- Bumszalagbőr! - Doxitrágya! - Tatuepét tessék! Friss a tatuepe! - L-es békatojás! - Itt olcsó a kadosszagyökér! A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának! 
|
|
|
Partay Alfréd BenedekKinézet
 Rájöttem, hogy egészen szerethető a tél. No nem azért mert élvezem a hideget, de amikor felhős az ég, akkor kevésbé zavar a napfény. Nem kell napszemüveg, nem érzem olyan hamar hogy égeti a bőrömet és valahogy szabadabbnak is érzem magam. Ezt eddig nem vettem észre. Svédországban erős volt a nap abban a pár órában, de itt Magyarországon, egészen elviselhető. Ezen a felfedezésen pedig annyira felbuzdultam, hogy úgy döntöttem, kilátogatok a piacra és ha nem is veszek semmit, legalább levegőzök egy jót, meg kiélvezem, hogy napközben, nyugodtan sétálgathatok.
Annyira élvezem, hogy teljesen elragadtatom magam. Egy pillanatra a szemem is lehunyom, de aztán rájövök, hogy ki kell élveznem, hogy a rendes színeiben látom a világot, és nem sötétítve, a napszemüvegen keresztül, szóval gyorsan ki is nyitom. Inkább ébren álmodom, vagy valami ilyesmi, s integetni kezdek, mert bár nincs itt senki ismerős, én örülök a világnak körülöttem. Nyilván tök őrültnek látszom de nem baj. Megállok, mélyet szívok a levegőbe, valahogy így az is másnak érződik, aztán körbefordulok széttárt karokkal.
Most érzem igazán, miért is kiabálta Leo a Titanicba, hogy "I am the king of the world!", mert én is így érzek. Egészen addig, amíg a nagy forgásban, orrba nem vágok valakit.
- Oh, Merlinre! Bocsánat! - kapom a kezem előbb a számhoz, aztán a srác orrára tapasztom - Nem akartam. Nem fáj, ugye? Én ööö... hogy tehetném jóvá?
Kezdek magyarázkodni, aztán várom, hogy mondjon valamit. Persze elengedem az orrát, ellenőrizve, hogy nem vérzik-e vagy ilyesmi. Bízom benne, hogy nem vágtam nagyon orrba, csak kicsit. Nem mintha attól jobb lenne. De reménykedem, hogy nem átkoz szét helyben és ad egy lehetőséget, hogy jóvá tegyem.
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
|
Írta: 2016. március 6. 17:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=571235#post571235][b]Choi Min Jong - 2016.03.06. 17:54[/b][/url] Partay Alfréd BenedekKinézet
Rájöttem, hogy egészen szerethető a tél. No nem azért mert élvezem a hideget, de amikor felhős az ég, akkor kevésbé zavar a napfény. Nem kell napszemüveg, nem érzem olyan hamar hogy égeti a bőrömet és valahogy szabadabbnak is érzem magam. Ezt eddig nem vettem észre. Svédországban erős volt a nap abban a pár órában, de itt Magyarországon, egészen elviselhető. Ezen a felfedezésen pedig annyira felbuzdultam, hogy úgy döntöttem, kilátogatok a piacra és ha nem is veszek semmit, legalább levegőzök egy jót, meg kiélvezem, hogy napközben, nyugodtan sétálgathatok.
Annyira élvezem, hogy teljesen elragadtatom magam. Egy pillanatra a szemem is lehunyom, de aztán rájövök, hogy ki kell élveznem, hogy a rendes színeiben látom a világot, és nem sötétítve, a napszemüvegen keresztül, szóval gyorsan ki is nyitom. Inkább ébren álmodom, vagy valami ilyesmi, s integetni kezdek, mert bár nincs itt senki ismerős, én örülök a világnak körülöttem. Nyilván tök őrültnek látszom de nem baj. Megállok, mélyet szívok a levegőbe, valahogy így az is másnak érződik, aztán körbefordulok széttárt karokkal.
