A tanári szoba rögtön az első ajtó jobb kéz felől, amit az ember ér. Mögötte a falakon végig szekrények sorakoznak, az asztalok pedig középen összetolva alkotnak egy kört. Mivel a legtöbb tanár csak óraadó, valószínűleg kevesen tartózkodnak csak egyszerre itt, ám ennek ellenére mindenkinek biztosított, névre szóló asztala van, ahol a személyes anyagait tudja tárolni. A terem világos, nyitott barátságos. Az ajtóval szemben egy másik ajtó található, mely
mögött az igazgatói szoba van. A szoba bútoraiban keveredik a múlt és a jelen, ugyanis az igazgatóváltás utáni káosz most látszik rendeződni.



A bölcsisek számára két szoba van kialakítva. Az egyikben alszanak, míg a másikban játszanak. A helyiségekben rengeteg szín van, és sokféle játék, mely ebben a picike korban segíti a fejlődést. Ők közvetlenül a tanári szoba után következnek. A folyosó végén pedig az ovisok két szobája található. A felosztás hasonló, az egyik arra szolgál, hogy pihenjenek a lurkók, míg a másik arra, hogy a rengeteg játékkal játszani tudjanak. Ebben a korban
elkezdődik már az iskolára való nevelés is, így hetente négy alkalommal különféle foglalkoztatók vannak számukra.



Az épület jobb szárnyának első emeletén találhatóak a tantermek, melyekből négy van, a négy osztálynak. A diákok mindig a saját osztálytermükben vannak órán, azonban nyáron az is gyakran elő szokott fordulni, hogy a tanárok az árnyékos udvarra viszik őket. A tantermeket minden évben a diákok és osztályfőnökük maguk díszítik, sőt az ünnepek közeledtével a
díszítés is megváltozik. Minden osztályban a korosztályi sajátosságnak megfelelő méretűek és elrendezésűek az asztalok és a székek. Az első két osztályban még a körbeülés, míg a második két osztályban már a padtárs megoldást alkalmazzák, így szoktatva a kicsiket a magasabb tanulmányoknál elvártakhoz.

Tudtátok, hogy a hippogriffek igazából tök félelmetesek? Pánt leszámítva természetesen. Most mesélt róla az egyik tanítónéni töri órán, hogy miket csináltak a varázslóháború alatt.
Léda teljesen elhűlve, Pánt magához szorítva sétált a folyosón ki a cókmókjaihoz. Ez volt az utolsó órájuk, de ő még fejben ott volt a csatatéren meg a hippogriff karmai között. A többiek már régen kirohantak, vagy a bentlakók vissza a hálótermeikbe vagy ki az udvarra játszani. Ő meg. Hát ő meg egyedül totyogott végig kongó folyosón, miközben a kongó folyosó a Kongói esőerdők is lehettek volna.
Nem csoda hát, hogy felsikkantott, mikor közveten mellőle valami csattanásszerűség volt. Még jó, hogy nem egy átok! Pánt még jobban magához szorítva tett két lépést hátra. Még levegőt sem mert venni. Olyan volt, mint mikor először találkozott a baltás bácsi Jackkel. Akkor is lassan közelítette meg úgy, mint most a szekrényt.
- Jól van, Pán te elintézed, ha egy mumus az, oké? - suttogta a plüssállat fülébe, majd nagy levegőt vett és szélesre tárta az ajtót, miközben rá akart kiabálni a szörnyetegre. De az a szörnyeteg egy csupa haj valami volt a szekrény aljában. Igazából ha a vörös tincsek mögé próbált nézni, talán még meg is látta volna a nénit, aki mögötte rejtőzött. Nem volt elég neki a szekrény, még egy nagy adag hajat is előrebocsátott, hogy tutira eltűnjön. Vagy meglepjen valakit. Mint például Lédát.
- Mit csinálsz ott?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=752909#post752909][b]Egervári Léda - 2019.03.24. 17:36[/b][/url]

