Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Az a jó az ilyen kis városnak csúfolt falvakban, hogy az ember mindenhol valami szaftos dologba futhat. Nem arról van szó, hogy Budanekeresden ne lehetne minden második sarkon összefutni egy régi ismerőssel, inkább csak kisebb az esélye, mint itt Bogolyfalván.
Virágra várakozva pillant órájára, igaz kissé türelmetlenül, hiszen dolga akadna. Ahelyett, hogy a minisztériumban szaglászna, esetleg izgalmas ügyeket göngyölítene fel, a piactér közepén, néhány unalmas karalábé és padlizsán társaságában vizslatja a hömpölygő tömeget. Így történhet meg, hogy könnyedén szúrja ki testvérének egy jó barátját, aki annak ellenére sem menekülhet, hogy láthatóan szeretne. Noé arcára egy zsivány, szinte már önelégült mosoly ível, ahogy beolvad a tömegbe. Ha Dania nézelődni kezdene, merre meneküljön, láthatná, hogy a férfi eltűnt, azonban megfordulva szó szerint beleütközik.
- Ha nem ismernélek, azt kellene feltételeznem, hogy kerülsz - ütnivaló egy személyiség, az egyszer biztos, ám tagadhatatlan sármja nem egy, de még csak nem is két fehérneműbe juttatta be viszonylagos könnyedséggel. Természetesen húgának barátnője tabu, no meg kissé fiatalka is. Sohasem kedvelte a flegma lányokat, ami valahol ironikus, hiszen ő maga nem szűkölködik e rémes tulajdonságban - úgy is mondhatnánk, bagoly mondja verébnek, hogy kakukk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Újságírói szimata van a hazugsághoz. Nem tehet róla, egyszerűen csak érzi, ha nem örülnek neki, bár ez többek között abból is fakad, hogy neki sokszor nem örülnek. Másfelé villanó tekintet, kelletlen válaszadás, muszáj beszélgetés. Fogalma sincs, mit tett, hogy ezt érdemli a mélyen tisztelt és nagyra becsült nőktől, mikor neki igazán elragadó, szinte már behízelgő mosolya és tagadhatatlan sármja van. Tán a túlzott magabiztossága tenné? Ki tudja...
- Még szerencse, már féltem, hogy összetöröd a szívem szégyenszemre - mintha csak letörölné az izzadtságot a homlokáról emeli meg karját és még ki is fújja a levegőt. A szimpátia, vagy inkább antipátia feltehetőleg kölcsönös. Semmi baja Daniaval, de ha nem kívánatosként bánnak vele, hajlamos idegőrlő és agyérgörcsokozó üzemmódba kapcsolni. Ja és persze tenyérbemászóba, az a specialitása.
- Hát tudod, a szokásos, főzök a tökéletes húgomnak, mert igazi konyhatündér vagyok. Alapanyagok nélkül viszont nem megy - jellegzetes szemforgatása, széttárt karjai árulkodnak arról, hogy most is, mint mindig, csak a bolondját járatja a másikkal. - Egyébként Virágra várok, aki szokás szerint késik - megvonja vállát, majd szemérmetlenül méri végig Daniat, nem is érzi úgy, hogy vissza kellene fognia magát. Ez valahol hiba, hiszen ő és testvére rendkívül jóban vannak, ergo nem szerencsés húzogatnia a cica bajszát, mégis, tegyük a szívünkre a kezünket. Érdekelte ez őt valaha is?
- Na és te? Csak nem a lovagodra vársz a fehér paripáján?