A tanári szoba rögtön az első ajtó jobb kéz felől, amit az ember ér. Mögötte a falakon végig szekrények sorakoznak, az asztalok pedig középen összetolva alkotnak egy kört. Mivel a legtöbb tanár csak óraadó, valószínűleg kevesen tartózkodnak csak egyszerre itt, ám ennek ellenére mindenkinek biztosított, névre szóló asztala van, ahol a személyes anyagait tudja tárolni. A terem világos, nyitott barátságos. Az ajtóval szemben egy másik ajtó található, mely
mögött az igazgatói szoba van. A szoba bútoraiban keveredik a múlt és a jelen, ugyanis az igazgatóváltás utáni káosz most látszik rendeződni.



A bölcsisek számára két szoba van kialakítva. Az egyikben alszanak, míg a másikban játszanak. A helyiségekben rengeteg szín van, és sokféle játék, mely ebben a picike korban segíti a fejlődést. Ők közvetlenül a tanári szoba után következnek. A folyosó végén pedig az ovisok két szobája található. A felosztás hasonló, az egyik arra szolgál, hogy pihenjenek a lurkók, míg a másik arra, hogy a rengeteg játékkal játszani tudjanak. Ebben a korban
elkezdődik már az iskolára való nevelés is, így hetente négy alkalommal különféle foglalkoztatók vannak számukra.



Az épület jobb szárnyának első emeletén találhatóak a tantermek, melyekből négy van, a négy osztálynak. A diákok mindig a saját osztálytermükben vannak órán, azonban nyáron az is gyakran elő szokott fordulni, hogy a tanárok az árnyékos udvarra viszik őket. A tantermeket minden évben a diákok és osztályfőnökük maguk díszítik, sőt az ünnepek közeledtével a
díszítés is megváltozik. Minden osztályban a korosztályi sajátosságnak megfelelő méretűek és elrendezésűek az asztalok és a székek. Az első két osztályban még a körbeülés, míg a második két osztályban már a padtárs megoldást alkalmazzák, így szoktatva a kicsiket a magasabb tanulmányoknál elvártakhoz.

Daliah

Uuuuuuuuuuuuuuutálom a matekot. Sok szám, felesleges képlet és ajj… Arról nem volt szó, hogy ilyesmit is tanulnom kell majd. Ha majd végre járhatok a Bagolykőbe, akkor tuti biztos, hogy a Számtant nem veszem fel. Fúj számok, nem. Undi az összes. De hát nem volt mit tennem, ameddig nem végeztem a házimmal, addig muszáj volt a tanteremben bajlódnom vele. Mivel már így is sok volt a számlámon és nem szerettem volna, ha Apunak be kell jönnie, így vettem a fáradságot és jól viselkedtem. Nagyon nagy erőfeszítésembe telt, mert hát… csak. Nem tudok én megülni olyan könnyen a hátsómon, ezért is szoktam sűrűn Hannus néni irodájában kikötni. Hmm… Úgy is olyan sűrűn vagyok ott, mi lenne, ha egy picikét a saját ízlésemre formálnám? Vigyorogva csaptam össze a házimat és pakoltam a táskámba a könyveket, majd vittem is az említett tárgyat a szekrényembe. Ott jó helyen lesz, ameddig kifestem Hannus néni irodáját. Ha nem az egészet, legalább egy kis részét… már csak festéket kellett szereznem. Talán az egyel alattunk lévő évfolyam osztályában akad némi belőle, de azt hiszem nagyobb mennyiségűt nem fogok találni. Na mindegy is, akkor csak az asztalát fogom kifesteni, vagy valami szépet pingálni rá. Mosolyogva szaladtam is végig a folyosón az említett terem felé, s mikor odaértem az ajtóhoz, óvatosan nyomtam le a kilincset. Az ajtó halk nyikorgással tárult fel, a kis rés pedig pont elég volt ahhoz, hogy bedugjam rajta a fejemet. Körbekukucskáltam, és mivel senki nem volt bent, már mentem is a szertárukhoz, kifosztani a festékeiket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=756381#post756381][b]Riley Hope Wayne - 2019.04.24. 18:07[/b][/url]