Most érzem igazán, miért is kiabálta Leo a Titanicba, hogy "I am the king of the world!", mert én is így érzek. Egészen addig, amíg a nagy forgásban, orrba nem vágok valakit.
- Oh, Merlinre! Bocsánat! - kapom a kezem előbb a számhoz, aztán a srác orrára tapasztom - Nem akartam. Nem fáj, ugye? Én ööö... hogy tehetném jóvá?
Kezdek magyarázkodni, aztán várom, hogy mondjon valamit. Persze elengedem az orrát, ellenőrizve, hogy nem vérzik-e vagy ilyesmi. Bízom benne, hogy nem vágtam nagyon orrba, csak kicsit. Nem mintha attól jobb lenne. De reménykedem, hogy nem átkoz szét helyben és ad egy lehetőséget, hogy jóvá tegyem.
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
|
|
Írta: 2016. március 6. 18:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=571263#post571263][b]Partay Alfréd Benedek - 2016.03.06. 18:49[/b][/url] Choi Min Jong Még nem jártam a piacon, ezért gondoltam arra, hogy ellátogatok. Nincs semmi konkrét dolog, amit venni szeretnék, de azért eljöttem. Lehet, veszek valamit, ha már itt vagyok, de nem érzem, hogy muszáj volna. Majd eldől a dolog. Kíváncsiskodóként nézelődök erre, arra, azért néha előre is figyelek. Hirtelen orron vágott valaki, megijedek, hogy eltört az orrom, de nem vészes a dolog. Arra vagyok figyelmes, hogy az előttem álló alak magyarázkodik, majd az orromat tapogatja. Megpróbálom csillapítani dühömet, ami remélem sikerül. - Ne tapogasd az orrom, nem vészes a dolog. Nem tört el, egyben van, remélem! Figyelhetnél jobban, ha már te vagy a magasabb. Nem kell jóvátenni, nincs vész. Megmaradok, ahogy az orrom is. Partay Alfréd Benedek vagyok, itt tanulok a kastélyban. Gondolom te is? - Végére már teljesen megnyugszom, mert már nem is fáj az orrom, meg amúgy sem vészes. Megmaradok, nem vagyok cukorból. Nem ismerős a fiú, lehet régebbi diák, és itt lakik a faluban, vagy miniszteri munkatárs, vagy más. - Tudsz nekem segíteni? Hol érdemes vásárolni egy magamfajta diáknak itt a piacon? Ha létezik olyan dolog, amit érdemes lenne megvennem, aminek hasznát is látom. - Nem egy szokványos találkozás ez, de legalább nem unatkozok. Vizsgaidőszak van, igaz az elején járok, de már a vizsgáim háromnegyedét letudtam, kettő van hátra még, így azokra van időm. Ezért tudok ilyen ráérősen itt lenni. Ő azon kevés fiúk egyike, akikkel társalgok, társalogtam az itteni tartózkodásom alatt.
|
" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
|
Írta: 2016. március 6. 19:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=571273#post571273][b]Choi Min Jong - 2016.03.06. 19:02[/b][/url] Partay Alfréd BenedekKinézet
A hátam mögé dugom a kezeimet, ahogy rám dörren. Persze lehet túlzásba estem, de na, nekem kétszer törték be az orrom, nem csoda, ha aggódom egy ilyen helyzetben. Nyelek egy nagyot, aztán próbálom összeszedni magam. Nem is értem miért érzem magam hirtelen nagyon kicsinek, pedig szerinte is én vagyok a magasabb. Persze nem sokkal. Valószínű, hogy csak a cipőm sarka teszi, de mindegy is.
- Öhm... bocsánat... Én csak... elbambultam... De tényleg nem akartam - magyarázkodom még mindig, aztán ahogy kicsit nyugodtabb lesz, még be is mutatkozik. Megint csak pislogok kettőt, hogy nem kér semmit, de bemutatkozik, és még ismerkedni is próbál. Én mondjuk azt vártam hogy minimum itt hagy akkor már, de ha nem, akkor végül is oké. Talán mégis csak tudok valahogy enyhíteni az előbbi kellemetlenségen.
