A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

Imád repülni. Nem tudná megmagyarázni, miért, de a seprűn ülve mégis elemében érzi magát. Talán ilyen lehet a madaraknak a repülés is? Ilyen igazán szabad érzés? Ettől mindig fel is pörög, jobban, mint bármi mástól. Ugyan el is szokott fáradni, mert az edző nem hagyja őket lazsálni, mégis az a legjobb az egészben, hogy odafent elszáll minden gondja. Csak a kvaffra kell figyelnie, abban pedig - mint az már a válogatón kiderült tavaly - egészen ügyes. Most is ezzel az érzéssel száll földre, gondolatban vállon veregetve magát azért, hogy abból a jó pár alkalomból, amikor közel került a magasban található karikáktól, szinte minden alkalommal sikerült pontot is szerezni. Csak kétszer rontotta el, abból is az egyik esetben elég lendületesen húzott el mellette valaki ahhoz, hogy megbillenjen az egyensúlya is hirtelen. Legközelebb majd még ennél is jobban igyekszik, dönti el földet érve. Amíg szinte mindenki az öltözők felé iparkodik máris, ő még marad, hogy Endivel együtt segítsenek elpakolni a felszerelést. Ráér. Sőt, úgy véli, ez így van rendjén, hogy mindig mindenhol megpróbál legalább két szalmaszálat keresztbe tenni, nehogy azt gondolja bárki, hogy nem segítőkész vagy éppen felelősségteljes. Végül már magában bandukol a pálya szélére, amíg a csapatkapitány a felszerelést elhurcolja, és szórakozottan latolgatja magában, hogy pontosan mire is kellene legközelebb odafigyelnie, hogy még jobb teljesítményt nyújtson. Annyira szórakozottan, ami azt illeti, hogy bár alapvetően ismeri a járást, mégis rossz irányba fordul, s gondolkodás nélkül nyomja le a kilincset, belépve a fiúk öltözőjébe a következő pillanatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=872296#post872296][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.01.19. 00:18[/b][/url]

Imád repülni. Nem tudná megmagyarázni, miért, de a seprűn ülve mégis elemében érzi magát. Talán ilyen lehet a madaraknak a repülés is? Ilyen igazán szabad érzés? Ettől mindig fel is pörög, jobban, mint bármi mástól. Ugyan el is szokott fáradni, mert az edző nem hagyja őket lazsálni, mégis az a legjobb az egészben, hogy odafent elszáll minden gondja. Csak a kvaffra kell figyelnie, abban pedig - mint az már a válogatón kiderült tavaly - egészen ügyes. Most is ezzel az érzéssel száll földre, gondolatban vállon veregetve magát azért, hogy abból a jó pár alkalomból, amikor közel került a magasban található karikáktól, szinte minden alkalommal sikerült pontot is szerezni. Csak kétszer rontotta el, abból is az egyik esetben elég lendületesen húzott el mellette valaki ahhoz, hogy megbillenjen az egyensúlya is hirtelen. Legközelebb majd még ennél is jobban igyekszik, dönti el földet érve. Amíg szinte mindenki az öltözők felé iparkodik máris, ő még marad, hogy Endivel együtt segítsenek elpakolni a felszerelést. Ráér. Sőt, úgy véli, ez így van rendjén, hogy mindig mindenhol megpróbál legalább két szalmaszálat keresztbe tenni, nehogy azt gondolja bárki, hogy nem segítőkész vagy éppen felelősségteljes. Végül már magában bandukol a pálya szélére, amíg a csapatkapitány a felszerelést elhurcolja, és szórakozottan latolgatja magában, hogy pontosan mire is kellene legközelebb odafigyelnie, hogy még jobb teljesítményt nyújtson. Annyira szórakozottan, ami azt illeti, hogy bár alapvetően ismeri a járást, mégis rossz irányba fordul, s gondolkodás nélkül nyomja le a kilincset, belépve a fiúk öltözőjébe a következő pillanatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=872298#post872298][b]Scheffler Bálint - 2024.01.19. 00:51[/b][/url]

