A viktoriánus stílusú, ódon ház a falu melletti erdő fái közt rejtőzik. Vörös téglákból épült, tetőcserepei feketék. Kerek szárnyát kupola díszíti. Verandájára öt fokból álló lépcsősoron vezet fel az út, innen nyílik a bejárati ajtó, amely természetesen csak és kizárólag sötétedés után vagy éppen napkelte előtt tárul ki a látogatók előtt...

A házban megannyi kis folyosó, szoba, rejtett zug található, telezsúfolva a legkülönfélébb bútorokkal, tárgyakkal, berendezésekkel, könyvekkel, hangszerekkel, képekkel, látszólag hatalmas káoszban, teljesen rendszertelenül.
Minden helyiség rejt valami egészen érdekes megoldást. Az egyes eszközök, ingóságok a legváratlanabb szerepet töltik be, használatuk olykor koránt sem rendeltetésszerű. Így a konyhabeli étkezőasztal sakktáblaként szolgál, a nappali padlójának bizonyos részein csaknem szőnyeg sűrűn futnak át a kábelek, a mellékhelyiségben pedig egy terebélyes bokor nőtt ki a WC kagylóból.
Hiába szokatlan azonban a régi épület limlomosnak tűnő közege, végtelen nyugalmat árasztanak időtlen értékeket felvonultató szobái.

a verandán| o

„Kifutó fiú” lettem! Ez a gondolat jár a fejemben, ahogy haladok a falu vége felé, kezemben egy vaskos dossziéval. Én ajánlkoztam mondjuk, de ez sem változtat a tényen, hogy éppen futárkodom. Az elmúlt héten a boltban dolgoztam, amolyan próba-próbaként, úgyhogy gondolom hamarosan eldől, hogy felvesznek-e próbaidőre vagy sem. Noha nem ezért jelentkeztem erre a feladatra. Az egész úgy alakult, hogy kaptunk egy sürgősnek megjelölt nagy borítékot a hatóságtól. Márpedig az ilyen a bolt tulajdonosának kezébe való, méghozzá minél előbb. És a bolt tulaja napok óta nem járt a bolt környékén sem, szóval ki tudja mikor jön megint. Én pedig felajánlottam Ilosvai úrnak, hogy elviszem a szóban forgó dokumentumot Mr. Kensnek. Úgy vettem észre, hogy hálásan fogadja a javaslatomat, sőt, a borítékhoz még összeszedett dolgokat, úgyhogy végül egy jókora köteget nyomott a kezembe. Amit én persze egyáltalán nem bánok. Gőzöm sincs, hogy miket pakolt bele, igazából nem is nagyon érdekel.
Megpillantom a házat és megszaporázom a lépteimet. Bizony kérem, én az a fajta ember vagyok aki csak úgy rohan be az oroszlán barlangjába. Vagyis a vámpír házába. Vagyis házához. Még el is mosolyodom, amit aztán igyekszem lehervasztani az arcomról, mire a verandához érek. A tárva-nyitva álló ajtó láttán felszökik a szemöldököm egy pillanatra. Most csak úgy be kéne mennem? Nem, azt nem illik. Mindenesetre ez az aprócska dolog teljesen kizökkent és megzavar.
- Mr. Kens? – szólalok meg halkan három kopogtatás után. Úgyis hallja, ha suttogok. A heti béremet tenném rá, hogy hallja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=864048#post864048][b]Juhász Laura - 2023.05.12. 19:35[/b][/url]

a verandán| o

„Kifutó fiú” lettem! Ez a gondolat jár a fejemben, ahogy haladok a falu vége felé, kezemben egy vaskos dossziéval. Én ajánlkoztam mondjuk, de ez sem változtat a tényen, hogy éppen futárkodom. Az elmúlt héten a boltban dolgoztam, amolyan próba-próbaként, úgyhogy gondolom hamarosan eldől, hogy felvesznek-e próbaidőre vagy sem. Noha nem ezért jelentkeztem erre a feladatra. Az egész úgy alakult, hogy kaptunk egy sürgősnek megjelölt nagy borítékot a hatóságtól. Márpedig az ilyen a bolt tulajdonosának kezébe való, méghozzá minél előbb. És a bolt tulaja napok óta nem járt a bolt környékén sem, szóval ki tudja mikor jön megint. Én pedig felajánlottam Ilosvai úrnak, hogy elviszem a szóban forgó dokumentumot Mr. Kensnek. Úgy vettem észre, hogy hálásan fogadja a javaslatomat, sőt, a borítékhoz még összeszedett dolgokat, úgyhogy végül egy jókora köteget nyomott a kezembe. Amit én persze egyáltalán nem bánok. Gőzöm sincs, hogy miket pakolt bele, igazából nem is nagyon érdekel.
Megpillantom a házat és megszaporázom a lépteimet. Bizony kérem, én az a fajta ember vagyok aki csak úgy rohan be az oroszlán barlangjába. Vagyis a vámpír házába. Vagyis házához. Még el is mosolyodom, amit aztán igyekszem lehervasztani az arcomról, mire a verandához érek. A tárva-nyitva álló ajtó láttán felszökik a szemöldököm egy pillanatra. Most csak úgy be kéne mennem? Nem, azt nem illik. Mindenesetre ez az aprócska dolog teljesen kizökkent és megzavar.
- Mr. Kens? – szólalok meg halkan három kopogtatás után. Úgyis hallja, ha suttogok. A heti béremet tenném rá, hogy hallja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=864056#post864056][b]Adam Kensington - 2023.05.13. 18:00[/b][/url]

