A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

Habár a Bagolykő és környéke néha ritka elitista helynek tűnik az itt megforduló ógazdag, csillogó vérű máguspalántái miatt, a magyar aranyvérű közösség közel sem olyan hatalmas, mint amilyennek első látásra saccolná az ember. Ebből, a némelyeknek fájdalmas tényből kifolyólag pedig akarva akaratlanul, kénytelen vagy megismerni felső kategória apraja nagyját, ilyen-olyan rendezvények keretein belül.
Szeretném, ha elmondhatnám magamról, hogy nem szoktam ítélkezni. Szeretném, ha azt is elmondhatnám, hogy az emberek arcát látva nem képzelek el egy személyiséget hozzájuk, ami alapján majd eldöntöm, hogyan is viszonyuljak az adott személyhez.
De sajnos egyiket sem mondhatom el.
Csak a mai ebédemhez szerettem volna hozzávalókat beszerezni. Nem mintha büdös lenne nekem az iskola kosztja, de egyszerűen utálok mások között enni, folyamatosan az az érzés kerülget, hogy MINDENKI azt bámulja, én hogy táplálkozom.
Valamint nem vagyok száz százalék biztos abban sem, hogy mennyire egészséges alig pár ezer diák számára ugyanazt a pár ennivalót elkészíteni. Meg amúgy is szeretem magamnak megcsinálni az ilyeneket, eltölteni vele az időt, megkóstolni, közben zenét hallgatni, és ideális esetben bugyiban meg oversized trikóban lengeni a konyhában - tiszta művészet.  
Szóval teljesen ártatlan célokkal mozdultam ki.
Hadd mondjam el, még véletlenül sem számítottam arra, hogy majd egy tömött piactéren ismerős arcokkal fogok találkozni.
Hogy mi a véleményem Zsoldos Alexről azon minimális két szó alapján, amit egész életünkben váltottunk egymással? Ha mi ketten lennénk az utolsó emberek a Földön (nem csak mágusok, az utolsó két létező, élő ember az EGÉSZ bolygón), és nekem ezer p*nám lenne, akkor inkább vízbe fojtanám magam. Ez a véleményem.
- Fuck no - egy teljesen természetes (NOT), és cseppet sem elhamarkodott (NOT) mozdulattal fordulok a richtig ellenkező irányba, ahonnan meg is csap a felsorakoztatott döglött halak bűze. Zseniális.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=850631#post850631][b]Waritz Dania - 2022.08.05. 10:13[/b][/url]

Habár a Bagolykő és környéke néha ritka elitista helynek tűnik az itt megforduló ógazdag, csillogó vérű máguspalántái miatt, a magyar aranyvérű közösség közel sem olyan hatalmas, mint amilyennek első látásra saccolná az ember. Ebből, a némelyeknek fájdalmas tényből kifolyólag pedig akarva akaratlanul, kénytelen vagy megismerni felső kategória apraja nagyját, ilyen-olyan rendezvények keretein belül.
Szeretném, ha elmondhatnám magamról, hogy nem szoktam ítélkezni. Szeretném, ha azt is elmondhatnám, hogy az emberek arcát látva nem képzelek el egy személyiséget hozzájuk, ami alapján majd eldöntöm, hogyan is viszonyuljak az adott személyhez.
De sajnos egyiket sem mondhatom el.
Csak a mai ebédemhez szerettem volna hozzávalókat beszerezni. Nem mintha büdös lenne nekem az iskola kosztja, de egyszerűen utálok mások között enni, folyamatosan az az érzés kerülget, hogy MINDENKI azt bámulja, én hogy táplálkozom.
Valamint nem vagyok száz százalék biztos abban sem, hogy mennyire egészséges alig pár ezer diák számára ugyanazt a pár ennivalót elkészíteni. Meg amúgy is szeretem magamnak megcsinálni az ilyeneket, eltölteni vele az időt, megkóstolni, közben zenét hallgatni, és ideális esetben bugyiban meg oversized trikóban lengeni a konyhában - tiszta művészet.  
Szóval teljesen ártatlan célokkal mozdultam ki.
Hadd mondjam el, még véletlenül sem számítottam arra, hogy majd egy tömött piactéren ismerős arcokkal fogok találkozni.
Hogy mi a véleményem Zsoldos Alexről azon minimális két szó alapján, amit egész életünkben váltottunk egymással? Ha mi ketten lennénk az utolsó emberek a Földön (nem csak mágusok, az utolsó két létező, élő ember az EGÉSZ bolygón), és nekem ezer p*nám lenne, akkor inkább vízbe fojtanám magam. Ez a véleményem.
- Fuck no - egy teljesen természetes (NOT), és cseppet sem elhamarkodott (NOT) mozdulattal fordulok a richtig ellenkező irányba, ahonnan meg is csap a felsorakoztatott döglött halak bűze. Zseniális.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=851051#post851051][b]Zsoldos Alexander Noé - 2022.08.15. 10:13[/b][/url]

