37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély
Tantermek - Szépvölgyi Richárd hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Párbajszakkör
Írta: 2016. november 6. 13:31
| Link

Habár az utóbbi időben minden apró energiamorzsám felélte, hogy két mestertanonci szakra jártam egyszerre, emellett pedig az aeromágiával is haladnom kellett, arra mégis tudtam időt szakítani, hogy eljöjjek a párbajszakköre - habár a legtöbben, akik ismernek, valószínűleg értetlenül állnának e döntésem felett, mivel általában minden párbajhelyzetet messziről elkerülök, csak hogy ne hívjam fel magamra a figyelmet. Hiszen - a Sethtel való gyakorláson kívül - gyakorlatilag egyszer párbajoztam életemben, s akkor is egy heti büntetőmunkát érdemeltem ki magamnak azzal, hogy kiálltam magamért. Remek volt.
Mindenesetre úgy gondoltam, nem árthat a gyakorlás, ha már egyszer aurornak (is) tanulok, így felszabadítottam ezt a délutánt, hogy részt tudjak venni a szakkörön.
Ahogy beléptem a terembe, konstatáltam, hogy nem jelentek meg kifejezetten sokan, amiért igazán nagy kár.
- Sziasztok - köszöntem a diákoknak halkan; nem igazán láttam ismerős arcokat, aminek tulajdonképpen örültem. Még csak egy Kara Zoltán kéne.
A termen körbefutó tekintetem pedig a többieken kívül nem egy, hanem rögtön két szőke Selwyn-fejet szúrt ki, amin talán meglepődtem kissé, de végtére is, valahol érthető a dolog.
- Jó napot, Selwyn professzor úr, és önnek is, Selwyn professzor úr - köszöntem oda Sethnek és Sebbynek, már csak a miheztartás végett is magázódva (bár ilyenkor rendszeresen hatalmas önfegyelmet kellett gyakorolnom, hogy ne kapjon el a röhögés). Persze, a tanársegéd rellonosnak is biccentettem (elvégre háztársak voltunk, látásból ismerjük egymást), majd oda is mentem a többiekhez.
- Hogy vagytok... pardon, hogy vannak, tanár urak? - kérdeztem a mostohatesóimnak címezve, ugyanis ilyesmi helyzetekben sosem tudtam megállni az ezzel való hülyéskedést.
Mindeközben pedig feltűrtem az ingujjam (elvégre már nem volt sok vissza a kezdésig); kényelmes ruhát húztam, amiben könnyű mozogni, főleg, hogy az elmúlt időszakban bele is nőttem az ingeimbe, és már nem húztam magam után palástot a folyosón, s az is előnyömre vált, hogy már nem kellett kettőt lépnem a nadrágjaimban, hogy egyet haladjak.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2016. november 6. 13:33 Szál megtekintése



Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Párbajszakkör
Írta: 2016. november 8. 20:10
| Link