Mit ne mondjak, nehéz egyszerre helytállni a Mennydörgőknél és sulibanl. A jegyeim nem jók, de nem is tragikusak. Szépen ellavírozok én a közepes tanulók között, csak görbüljön  - különben hallgathatom anyámékat és Ella gúnyolódását. Félre ne értsen senki, imádom a húgom, de gyakran egy idegesítő görcs. Az én görcsöm. A kastélyban Volkov professzor edzései pihentetőbbek Myra kínzása után, pedig a rellonos fővezér se kímél senkit. Nagyon jó edző, szeretek vele dolgozni és a többieket is jól terelgeti, akárcsak én a gurkókat.
Minden edzés után szeretek zuhanyozni, sokkal frissebb vagyok utána és illatosabb. Egy csajnak se jön be a testszag meg a túrós kukac. Jogos a problémájuk, nekem se kellene ilyen a helyükben, ezért ügyelek mindig a higiéniára.
Óvatlanul léptem ki a zuhany alól, derekamra egy törülközőt csavartam csak - a múltkor valamelyik húgyagyú olyat rácsapott a seggemre vizes törülközővel, hogy két óra múlva is piros volt. Én meg nem tudtam ülni, nem röhög! Együtt érez!
Vizes papucsom jellegzetes csattogó hangot adott ki minden lépésemmel, amikor beléptem az öltözőbe. Szinte üres volt. Azért szinte, mert rajtam kívül ott állt egy nem odaillő jelenség.
Egy csajt.
Ismerem is. Mivel addigra eltakarodtak a félőrültek, azonnal felé lépkedtem arcomon letörölhetetlen vigyorral. Előtte alig pár centire álltam meg, vállammal a falhoz dőltem, úgy néztem le rá, s áradt belőlem a férfi tusfürdő illata. Borostámat most meghagytam, lusta voltam azt is lekapni.
- Ejnye, Sig' - szóltam oda mézes-mázosan - Tudtam ám, hogy nem tudsz nélkülem élni, de meglesni fürdés közben  - ciccentettem egyet nyelvemmel, jól végigmérve a rellonost.
- Nemhogy becsatlakoztál volna hozzám… - csalódott sóhaj hagyta el ajkaimat, pedig mindez csak színjaték volt, agya húzására ment ki játékom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=872636#post872636][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.01.23. 21:28[/b][/url]

Általában mindent is végiggondol ezerszer, már előre lejátssza fejben, éppen azért, mert úgy kevésbé érik olyan kellemetlen meglepetések, mint most, amikor egyszer nem tette. Mert tessék nézni, elég csak egy alkalommal nem aggódnia minden lépésén, és most itt áll a fiúk öltözőjében, vele szemben meg Bálint egy szál törölközőben. Pedig már majdnem minden úgy tűnt, mintha rendben lenne, túlságosan is. Talán éppen ez a túlságosan a titok nyitja. Még nem kezdett ugyanolyan rutinszerűen vetkőzni is szerencsére, mint ahogyan besétált, de nem sok választotta el ettől igazság szerint. Ha nem sétál be a fiú most, lehet, hogy két percen belül még ennél is kínosabb lenne ez az egész szituáció. Szentséges szalamandra. Hiszen már így is roppant kínos. Kinyitja a száját, hogy mondjon valamit, de nem jön ki hang a torkán. Az arca közben szép lassan elkezd vörös színt ölteni, és nem segít a mély levegő sem a dolgon, feltehetőleg azért, mert levegőt venni sem jut eszébe momentán. Teljesen lefagy. Végül az örökkévalóságnak tűnő perceket követően Bálint újabb megjegyzése legalább azt eléri, hogy arcát két tenyerébe rejti, még mindig nem jut eszébe, hogy sarkon forduljon és elrohanjon, mert nem is igazán gondolkodik továbbra sem. Seprűje nagyot koppan a földön, mert az sem evidensen logikus, hogy ha elengedi, akkor az nem marad a vállán billegve, főleg, ha addig fél kézzel tartotta is. Szerencsére nem egy túlságosan törékeny darab. Most már azért kissé kapkodva beszívja a levegőt, majd kifújja, még mindig két tenyere mögé bújva, mintha attól minden rendben lenne. Esze ágában se volt meglesni senkit. Mit fognak így gondolni róla?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=872779#post872779][b]Scheffler Bálint - 2024.01.26. 02:22[/b][/url]