- Emdzséj - nyújtom előre a kezem, hogy bemutatkozzam, s ismét a becenevem használom, talán mert mostanában úgy érzem, ez a név írja le legjobban, hogy ki vagyok.
- Csak a következő tanévtől kezdek. Boltom van a faluban... - felelem a kérdésére, a kastélyt illetően, és bár én amúgy nagyon lelkes vagyok a dolgot illetően, inkább nem kezdem el neki is ezt ecsetelni, mert azért még mindig tartok tőle, hogy haragszik ám rám. És egyébként is bánt, hogy ilyen rosszul indítok egy jövendőbeli iskolatárs előtt.
Az újabb kérdése pedig nem éppen egyszerű, de nagyon-nagyon szeretnék segíteni neki, így erősen töprengek. Körbe is nézek, de előtte jól zsebre dugom a kezeimet, nehogy megint orron csapja.
- Bájital hozzávalók? - kérdezem végül bizonytalanul. Nem tudom mi más lehetne hasznos, ami piacon beszerezhető. - Esetleg valami nassolni való, ha szereted az ilyesmit. Egyébként, nem tudom...
Mert ugye nem ismerem. Nekem például egy csendélet festéshez bármi jó lenne. Aztán ki tudja, lehet árulnak valahol régi könyveket is... Utána kéne járni. De egyelőre várok, hogy tudtam-e segíteni. Aztán legfeljebb elválnak útjaink.
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
|
|
Írta: 2016. március 6. 19:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=571279#post571279][b]Partay Alfréd Benedek - 2016.03.06. 19:28[/b][/url] Choi Min Jong Kissé meglepettnek látszik a srác. Bemutatkozik, elég furcsa név, lehet csak becenév, de ez nem zavar engem. Már el is szállt az orrba nyomásnak a dühe, meg amúgy sem vagyok egy haragtartó ember. Főleg egy ilyen helyzetben, amikor csak véletlenül történt az eset. - Furcsa neved van így első hallásra. Engem ez a nassolni való érdekelne inkább, ha itt vagyok, akkor be is szerzek magamnak egy keveset a tanuláshoz. Gondolom a mesterképzésen veszel majd részt nem is olyan nagyon sokára. Majd sűrűbben találkozunk az iskolában. - Így elsőre átcsúszik a figyelmem azon kijelentésén, hogy van egy boltja. Rokonságomban is van olyan, aki boltot visz. Jó dolog is az, nem könnyű dolog, de nagyon szép lehet ezt csinálni. - Milyen boltod van? Ezek szerint össze tudod egyeztetni a sulit, és az üzletet majd, és nem fogják egymást hátráltatni. Vagy lesz majd segítséged? Engem is érdekel az ilyesmi, de még sokat kell tanulnom ahhoz, hogy bele vághassak az ilyenbe. Meg kell hozzá egy kevéske induló pénz is. Ez majd a jövő titka lesz. Első most nekem az itteni tanulás, aztán majd kiderül, merre tudok mozogni, milyen lehetőségeim vannak, lesznek. - Mélyülök el a témában, egy jobban bele jövök. Remélem nem untatom a most megismert társamat. Legalább ő megtudja mondani, mi is az üzlet buktatói, érdemes e belevágni, hogyan kell ezt csinálni. Remélem nem untatom ezzel.
|
" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
|
Írta: 2016. március 6. 19:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=571286#post571286][b]Choi Min Jong - 2016.03.06. 19:59[/b][/url] Partay Alfréd BenedekKinézet
Elmosolyodom. Vajon tényleg furcsa? És ha Choi Min Jong-ként mutatkoztam volna be, akkor azt milyennek ítélné?