Az a jó az ilyen kis városnak csúfolt falvakban, hogy az ember mindenhol valami szaftos dologba futhat. Nem arról van szó, hogy Budanekeresden ne lehetne minden második sarkon összefutni egy régi ismerőssel, inkább csak kisebb az esélye, mint itt Bogolyfalván.
Virágra várakozva pillant órájára, igaz kissé türelmetlenül, hiszen dolga akadna. Ahelyett, hogy a minisztériumban szaglászna, esetleg izgalmas ügyeket göngyölítene fel, a piactér közepén, néhány unalmas karalábé és padlizsán társaságában vizslatja a hömpölygő tömeget. Így történhet meg, hogy könnyedén szúrja ki testvérének egy jó barátját, aki annak ellenére sem menekülhet, hogy láthatóan szeretne. Noé arcára egy zsivány, szinte már önelégült mosoly ível, ahogy beolvad a tömegbe. Ha Dania nézelődni kezdene, merre meneküljön, láthatná, hogy a férfi eltűnt, azonban megfordulva szó szerint beleütközik.
- Ha nem ismernélek, azt kellene feltételeznem, hogy kerülsz - ütnivaló egy személyiség, az egyszer biztos, ám tagadhatatlan sármja nem egy, de még csak nem is két fehérneműbe juttatta be viszonylagos könnyedséggel. Természetesen húgának barátnője tabu, no meg kissé fiatalka is. Sohasem kedvelte a flegma lányokat, ami valahol ironikus, hiszen ő maga nem szűkölködik e rémes tulajdonságban - úgy is mondhatnánk, bagoly mondja verébnek, hogy kakukk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=851279#post851279][b]Waritz Dania - 2022.08.18. 08:28[/b][/url]

Egyszerűen soha nem értettem, hogy lehet két testvér ennyire különböző. Persze, attól még, hogy testvérek, nem kell egymás koppintásai legyenek, meg mindkettő teljesen különálló tudattal rendelkezik. Átfogalmazom a gondoltom. Soha nem értettem, a szüleik hogyan csinálhattak két ennyire különböző gyermeket.
Minden családnak megvan a maga fekete pontja.
Auch. A kelleténél hangosabban szusszantok, ahogy hátrébb lépek az ütközésből. A sminkek istene áldja meg Diort, amiért az alapozója nem ragad rá Zsoldos ruhájára, miután én magam felkenődtem rá, és amiért nem látszik alatta az elpirosodó bőröm. Már csak ez hiányzott.
Ugyan arcomra kiül egy hasonlón édes mosoly, az arcára függesztett szemeimmel nem tudok hazudni, így azok egy valamivel hidegebb árnyalatot kölcsönöznek az összképhez.
- Téged? Soha.
Még jó, hogy nyitott térben vagyunk, így nincs sehol egy plafon, ami rám zuhanhatna egy ekkora hazugság után.
- Mi járatban itt? - persze, hogy nem engedne el ilyen könnyen. Vagy igazodok a helyzethez, és akár úgy jövök ki belőle, mint egy nyertes, vagy visszavonulok. De én nem vagyok vesztes.
- Ki a szerencsés nyertes? - tekintetem a virágokra vándorol, majd vissza az arcára. A szüleim úgy neveltek, hogy ha valakihez beszélek, akkor nézzek a szemébe, de ha ez teljesíthetetlen, akkor valahova nagyon közel a szemeihez. Kívülről ugyanaz a hatás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=851290#post851290][b]Zsoldos Alexander Noé - 2022.08.18. 17:42[/b][/url]