Daliah

Uuuuuuuuuuuuuuutálom a matekot. Sok szám, felesleges képlet és ajj… Arról nem volt szó, hogy ilyesmit is tanulnom kell majd. Ha majd végre járhatok a Bagolykőbe, akkor tuti biztos, hogy a Számtant nem veszem fel. Fúj számok, nem. Undi az összes. De hát nem volt mit tennem, ameddig nem végeztem a házimmal, addig muszáj volt a tanteremben bajlódnom vele. Mivel már így is sok volt a számlámon és nem szerettem volna, ha Apunak be kell jönnie, így vettem a fáradságot és jól viselkedtem. Nagyon nagy erőfeszítésembe telt, mert hát… csak. Nem tudok én megülni olyan könnyen a hátsómon, ezért is szoktam sűrűn Hannus néni irodájában kikötni. Hmm… Úgy is olyan sűrűn vagyok ott, mi lenne, ha egy picikét a saját ízlésemre formálnám? Vigyorogva csaptam össze a házimat és pakoltam a táskámba a könyveket, majd vittem is az említett tárgyat a szekrényembe. Ott jó helyen lesz, ameddig kifestem Hannus néni irodáját. Ha nem az egészet, legalább egy kis részét… már csak festéket kellett szereznem. Talán az egyel alattunk lévő évfolyam osztályában akad némi belőle, de azt hiszem nagyobb mennyiségűt nem fogok találni. Na mindegy is, akkor csak az asztalát fogom kifesteni, vagy valami szépet pingálni rá. Mosolyogva szaladtam is végig a folyosón az említett terem felé, s mikor odaértem az ajtóhoz, óvatosan nyomtam le a kilincset. Az ajtó halk nyikorgással tárult fel, a kis rés pedig pont elég volt ahhoz, hogy bedugjam rajta a fejemet. Körbekukucskáltam, és mivel senki nem volt bent, már mentem is a szertárukhoz, kifosztani a festékeiket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=756658#post756658][b]Daliah Elisabeth Payne - 2019.04.28. 21:20[/b][/url]

Ne ne pont most fogyott el a festékem, nem hiszem el! Épp egy már majdnem kész festményen dolgoztam, és festék az lenullázódott. Bár ez mellettem miért is nem olyan meglepő?
Talán a szertárból ha lenyúlok egy kevés festéket, senki nem fog megharagudni, ugye? Á, biztos hogy nem.
Mintha az évszázad rablására készülnék, úgy megyek végig a folyosón. A szertárba rohanok, gyorsan lekapok a polcról festéket, és ebben a pillanatban veszem észre, hogy nem vagyok teljesen egyedül. Itt van még egy emberi élőlény, gondolom egy fiú. Hát, fiúnak néz ki, de ki tudja? Lehet hogy a lelke lány, de még ő se tudja? Na jó, ezen most miért is gondolkodok?
- Keresel valamit? Segíthetek? - kérdezem tőle olyan halkan, hogy talán meg se hallja. A lenyúlt festékeket a hátam mögé rejtem, és a lábujjaimról a sarkamra hintázok. Na ez értelmes volt? Á, kit érdekel ha nem? Úgyse hallja senki se a gondolataimat. Remélem hogy nem. Bár az én gondolataimba lehet beleőrülne egy ép elméjű ember. Jó, lehet bele se merne nézni a fejembe, kivéve ha muszáj neki. Bár nem tudom, hogy lehetne muszáj belenézni a fejembe, de ki tudja? Ez nem volt értelmes. Á, kit érdekel, csak én hallom látom vagy nem tudom mit csinálom a gondolataimat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=757208#post757208][b]Riley Hope Wayne - 2019.05.03. 19:12[/b][/url]