Mindig is álmodoztam róla, hogy zuhany közben csinos csajok lepnek meg, hátulról átölelnek, meztelen melleiket pedig a hátamhoz dörgölik, mire beindul Jancsikámban a vértermelődés. Izgató. Azonban arra sosem gondoltam, hogy ez a valóságban is megtörténhet. Igaz, nem pont így volt, de akkor is csaj került a fiúöltözőbe! Nem mondom, én is meglepődtem a Szöszi láttán, de valahogy nekem jobban ment megilletődöttségem leplezése, mint neki. Hamar elővettem szívdöglesztő vigyoromat s úgy közelítettem hozzá lassú léptekkel frappáns mondatokkal hozva teljesen zavarba.
Aranyos, ahogy így takargatta az egyre vörösebb arcát, odaálltam hát fölé, jobb kezemmel megtámaszkodtam magamat a falon és finoman egyik kezére fogtam, hogy legalább azt lehámozzam róla - nem, nem zavart a földön koppanó seprű. Amíg nem az enyém, felőlem ketté is törhet, csak ne alattam a levegőben.
- Hé, azért levegőt vegyél - próbáltam elhúzni kezét, hogy tényleg hozzá tudjon jutni valamennyi oxigénhez. Nem örülnék neki, ha itt ájulna el kínjában.
- Hallod? - nem, nem hagytam nyugalmat neki. Miért hagytam volna? - Na várjál, tessék, adok vizet - azzal gyors léptekkel a szekrényemhez szaladtam, leemeltem a polcról kulacsomat és visszasietve hozzá felé nyújtottam.
- Legalább igyál egy kicsit vagy gyere, ülj le. Ha kényelmesebb, az ölembe is ülhetsz, nem bánom - vontam meg vigyorogva a vállaimat, tovább feszítve a húrt Szösszenetnél. Továbbra is tartom, nem pofátlan vagyok csak éles a nyelvem... az mondjuk fürge is esetenként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=873077#post873077][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.02.01. 22:50[/b][/url]

Meg se fordult a fejében, hogy ilyen helyzetbe keveredhet, amikor gondtalanul sétált, amerre éppen a lába vitte. Nem is tudja, hogy vitte erre épp a lába, hiszem ismeri már a járást és éppen a másik irányba kellett volna fordulnia már csak megszokásból is. Bálint szavai pedig pont annyira nem segítenek, mint az a tény, hogy egy szál törölközőben van, sőt, talán még jobban zavarba hozza mindaz, amit mond, hát nemes egyszerűséggel lefagy. Ami a fiút illeti, ő pedig fokozza tovább az egészet, ezen a ponton már bizonyára készakarva. Talán élvezi is. Sőt, biztosan élvezi. Még mindig rákvörös fejjel ácsorog vele szemben, amikor az eridonos megpróbálja elhúzni a kezét az arca elől. A szavai kicsit összefolynak, de azért ha másért nem, hát ösztönből kezd csapkodni, csuklóból, nem túl nagy lendülettel, inkább csak a célzást érdemes érteni, hogy tessék békén hagyni. Mit nem adna most érte, ha neki is olyan ki-behúzható karmai lehetnének, mint Amadeusnak. Ám nincsenek. Igaz, így legalább nem tud maradandó kárt tenni a másikban, amiről aztán magyarázkodhatna, hogyan is történt és miért.
- Fúj... hagyjál... mit képzelsz te rólam? - kérdezi végül részletekben még mindig fülig vörösen, mert mégiscsak nagyon kínosan tudatában van, hogy ő van a rossz helyen, és nem fordítva. Mégis, Bálint mintha direkt feszegetné a húrokat, ami roppant kellemetlenül érinti. Ez így igazán rémes. Menekülnie kellene. Visszavonulót fújni és átrobogni a megfelelő öltözőbe. Már indulna is, egyre zavartabban fordulva meg, szándékában áll elviharzani, de az első lépés után eszébe jut, hogy seprűje is volt. A következőnél pedig, amit kilencven fokos szögben tesz meg, hogy aztán még egy fordulatot követően ismét Bálinttal nézzen szembe, az is felötlik benne, hogy ennek az Edictumba se kéne mindenáron bekerülnie. - Lehetne, hogy ezt nem kürtölöd szét az egész iskolának? Csak véletlen volt, és már itt se vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=873185#post873185][b]Scheffler Bálint - 2024.02.03. 20:42[/b][/url]