Tudtátok, hogy a hippogriffek igazából tök félelmetesek? Pánt leszámítva természetesen. Most mesélt róla az egyik tanítónéni töri órán, hogy miket csináltak a varázslóháború alatt.
Léda teljesen elhűlve, Pánt magához szorítva sétált a folyosón ki a cókmókjaihoz. Ez volt az utolsó órájuk, de ő még fejben ott volt a csatatéren meg a hippogriff karmai között. A többiek már régen kirohantak, vagy a bentlakók vissza a hálótermeikbe vagy ki az udvarra játszani. Ő meg. Hát ő meg egyedül totyogott végig kongó folyosón, miközben a kongó folyosó a Kongói esőerdők is lehettek volna.
Nem csoda hát, hogy felsikkantott, mikor közveten mellőle valami csattanásszerűség volt. Még jó, hogy nem egy átok! Pánt még jobban magához szorítva tett két lépést hátra. Még levegőt sem mert venni. Olyan volt, mint mikor először találkozott a baltás bácsi Jackkel. Akkor is lassan közelítette meg úgy, mint most a szekrényt.
- Jól van, Pán te elintézed, ha egy mumus az, oké? - suttogta a plüssállat fülébe, majd nagy levegőt vett és szélesre tárta az ajtót, miközben rá akart kiabálni a szörnyetegre. De az a szörnyeteg egy csupa haj valami volt a szekrény aljában. Igazából ha a vörös tincsek mögé próbált nézni, talán még meg is látta volna a nénit, aki mögötte rejtőzött. Nem volt elég neki a szekrény, még egy nagy adag hajat is előrebocsátott, hogy tutira eltűnjön. Vagy meglepjen valakit. Mint például Lédát.
- Mit csinálsz ott?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=752927#post752927][b]Bornemissza Luca - 2019.03.24. 20:06[/b][/url]

Lucának Tánya rengeteget segít, hogy ne legyen annyira rosszul, a férfi miatt. Ő a második legnagyobb támasza, fia után, s emiatt, gyakran fel is keresi, általában teljesen random, egy hirtelen ötlettől vezérelve, ahogy most is tette. Igen ám, csakhogy azzal már nem számol, hogy Tánya és Kirill egy helyen dolgoznak, s most is már trappol a tanári felé, hogy feltépje az ajtót és elüvöltse magát, hogy ' TÁNYA! DE BAJ VAN, MEGTALÁLTAM AZ EGYIK PÓLÓJÁT MOST DOBJAM KI VAGY ADJAM A KÖVETKEZŐNEK HA LESZ? " mert ugyebár ez nagy dilemma, mert szerette azt a pólót, de Kirillen szerette azt a pólót, de mi van ha másnak meg nem olyan mérete lesz, mint az a póló, vagy nem akarja felvenni, és hát ilyenkor mi a szokás, ám nem ér el a tanáriig. A folyosó végén ugyanis megtorpan, mert megpillantja azt a bizonyos tanár bácsit, akit neki kerülnie kellene. Torkába gombóc dagad, Gyomra felfordul, s már hátrál is, hogy aztán elviharozzon egészen, míg meg nem lát egy óriási szekrényt. Nyilván egy normális ember nem dobál ki mindent belőle és bújik bele eltakarva a kezét arcával, követve azt az elvet, hogy ha te nem látod őt, ő se lát téged. Luca azonban nem éppen olyan, mint mindenki más. Hangos csattanással vágja falhoz az utolsó gumikesztyűt, mert az meg ő már együtt tutira nem férnének meg, majd bebújik és magára húzza az ajtót.
Mindenhol vörös tincsek kúsznak, orra előtt is, ahol lyukat hagyott ujjai között, hogy levegőhöz jusson - mert Lucus okos nagylány, nem fullad bele a saját tenyerébe már - s habár sokáig kibírja, hogy ne tüsszentsen, végül egy óriásit prüszköl.
Ezután nem is csoda, hogy valaki egen hamar felfedezi rejtekhelyét. Női, vékony hang, nem Kirill, vagy nagyon megfázott. Ujjai között kiles és végigméri a lánykát. Pici, sötét hajú, karján plüssel, amit kutyaként nagy lelkesedéssel hozna vissza, azonban most épp bujkál. Ilyenkor nem hangoskodik.
- Pszt, ne kérdezz ennyire hangosan, még meghallja. Épp bújkálok. Ha beszélni akarsz velem, neked is be kell bújnod, tudod? Ez így működik - és már csúszik is arrébb, hogy helyet szorítson maga mellett a kislánynak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=753260#post753260][b]Egervári Léda - 2019.03.26. 22:28[/b][/url]

