A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

Kivételesen egyedül jöttem, hisz csak körbenézek, megveszem a dolgaimat, aztán az unokatesóim majd elhozzák. Egész jól megy már a munkamegosztás, főleg miután megértették, hogy nem kell mindent megcsinálni helyettem, nem fog letörni a körmöm.
Túlságosan is élvezem a mostani életem, ezt a szabadságot, amit kaptam, és valószínű ezt a férjem is látja, ezért nem is rajong annyira azért, hogy még mindig itt vagyok. Hát... én se rajongok sok mindenért, és azt határozottan állíthatom, semmi esetre sem fogok visszamenni abba a kúriába.
Szeretem a piacot, megvan a maga hangulata, pont mint Törökországban, és az sem érdekel, ha jóformán kinéznek innen. Már jó ideje innen szerzem be az alapanyagokat, és még sosem kellett csalódnom, nem úgy az utolsó beszállítóban, aki megpróbált hülyének nézni. Nem voltak illúzióim, tudtam, hogy mindig lesz valaki, aki megpróbál bepróbálkozni, aztán maximum csalódik egyet, hogy mégsem olyan könnyű engem bepalizni.
Épp az avokádókat szemlélem, mert azt otthonra is szeretnék, mikor meglátom Dávidot. Egyből felragyog az arcom.
- Szia, el is felejtettem megköszönni a segítséget. Az a jegyzet életmentő volt, de tényleg - hálásan pislogok rá, mert így talán idén megúszom, hogy megbuktassanak. Még mindig rosszul érzem magam a hülye köves tárgy miatt.
- Te is beszerző körúton? - pillantok rá, meg a dolgokra, amiket már beszerzett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=868823#post868823][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.25. 10:20[/b][/url]

Kivételesen egyedül jöttem, hisz csak körbenézek, megveszem a dolgaimat, aztán az unokatesóim majd elhozzák. Egész jól megy már a munkamegosztás, főleg miután megértették, hogy nem kell mindent megcsinálni helyettem, nem fog letörni a körmöm.
Túlságosan is élvezem a mostani életem, ezt a szabadságot, amit kaptam, és valószínű ezt a férjem is látja, ezért nem is rajong annyira azért, hogy még mindig itt vagyok. Hát... én se rajongok sok mindenért, és azt határozottan állíthatom, semmi esetre sem fogok visszamenni abba a kúriába.
Szeretem a piacot, megvan a maga hangulata, pont mint Törökországban, és az sem érdekel, ha jóformán kinéznek innen. Már jó ideje innen szerzem be az alapanyagokat, és még sosem kellett csalódnom, nem úgy az utolsó beszállítóban, aki megpróbált hülyének nézni. Nem voltak illúzióim, tudtam, hogy mindig lesz valaki, aki megpróbál bepróbálkozni, aztán maximum csalódik egyet, hogy mégsem olyan könnyű engem bepalizni.
Épp az avokádókat szemlélem, mert azt otthonra is szeretnék, mikor meglátom Dávidot. Egyből felragyog az arcom.
- Szia, el is felejtettem megköszönni a segítséget. Az a jegyzet életmentő volt, de tényleg - hálásan pislogok rá, mert így talán idén megúszom, hogy megbuktassanak. Még mindig rosszul érzem magam a hülye köves tárgy miatt.
- Te is beszerző körúton? - pillantok rá, meg a dolgokra, amiket már beszerzett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=868995#post868995][b]Jankovits Dávid - 2023.11.02. 19:46[/b][/url]

Vannak beszállítóim, akik miatt nem szükséges minden hétvégén a piacon téblábolnom. Tudják, hogy nyitás előtt, vagy olykor zárás után, de jelenésük van a raktárbejáratnál, és a szerződésünk alapján zajlik a biznisz. Szempont is volt, hogy többnyire helyi termelőktől vásároljam az alapanyagokat, támogatva őket, meg minden. A piacra kikapcsolódni járok, nézelődni, élvezni a sajátos forgatagot, és inspirálódni. Például, ha új recepteten agyalok valamelyik hamburgerhez, és azt a titokzatos egyedi hozzávalót keresem. Volt már, hogy a suliban is ezt a feladatot kaptam. Aztán meg, ittlétem jelenlegi oka nem más, mint hogy anya helyett tudjam le a heti nagybevásárlást otthonra, mert a tesóim nem érnek rá, apa dolgozik, anya meg ugye ágynak esett az őszi nyavalyás időben. Szóval, kezemben egy fonott kosárka, alulról kockás kendő béleli, én meg tipegek a sorok között azon a sebességen, amin az idős boszorkányok engednek maguk mögött.
- Oh, szia! Hogy vagy? - hirtelen kapok oda a fejemmel, mert nem látom jönni Victoriát magam mellett, elveszek ilyenkor a tömegben. Egyszerűen annyi inger van körülöttem, hogy csak sodródom, és a következő pillanatban meg olyan, mintha a semmiből tűnt volna fel mellettem. Talán hoppanált? - Jaj, nincs mit. Nyugodtan szólj, ha kell a segítség. Gondolom nem egyszerű belezáródni a kastély dolgaiba - mindenkivel igyekszem segítőkész lenni, amennyire a kapacitásom engedi. A múltkor jegyzetet kért, megtettem, amit tudtam. Természetes, ha már évfolyamtársak vagyunk, tartsunk össze.
- Valami olyasmi. Igazából most otthonra vásárolok főleg a családnak. Te ezek szerint...? Gondolom, a teákat azért nem innen vásárolod - szúrom oda játékosan.