Daliah


Főnyeremény! Elégedett vigyorral néztem a polcokat, amelyeken ott sorakoztak a különféle színek egymás mellett, csak arra várva, hogy valaki használja őket. Nyugalom kis vödröcskék és tubuskák: AJ megjött, hogy játsszon veletek. Már csak azt kellett eldöntenem, hogy miféle motívumost pingáljak az asztalra. Gyorsan kiötlöttem, hogy valami ijesztőt fogok, de ahhoz különféle sötétebb színek kellettek. Azok meg hol voltak? Na hol? Hát persze, hogy a legfelső polcon. Nem volt mit tennem, másznom kellett… Feltűrtem a pulcsim ujját a könyököm fölé, hogy ne zavarjon majd, és már léptem is egyből a második polcra. Szépen lassan és óvatosan terheltem meg a faszerkezetet, nehogy itt berepedjen nekem, aztán meg zuhanok és minden értékes festék a földön landoljon kiömölve. Eltervezve ez így nagyon is jól hangzott, és már majdnem el is értem a kívánt színt, mikor egy hangocska csapta meg a fülecskémet. Nem volt túl zajos, de annyira pont elég volt, hogy kizökkentsen a koncentrációmból és megcsúszva lerántsam a vödröt. Ijedten néztem is ahogyan zuhan felém, mert én már a földre zúgtam és a fájós felemet fogtam. Megállt bennem az ütő, de nagy szerencsém volt: a teteje nem esett le, és úgy egyben sikerült elkapnom a festéket. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt… de a következő pillanatban éreztem, hogy valami lefele csordogál a homlokomon. Jobbommal odanyúltam, és nevetni kezdtem, mikor a zöld színű anyagot láttam meg az ujjaimon.
– Szuper. Ezért ki fogok kapni –kínosan húztam el a számat, közben tekintetemet a lányra emeltem. – Már nem. Megtaláltam, amit szerettem volna. Segíteni viszont segíthetsz. Benne vagy egy kis tréfában? –Ártatlan tekintettel néztem rá, de lángolt benne a gonoszkodás szikrája.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=759281#post759281][b]Daliah Elisabeth Payne - 2019.05.24. 19:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=763959#post763959][b]Riley Hope Wayne - 2019.07.15. 15:22[/b][/url]

Daliah

– Soha jobban –széles vigyorral az arcomon válaszoltam a lány feltett kérdésére. Megszereztem azt, amiért jöttem… miért ne lennék jól? Oké, hogy lezúgtam és beütöttem a nemesebbik felem, meg a fejemen landolt egy tubus festék, de azt hiszem ez elenyésző fájdalom ahhoz, hogy rosszul legyek. Közben, még mielőtt talpra álltam volna, óvatosan letettem a vödröt és a pulcsim levétele után, letöröltem magamról a festéket. Egy újabb pulcsim bánta ezt az akciót, de annyi baj legyen.
– Kell hozzá ez –böktem a festékes vödörre, amit időközben felkaptam a földről. – Ez épp fekete szín, de még kellene már sötétebb. Hannus néni asztala olyan… uncsi színű és szerintem örülne ~vagy nem~ annak, ha átfestenénk. –Reményeim szerint benne lesz a tréfában, de ha nem, akkor ajánlom neki, hogy ne mondja el senkinek sem. Mondjuk Hannus néni úgy is tudni fogja, hogy az én mancsaim vannak benne a dologban, mert ha valami csíny történik, ott az én nevem nem maradhat ki. Nem is értem, honnan ez a gonosz feltételezés… Jó mégis. Apci se volt egy szent lélek, és mindig hallgatnom kellett azt: ~ Le se tagadhatod, hogy Elliot az apád!~ Kérdem én: ki akarta? Én büszke vagyok apcira és boldogan viselem a nevét. Hupsz, elkalandoztam…
– Öhm, nem… de elfogyott az osztályunkban a festék és ez volt a legközelebbi hely, ahonnan szerezhettem. Jössz, vagy maradsz? –Minél tovább szöszmötölünk itt, annál kevesebb idő marad a művészi alkotáshoz. Már pedig szörnyecskéket festeni nem kevés időbe telik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=765297#post765297][b]Daliah Elisabeth Payne - 2019.07.27. 22:37[/b][/url]

