A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=868995#post868995][b]Jankovits Dávid - 2023.11.02. 19:46[/b][/url]

Vannak beszállítóim, akik miatt nem szükséges minden hétvégén a piacon téblábolnom. Tudják, hogy nyitás előtt, vagy olykor zárás után, de jelenésük van a raktárbejáratnál, és a szerződésünk alapján zajlik a biznisz. Szempont is volt, hogy többnyire helyi termelőktől vásároljam az alapanyagokat, támogatva őket, meg minden. A piacra kikapcsolódni járok, nézelődni, élvezni a sajátos forgatagot, és inspirálódni. Például, ha új recepteten agyalok valamelyik hamburgerhez, és azt a titokzatos egyedi hozzávalót keresem. Volt már, hogy a suliban is ezt a feladatot kaptam. Aztán meg, ittlétem jelenlegi oka nem más, mint hogy anya helyett tudjam le a heti nagybevásárlást otthonra, mert a tesóim nem érnek rá, apa dolgozik, anya meg ugye ágynak esett az őszi nyavalyás időben. Szóval, kezemben egy fonott kosárka, alulról kockás kendő béleli, én meg tipegek a sorok között azon a sebességen, amin az idős boszorkányok engednek maguk mögött.
- Oh, szia! Hogy vagy? - hirtelen kapok oda a fejemmel, mert nem látom jönni Victoriát magam mellett, elveszek ilyenkor a tömegben. Egyszerűen annyi inger van körülöttem, hogy csak sodródom, és a következő pillanatban meg olyan, mintha a semmiből tűnt volna fel mellettem. Talán hoppanált? - Jaj, nincs mit. Nyugodtan szólj, ha kell a segítség. Gondolom nem egyszerű belezáródni a kastély dolgaiba - mindenkivel igyekszem segítőkész lenni, amennyire a kapacitásom engedi. A múltkor jegyzetet kért, megtettem, amit tudtam. Természetes, ha már évfolyamtársak vagyunk, tartsunk össze.
- Valami olyasmi. Igazából most otthonra vásárolok főleg a családnak. Te ezek szerint...? Gondolom, a teákat azért nem innen vásárolod - szúrom oda játékosan.