Juhász Laura
késő este | a folyosón | x


Akkor a heti bére a jogos tulajdonosánál maradna, mivel valóban hallom. Igazából már onnantól felfigyeltem rá, hogy kilépett a fák közül a kertem végében. Noha nem teljesen világos, hol is kezdődik a kertem. Én úgy gondolom, hogy ahol az erdő alább hagy.
Miután a lány megszólít... sőt, talán miközben, már előtte is termek a nappaliból, így most pár lépésre állunk egymással szemben a folyosón. Vagyis ő még csak a küszöbön. Sötétkék póló és fekete farmer van rajtam. A lábam csupasz. Finoman megemelem az államat, így kérdezve tőle némán, mi szél hozta. Noha figyelmem nem kerüli el a paksaméta, amit a mappa meg a papírok formája, valamint próbahetesónk kiléte okán úgy sejtek, a boltból küldtek, ám megvárom, amíg ezt ő tárja elém.
Ajtómat gyakran nyitva hagyom különben. Aki átjáró itt, úgyis beengedi magát mindenféle engedélykérés nélkül (mint mondjuk Kíra, Dwayne vagy Kinsey), meg amúgy is hamarabb észreveszem a kedves érkezőket, semmint a verandára érnének. Arról nem is beszélve, hogy így a macskák is kedvükre rohangálhatnak ki-be. Illetve kevésbé zárom ki a természetet és az engem körülvevő világot, amely önmagában is az otthonom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=864089#post864089][b]Juhász Laura - 2023.05.15. 19:43[/b][/url]

a verandán| o

Amíg az verandához nem érik, addig igyekszem felkészülni arra, hogy bekopogok, megvárom amíg megjelenik, szól, hogy menjek be. Ehhez képest a kopogás után azonnal arra leszek figyelmes, hogy velem szemben áll. Jó, némi távolság elválaszt minket, de mondhatni a semmiből jelent meg, tök nesztelenül. Folyton elfelejtem, hogy mennyire hangtalanul közlekedik a férfi. Biztos tud trappolni ha akar. Úgyhogy meglepetten pislogok párat mielőtt megszólalnék.
- Ilosvai úr küldött, mert érkezett valami sürgős hivatalos irat – vázolom fel az ittlétem okát, felemelve a mappát. Ezt leszámítva nem mozdulok, egy lépést sem teszek előbbre. Engem úgy neveltek, hogy nem masírozunk be másokhoz ha nem invitálnak be. Vagy nem volt megbeszélve már korábban, hogy nyugodtan megtehetem, akármikor. Viccesen festhetünk egyébként. Én a küszöbön, ő a folyosón és így „társalgunk”.
– Azt nem mondta, hogy vissza kell-e vinnem vagy sem – teszem még hozzá tanácstalanul vállat vonva, jelezve hogy amíg ő bele nem kukkant és el nem dönti, hogy lesz-e visszafuvar vagy sem, addig én nem megyek el. Persze, hogy aztán visszatérve az legyen, hogy vissza kellett volna vinnem. Szándékomban áll továbbra is a boltban dolgozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=864130#post864130][b]Adam Kensington - 2023.05.19. 20:15[/b][/url]

Juhász Laura
késő este | a folyosón | x


Ahogy elém tárja, miért jött és mi is az, amit a kezében tart, lepillantok a vastag dossziéra, aztán vissza a lány arcára és ráérősen odasétálok hozzá, mezítlábas lépteimmel. Nyújtom hosszú, fehér kezemet a küldeményért.
- Köszönöm - bólintok neki, amiért vállalta a futár feladatát. Közben már nyitom is a mappát, hogy beletekintsek - Ráér - tájékoztatom róla, hogy nem fontos most rögtön nekiesnem az irathalomnak, neki meg főleg nem kell megvárnia, míg túlvagyok rajta - Majd visszaviszem én - teszem világossá azt is, hogy az újra boltba juttatásra már nem kell, hogy gondja legyen.
- Ha akad most némi időd, akár megbeszélhetnénk a továbbiakat - zárom be az iratrengeteget és lógatom magam mellé egyik kezemben fogva a koránt sem könnyű olvasmányköteget. Különben is felkerestem volna Laurát vagy megüzentem volna Ilosvai úrral, hogy találkozzunk a boltban. Azt gondolom, úgy van rendjén, hogy az elégedettség okán való alkalmazásba vételi szándékot, vagy éppen a elégedetlenség okán ildomos fájdalmas búcsúvételt nekem illik közölni vele. Valamint meg kell adjam a lehetőséget, hogy akár ő mondhassa el nekem személyesen, ha ő az, aki viszlátot intene a tapasztaltak után.
Amennyiben kap az ajánlaton, már indulok is a konyhába, és hellyel kínálom a sakktáblás asztalnál. A nagy adag átnéznivalómat a pultra rakom egyelőre.