//Álmodói tudnivalók: minden eddig külön témás tanterem itt található az első posztban, feltüntetve azt is, hogy a kastélyon belül hol helyezkednek el. A megcímzésnél elég feltüntetnetek, hogy hol játszotok.//

Koppány Richárd

Volt egy hatalmas hátránya is annak, hogy Maya egészen az év végén érkezett az iskolába - ugyan bejárt órákra, de az alapozó információkról lemaradt. Hosszú távon ugyan ez nem lesz gond, mert jövőre fogja ténylegesen az elsőt járni, de most kellően tanácstalanul nézegette az előtte sorakozó alapanyagokat, csak úgy, mint a táblán virító feliratot: Unguentum ferveo. Ez vajon mi a szöszt csinál?
Arra, hogy egy diák nagy hangon bejelentette, hogy megérkezett, még csak hátra sem fordította a fejét - nem az ő dolga volt. Ehelyett egy ezüst pengéjű késsel szemezett, és fel is vette, hogy megnézze, mennyire éles.
Persze a srác ezt a pillanatot választotta ki, hogy közvetlenül mellette szólaljon meg.
- Basszus. - Maya összerezzent, és bár nem volt benne ártó szándék, mégis a kés hegyét a fiú felé tartva sikerült oldalra néznie. Persze mikor észlelte, hogy nem történik semmi különös, akkor gyorsan lecsapta a fegyvert az asztalra, és mérgesen nézett a srácra. - Ott van a táblán - sziszegte a választ fogai között, majd visszafordult az üsthöz. Nem szerette a túl harsány embereket.
- Hmpf! - szusszant morcosan, mikor a másik kifejtette, hogy milyen lesz a munkamegosztás. Nem csak az zavarta, hogy neki kellene az érdemi munkát csinálnia, hanem az is, hogy gőze sem volt, hogy mégis mit és milyen sorrendben kellene pakolnia, hogy lehetőleg azért a robbanást mégis csak elkerüljék. Elkezdett kutatni a receptes cetli után, amit eltakartak a hozzávalók, de a srác keze minduntalan az útjába került.
- Állj már le, Motoregér - csapott a kézfejére felháborodottan, és kihalászta egy kistányér alól a pergamendarabot.
- Maya - vetette oda aztán félvállról, mikor a fiú a neve után érdeklődött. Közben beletöltötte a vizet az üstbe és nekiállt a mozsárba adagolni a csalánt. Azt, hogy a másiknak mi a neve, tüntetőleg nem kérdezte meg - nem akart beszélgetés kezdeményezni, mert volt egy olyan érzése, hogy nehéz lenne aztán lelőni a srác beszélőkéjét.
Persze az nem tudott nyugton maradni.
- Vagy segíts, vagy dugulj el, különben mindjárt megtudod, hogy meg lehet-e enni ezeket - sziszegte mérgesen, kikapva a fiú kezéből az üveget. - Törd össze a kígyófogakat, például - nyomta a másik tenyerébe az immár kiürített mozsarat.
Egyáltalán nem volt könnyű figyelni a receptre, a pontos mérésekre és kevergetésre, miközben valaki konstans szájalt mellette. Így, kezdő bájitalfőzőként, ez egyenesen balesetveszélyesnek számított.
- Na, haladsz? - nézett valamivel később a másikra, remélve, hogy esetleg megtette, amit kért tőle.

Koppány Richárd

- Próbáld meg és karod sem marad, nem hogy kezed - sziszegte dühösen a lány, mikor kilátásba helyeztek egy seggrecsapást. Nem az a fajta hölgyemény volt, aki különösebben jól viselte volna a hasonló cselekedeteket, sőt, ha valaki effélével próbálkozott, akkor gyakorlatilag örülhetett, ha nem lett lerúgva a veséje. Maya annak dacára is ösztönösen védte magát, hogy valaha is szembe kellett volna néznie  bármilyen zaklatással - egyszerűen csak nem igazán érdeklődött még a fiúk iránt, és az ilyesmit, amit Ricsi említett, szimplán bunkóságnak tartotta.
Ahhoz viszont, hogy a másik valami random hozzávalót szórt a főzetbe, nem tudta, hogy mit szóljon. Elkezdett furcsán nézni ki a lötty, de Mayának őszintén nem volt semmiféle infója arról, hogy ezen a ponton milyennek is kéne lennie, még ha sejtette is, hogy nem vett jó irányt a kísérletük.
- Ez mi volt, amit beletettél..? - kérdezte a másikat bizonytalanul, miközben kicsit közelebbről is megszemlélte az üstöt. Persze a fiú ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy meglökje a könyökét, amitől minden, amit a lány a kezében tartott, egyenesen az üstbe borult.
- Merlinre... - hőkölt hátra a lány, és nem tudta eldönteni, hogy kapja le a tűzről az üstöt, mosson be a srácnak, vagy egyszerűen csak szóljon a tanárnak, hogy baj van. Ebből jó nem sülhet ki...
- Nem tudom, hogy téged hogy érdekelhet most a társasozás, de igazán örülök, hogy ezt megosztottad velem! - csattant fel a lány mérgesen, szembe fordulva Ricsivel. Egyrészt a dzsengára azt hitte, hogy arról a játékról beszél a másik, amelyikben egymás tetejére kell pakolgatni a fadarabokat, másrészt a hangsúlya csöpögött az iróniától, hiszen a fenét örült ő ennek. Az tette volna boldoggá, ha a fiú roppant gyorsan lelép a közeléből, és békén hagyja.
- Nesze, te hozod rendbe - kapta el Ricsi csuklóját, és a tenyerébe nyomta a receptet, a maga részéről távolabb vonulva, mert ha tényleg robban a főzet, akkor nagyon nem szeretne a közelében lenni.