A teába egy bólintás kíséretében kortyoltam bele, majd egy elmormogott "köszi" után csak figyeltem az érkezőket, majd, mielőtt még Seth beszélni kezdett volna, szépen beolvadtam a kőfalba, és lehetőleg láthatatlannak tűntem arra az időre, amíg fel nem villantak a szavak a párbajszőnyegek és a berendezett terek fölött.
- Mi? - szaladt ki belőlem önkéntelenül is a kérdés, ahogy megláttam a saját nevem... Sebbyé mellett. Arcom megnyúlt, ahogy mostohatestvéremre pillantottam, mert azért... azért tudvalevő, hogy akármennyire is készülök aurornak és gyakoroltam Sethtel, Sebby egy kicsit tán más súlycsoport, mint én. Bár, végül is, ebből tanul az ember.
Arcomon végül lassú mosoly kúszott szét, hisz a kezdeti döbbenetet felváltotta az izgalom és a kíváncsiság; hogy vajon mit tudok kezdeni a párbajtéren Sebbyvel. Igaz, hogy az a tény, hogy a másik nem használhatja a legilimenciát, gyakorlatilag megtízszerezte a százalékos esélyeimet, s ezzel az előnnyel már volt legalább... 10% esélyem, hogy nem szenvedek csúfos vereséget. Mindegy, kedvelem a nehéz kihívásokat.
Kezemmel hát "elegánsan" a párbajtér felé is intettem, mely egy függönnyel volt elválasztva az alsóbbévesekétől, s el is indultam arrafelé, immár a másik társaságában.
A terep valóban nem a hagyományos értelemben vett párbajterep volt: egy kisebb szobát imitált. Szőnyeg, amin el lehet csúszni, egy íróasztal a fal mellett, egy-két kisebb komód (egyértelműen nem természetes helyen; szinte csak rá kellett volna írni, hogy "FEDEZÉK")... sőt, még egy dohányzóasztal is volt a térben két székkel és egy sakktáblával (remek módon lehet majd egyensúlyozni a bábukon...), emellett pedig egy kanapé, könyvesszekrény... Na ne. Ez olyan... vagy legalábbis nagyon hasonlít a nappalinkhoz a pesti lakásban.
- Otthoni terep - motyogtam halkan, ahogy a tér bal oldali része felé kanyarodtam. Mikor a másik velem szembe ért, a pálcámat magam elé emelve hajoltam meg, majd egy halk sóhaj hagyta el a számat. Akkor hát... kezdjünk neki.
Szál megtekintése



Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Párbajszakkör
Írta: 2016. november 8. 21:20
| Link


Ahogy meghallottam Sebby hangját, reflexből mozdultam jobbra, rögtön az egyik komód felé, s igyekeztem kikerülni a felém reppenő fénycsóvát. Sebby pontos célzó, gondolom, elég gyors is a reakcióideje. Először le kell lassítanom, összezavarnom...
Tehát ha sikerült kikerülnöm a bűbájt (s valljuk be, életem legnagyobb szégyene lenne, ha az első ilyentől kiesnék a harcból, de hát bármi lehetséges), rögtön hallatszik is a hangom:
- Confundo! - Mondom, miközben ösztönösen haladok a kis tereptárgy felé. Őszintén remélem, hogy mostohatestvérem legalább két pillanatra elfelejti, mit is akart csinálni... na, persze, ha betalálok.
Arról pedig ne is beszéljünk, milyen kínos lenne, ha a pálca pár pillanattal ezelőtt kirepült volna a kezemből, én pedig hevességemben anélkül próbáltam volna összezagyválni Sebastian Selwynt. Igen, komikus, mondjuk. Mindenesetre azt hiszem, azzal a lendülettel mondanék le az aurorságról.

Richárd még épp idejében mozdul, a varázslat a bútort találja el helyette. Ezzel viszont elég időt nyer magának, hogy tökéletesen kivitelezze a saját átkát és célozzon, ráadásul bőven átlag feletti erejű varázslatot produkál. Sebastiannak villámgyorsan kell reagálnia, hacsak nem kíván másodpercekig bambán hápogni.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2016. november 8. 21:49 Szál megtekintése



Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2016. november 8. 22:22 | Link


Pontos varázslatnak ítéltem meg, amit az előbb elkövettem, s egyelőre a pálcám is a kezemben maradt (bár, ha így folytatjuk, ennek nem jósolok sok jövőt, mert csak egy hajszálon múlott). Természetesen Sebbyt nem lehet holmi zagyválással eltéríteni; ugyan, sokkal keményebb ellenfél ő ennél. Sőt, aztán hirtelen el is indult felém a fedezékem... A rohadt élet!
- Reducio! - Mozdulatom reflexszerű volt, a varázslat szinte önkéntelenül hagyta el a számat, pedig esküszöm, hogy amennyiben egy tesztlapon a "mit tennél, ha majdnem rád dőlne egy komód párbajhelyzetben" kérdés szerepelne, többet agyaltam volna a válaszon.
Ha sikerült a komódot legalább kisujjméretűvé varázsolnom (na jó, megteszi egy nagyobb macska is), arrébb is ugrok, mivel a fedezékem megszűnt... gyorsan kell cselekedni.
- Salvio hexia! - Próbálkoztam a láthatatlansággal, habár könnyen előfordulhatott, hogy mindezt már egy szekrény alól nyögdöstem. Na jó, nyilván nem, hiszen ha a komód zsugorítása nem sikerült a terveim szerint, kénytelen leszek azzal elfoglalni magamat, hogy hadakozzak a bútorral, és puszta fizikai erővel állítsam meg a támadást.

