Gróf-Vinkó Rómeó
Előzmények

- Szóval pálcatisztító bájital - zavartan vakarásztam tarkómat pálcám hegyével, aztán visszanyomtam a farmerzsebembe és hevesen kotorászni kezdtem a másikban. Végül vidáman, majdnem diadalittasan rácsaptam, szélesen Rómeóra vigyorogva. Mivel a szertár ajtaját előzőleg teljesen kitárta, nekünk csak ki kellett lépni rajta. Úgy döntöttem a pánikrohama után nem engedem el olyan könnyedén.
- Nem tudom mennyire terjed ez a hülye pletykákkal ellentétben, de a pálcaboltban dolgozom. Ha kéne olyan lötty, elég lenne mondanod és oda tudnám adni beszerzési áron. Tudom, hogy nem ingyen ami szar, viszont abban garantáltan olyan anyagok is vannak, ami mondjuk rajta hagyja a pálcádon a lakkréteget. Egyáltalán ki javasolta, hogy te ecetvirágot is beletegyél? - fogadjunk ez is valamelyik "haverjának" a műve. Fejemet csóváltam. Nem volt annyira fontos. Zsebre dugott kezekkel kimentünk a Fénylő Lelkek Udvarára. Egyik kedvenc helyszínem, ahová kivonulhattam egy nehéz nap után. Ritka elvont lény lehettem, mert az esőt pláne szerettem innen hallgatni! Mélyen belenyúltam balommal a farmerzsebbe, majd miután végigpásztáztam az egyelőre tisztának tűnő terepet, ajkaim közé vettem a cigarettaszálat, amelynek akár érezhette is a fiú a szagát odabent. Ráharaptam a szűrőre, de nem gyújtottam meg azonnal.
- Szóval vérfarkas vagy - tekintettem rajta végig - Nem semmi hegeid vannak. Egy hős vagy.
Kicsit elmosolyodtam a feltételezésen, pedig én azon a végen voltam, aki ezt őszinte bóknak szánta a másiknak. Leültem a mögöttünk álló padra, majd arra célozván, hogy kövesse példámat, megpaskoltam magam mellett az üres helyet.

Gróf-Vinkó Rómeó

- Hmmmm. Nem a pálcatisztítás a valódi baj, jól sejtem? - igazából nem esett nehezemre kitalálni, kb. mindenki tudja hol a bolt, ha ellátogattak, belém futhattak, vagy rá is kérdezhettek Donovanre, amilyen sokszor hangoztattam a nevét a suli falain belül. Rómeót még nem láttam amióta ott dolgozom. Nyitva hagytam neki a lehetőséget, erőltetni semmit nem akartam, de ha meséltek, nagyon is jó hallgatóság tudtam lenni. Odakint szemérmetlenül rágyújtottam, miután meggyőződtem arról, hogy nem járkáltak kint prefektustársak vagy tanárok. Az előbbi jelvénye hiányzott rólam és biztos voltam benne, amit csinálok, semmilyen formába se lenne elfogadható csak jelenleg nyíltan tettem rá magasról ahogy azt szokás. Ügyet se vetettem a fiú botlására, persze amikor már nagyon borult, megijedve utána kaptam, vagy kezemet nyújtottam. Nehezen mutattam ebben a szent pillanatban, de aggódtam, meg ne üsse magát.
- Való igaz - bólintottam - Nem egyszerű a helyzetetek. Viszont amondó vagyok, és tudom, hogy nem vigasz, de a vérfarkaslét szerintem nem szégyen és vannak még rajtam kívül egész biztos akik hasonlóan gondolják.
Próbáltam biztató mosolyt lőni felé, ahogy leültem eltartva magamtól az immáron nagyon is égő cigarettát. Kifújtam a tüdőmben tartogatott füstöt, illendően elfordulva, nehogy a barna hajú arcába menjen. Hellyel kínáltam, állt vagy leült, bánom is én, mert elrévedtem. Mesét ígértem, csak a tálalást kellett átgondolni.
- Szóval hegek - szabad kezem ujjaival végigszántottam kusza, göndör tincseimen - Még az előző sulimban szereztem őket, Svédországban. Hallottál valaha a "XIII. Erik" Kunglige Häxmästare Akademienről? Szerintem jó placc. Nyugodtabb, mint a Bagolykő. Sokkal. Szép kis eldugott szigeten van, rúnamágiára, gyógyításra és jóslásra ágazik szét, nagy vonalakban. Na mindegy, és volt egy srác, aki... hát, enyhén szólva szeretett bántani másokat. Szerencsére más osztályba jártunk, de így is gyakran összefutottunk.
Megálltam levegőt venni, majd nagyot szívni a már említett bűzrúdból. Hagytam időt Rómeónak is, hogy átfussanak neki az eddigiek, és magamnak, hogy hosszú idő után valakinek megnyíljak róla. Szerintem sejthető, kifejezetten kényelmetlen erről beszélnem, viszont túlságosan jó lehetőség volt ahhoz, hogy csakúgy veszni hagyjam. Megfontolt, gondosan válogatott szavakat használtam, néhol kissé úgy rebegtek a pilláim, mintha még most is ott lennék az impozáns épület folyosóján, miközben épp szembejön velem az a balek, hogy gusztustalanul  egoista vigyorral a képén gyomorba vágjon.

