Kámea

Egyre jobban érdekel a kviddics. Már egyszer volt egy repüléstan órám, azon megtanultam, hogy kell felszállni a seprűvel. Tök érdekes, meg minden. Egy felsőbb éves barátomnak már szóltam, hogy ha menni fog, akkor majd akarok játszani a házam, a Rellon kviddics-csapatában. Nagyon jó lenne. Bárcsak már most tudnék tökéletesen repülni.
A gólyalakban lévő ágyamon ülök és ezen tanakodok. Igen, ez az ágy. Minden "felfedező-hadjáratom" innen kezdődött. Onnan, hogy unatkoztam. Tehát én most is unatkozok, én mindig unatkozok. De ha már a kviddics jár a fejemben, akkor gondolom meglátogatom a kviddicsarénát. Múltkor már voltam ott egy meccsen, tehát már láttam, hogy kell azt játszani, s még az utat is tudom arra fele.
Így tehát nincs más dolgom, minthogy keressek valami jó, meleg, kényelmes ruhát. Lassacskán meg is találom egy egy hosszú farmernadrág és egy pulóver személyében. Kabát nem kell. Minek az? Utálom.
A szép napsütésre mindenki azt hinné, hogy jó, nyárias meleg van itt. Ha ezen múlna, akkor mindenki tévedne. A rég leesett hó fagy után már jéggé változott. A nap süt, de meleget nem bocsájt.
-Legalább egy sálat hozhattam volna.-mondom magamban.
Végül is tökre mindegy már. Lusta vagyok, így hiába határoznám el magam, hogy visszamenjek, a lábaim akkor se vinnének fel.
Lassú, nyugodt séta után végre elértem az arénát. Szép volt, pont olyan, amilyen a múlt vasárnap a meccsen. Besétáltam a fűre. Vajon ez megengedett? Nagyon nem érdekel, de felmerült bennem a kérdés. Teszek én a szabályokra!
Belegondoltam, hogy milyen jó lenne, ha most lenne nálam egy seprű, amivel most nyugodtan, bátran tudnám gyakorolni a repülést. De szuper lenne!
Elkezdtem körbe sétálni a füvön, s elgondolkodtam rajta, hogy milyen jó lesz majd egyszer itt repülni néhány méterrel fölöttem a Rellon csapatának talárjában, megküzdeni a többi játékossal. Egyszer remélem eljön ez a pillanat.
Érdekes, pár napja még hazafele akartam szökni, de mégis itt tartott valami, de nem tudom, hogy mi.

Kámea

Egyre jobban érdekel a kviddics. Már egyszer volt egy repüléstan órám, azon megtanultam, hogy kell felszállni a seprűvel. Tök érdekes, meg minden. Egy felsőbb éves barátomnak már szóltam, hogy ha menni fog, akkor majd akarok játszani a házam, a Rellon kviddics-csapatában. Nagyon jó lenne. Bárcsak már most tudnék tökéletesen repülni.
A gólyalakban lévő ágyamon ülök és ezen tanakodok. Igen, ez az ágy. Minden "felfedező-hadjáratom" innen kezdődött. Onnan, hogy unatkoztam. Tehát én most is unatkozok, én mindig unatkozok. De ha már a kviddics jár a fejemben, akkor gondolom meglátogatom a kviddicsarénát. Múltkor már voltam ott egy meccsen, tehát már láttam, hogy kell azt játszani, s még az utat is tudom arra fele.
Így tehát nincs más dolgom, minthogy keressek valami jó, meleg, kényelmes ruhát. Lassacskán meg is találom egy egy hosszú farmernadrág és egy pulóver személyében. Kabát nem kell. Minek az? Utálom.
A szép napsütésre mindenki azt hinné, hogy jó, nyárias meleg van itt. Ha ezen múlna, akkor mindenki tévedne. A rég leesett hó fagy után már jéggé változott. A nap süt, de meleget nem bocsájt.
-Legalább egy sálat hozhattam volna.-mondom magamban.
Végül is tökre mindegy már. Lusta vagyok, így hiába határoznám el magam, hogy visszamenjek, a lábaim akkor se vinnének fel.
Lassú, nyugodt séta után végre elértem az arénát. Szép volt, pont olyan, amilyen a múlt vasárnap a meccsen. Besétáltam a fűre. Vajon ez megengedett? Nagyon nem érdekel, de felmerült bennem a kérdés. Teszek én a szabályokra!
Belegondoltam, hogy milyen jó lenne, ha most lenne nálam egy seprű, amivel most nyugodtan, bátran tudnám gyakorolni a repülést. De szuper lenne!
Elkezdtem körbe sétálni a füvön, s elgondolkodtam rajta, hogy milyen jó lesz majd egyszer itt repülni néhány méterrel fölöttem a Rellon csapatának talárjában, megküzdeni a többi játékossal. Egyszer remélem eljön ez a pillanat.
Érdekes, pár napja még hazafele akartam szökni, de mégis itt tartott valami, de nem tudom, hogy mi.

A meccs még élénken él emlékezetében, de már túltette magát a veszteségen. Az viszont biztos, hogy a következőbe ennél is többet fog beleadni, hiszen a rellon ellen fognak játszani, nem is olyan sokára!
Mivel a meccsen volt egy félig sikerült taktikája, elhatározta, hogy tovább fejleszti az ötletet, legalább azt a részét, hogy még könnyebben tudja megülni a seprűt, anélkül, hogy esés lenne belőle. Nem akar úgy járni, mint Dasha. Szerencsére nem lesz semmi maradandó sérülése, de nem is akarja megtapasztalni az ilyenfajta lehetőségeket.
Az idő még mindig igen hideg, ő pedig természetesen, csak hogy tartsa e szép szokását, az iskolában hagyta a kesztyűjét. Teljesen feleslegesnek éri, hogy egyáltalán van ilyen ruhadarabja!
Ahogy halad a pálya felé, rugózik egy párat lépés közben, hogy megtartsa a bentről hozott meleget. Jobb keze azonban nagyon fázik, hiszen a becsomagolt seprű nyelére vannak kulcsolva ujjai. Ilyenkor senki nem szokott a pályán lenni, tehát van ideje gyakorolni egy kicsit önállóan.
Mikor azonban ténylegesen belép az aréna területére, megtorpan. Csodálkozva néz a fiúra, aki csak úgy álldogál, zsebre dugott kézzel.
Meán vörös kabát van sötét farmerrel és fekete bakanccsal, hogy minél könnyeben tudjon mozogni majd a levegőben.
- Heló, talán keresel valamit?
Tesz pár lépést beljebb, a fiú felé. Csak annyit tud róla így, hogy rellonos.