Richárd jól gondolkodik, ám sajnos nem elég gyorsan - a komód nagyot lök rajta és hosszan tolja maga előtt, mivel nem sikerül időben kicsinyítenie le, így alig pár centit veszít méreteiből.
A következő húzása viszont csaknem zseniális, szorult helyzetében sem veszíti el a fejét, ennek köszönhetően Sebastian hiába is meregeti a szemét, Ricsit mintha elnyelte volna a föld (pontosabban egy szekrény...már megint). Amíg azonban kikecmereg a bútor mögül/alól, nem kevés időt veszít.

[a következő körben csak 1 varázslatot használhatsz]
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2016. november 8. 22:36 Szál megtekintése



Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Párbajszakkör
Írta: 2016. november 8. 23:22
| Link


Mit tesz az ember, amikor a mostohatestvére egy szekrény alá szorítja, és neki csak három méter mozgástere marad? Nos, én is ezen filozofáltam ott, a komód alatt gubbasztva, remegő kezekkel tartva a bútort (mivelhogy hiába zsugorítottam, aligha bírtam a makacs bútordarabbal). Gyakorlatilag a végítéletet vártam ott, kuporogva, mert hogy ezt hogy oldom meg, arról fogalmam sincs...
És igen, amikor Selwyn professzor úr kimondta a második varázsigét, egészen biztos voltam benne, hogy amennyiben másfél pillanaton belül nem találok ki valamit, annyi a pálcámnak.
Csakhogy nem történt semmi. Továbbra is ott gubbasztottam az alatt a komód alatt, és... ennyi. Semmi fény, meg ilyesmi, semmi, ami elárulná, hogy hol vagyok. Jó, nyilván, az előző varázslat leszűkíti a kört...
Kikukkantottam a szekrény mellett, kihasználva a láthatatlanságom, s bemértem Sebby helyzetét valamelyest.
- Lejate! - kiáltottam hangosan, hogy ne csak valami halk hangot halljon egy pontosabban meghatározható forrásból, hanem lehetőleg visszhangozzon a teremben a varázsige. Reméltem, hogy a bútor, amivel mostanra sikerült szoros barátságot kötnöm, egyenesen mostohatestvérem felé reppen. Addig én megpróbálom kitalálni, hogy lépjek ki a három méteres körből. Nem tehettem mást; most időnyerésre játszottam.

Kétség kívül kínos szituáció ez - ha Sebastian varázslata sikerül, Ricsinek semmi esélye sem maradna kimászni a slamasztikából, így azonban némi remény csillan előtte. Úgy tűnik, kifejezetten jót tesz neki az éles helyzet, zsinórban újabb tökéletesen kivitelezett bűbájjal támad vissza, egyszersmind jókora tehertől szabadulva meg. A komód meglódul, nagyot ugorva a padlón előre, azonban míg az előző menetben lefelé csúszott a szőnyegről, most az ellenkező irányba tartva megakad a lába a perzsa szépség szélében - néhány "lépés" erejéig kiszámíthatatlanul táncol, mielőtt súlyos puffanással elterülne.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2016. november 8. 23:45 Szál megtekintése



Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Párbajszakkör
Írta: 2016. november 10. 21:52
| Link