Gróf-Vinkó Rómeó

Meglepetten felvontam szemöldökömet heves tiltakozásán, de értettem jelzését és nem firtattam tovább olyat amit nem szeretne továbbgöngyölíteni.
- Várlak szeretettel - kacagtam, majd odakint viszonoztam a fiú mosolyát. Értelmetlen lett volna félni tőle, hiszen semmi olyat se tett amivel árthatna nekem. Eléggé szerencsétlennek tűnt, meg kicsit elveszettnek. Követtem tekintetét, melyeket körmeire irányított.
- Csak nem egy új lakkon gondolkodsz? - próbáltam kizökkenteni - Hozzád illene a púder rózsaszín.
Egy szót se gondoltam komolyan, ezt könnyed hangsúlyomból kitalálhatta a másik illetve minden szótag mögött erősen a háttérben húzódott a kirobbanó nevetés kényszere. Visszafogtam magam, mert komoly téma mellett ültünk le és nem akartam túlságosan elterelni róla figyelmünket, de nem ártott belecsepegtetni kis humort. Nélküle még szarabb felvezetni a nehéz történetét ami van az embernek. Kedvesen mosolyogtam Rómeóra, szememben az izgatottság és hazaszeretet izzó fényével.
- Nem baj - sóhajtottam fel -, a lényeget végül is elmondtam az előző iskolámról, ha valaha is kíváncsi lennél rá, akkor kérdezz nyugodtan, mert imádok a hazámról mesélni. Ami a támadást illeti, nem hagyhattam magam. Az-az igazság, hogy minél tovább vagy a földön...
Kicsit összefacsarodott a szívem és a gyomrom is attól amit mondott. Konokul belevágtam abba, hogyha csak a földön fetrengsz, akkor is ugyanúgy egy céltábla vagy, mintha nem hagynád magad, csak utóbbiban megvan az érzés, a tudat, hogy kiálltál magadért. De kezdem összerakni a képet, hogy ezt nem mindenki teheti meg. Megköszörültem torkomat.
- Bocsánat, másként közelíteném meg. Szóval ha nem ütsz vissza, nem reagálsz a bántalmazókra, egy idő után megunják és abbahagyják valóban, viszont van az a kategória, aki sosem fog leállni és csak akkor lehet nyugtod, ha őt kicsapják vagy sulit váltasz. Én többek közt ezért vagyok ma itt.
Cigarettámat szám jobb sarkában égni hagytam. Kezeimet hanyagul szétterpesztett combjaim között lógattam kissé előregörnyedve és jelentőségteljes pillantásokat vetettem a fiúra, aztán ránéztem egy kósza fűszálra, hogy azt fixírozzam tovább.
- Beleálltam, bármit is csinált az-az őrült... Ha megtépett, barátilag megrángattam a haját én is. Ha ütött vagy karmolt, akkor biztos lehetett benne, hogy napokon belül a dupláját kapja vissza tőlem. Sokkal nagyobb hívei voltunk a fizikális, mint a pálcás támadási módnak, szimplán azért, mert nem feltétlenül szegsz azonnal vele törvényt és mégis maradandó nyomot hagysz a másikon. Nekem ilyenféle pertatvarokból vannak a hegeim, akad köztük vágás is - lazán vállat vontam, megfogva két ujjal a szálat és kifújtam a füstöt - Ott vannak, de kit érdekel? Engem nem zavarnak.
Kis szünetet tartottam, időt hagyva neki, hogy feldolgozza az elmondottakat. Én is nagyot nyeltem már a végére, nem mutattam, de belül az ereim majd' szétrepedtek a méreg okozta adrenalintól, amikor csak arra a srácra gondoltam...
- Téged... gyakran bántanak azért, aki vagy?