget. Többet kellene az utcán járnom ezek szerint, és akkor jobban ismerném, hogy kik laknak a környéken, de csak azt az agresszív férfit tudom, akinek a kutyája is idegbajos, szembe lakik, így sosem megyünk az utcának azon a felén teljesen végig, Vasvárynál mindenképpen átjövünk, de inkább előbb.
- Zsini? - A kislány, akire a zöld szövetkabátot úgy kell felsegíteni, és akit egészen biztos, hogy a húgom rontott el, befejezve az öltözködést ellép tőlem, és ahelyett, hogy az én kezemet fogná meg, ahogy szokás volt ez mindig is, Imola keze után nyúl, és mosolyogva pillant fel rám.
- Úgyis egy helyre megyünk.
Zavartan pillantok fel a nőre, mert fogalmam sincs hirtelen, hogy mit kezdjek a helyzettel. Mármint, tudom, hogy amnéziás, de mi eleve nem is találkoztunk, szóval ha nem is emlékszik rám, jelezhetem neki, hogy ez azért van, mert nem is találkoztunk?
- Szomszédok vagyunk, csak még nem találkoztunk. Önök laknak a lila házban, ha jól sejtem. - Nem találkoztunk. Végül is, csak évek óta élünk egy helyen, egy viszonylag kicsi településen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=840873#post840873][b]Rothstein Elektra - 2021.12.26. 14:49[/b][/url]

Lábakat a csizmába, karokat a kabátba. Imola magától öltözik fel és áll meg sapkájával a kezében és várja, hogy anyja is felvegye sajátját. Néznek egymásra némán, hősnőnk arcán elsimulnak a vonások, de gondolatai közé beeszi magát a kérdés, miszerint: Mióta ennyire önálló a gyermeke? Összemosolyognak ezután, majd Elektra magára kanyarítja petrolzöld szövetkabátját. Kezét emeli Imola felé, azonban a kislányt elhúzzák előle. Nyomban utánakap, baljával pedig már nyúl is zsebe felé, melyben pálcája rejlik. Védekező ösztöne élesebb, mint bármikor. Megragadja csemetéje karját, hogy maga mögé rántsa, ám ekkor rádöbben, hogy mi is történt valójában. Megrökönyödve néz, sötét szemeit az idegen gyerkőc és a mögötte álló férfi közt ide-oda kapkodva. - Szomszédok? - kérdez vissza gyanakvó éllel hangjában a riporternő, de ezalatt ujjai szorítása némileg enyhül, mind Imola kezén, mind pálcáján - Zsini és a papája ott laknak mellettünk, de sosem jönnek ki a házukból, amikor otthon vannak - jelenti ki Imola, mintha ez teljesen magától értetődő tény volna. Szemeiben, ahogy visszapillant anyjára, ugyanaz a bölcs nyugalom csillan meg, amivel a férfi képes volt egykor lecsendesíteni feleségét, amikor az hurrikánként tombolt. - A türkiz ajtós, viktoriánusban - reagál hősnőnk nyugodtabb stílusban, de még most sem engedi el lánya karját - Van neve is, kedves szomszéd? - kérdezi sötét szemeit a vele szemben levő arcán tartva, mialatt előre nyújtja szabad kezét, melyet amennyiben a másik fél viszonoz, úgy röviden megráz - Az enyém Rothstein Elektra - mutatkozik be hivatalos hangnemben, hangszínét szándékosan sötétebb tónusúvá téve, pont úgy, ahogy a rádióban szokta. Bársonyos ennek ellenére is, azonban érződik belőle valami zsigeri erő és titokzatosság, de bizonytalanságnak még az írmagja sem fedezhető fel benne. Átható tekintettel, kíváncsian kezdi ezután fürkészni a Zsini néven szólított kislányt. Bájos gyermek, különös ízléssel. Valóban nem találkoztak még, annyi szent, mert arra biztosan emlékezne. Ha másra nem, hát a gyerekőcre mindenképp.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=840875#post840875][b]Mihálovics Iván - 2021.12.26. 15:06[/b][/url]