Szekrények. Miért? Csupán ennyit tudtam hozzáfűzni gondolatban, mint kérdést, mert sokkal inkább lefoglalt a bűbájom hatása: nevezetesen, hogy a bútordarab nem akart engem szolgálni, Sebbynek elég volt csak hátralépnie... De úgy néz ki, rosszul számított. A komód sarka ugyanis hallhatóan és láthatóan fájdalmat okozott neki valamelyest, ami bár nem volt célom (hisz figyelemelterelésnek szántam), mégis kapóra jött.
Szóval... egerek, remek. Ahogy figyeltem a három kicsi rágcsálót, csak pár pillanat múlva ugrott be, hogy ezen állatoknak bizony jó a szaglása, s mielőtt bármit is tehettem volna, a másik ellenem fordította őket. A fene vigye...
- Finite Incantatem! - suttogtam, hiszen ennek már itt volt az ideje; a körből ki kell ugyanis szabadulnom, nem állhatok ott tétlenül.
Amennyiben a bűbáj sikerült, hát elkezdtem kioldalazni a körből, lehetőleg hangtalanul, de azért mégsem túl lassan, s suttogva mondtam ki:
- Serpensortia! - Eztán pedig gyorsan indultam meg a kanapé felé, hogy aztán mögé bújjak, s lehetőleg Sebby bal oldalára kerüljek - hiszen, ha a kígyó kiszállt a pálcámból, láthatóvá vált a helyzetem, s pontosan ezt akartam elkerülni azzal, hogy az egereket megpróbáltam elijeszteni az állattal. Agyam közben lázasan zakatolt; már sejtettem is, mihez akarok most kezdeni...
Persze - amennyiben a Finitém nem sikerült, a kígyóidézést már lehetőleg a komód másik oldalán guggolva próbáltam meg.

A Finite sikerül, így Ricsi szabad, azonban a sok óvatoskodás rányomta a bélyegét, főleg a második varázslatra - Sebastiannak esélye sincs megállapítani, milyen irányból érkezett a Serpensortia, mert szemüveg nélkül aligha látja meg az alig arasznyi siklót, ami kipottyan a Levitás pálcájából. Jó, hogy mindenkit leköt a saját párbaja, mert igazán nem ezzel akar felkerülni az iskolai dicsőséglistára.
Valahogy így
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2016. november 14. 20:57 Szál megtekintése



Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Párbajszakkör
Írta: 2017. január 10. 21:51
| Link


Nem volt túl sok választásom - a kanapé mögé mentem hát, onnan figyelve Sebbyt, azonban sajnálatos módon ez hamarosan ezt a lehetőséget elvágta tőlem. Mégpedig úgy, hogy... a saját fegyveremet vetette be ellenem.
A francba. Érzékeim kiélesedtek, így próbáltam figyelni a zajokat, de csend volt semmit sem hallottam. Mi a fene, talán ledisaudiozott volna? Á, nem, nonverbálisan nem lehet varázsolni.
Aztán megláttam a szikrafelhőt, ami felém közeledett - egyetlen eszközöm maradt, ez pedig a gyors fegyverforgatásom, amit a legnagyobb erősségemnek tartottam. Aurortanoncként nem is varázsolhatnék máshogy, csak gyorsan. A kanapé mögül kinézve emeltem pálcát.
- Finite Incantatem! Capitulatus! - kiáltottam, mert akkor már mindegy volt. Finitém viszont nem a Homenumra fókuszáltam, hanem Sebby láthatatlanságára; ha a Capitullatus nem találna (mert mondjuk az első varázslat nem sikerült) - nos, erre az volt a megoldásom, hogy megpróbáltam rögtön visszamenni a fedezékem mögé. Túl sokat kerülgettük már egymást, ideje volt, hogy valamelyikünk kezéből kirepüljön a pálca - s még ha én nem is reménykedtem benne, hogy végül én kerülök ki nyertesen a helyzetből (elvégre Sebastian egy másik mérce, mint mondjuk egy velem egy évfolyamos), akkor is megpróbáltam megtenni mindent annak érdekében, hogy legalább szégyen ne érjen akkora.

Ricsi varázslata sikeresen megtöri Sebastian álcáját és a gyors egymásutánban kilőtt igék közt nincs esélye elrejtőzni vagy védekezni, így telibe kapja a Levitás tökéletesen kivitelezett lefegyverző-bűbája. A szőke mestertanonc pálcája nagy ívben a magasba reppen, csak hogy Ricsi szabad kezében landoljon, így a másik kénytelen megadni magát (valld be, titokban mindig ezt a jelenetet képzelted el, amikor gyakoroltál...).
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2017. január 10. 23:55 Szál megtekintése



Tantermek - Szépvölgyi Richárd hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély