34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Egervári Léda
Prefektus Levita, Animágus, Negyedikes diák


Prücsök // Egérke
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 302
Írta: 2020. december 9. 11:25 | Link

Amélia
a pálya szélén bandukolva // órák után

A hideg levegő csípte az arcát, miközben kék csíkos sáljába próbálta temetni. Nem volt annyira hűvös, de azért kellően elég volt ahhoz, hogy kipiruljon tőle az arca. Még kesztyűt is húzott, úgy szorította magához az elnyűtt könyvet, miközben jobbjával a pálcamozdulatot gyakorolgatta. Huss és pöcc, igaz? Annyira egyszerűnek hangzik!
Felsóhajtott, miközben egy pillanatra visszanézett a távoli kastélyra. Olyan óriási és ódon volt. Hideg. Egyedül minden olyan hideg volt. Most, hogy az előkészítős társai sem voltak itt, Zalán sem jöhetett csak úgy meglátogatni őt. Pán meg... Pánt az ágya melletti ládájában kellett tartania. Mégsem rohangálhat egy plüss hippogriffel a táskájában! Tök ciki lenne. És hát. Emiatt mostanéban igen keveset szól hozzá. Talán megsértődött.
Vitte a lába előre. A kviddicspálya szélén járt, miközben jobbjával továbbra is a pálcamozdulatot próbálgatta, szemével azonban egy feljáratot keresett a lelátóra. Persze, hogy ő is csak a sima aréna kapuját találta meg először, nem pedig a nézőknek szántat. Pedig ő aztán tényleg nem akart mást, csak egy kicsit szélvédett helyre menekülni. Hisz nem is lenne olyan hideg, csak az a fránya szél ne fújna ennyire.
Összeszorította ajkait, miközben felcsillant a szeme, ahogy kiszúrta a jó húsz méterre levő bejáratot. Fürge léptekkel indult el, még pálcáját is elrakta, hogy ne legyen útba. Annyira koncentrált a célra, hogy észre sem vette a felé repülő labdát, hogy aztán puff, nagy koppanással a fejéről visszapattanva a földön landoljon.
Nekidőlt az aréna falának, majd óvatosan megrázta a fejét. Kissé kótyagosnak érezte, de nem volt vészes az ütés. Az előtte guruló labdát figyelte mozdulatlanul, míg várta, amíg visszatértek a színek a világba. Fura egy labda, meg kell mondani.
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 341
Összes hsz: 591
Írta: 2020. december 10. 16:18 | Link

Újra alkotok
[Léda]

Ahhoz képest reggel mennyire lassan tudtam követni Lizát és Hunort a croissant felett elkalandozva, és habár az órák segítettek a figyelmemet helyre rázni, nem voltam az igazi. Most a pályán teljes koncentráció hiányával, egy U2 dalt dudorászva didergek, a hidegtől a fába kapaszkodó ujjaimmal. Ez volt a probléma, az elgémberedett ujjak, amelyek nem tudták a vörös bőrt a megfelelő irányba elküldeni. Annál inkább erőteljesebben suhant lendületesen szelve a levegőt. A többi hajtó először utána indult, majd belassítottak, amikor egyértelművé vált, ezt bizony ügyetlenül elküldtem a messzibe. Összeszűkült szemeim kipattannak, ahogy meglátom az alakot, aki felé kíméletlenül tart a kvaff. Balra rántva a seprű orrát, gyorsítva igyekezem le hozzá, amíg a többiek felküldenek egy másik labdát folytatni az edzés maradék öt, tíz percét.
 A menetszéltől esélytelen megszólalnom, de lassításra késztet, hogy nem szeretném végig szelni a pályát egy rossz landolással. Kiáltanám én, hogy vigyázzon, de addigra visszapattan a labda szegény fejéről. Elhúzott szájjal csapom a talajnak a lábam, ahogy elnyújtott léptekkel sietek felé – Basszus – az őszinte reakció kibukik ajkaim közt, ahogy a seprűt gyorsan a földre fektetem - jól vagy? – fürkészem egyre közelebbről az első éves lányt, ahogy tisztes távon lefékezek előtte. A háztársam, akit néha még itt-ott láttam is, amikor elrángattam tekintetem a könyvem soraitól, vagy gondolataimat az ábrándozástól. – Nem számítottam erre kószálókra, és teljesen használhatatlan vagyok ma, igazán nem volt szándékos – elkezdem és abba is hagyom a magyarázkodást. Nagyokat pislogva mérem fel, vajon rendben van e a barna, elvégre éppen a fejét érte az ütés – Lehet le kellene ülnöd egy kicsit – felpillantok a lelátóra, na de mire oda felcammogunk… ekkor eszembe jut – Van arrébb egy pad, messzebb a játéktól – mutatok a fölöttünk röpködőkre – Gyere, odakísérlek. – biccentek – Amélia vagyok, háztársak vagyunk, igaz? – beszéltetem, miközben figyelem, nem e kell neki segítség. Magamban persze csakis azon töprengek, mégis miért császkált erre az elsős?
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Egervári Léda
Prefektus Levita, Animágus, Negyedikes diák


Prücsök // Egérke
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 302
Írta: 2020. december 24. 13:41 | Link