Már megint a színek, én ezt nem hiszem el. Olyan színt meg hogy uncsi szín, még nem hallottam. Látni meg persze hogy nem láttam.
- Milyen az a fekete? És az uncsi szín? Olyanról nem is hallottam. - szinte már csak tátogok, olyan halk vagyok. De sikerült három mondatot dadogás nélkül kimondanom egy ismeretlennek, ez király. Az uncsi szín milyen lehet? Talán egy olyan színnek a másik neve, amiről már hallottam? De ezek a kérdések nem voltak idegesítőek? - Ne haragudj, nem látom a színeket, és kíváncsi vagyok. - hajtom le a fejemet.
Festésről van szó, de ez nem hiszem hogy jó ötlet lenne. De mégis, festés. Festhetnék, azaz azt csinálhatom amit nagyon szeretek. Vászonra azért biztonságosabb festeni vagy nem tudom. De végül is, asztalra még nem festettem.
Pár másodpercig az ajkamat beharapva gondolkodok, aztán döntésre jutok.
- Megyek. - és ezt nagyon halkan mondom, talán meg sem hallja, vagy félrehallja. Következő újévi fogadalmam az lesz, hogy hangosabban fogok beszélni. De ha meghallom a hangomat, már kitépném a hangszálaimat, ez nem fog sikerülni. Mondjuk amikor valaki azt fogadja meg hogy lefogy az év végére, az se biztos hogy sikerülni fog... vagy igen, de nem mindenkinek. De újév még milyen messze van, csak most kezdődött el ez az év! Miért gondolkodok ennyire a jövőben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=765304#post765304][b]Riley Hope Wayne - 2019.07.27. 23:01[/b][/url]

Daliah

Furi egy lány. Hogy kérdezhet olyat, hogy milyen a fekete szín? Hát sötét bakfitty, milyen lenne? Ezt viszont mégsem mondhatom meg neki kerek-perec, mert akkor elszalasztok egy társat, aki benne lenne egy kis csínytevésben. Úgy is rég okoztam már galibát. Egy napja… az rengeteg idő ám!
– Uhm, a legsötétebb szín a fekete. Az uncsi meg olyan… ~milyen is?~ Gondolkodó arcot vágva próbáltam megtalálni a legmegfelelőbb szavakat, de azt hiszem meg is vannak. Aztán vagy megérti, vagy nem. – Az uncsi szín meg olyan, hogyha ránézel, akkor elfog az érzés, hogy ezt azonnal meg kell változtatnod, mert nem tetszik. Legalábbis számomra ez, ami lefedi az uncsi színt. Meg az, hogy elfog a rókázhatnék. meg elmegy a kedved mindentől. –Bonyolult magyarázat, de ha egyszer ezt takarja az uncsi szín, akkor nem tudok mit mondani. Aztán mondott valami olyasmit, ami miatt csodálkozás ült ki az arcomra.
– Uhm… ezt nem tudtam. Bocsi, ha megbántottalak… –néztem rá bűnbánóan. Fogalmam sem volt róla, hiszen nem rohangál a homlokán olyan felirattal, hogy nem lája a színeket. Nem hiszem, hogy megbántottam volna, de hajlamos vagyok akaratom ellenére is megtenni ezt, így inkább bocsánatot is kértem, még mielőtt komolyabb probléma lenne belőle. A beleegyezése viszont mosolyt csalt az arcomra. Fel is kaptam még pár szín, mint a kiömlött zöld, meg sárga és fehér. Ennyi bőven elég is lesz. Kezeim televoltak, emiatt fejemmel biccentettem a lánynak, hogy kövessen. Előbb az osztályomba mentem vissza, hogy az ecseteket felkapva indulhassak meg Hannus néni irodájába.
– Egyébként Riley vagyok –mosollyal az arcomon, s felé fordulva mutatkoztam be, mert ez legjobb tudomásom szerint elmaradt. Vagy csak nem hallottam a nevét, mert nagyon halkan beszél… így is csoda, hogy meghallom azt, amit motyog, de ahhoz nagyon kell fülelnem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=765322#post765322][b]Daliah Elisabeth Payne - 2019.07.28. 00:25[/b][/url]