Mázlija volt. Nem mumus. Vagyis inkább Pánnak volt mázlija, mert nem kellett senkit sem elintéznie, szóval nyugodtan vizslathatta azt a borzalmasan nagy vöröses dolgot bent a szekrényben. Ami ugye megszólalt. Vagyis élt is. Mint az a hajasbaba az Adams familyben. Csakhogy ennek Léda értette a mondatait.
- Hogy bemenni? Jaja, oké. - Ilyenkor nem számított, hogy bizony a suli végével Zalán keresni fogja. Jönni fog érte és ott fogja várni a játszótérnél, vagy az udvaron. Ő meg itt kuksol majd a szekrényben.
Mindenféle kérlelés nélkül már mászott is be néni... Néni? Lányka. Nem. Se nem néni se nem lányka. Mindegy. Vöröske. Így fogja hívni. Vörös. Szóval próbált nem a hajára lépni, de hát ugye szűk volt a hely, meg Pán egyébként is sok helyet foglalt, és nem ment ám olyan egyszerűen, mint ahogyan gondolta.
Jobb lábával megcsúszott a hajon, ahogyan a bal oldalát próbálta beemelni, mire előrelendült. KEzével visszalökte magát a szekrány hátfalától, de akkor meg a Vörösnek meg neki. Végül addig addig forgolódott, hogy összegabalyodott lábaival kénytelen volt lecsücsenni az egyetlen szabad kis lyukba a Vörös mellé.
Sóhajtott egy nagyot, talán még kellő zajt is csapott, de mielőtt még nekikezdett volna a beszédnek, kifújta magát. Nehéz küzdelmen vannak túl a titkosügynökök. Az igazi akció pedig csak innentől kezdődik.
- Szóval ki után nyomozunk? - suttogta, miközben az ajtó résein próbált kilesni a fénybe. Egészen közel hajolt, de a szembe lévő falon kívül nem látott senkit és semmit. - Ellenéges földönkívüli? Vagy valami sötét varázsló? Úúú, koboldok után nézelődünk, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=754462#post754462][b]Bornemissza Luca - 2019.04.04. 17:21[/b][/url]

Fel-felnyög hangosan Luca, ahogy jól megtapossák és meghúzogatják a hosszúra nőtt tincseit.
- Hűha, te még Bencénél is fájdalmasabba tudod megrángatni mások haját -közben próbálja azért kihúzni a tappancskák alól  a vörös szálakat, ám nem igazán jönnek azok, amannak meg különös tehetsége van ahhoz, hogy ne engedje. Pláne azután, hogy itt előre és hátra dülöngélt a szerencsétlen kölyke, mint valami kelj fel Jancsi.
Míg Léda kifújja magát, addig Luca is megemészti a haja ellen tett terrorcselekményt  és inkább minden megmaradt szálat az ölébe gyűjt, mert kezd természetes ellenségévé válni a másik lába.
- Nem, teljességgel tévedsz! Nem nyomozunk, bujkálunk! - javítja ki a félreértést, miközben magukra csukja a szerkényt, épp csak hagyva egy kis rést ami bevilágítja kettejük arcát derengőn. Hangja halk, suttogó és titokzatos.
- Aki elől bújkálunk pedig nagyon veszélyes. Ha megtalál végünk. Kaput. Kanyec, ki leszünk nyúlva, mint a palacsinta. A rossz ízű palacsinta - kicsit előrébb dől,hogy még halkabbra tudja venni, majd hirtelen felnyög, amikor léptek zaja üti meg fülét.
- Hallgass! Most meg ne szólalj, ő az. Felismerem a hangot - legalábbis nagyon elhiszi, hogy felismerte, mutatóujját átteszi a lány szája elé, hogy biztosan ne szólaljon meg, addig pedig le se veszi, amíg el nem halt a hang.
- Jajajaj csak egy hajszálon múlt