Itt mutatkozik meg igazán, hogy mennyivel másabb életkoronként az ismerkedés. A gyerekeknek nem kell sok, ők teljesen természetesnek veszik, hogy barátok lesznek, együtt játszanak, egymás kezét fogják meg. A felnőttek ennél sokkal bizalmatlanabbak, és valahogy a kettő találkozásánál jön az igazi érdekesség, ahogy a nő elrántja a gyereket, és én magam is ösztönösen magamhoz húzom az enyémet, mielőtt baja esne, két vállán tartva a kezeimet.
- A papám nem szereti az embereket.
Feleli a kislány olyan természetességgel, mintha ez valóban így volna, és ezzel ne lenne semmi baj. Ugyanazt tudom elmondani, mint korábban, ebben a korban sok minden, amin mi, felnőttel megrökönyödünk, természetes, és ahogy közénk mondja az igazságot, úgy döbbenek rá, hogy mennyire furcsa is most minden, hogy Margó elment, kénytelen, kelletlen rám hárult a feladat, hogy elmenjek a gyerekért, vagy bevásároljak.
- Mihálovics Iván. - Viszonzom a kézfogást úgy, mintha mi sem történt volna, mintha ne volna súlyos a tény, melyet Zsini közénk mondott. Pedig igaz, és éppen ezért talán jobb is lenne, ha indulnánk. Nem kedvelem az embereket, egyáltalán nem, és jobb volt nekem addig, amíg a saját világomban élhettem. Fogalmam sincs, hogy milyen szín például az a türkiz, bár hallottam már róla, de ez ilyen női dolog, és ha ráfognám valamire, hogy az, akkor nem találnám el, mert az éppen mentaszín vagy királykék, de biztos vagyok benne, hogy a türkiz az valami zöldes vagy kékes megoldást takar.
- Ne haragudjon, korábban a húgom jött érte, és csak néha kellett ilyen sokáig itt maradnia. Ezért nem találkoztunk még. - Meg persze azért, mert utálom az embereket, mint arra a lányom már rávilágított. A kezem a kezébe csúsztatom, és jelzésértékűen hátrébb lépek egyet. - Jobb, ha indulunk, korán sötétedik. - Valójában már jócskán elkezdődött a folyamat, de a fények még nem gyúltak ki, ellenben tudom, hogy a lányom szeret úgy hazasétálni, hogy követi utunkat a fény, így hát, ha nincs senkinek ellenvetése, biccentek, és ellépek vele a Rothstein családtól.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=840884#post840884][b]Rothstein Elektra - 2021.12.26. 19:19[/b][/url]

Megüti érzékeny fülét a gyermek őszinte kijelentése. Azonnal oda is pillant rá, ahogyan kiejti a száján, majd szinte rögtön visszaemeli tekintetét a férfira, aki "nem szereti az embereket", hogy tanult tudását latba vetve bizonyosságot keressen minderre. Közben lánya karját elengedi, aki érdeklődve néz fel anyjára, várva, hogy akkor most mi is lesz ennek a furcsa találkozásnak a vége, mert az előbb még arról volt szó, hogy sietnek. - Megnyugtató a tudat, hogy legalább a húga ezek szerint szereti az embereket - mondja egy cinkos mosoly kíséretében, majd folytatja - Vele sem volt szerencsém találkozni még, de akkor úgy sejtem ez változni fog a jövőben - teszi hozzá, ezzel burkoltan megtudakolva, hogy az a bizonyos húg ott van-e a szomszédjukban. Ezután lányához fordul, hogy elé guggolva nyakában megigazítsa a sálat, ami apjáé volt régen, amikor még levitás diákként a Bagolykőbe járt. Elektra terve tehát megváltozott. Érdeklődését ez a mizantróp alak és gyermeke, egyként felkeltette. - Mit szólnál hozzá, ha előbb hazamennénk? Közben tudnátok Zsinivel beszélgetni - javasolja és bár az aprónép arca felragyog az örömtől, mégis összevonja szemöldökét, átgondolva a kialakult helyzetet. Tiszta anyja ez a lány. - Tomi vár bennünket, azt mondtad - szólal fel kétkedőn érvelve - Ez igaz, de otthon felejtettem valamit, amiért amúgy is vissza kellett volna mennünk. Így most egy okkal több adódott - simítja meg lánya arcát gyengéden hősnőnk, aztán miután biccentett a kicsi lány, anyja válla felett átpillant Mihálovics úrra. - Ha nem bánja, csatlakoznánk mégis - aztán, ahogy visszanéz mosolyogva rákacsint Imolára. Felegyenesedik és amennyiben nem utasítják el, úgy megfogva gyermeke kezét elindulnak otthonaik felé. Nincs messze, de ahhoz elég, hogy kielemezze a férfi mozgását, hangját, szóhasználatát. Elektra ugyanis él a gyanúperrel, hogy annak valami komoly oka kell legyen, hogy még sosem találkoztak. Ennyi év alatt egyszer sem futottak össze. Amnézia ide vagy oda, a nagy számok törvénye alapján is legalább egyszer látniuk kellett volna egymást. Felettébb gyanús, hogy erre mégsem volt precedens. Firkász kopó énje immár visszavonhatatlanul felneszelt, mert úgy érzi, szagot fogott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=841230#post841230][b]Mihálovics Iván - 2021.12.29. 08:07[/b][/url]