- Pedig egy félig magyar lány ragasztotta rám... Azt gondoltam ez jobban érthető lesz, mint az igazi - felelem mosolyogva, és igyekszem nem tudomást venni a kesernyés utóízről, amit az exem emléke ébreszt bennem még mindig. Nassolni valóra vágyik én pedig bólintok, bár őszintén nem tudom, merre kéne menni, így csak magam elé mutatok, hogy akkor induljunk és keressük meg a nasis standot. A mesterképzésre viszont összeszorul a szívem egy pillanatra.
- Nem olyan sokára... - ismétlem utána, elvégre mi az a két év, ha már vártam 24 évet ~ah, pár hét és 25 leszek!~, az a kettő nem oszt nem szoroz... Feltéve, hogy tényleg csak kettő lesz, és nem bukom meg hatszor. De ezt inkább nem fejtem ki egyelőre. Mosolyt erőltetek az arcomra, aztán válaszolok csak.
- Igazából még csak negyedikes leszek... De gondolom igen, ha te is odajársz, akkor biztos összefutunk majd.
A boltot pedig csak úgy tök mellékesen említem meg, mert annyira nem érdekes a dolog szerintem, ő neki azonban felkelti az érdeklődését és rávilágít valamire, amire én korábban nem igazán gondoltam.
- Öööö... azt hiszem felveszek majd valakit... Ezen még nem gondolkoztam... De az is lehet, hogy tanítási időre bezárok... Vagy az nem túl hasznos? - kérdezem tőle, mintha bizony értene hozzá. Pedig erre még én is tudom a választ. Tökéletesen katasztrofális lenne. Nagy veszteséggel mondjuk nem járna, hiszen nincs nagy vevőköröm, de akkor is.
- Egyébként művészeti ellátó... Nem nagy szám. A könyvesbolt üzleti szempontból jobb volt, de ez csak átmeneti állapot. Ha elvégeztem a sulit, csak festeni fogok...
Megvonom a vállam. Így belegondolva vicces, hogy én, aki sosem akartam boltot, már a harmadik üzletbe vágok bele, és tulajdonképpen, ha nehezen is ismerem el, de élvezem. Igaz, a mostani üzlet, jóval kellemesebb, mint a könyvesbolt volt, nyugodtan festhetek az üzletben, és nem zavarnak meg olyan gyakran, mint korábban.
- Szerintem akkor tanulod meg, ha belevágsz. Bármi, amit ezzel kapcsolatban tanulható, csak is élesben sajátítható el... Milyen üzletet szeretnél?
Magyarázom neki, mert nekem ez a személyes tapasztalatom. Soha senki nem tanított. Egyszerűen csak mindig ott voltam és szép lassan megtanultam a dolgokat.
- Jó a hozzáállásod... - bólogatok. Bárcsak én is így álltam volna annak idején a sulihoz, akkor nem most kezdeném a negyediket.
- Oh! Ott vannak a nasik! - mutatok hirtelen az egyik standra, ahol mindenféle cukorkák, meg magok és rágcsák vannak kirakva. S arra felé veszem az irányt, elvégre Benedek, vagy Alfréd? - erre még rá kell kérdeznem - nasit akart.