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=755949#post755949][b]Egervári Léda - 2019.04.20. 18:53[/b][/url]

Visszafojtott lélegzettel hallgatott el és lesett ki az aprócska résen. Ki foglalkozott olyanokkal most, hogy hajhúzás, mikor a föld megmentésea kezükben van? A födönkívüliek bármikor el tudják vinni innen az embereket és kicserélik őket. Látta egy filmben. Ezra bácsit már tutira kicserélték. Olyan nincs, hogy ő ne lenne földönkívüli.
Kissé csalódott sóhajt hallatt, mikor a nénilány közölte, hogy ők bizony csak bujkálnak. Hát Léda nem fog bujkálni. Neki egy igazi hippogriff segít, ha harcra kerülne sor!
- De miért nem...? - kezdett bele a kérdésbe, mikor a Vörös folytatta a mondatot, amivel ismét felcsigázta a leányzót. - Ó, akkor egy bérgyilkos elől bujtunk el? Mielőtt ő nyírna ki minket? Láttam, hogy Bruce Willi... - mesélte ő volna tovább, hogyan látta a tévében a praktikákat, de a Vörös mutatóujja elhallgattata volna.
Visszafogta a lélegzetét is, ahogyan hallgatta a kemény lépteket. Csak egyetlen szekrényajtó választotta el őket a haláltól és a bérgyilkostól. Magához szorította Pánt, és nagyra tárt szemekkel figyelte a Vöröst.
- Majd Pánnal segítünk kicsinálni a bérgyilkosod. Mi a terved? Felülről ráugrunk és egy hálóval elkapjuk? Láttam a Scooby Dooban. Működik a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=756511#post756511][b]Bornemissza Luca - 2019.04.26. 15:32[/b][/url]

- Bérgyilkos? - meglepődik a lány. - Ő nem bérgyilkos...legalábbis nem tudok róla, hogy az volna. Ha az lenne tudnám nem? Azért ezt csak elmondják egymásnak az emberek - kérdez rá, olyan komoly tekintettel, mintha nem is egy aprócska lánykától kérdezné, hanem egy vele egyidős, érett nőtől, aki biztos mindent tud.
Persze hite már meg is inog, mert ki tudja, lehet, hogy Kirill is tökre olyan mint a Scooby Dooban a főgonoszok, elvégre Tánya is mondta neki, hogy kerülje el. Lehet Tánya tud valamit.
- Talán inkább csapdát kéne állítani. Tudod olyat, ami ilyen hurok aztán ha rálép, akkor zuuu és fellógatja az áldozatot - közben lelkesen mutogat kezeivel, meg a hanghatásokat is kellőképpen hangosan illusztrálja, hogy nehogy a végén ne tudja elképzelni Léda a nagy tervet.
- De akkor össze kéne gyűjtenünk ilyen dolgokat hozzá. Szét kell válnunk. Menni fog? Ez egy nagyon veszélyes küldetés. Készen állsz rá? Kisujjesküre készen? - s már nyújtja is a kisujját, hogy vérszerződés helyett ezzel kössék meg a bajtársi esküt, ami kevésbé véres ugyan, de éppolyan megszeghetetlen, szent és sérthetetlen. Hisz ki képes megszegni egy kisujjesküt? Az már nem is ember!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=756938#post756938][b]Egervári Léda - 2019.05.01. 13:26[/b][/url]