- Semmit? - vontam fel szemöldököm enyhén értetlenül. Igazából sok minden megfordult a fejemben vele kapcsolatban, mit kezdhetne velem azzal a mézédes ajkaival vagy ügyes kezeivel. De nem. Nem! Láthatóan magától nem omlana a karjaim közé, előadva valami cringe szöveget arról, mennyire fáradt vagy valami hasonló hülyeség. Nem kamu, volt már ilyen. Még jó, hogy az kivételesen csúnya csaj volt és inkább lekoptattam. A végén beleéli magát és esküvői harangokat lóbálna a fejem felett. Brr...
- Figyi, csak segíteni akartam. Látszik, hogy eltévedtél és sajnálom, hogy nem jöttem ki egy pár perccel később, amikor már nekivetkőztél volna. Egyébként engem nem zavarsz. Felőlem maradhatsz is, én akkor is át tudok öltözni, ha van közönség - burkoltan mondtam meg neki, hogy simán meztelenkedem, ha itt marad. Nem voltam szégyenlős típus, nem volt mit. Rengeteget dolgoztam azért, hogy a testem ennyire jól nézzen ki és még sokat kell, hogy meg is tarthassam ezt a formáját. Akármennyire is szidjuk Levivel Myra kegyetlen edzéstervét, azért örülünk, hogy a szart is kifacsarja belőlünk.
Lehajoltam az elejtett seprűért, magamhoz véve néztem vissza a rellonosra, képemre egy kacér mosoly húzódott, ahogy szívességet kért tőlem. Ismét közelebb léptem hozzá.
- Mit ne kürtöljek szét? - kéjesen csengett a hangom - Ugyan Sig', nem szégyen, ha érdeklődsz a pasik után. Tök oké, vágod? Vagy az a bajod, hogy a neved az enyém mellett szerepel az Edictumba? Hmm... meggondolandó - szabad kezemmel állam dörzsölésébe kezdtem, mintha tényleg rágódtam volna a dolgon. Igazából ezzel olyan jó lehetőséget adott a kezembe, hogy csúnya lenne, nem kihasználni.
- Mennyit fizetsz a hallgatásomért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=873461#post873461][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.02.09. 22:46[/b][/url]

Nem győzi meg a válasz arról, hogy Bálint valóban semmi olyat ne gondolna róla, amitől ismét fülig ne vörösödne, pedig igazán nagyon igyekszik. Az Eridonos viszont mintha meg éppen azon igyekezne, hogy a kedvenc színében pompázzon az arca is. Csapkod még párat a levegőben, de nem úgy tűnik, mintha hatékony lenne ez a mozdulatsor a fiú elriasztására. Lehet, hogy a seprűjével kellene kicsit csapkodnia, az mégiscsak robusztus egy darab, de az egyelőre a földön hever, ahova lecsúszott a válláról az imént egy koppanás kíséretében és ő már javarészt el is feledkezett róla. Egészen nehezére esik a józan gondolkodás ebben a pillanatban, és ezen minden egyes pillanattal csak tovább ront a másik meglehetősen sikeresen.
- Báliiiiint - szakad ki belőle a kétségbeesett reakció, ahogy most már leginkább a képet igyekszik elhessegetni lelki szeme elől, amihez ez a beszélgetés rövid úton vezet. Még jó, hogy tényleg nem maradt ideje megszabadulni a talártól sem, nemhogy a felszerelése többi részétől, aztán itt nézegethetné egy szál fehérneműben épp az Eridonos, bizonyára nagy megelégedésére. Még csak az kellene. Még a talárt is összehúzza magán a gondolatra. A fiún pedig pont annyira maradhat a törölköző, ő igazán nem kíváncsi arra, hogy mi van alatta. Mi több, ha rajta múlik, már menne is, amíg eszébe nem jut a seprű először, aztán meg hirtelen ötlettől vezérelve azt is meg meri kérdezni, hogy ugye nem szalad ezzel máris az Edictumhoz a másik. Már így is kellőképpen sok pletykát sikerült összegyűjteni róla az elmúlt években, ami neki pont elég is volt. Nem is érti ezt a kitüntető figyelmet, amikor ő igazán csak meghúzni szeretné magát és tanulni, hogy iskolaelsőségét az elkövetkező években is meg tudja őrizni.  
- Nem akarok megint bekerülni az Edictumba. Senkivel se, ha nem muszáj. Már pont elégszer voltam benne - válaszolja durcásan, most már a karját is összefogva a mellkasa előtt, és most jön csak rá, hogy tulajdonképpen olyan kártyát adott a másik kezébe, amit nem biztos, hogy kellett volna. Grimaszba csavarja a száját, aztán beharapja az alsó ajkát, hogy kicsit gondterhelten rágcsálja, mielőtt kibökné a választ. - Nem tudom... tíz galleon elég lesz? Vagy írhatok helyetted szorgalmit, korrepetálhatlak, ha kell valamiből, mit akarsz?