Csak biccentek, bár szívem szerint az orrom alatt dörmögném, hogy egyet biztosan, azt a kistanárt, akivel végül Pécsett találta meg a számításait, és odaköltözött. Egy idő után feltűnt, hogy túl sokáig van távol, hogy nagyon lassan érnek haza az előkészítőből, és a sok cinkos összenézés a lányommal. Aztán a bomba. A férfi jött és vitt, és bár nekem nem jött a legjobban, hiszen a lányommal töltött idő valójában nem volt annyi, mint kellett volna ahhoz, hogy megismerjem és kiismerjem, el kellett engednem Margót. És most el kéne engednem ezt a furcsa helyzetet is, mégis, érzem, ahogy a gerincem kissé megfeszül. Nem kedvelem a hirtelen jövő változásokat, és bár eddig sietett ahhoz a férfihoz, most mégis inkább velünk akarna jönni. Szeretnék nemet mondani, mert nem tudom, hogy mik lehetnek a szándékai, de mire szólásra nyitom a számat, Zsini már el is lép tőlem, hogy újra Imola kezét fogja. Csodálatos.
- Természetesen nem. A lányok láthatóan kedvelik egymás társaságát.
Feljebb tolom a szemüvegemet, ami a nagy öltöztetésben lejjebb csúszott, és úgy pillantok a nőre. Nem értem, hogy mi ez a hirtelen jött érdeklődés, és nem tudom, hogy rendesen helyén tudom-e kezelni a dolgot. A terveim szerint, ahogy a férfi Margó életében, én is olyan szeretnék lenni, csak jövök, fogom a kislányt és viszem. Semmi iskolai színdarab, meg szülők gyűlése, meg ki tudja még, hogy az osztályfőnök vagy napközis nevelő mire tudna még rávenni, meg a többi, amúgy valószínűleg normális szülő mit szokott csinálni. Nekem az is elég nagy lépés, hogy ki kell jönnöm a házból, el kell jönnöm ide, mert bármikor, bárki megszólíthat, és azt nem akarom. Erre tessék, csak sikerült kifognom valakit, aki hirtelen megváltoztatja a terveit. Túl sötéten látom a világot, de hát így jár az, aki krimiket és drámákat ír, mindent és mindenkit gyanúsnak lát.
- Induljunk akkor.
Javaslom, és az ajtó felé mutatva a kezeimet, előre engedem a nőnemű egyedeket. Jó képet, azt mondta Margó, mindenhez vágjak jó képet. Azért vigyorogni biztos, hogy nem fogok, de megpróbálok kedves lenni, vagy mi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=841247#post841247][b]Rothstein Elektra - 2021.12.29. 15:48[/b][/url]

Gyanakvás, kétségek, kíváncsiság és a megfelelő helyen feltett jól irányzott kérdések. Egy riporter legalapvetőbb szériatartozékai. Ezek nélkül hivatásában, mondhatni eláshatja magát. Hősnőnknek ezeken felül még éleslátás és lelkiismeret is jutott. Zsigereiben érzi, hogy ő a kialakult szituáció ügyeletes persona non grataja. Mégis megmásítja szándékát és előbb hazamennek. Nyelve hegyén ott ül az éles riposzt, hogy azért ennyire ne örüljön már a férfi, ám inkább visszanyeli és hallgat. Szavak helyett hűvös mosollyal megtámogatott biccentéssel nyugtázza, az úgyszólván kényszer hatására megkapott engedélyt. Bezzeg a két lányka! Vidám beszélgetéssel indulnak meg kifelé. - Kicsim, valamit elfelejtettél! - szól gyermeke után, aki alkalmi siketnek tettetve magát, le sem veszi sötét szemeit Zsiniről. Eltanulta miként fürkészi anyja a vele beszélőket, s legalább annyit ért az emberekhez a maga szintjén - Imola! - szólal meg újra Elektra, kevéssé bársonyos tónussal ejtve ki az aprónép nevét - A sapkát is tessék felvenni, mert megfáik a fejed - folytatja, mire csemetéje megtorpan. Hátra pillant, majd kicsit csálén ugyan, de ráhúzza sötétbarna fürtjeire a kötött fejfedőt. Összemosolyognak, a gyerkőcök pedig mennek is tovább. - Néha a lánya nyugodtan átjöhet hozzánk, ha akar. Így legalább maga is kiélvezheti a mizantróp lét szépségeit - fordul menet közben a férfi felé Elektra, kíváncsian várja vajon a mondtba rejtett megjegyzés célt ér-e a kedves szomszédnál. Vére szinte felpezsdül a gondolatra, hogy itt sétál valakivel, aki kihívást jelenthet számára. Olyan embert szóra bírni, akiről még a tulajdon gyermeke is úgy nyilatkozik, hogy nem szereti az embereket, mi ha nem a kihívás kvintesszenciája? Tekintetét menet közben oldalvást ráveti szülőtársára. Felméri arcát, alkatát, s mozgását egyként. Hiába morózus a kisugárzása, a szemében hősnőnk felfedez valami furcsát. Alsó, ereszkedett szem és szemhéj állása van, ami a hűség, valamint az eredendő önzetlenség jele. Jámbor ember jegye. Ugy is hívják a fiziognómusok egymásközt az ilyen szemet, hogy kutya szem, vagy még kifejezettebb megjelenésében bernáthegyi szem. Elektra ezt az anomáliát az elméjében felvetett lapra listázza. Tabula raza. Két idegen, egy helyen, akik valójában szomszédok...Döbbenet.