Úgy hallgatom, mint amikor anya mondott nekem egy érdekes mesét. Vagy mintha valami világmegváltó dolgot mondana. Nekem ez az érdekes. Meg sok más dolog, de ez akkor is nagyon. Milyen színű lehet a felsőm, vagy a nadrágom? És a festményeim milyen színűek lehetnek?
- Van ilyen szín is? Én mindegyik színt szépnek képzelem el! - kicsit hihetetlen hogy van ilyen szín. Már annak örülnék ha csak egy színt látnék. Ha az összeset, akkor meg nem hiszem hogy lenne olyan hogy uncsi szín számomra.
- Nem bántottál meg. - nincs rámírva hogy hello, színvak vagyok, vagy bármi ilyesmi. Nem is tervezem magamra festeni. - És és a kék milyen szín? Az uncsi, vagy nem? - kíváncsiskodok tovább. Talán le leszek csapva mint egy légy, de kíváncsi vagyok, sajnálom.
Totyogok a fiú után, mint egy kiskacsa. Jó, nem megyek furán, csak kis lépésekben és gyorsabban kapkodom a lábaimat. Meg nem vagyok olyan pici és cuki mint egy kiskacsa. Mondjuk szívesen cserélnék eggyel, mert olyan édeseek! Mármint nem az ízük, az tuti nem édes. Kivéve ha túlcukrozzuk. De nem lenne szívem megenni. Meg ki cukrozza meg a húst, most komolyan?
- Én Daliah vagyok. - és tényleg, eddig nem is mutatkoztunk be. De most már igen, meg volt ez is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=765360#post765360][b]Riley Hope Wayne - 2019.07.28. 15:56[/b][/url]

Daliah

Felvontam a szemöldökömet, mikor rákérdezett, hogy van-e olyan szín, mint a fekete… Kizárt dolognak tartottam, hogy ne találkozott volna még vele, de nem tettem szóvá. Mindenkinek vannak furi dolgai és én ezt elfogadom… asszem. Apci mindig arra tanított, hogy az elfogadás szép dolog, vagy micsoda. Áhh, nem érdekel most ez, a csíny annál inkább.
– Sok féle szín van. –Rövidre fogtam a választ, mert most nem akartam felsorolni az a sokat, ami az eszembe jutna. Napestig mondhatnám neki, a végén pedig még azt hinné, hogy valami szakértő vagyok. Pedig nem, csupán a csínyek miatt ismertem meg párat… jó párat. A többi mondatára csak bólogattam, s mint kiderült, nem is látja a színeket… Ez magyarázatot ad arra, hogy nem tudta, hogy van fekete szín is. El nem tudnám képzelni, hogy miként látja a világot… Bár visszaadhatnám a színlátását…
– A kék? Az olyan hideg, mint a víz a nem kellően felmelegedett medencében. De nyugodtságot is áraszt, legalábbis számomra és nem uncsi szín. Az egyik kedvencem, de most azt nem fogjuk használni. Az nem kell a szörnyikékhez. –De nem ám, így minden kellékkel a kezemben indultam is meg a folyosón a kiszemelt ajtó felé. Időközben be is mutatkoztam, mert ezt úgy illik és még mielőtt teljesen elfeledkezek az illemről. Lehet nem kellett volna elárulnom a nevem, mert mi van akkor, ha elárulja később a tettünket? Nem olyan lánynak tűnik, meg minél nagyobb a kockázat, annál jobb!
– Figyusz. Ha lebukunk, csak fogd rám a dolgokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=765371#post765371][b]Daliah Elisabeth Payne - 2019.07.28. 17:35[/b][/url]

