A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=753674#post753674][b]Ward Weaver - 2019.03.31. 16:39[/b][/url]

Két hetente egyszer valaki főz. Ez a megállapodás a társasház lakói között - kivételt képez az emelet zord ura - született, nem is olyan régen. Akkor, mikor összeültünk és már a negyedik féle gyorsékaját toltuk az arcunkba, és még csak szerda volt. Miután tegnap este sorsot húztunk és az enyém lett a legrövidebb szál, kis morgás után írtam össze az összetevőket. Szóval itt vagyok, belerángattam magam a terepgatyámba, meg a bakancsomba, a fekete pólómba és felvettem a napszemüvegemet is. Itt a jó idő, ideje kihasználni, vagy valami.
Szóval vettem egy rakás zöldséget, meg csirkét, rizs már volt otthon. Azt megbeszéltük, hogy a lányok majd úgy tudják, hogy megint rendelve lett. Mert ugye kinek hiányzik, hogy lebukjunk és utána menjen a vinnyogás, hogy miért nem csinálunk ilyet gyakrabban a házban.
Éppen az epret válogattam, mikor az ananász nekiindult és majdnem ráesett szerencsétlen lányra.
- Óvatosan! Még a végén meg fog ölni egy gyümölcs. Nocsak. Most senki süteményét nem csórod el? - kérdeztem a szemöldökömet felvonva a nőn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=753954#post753954][b]Ward Weaver - 2019.04.02. 09:37[/b][/url]

A nő rendesen önveszélyesnek látszott azzal az ananásszal. Nem mintha ez az én problémám lenne, a trópusi éghajlatokon biztos napi szinten halnak meg emberek abban, hogy gyümölcsök és kókuszok esnek a fejükre. De ez nem az az éghajlat és még ismerem is a nőt, így nem tudtam szó nélkül elmenni a jelenség mellett. Még bocsánatot is kért, mire kicsit felszaladt a szemöldököm egészen magasra.
- Nem engem, téged. Én sok mindent túléltem, nem tartok tőle, hogy pont egy ilyen kis természet nyújtotta édesség vet véget az életemnek. - Figyeltem, ahogy a nő próbálja kezelni a csődjeit, látványosan kevés sikerrel, mert bár nem tervezett mindent feldúlni, mégis sikerült neki. - Oh, hogy ezt külön nekem tartogattad? Micsoda kitüntető figyelem.
Ő odébb lépett a gyümölccsel együtt, nem tudom, hogy milyen indíttatásban, de nem is zavartattam magamat miatta, inkább még pár szem szép epret szedtem ki a ládából, belehelyezve a kis kosárkába, ami ki lett helyezve a számára. Mert ugye mennyivel esztétikusabb így, mint zacskóban és még a plasztik szennyezés sem probléma. Nem, mintha Aranyhajt, vagy Dorothyt érdekelné, miből zabálják ki a gyümölcsöt.
- Nem mentem senkivel, akármilyen szomorú is. De szőnyeget elkezdtem nézegetni. Még folyamatban van a válogatás - vontam meg a vállamat, villantva rá egy szép mosolyt, majd a vásárolt dolgait vettem alaposabban szemügyre. - Keresel még valamit, vagy minden megvan? Segítsek hazavinni? Mármint, elég sok cuccod van, bántaná a lelkem, ha hagynám, hogy egyedül cipekedj. Szép a cukkini három standdal odébb.
Miért beszélek össze-vissza?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=759747#post759747][b]Ward Weaver - 2019.05.28. 01:39[/b][/url]

- Az epreimet csak a testemen keresztül, a-a. Mit mondok otthon a gyerekeknek? - kérdeztem teljesen felháborodva, mert hát, hogy magyaráznám én meg a bevásárlás hiányát Bencééknek? Jó vagyok az álcázásban, a lopakodásban, meg egy rakás más dologban, de van, amit nem tudtam volna kimagyarázni nekik és asszem, hogy ez is abba tartozik.
Kicsit furcsa volt ez az egész, mármint, persze, emlékezett arra, hogy mit mondtam, de a kínos eloldalgás helyett inkább megpróbált beszélgetni velem. Mint említettem, furcsa.
- Kicsit. De annyira összességében nem is fontos, lesz még olyan, ami érdekel - vontam meg a vállam, mert az az isten még nem született, hogy én bemenjek egy rajzfilmre, egyedül. Voltam már és nagyon rossz ötlet volt. Legalább a helyi szinglianyuknak tetszett. Meg a mese is. - Persze, ez egyértelmű. Különben honnan tudnám, hogy varázslatos?
Mármint, hogy repül. Vagy ilyesmi. Jaj, de rossz vagyok ebben, nem is értem, miért nem ütöttem még el magamat... Párszor.
Inkább megkérdeztem, hogy megvan-e mindene, a válasz pedig nemleges volt, ami azért pozitívum, mert nekem sem volt még karfiolom és az isten se tudja, mit tett volna velem Dorothy, ha nem viszek haza fehér brokkolit, mikor külön megkért rá. Nem lett volna élő ember, aki kimos ebből.
- Pár standdal odébb póréhagyma tutira van. Azzal találkoztam. - Fizettem ki időközben én is az epreimet, majd a kosaramba pakoltam, óvatosan, nehogy valami baja legyen, megnyomódjon, vagy ilyesmi.  Kicsit mutogattam aztán abba az irányba, amerre a társaslakás volt.
- Hja, annyira én sem. És... amúgy mi újság veled? Hogy vagy? - kérdeztem, miközben elindultam a póréhagymás stand felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=784399#post784399][b]Ward Weaver - 2019.12.19. 15:45[/b][/url]

- Igen? Mármint, most nem vagyok naprakész, de Disney, szerintem nincs olyan hónap, hogy valami ne jönne ki - gondolkoztam el, mert hát, erről a cégről beszélünk. Pénzéhes köcsög az összes, ha kell, az utolsó utáni őrt is lehúzzák majd az összes szériáról, ha kell, rebootok árán. Ez pedig nincsen rendbeeen... Tényleg nincs. - Néha. De ezt másoknak ne mondd el, tönkretenné az imidzsem.
Elképzeltem, ahogy az ikeában végigülöm az összes szőnyeget és még csak szemem sem rebbent az egésztől. Nevetett, láttam ám, nem vagyok vak, még ha viszonylag időben le is sunyta a fejét, hogy azért annyira ne legyen feltűnő a dolog. Akár azt, hogy bár itt már végzett, attól még itt várt, gondolom... rám.
- Igen, így is vehetjük - mosolyodtam el, a szemem sarkából a nőre pillantva. Felajánlotta, hogy van sütije, ha gondolom, akkor nagyon szívesen meghív rá, mire pár pillanatot hezitáltam. Nem voltam benne biztos, hogy én erre készen állok, mert tényleg oltári nagy szarhalom volt az életem a sitt előtt is, most nem akartam megint abba visszaesni. De végül csak bólogattam. - Ráérek. Szívesen mennék.
Nem ő az egyetlen, akinek szeretik megmondani, hogy mi is a nagy helyzet, nekem is próbáltak már beleszólni az életembe, de ebben az volt a szép, hogy én nem hagytam. Mert ugyan miért is tettem volna? Szóval még fizettem, majd intettem a fejemmel a stand irányába, ahol a pórét láttam.
- Menjünk, út közben elmesélheted, mi is volt a betegeiddel. - Azzal átvettem tőle a kosarat és el is indultam.