Újságírói szimata van a hazugsághoz. Nem tehet róla, egyszerűen csak érzi, ha nem örülnek neki, bár ez többek között abból is fakad, hogy neki sokszor nem örülnek. Másfelé villanó tekintet, kelletlen válaszadás, muszáj beszélgetés. Fogalma sincs, mit tett, hogy ezt érdemli a mélyen tisztelt és nagyra becsült nőktől, mikor neki igazán elragadó, szinte már behízelgő mosolya és tagadhatatlan sármja van. Tán a túlzott magabiztossága tenné? Ki tudja...
- Még szerencse, már féltem, hogy összetöröd a szívem szégyenszemre - mintha csak letörölné az izzadtságot a homlokáról emeli meg karját és még ki is fújja a levegőt. A szimpátia, vagy inkább antipátia feltehetőleg kölcsönös. Semmi baja Daniaval, de ha nem kívánatosként bánnak vele, hajlamos idegőrlő és agyérgörcsokozó üzemmódba kapcsolni. Ja és persze tenyérbemászóba, az a specialitása.
- Hát tudod, a szokásos, főzök a tökéletes húgomnak, mert igazi konyhatündér vagyok. Alapanyagok nélkül viszont nem megy - jellegzetes szemforgatása, széttárt karjai árulkodnak arról, hogy most is, mint mindig, csak a bolondját járatja a másikkal. - Egyébként Virágra várok, aki szokás szerint késik - megvonja vállát, majd szemérmetlenül méri végig Daniat, nem is érzi úgy, hogy vissza kellene fognia magát. Ez valahol hiba, hiszen ő és testvére rendkívül jóban vannak, ergo nem szerencsés húzogatnia a cica bajszát, mégis, tegyük a szívünkre a kezünket. Érdekelte ez őt valaha is?
- Na és te? Csak nem a lovagodra vársz a fehér paripáján?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=851598#post851598][b]Waritz Dania - 2022.08.23. 16:37[/b][/url]

Kedves édesanyám szerint túl magas elvárásaim vannak a férfiakkal szemben, amiket lehetetlen teljesíteni egy ember számára, és ha így folytatom, soha nem fogok magamnak találni senkit. Nem értem, miért mondja ezt. Nem arról van szó, hogy gyémánt ékszereket akarok, meg minden hétvégén kiruccanást Balira. Inkább a jellem béli problémákra utalhatott.
Én magam is nehezen kezelhető eset vagyok.
Az elképzeléseim még nehezebbek.
- Én? Soha - teljesen ártatlanul rázom meg a fejem, mintha nem is érteném, mégis honnan veszi. Én nem törném össze senki szívét - szándékosan. Teljesen más történet, hogy - szintén egyesek véleménye -, hogy hiper independent vagyok, és amint túl közel kerül hozzám valaki, valami féle kapcsoló bekattan a fejemben, és minden áron újra egyedül kell lennem ahhoz, hogy megőrizzem a első békém.
Meg aztán itt van az úriember, aki nulláról indulva toporzékol a fejem tetején, mint valami pokolból előszabadult Sátán manója.
- Inkább olyan embernek tűnsz, akinek főznek - és nem fordítva. Persze, a család az más, a család az szent, és biztos vagyok benne, hogy Virág számára egy tűrhetőbb variációját varázsolja elő. Azt, hogy mást, túlzás lenne mondani. Szerintem az embereknek nincs más arcuk.
- Akkor Merlini szerencse, hogy pont engem találtál itt - mutatóujjam a mellkasába fúrom, pont annyira erősen és hosszan, mintha hátrébb akarnám tolni, de valljuk be, ennyi ahhoz kevés lenne.
- Nincs lovagom, és nincs fehér paripa sem - vállat vonok. Kiigazítok egy tincset az arcomból, mielőtt újra rá néznék. - Ellentétben veled, én ma tényleg főzni szeretnék. Valakinek tényleg meg kell etetnie a húgod - persze ez teljesen instabil alapokon álló csipkelődés, eszik ő magától is.