Azt eddig is tudtam hogy sokféle van. El se tudom képzelni mennyi, de remélem egyszer láthatom az összeset. Vagy csak párat, azzal meg lennék elégedve életem végéig. Ha sokféle szín van, akkor valószínűleg a festményeim is sokfélék lehetnek! Egyszer megpróbáltam meg lemásolni egy festményemet, de tuti nem lett ugyan olyan, a színe biztosan más lett!
Ilyet még nem hallottam. Hideg szín is létezik? Az hogyan működik, hozzáér az ember és érzi hogy hideg? Ha meg felmelegszik akkor megváltozik?
- Biztos szép lehet! - vágok álmodozó fejet, és próbálom elképzelni, és amennyire ügyes vagyok, a nagy álmodozás közben pofára is esek. Gratulálok magamnak, hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Hamar talpra is mászok, nincs semmi baj. Nem fogok belehalni, nincs itt a világvége még. Lehet el se fog a világvége jönni soha, csak egy ijesztegetés. Remélem hogy csak az.
Hogy én, fogjak rá mindent a másikra? Na azt sose.
- Nem fogom rád fogni. - ha benne vagyok, akkor nem fogom soha de soha! Maximum egy olyan univerzumban, ahol én nem teljesen én vagyok. Már ha létezik másik univerzum. Ha létezik, akkor talán van olyan, ahol látom is a színeket? Ha van, bárcsak annak az énemnek a helyében lehetnék. Vagy ha nincs, bárcsak lenne és annak a helyében lennék. Talán találnak valami megoldást színvakságra a mágusok. Hisz mégis, varázslat, egyszer csak kitalálnak valamit. Vagy ha nem, akkor én leszek az, aki megpróbál kitalálni rá valami módot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=771964#post771964][b]Riley Hope Wayne - 2019.09.08. 23:08[/b][/url]

Daliah

Ijedten tettem le minden holmit a földre, mikor láttam azt, hogy Daliah elesik. Vagyis inkább elhajítottam, mert koppant egyet, de szerencsére nem ömlött ki semmi sem. Nem mintha érdekelt volna abban a helyzetben. Gyorsan felsegítettem, és kérdően néztem rá, hogy jól van-e. Úgy látszik, hogy ma szerencsém van a festékekkel, mert egyszer nem ömlöttek ki, mikor meglett volna rá a lehetőségük. Biztos unják már a bezártságot, és szeretnének kijönni onnan, de lehet meghallották, hogy hova akarom festeni a szörnyiket és úgy gondolták, hogy addig kibírják. Jó vicc. – Remélem nem ütötted meg magad nagyon. –Mert ha igen, akkor inkább elnapolom a csínyt és elkísérem az orvosiba. Válaszától függ, hogy merre megyünk tovább, addig viszont felmarkoltam az elejtett zsákmányt. Azt mindenképpen viszem magammal, ha törik, ha szakad.
– Csak nehogy megbánd ezt a kijelentést, de kedves tőled. –Volt már aki megbánta, de így járt. Az még amúgy is Roxfort-ban volt, de tehetek én arról, hogy velem jött a figyelmeztetésem ellen? Nem, akkor meg így járt. Ajj, hiányzik a pálcám… azzal minden, de minden egyszerűbb lenne. De így is megoldom a csínyeket, vagy ne legyen a nevem Wayne!