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
|
|
Írta: 2016. március 12. 18:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=572884#post572884][b]Partay Alfréd Benedek - 2016.03.12. 18:03[/b][/url] Choi Min Jong Elmondja milyen irányú üzlete van. Jó a művészet, csak nem tudom, mennyire nagy a vevőköre. Biztos vannak elegen, ha még megy neki. Remélem jól fog neki menni. Eléggé meglepődött, mikor rátérek arra a témára, hogy fogja vezetni a boltot, míg ő a suliban lesz. Felveti, hogy tanítási időre bezár, de szerintem az nem logikus dolog. - Lehet, érdemesebb lenne valakit felvenned. Akár egy diákot, de azt kétlem, hogy tanítási időben valaki elvállalná vállalni. Ha azt nézed, hogy az neked kiesik, és nincs semmi bevétel, lehet jobban jársz egy alkalmazottal. Attól függ, mikor mennek legtöbben. - Elmond pár dolgot arról, szerinte nem kel nagy előképzettség egy üzlet megnyitásához, hiszen útközben tanulja meg az ember a dolgot. - Amit szeretnék, az van itt a faluban. Olyan területre, dologra gondoltam, ami még a saját területén is ritkának, egzotikumnak számít. Szóval most így álla helyzet. - Lehet, megmosolyogja majd a dolgot, de most a helyzet ez. Majd kialakulnak a dolgok. Említi, hogy festésből akar élni, csak azt csinálni. Ez felkelti az érdeklődésemet. - Milyen stílusú képeket szoktál festeni, ha van konkrét terület, amit szoktál. -Kérdezem meg tőle, mert tényleg érdekel. Mindig is vonzottak a művészetek, annak ellenére, hogy a tantárgy, ami van, nem éppen magasröptű vizsga volt. Nem is nagyon a művészethez kapcsolódó feladatok voltak szerintem.
|
" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
|
Írta: 2016. április 5. 10:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=583686#post583686][b]Choi Min Jong - 2016.04.05. 10:47[/b][/url] Partay Alfréd Benedek- Vaaaagy! Egyszerűen nyitva hagyom a boltot, és kiteszek egy dobozt, amibe beledobhatják a pénzt a vásárolt árukért cserébe! - Felelem nagy vidáman, mert diákot nyilván nem tudnék felvenni, én sem kéne, hogy lógjak. Az alkalmazott meg túl macerásnak tűnik. Nem, nem arról van szó, hogy nem akarok fizetni valakinek, de hirdetni, meg interjúztatni nagyon nincs kedvem. Egyébként is ez a dobozos megoldás számomra tökéletesnek tűnik. - Tudod, mint a muglinál az önkiszolgáló kassza - vagy minek hívják azt. Aztán elgondolkodom, hogy ha varázsló nem biztos, hogy tudja... - ugye tudod? Vagy nem?
De biztos tudja, ha már érdekli az üzlet. Akkor kell, hogy tudja. Kivéve, ha aranyvérű sznob, aki lenézi a muglikat, de ahhoz túl átlagosnak néz ki. Ne értsen félre senki, nem szokásom elítélni az embereket külső alapján, de a legtöbb aranyvérűt fel lehet ismerni. Engem mondjuk volt, hogy csövesnek néztek, de az meg poén volt. Szóval na. Ő nem látszik vérségi mániásnak, és remélem, hogy ebben nem tévedek. - Ezt most nem értem - rázom meg a fejem, ahogy válaszol mit szeretne - Most akkor valami ritkát szeretnél, vagy valamit, ami már van? Vagy ritka a dolog, de a faluban már pont van?
Próbálom értelmezni, a szavait, több lehetőség is eszembe jut. Valószínűleg a magyar nyelvi készségeim mégsem olyan jók még, mint hittem, de azért bizakodom, a suliban kelleni fog. Nem mintha nem tudnék bármilyen szöveget lefordítani egyetlen pálcaintéssel koreaira... de mégis csak érdekesebb eredeti nyelven olvasni a dolgokat. - Hmm... Ez egy jó kérdés... Leginkább... Színeseket! - vágom rá hirtelen, aztán elnevetem magam. Kicsit gondolkozom, aztán kiegészítem - Tudod ez a legnagyobb baj. Valahogy nem találom önmagam. Nincs egy kiforrott stílusom. Jól festek, mindenkinek tetszik, de ha berakod a képeimet egy tucat másik közé, nem tudod megmondani, hogy melyik az enyém. Nincs bennük semmi egyedi... Régen volt. De az már nem én vagyok. Azt hiszem ez is egy ok, ami miatt szeretnék még tanulni. Kipróbálni sok-sok mindent és megtalálni önmagam. Jó lesz. Legalábbis remélem. - Na és te? Van valami hobbid?
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|