Léda komolyan elgondolkodott a kérdésen. Zalánnal sok filmet néztek, és a bátyja imádta azokat az akciófilmeket, amikben voltak olyan fegyveres emberek. Ezekben a filmekben mindig tudták, hogy ki a rosszfiú, csak a többi szereplő nem.
- Nem tudom, de ha én bérgyilkos lennék, tutira mindenkinek a menő fegyveremet mutogatnám, hogy féljenek tőlem. - Jól átgondolt válasz volt ez kéremszépen, egészen ké percbe is beletelt, mire döntésre jutott. Nem. Bérgyilkosnak lenni menő dolog, úgyhogy mindenkinek tudnia kell róla.
- Szerintem ő is földönkívüli akkor, mint Ezra bácsi. A földönkívüliek nem dicsekednek el vele, honnan jöttek. Kivéve Superman. De ő jó földönkívüli. Úgyhogy valami szuperbiztonságos csapdát kell állítanunk neki! - bólogatott ő is hevesen, miközben már látta maga előtt a hurkokat és kötelet, amibe olyan gyanútlanul sétál majd bele az áldozatok, hogy azt akármelyik Indiana Jones filmben megirigyelnék.
Széles vigyor terült el az arcán, miközben emelte már a kisujját az esküre. Ez már nagyon komoly dolog. Ez már egészen felnőttes dolog. Ki tudja, talán még az újságokban is benne lesz a nevük, mikor elfogtak egy földönkívülit.
Jól megrázta a nénilány ujját, hogy tutira biztos legyen az eskü.
- Láttam köteleket a szertárban, én elhozom őket onna... - megdermedt a léptek zajára. Súlyosak voltak és egészen vészjóslóak. Olyan léptek, amik egy embernek álcázott földönkívülihez tartozhatnak. Nagyra tárt szemekkel meredt a mellette rejtőző vörösre. A szíve torkában dobogott, és meg sem mert szólalni. Csak a szájával formálta a szavakat.
- Most kell elkapnunk. - Bólogatott is hozzá, és Pánnal a kezében fordult a szekrényajtó felé. Kiugranak és elfogják. Egyszerű lesz, hisz honnan tudná, hogy tényleg ott lapulnak rá lesve?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=757025#post757025][b]Bornemissza Luca - 2019.05.01. 22:20[/b][/url]

- Én nem szeretném, hogy féljenek tőlem. Az olyan szomorú dolog. Ha egy ember fél a másiktól, akkor már nem lehetnek igazán barátok - rázza meg a fejét Luca, közben az egyik vörös tincsével játszadozva. Igazából már teljesen kiment a fejéből Kirill meg, hogy csak pár pillanatra akart elbújni, azt pedig végképp, hogy Tányához érkezett, valami olyat elmondani, amit fél órával korábban óriási hírnek gondolt, de mostanra már örök feledésbe merült.
- Földönkívüli? Akkor azok tényleg léteznek? Oh de akkor Bence is az? - rémülten kiált fel, majd amint rájön, hogy mit tett, rögtön eltorlaszolja száját kezével és néhány pillanatig csendbe marad, hogy fülével leellenőrizze nem jött e az a földönkívüli izé vissza a szekrényhez.
Minden jól halad, a terv amit Luca feldob, tökéletes és a kislány esküjével bizonyítja, hogy mellette áll. Minden okés, aztán hirtelen a léptek.
- Nincs több időnk - nyög a vörös. Nem tudnak csapdát állítani. Csak maguk erejére tudnak ezután számítani.
A lány néma szavaira bólint. Itt az idő. Szíve hevesen dobog, még soha nem volt semmi ennyire komoly Luca számára, pedig már megszült egy gyerkőcöt is.
Minden pillanat egy évtizednek tűnt, várni, türelmesnek lenni a világ legnehezebb dolga  a lány számára. Aztán végre eljön a pillanat. S ebben a pillanatban kivágja az ajtót és felkiált, hogy a kislány számára is egyértelmű legyen, hogy most kell ugorni.
- TÁMADÁÁÁS!