Amélia
a pálya szélén bandukolva // órák után

Kicsit megszédült az ütéstől, de az istenért sem vallotta volna be. Merlinre esküdött volna, hogy ő bizony jól van, így hát csak ennyit válaszolt:
- Nem gond, jól vagyok - és azzal a lendülettel meg is kellett kicsit kapaszkodnia. Megrázta volna a fejét, hogy magához térjen egy kicsit, de annyira kongott, mintha az agya ki akart volna esni. Fura volt, de nem volt olyan rossz.
- Igen, láttalak már a toronyban én is, - Hagyta, hogy elvezesse és segítsen neki a lány. Amélia, mint kiderült. Hol a modorod, te lány? Hát ki fog bemutatkozni? - csendült fel a fejében Zalán intelme. Óvatosan lehuppant a padra, csak úgy mint korábban bármikor, mire belehasított egy kicsit a fájdalom a halántékába.
- Léda vagyok, örvendek. - Mert a jó modor áldás, nem igaz? Hát ha másra nem is, erre megtanította az anyja. Na meg Zalán.
- Jó erősen passzoltok egymásnak - fogta meg a fejét, majd nézett fel a pályán folyó játékra. Hallott már róla, hogy seprűn repülve van egy játék a varázslóknál, de nem tudta volna megmondani, hogy is hívták. Az előkészítőben olyan sokat nem foglalkoztak ilyesmivel.
- Mi a lényege a játéknak? - Mindig ezt csinálta. Meggondolatlanul, a társalgástól függetlenül, bármilyen körülmények között tudta feltenni akár irreleváns kérdéseit is. Ha valami érdekelte, akkor nem állíthatta meg senki, hogy utánajárjon. És a levegőben repkedő, labdákat dobáló emberek elkápráztatták. Hogy tudnak egyszerre ennyi mindenre koncentrálni? Nem félnek, hogy leesnek? Tekintetét Améliára emelte. Nem, ő inkább attól félt, hogy neki lett valami baja.
- Köszi, hogy segítesz. - Nem szokta meg, hogy ennyire pozitívan álljanak hozzá első látásra az emberek. Talán nem jó a kisugárzása, vagy furcsán nézett ki, de az emberek mindig olyan különösen néztek rá. Amélia viszont nem. Talán csak nagyobb volt az ijedelem - ahogyan Anya szokta mondani.
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 341
Összes hsz: 591
Írta: 2020. december 28. 18:03 | Link

Újra alkotok
[Léda]

Annyira van jól, mint én éber a mai nap folyamán. Amint kimondja szinte már borul is, amit tiszta jelnek vehettek, hogy a labda erősebben csapódott, mint hittem. Aggódom ugyan, de hidegvéremet megtartva odafigyelek rá, miközben beszéltetem. Ahogy a szavak egészen érthetően és megformálva hagyják el száját némileg meg is nyugszom több teret engedve a koncentrációnak. – Akkor jól emlékeztem, mármint a nevedet is hallottam már egyszer kétszer, csak nem tudtam arcot párosítani hozzá – mesélem, közben arcát fürkészem. Mintha a homlokát ráncolná fájdalmában. Nesze nekem könyvtár és olvasás, ha másodikos létemre nem tudok bűbájjal megoldani egy ilyen helyzetet. A nyakamat nyújtogatom, hátha valaki más megnézi mi lett a repülő labda okozta sérülés eredménye, de senkit nem látok közeledni. Lédára ugró pillantásom után el is húzom a számat – Igen, a sebességnél amit a seprűn diktálunk muszáj, és nem is számítottunk rád – nem mondanám, hogy nem volt szemrehányásnak nyoma a hangomban, de szemeim abszolút bocsánatkérően néztek le a lányra. Mert ha ott volt, ha nem, elismerem az én hibám volt és a figyelmetlenségemé. - Hogy érzed, bemenjünk a gyengélkedőre? – ácsorgok ott karomat összefonva. Ahogy elnézem őt, addig még baj nélkül be tudunk botorkálni, ha szükséges, máskülönben már rég bent lennék vele.
Léda kérdésére rövid pillanat után ontani kezdem a választ, hátha a beszéléssel elterelhetem a figyelmét a fájdalomról. – Látod felőlünk a három karikát a magasban, és ott messzebb is van belőle – na ha azt látja és bólint, nincs baj. Főleg, ha három és nem hat vagy netán kilenc az a karika. – Három féle labda repül a levegőben. Azokat őrzők védik, hogy a három hajtó – mutatok az éppen alakzatban repülő ellencsapat tagjaira, mivel mi nélkülem foghíjasan vagyunk éppen – ne dobhassa be a kvaffot - a labdát, ami eltalált – ugyanis azzal pontot szerezhetnek. A terelők az ellenfél hajtóinak feladatát nehezítik és csapattársaikat védik a gurkótól. Abból normál esetben kettő lenne, de mi ma csak egyet engedtünk fel – leguggolok mellé, hogy a gyorsan, de robosztusan suhanó labdát is megtaláljuk – ott megy most. Azokat ütővel ütik el. A harmadik fajta labda az aranycikesz, ami nagyon fürge, tehát a fogó poszton lévő ember ha elkapja, az ér a legtöbbet egy meccsen – magyarázom hosszasan és remélem némileg érhetően össze tudtam foglalni. – Jobban leszel és érdekel, a körletben odaadhatom a könyvemet, ami a kviddicsről szól. – ajánlom fel egy apró mosollyal.
 Meglep a lány köszönete, hiszen miattam kell most itt ülnie – Ne viccelj, ez természetes – biccentek - Én nem viseltem ilyen jól, amikor engem először eltalált repülés közben.
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék