A viktoriánus stílusú, ódon ház a falu melletti erdő fái közt rejtőzik. Vörös téglákból épült, tetőcserepei feketék. Kerek szárnyát kupola díszíti. Verandájára öt fokból álló lépcsősoron vezet fel az út, innen nyílik a bejárati ajtó, amely természetesen csak és kizárólag sötétedés után vagy éppen napkelte előtt tárul ki a látogatók előtt...

A házban megannyi kis folyosó, szoba, rejtett zug található, telezsúfolva a legkülönfélébb bútorokkal, tárgyakkal, berendezésekkel, könyvekkel, hangszerekkel, képekkel, látszólag hatalmas káoszban, teljesen rendszertelenül.
Minden helyiség rejt valami egészen érdekes megoldást. Az egyes eszközök, ingóságok a legváratlanabb szerepet töltik be, használatuk olykor koránt sem rendeltetésszerű. Így a konyhabeli étkezőasztal sakktáblaként szolgál, a nappali padlójának bizonyos részein csaknem szőnyeg sűrűn futnak át a kábelek, a mellékhelyiségben pedig egy terebélyes bokor nőtt ki a WC kagylóból.
Hiába szokatlan azonban a régi épület limlomosnak tűnő közege, végtelen nyugalmat árasztanak időtlen értékeket felvonultató szobái.

Mikor a lány tegnap reggel magamra hagyott, hadd dőljek le végre aludni, mindkétszer hasonlóan reagáltam a távozása bejelentésére: amolyan hümmögésfélével. A különbség annyi, hogy az első elköszönésnek számított, a másodikat meg már félálomban hallattam az ágyamból.
Este tiszteletemet tettem egy kiállításmegnyitón az amszterdami Mauritshuis Múzeumban, majd hajnalban hazaérkezvén írtam egy levelet Kírának, amit becsúsztattam a sátra nyílásán, miközben Ő az igazak álmát aludta. Valószínűsítettem, hogy meglátogat majd a következő éjjel, legalábbis minden esetre záros határidőn belül betoppan hozzám, de biztosra akartam menni, hiszen lett még volna egy sürgősen megbeszélendő ügy a múltkor, csak jobbnak láttam halasztani. A kézbesített, borítékba zárt papíron tehát annyi állt, hogy várom Őt este a házamban, ha ráér.

Kilenc múlt, a nap nem túl rég bukott alá, én viszont már egy ideje ébren vagyok. Olyannyira, hogy nem csak hogy ittam már egy pohárka vért, hanem ahelyett, hogy szokásomhoz híven még egy-két órát köntösben lófrálnék otthonomban, magamra dobtam egy inget meg egy nadrágot, és kényelembe helyeztem magamat a nappalimban. Zokni persze nincsen rajtam, legfeljebb cipőbe hordom, de abba se mindig. Mezítláb üldögélek tehát a kanapémon, lazán begombolt ingemben, előrehulló hajjal, hosszú combjaimra támasztott fehér, P-90-es Gibson gitárommal, aminek éppen a húrjait állítgatom átszellemülten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=339765#post339765][b]Adam Kensington - 2014.07.20. 00:29[/b][/url]

Mikor a lány tegnap reggel magamra hagyott, hadd dőljek le végre aludni, mindkétszer hasonlóan reagáltam a távozása bejelentésére: amolyan hümmögésfélével. A különbség annyi, hogy az első elköszönésnek számított, a másodikat meg már félálomban hallattam az ágyamból.
Este tiszteletemet tettem egy kiállításmegnyitón az amszterdami Mauritshuis Múzeumban, majd hajnalban hazaérkezvén írtam egy levelet Kírának, amit becsúsztattam a sátra nyílásán, miközben Ő az igazak álmát aludta. Valószínűsítettem, hogy meglátogat majd a következő éjjel, legalábbis minden esetre záros határidőn belül betoppan hozzám, de biztosra akartam menni, hiszen lett még volna egy sürgősen megbeszélendő ügy a múltkor, csak jobbnak láttam halasztani. A kézbesített, borítékba zárt papíron tehát annyi állt, hogy várom Őt este a házamban, ha ráér.

Kilenc múlt, a nap nem túl rég bukott alá, én viszont már egy ideje ébren vagyok. Olyannyira, hogy nem csak hogy ittam már egy pohárka vért, hanem ahelyett, hogy szokásomhoz híven még egy-két órát köntösben lófrálnék otthonomban, magamra dobtam egy inget meg egy nadrágot, és kényelembe helyeztem magamat a nappalimban. Zokni persze nincsen rajtam, legfeljebb cipőbe hordom, de abba se mindig. Mezítláb üldögélek tehát a kanapémon, lazán begombolt ingemben, előrehulló hajjal, hosszú combjaimra támasztott fehér, P-90-es Gibson gitárommal, aminek éppen a húrjait állítgatom átszellemülten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=340096#post340096][b]Saragob Kíra - 2014.07.20. 17:40[/b][/url]

Majd leragad a szeme, de lassan kezd tudatára ébredni. Rossz érzése van, mintha valami nem lenne rendben. Attól függetlenül, hogy a megérzései sokszor csapták már be, mégis mindig hallgat rájuk. Kikászálódik az ágyból és különösebb kutatómunka nélkül megtalálja a felkelésének okát. Egy piszkos, csatakos szőrű kutyának csak a hátsója lóg ki a földön heverő hatalmas hátizsákból. Körülötte pedig már jó néhány holmi szét van cibálva.
- Rossz kutya, menj onnan! - szól rá az állatra, mire az előbújik a zsákból és Kírára vicsorog. - Oké, akkor ne, csak maradj. Éhes vagy, igaz? - előszed egy húskonzervet és egy lapos műanyagtányérra borítja a tartalmát. De mire lerakná a kutya elé, az már tovább is áll. Nem valami barátságos. Kírát eléggé elszomorítja az eset, mindenesetre mikor elindul dolgozni, a kutyakaját a sátor előtt hagyja. Az első pár hétben kifejezettem élvezte, hogy folyton hurcolássza a dolgait, mostanra viszont kezdi kicsit unni, hogy mindig máshol verjen tanyát. Persze nyilvánvaló is volt, hogy a játszótér, a boglyas tér közepén, vagy a cukorvarázs előtt nem kempingezhet huzamosabb ideig. De a stégen például szívesen maradt volna kicsit tovább, azonban kiderült, hogy oda emberek járnak. Üldögélni, nézni a vizet, fürödni, ami Kírát ugyan nem zavarta, az említetteket viszont kissé feszélyezte, a tudat, hogy egy méterre tőlük valaki lakik. A tavacska partja viszont elég jó helynek tűnt számára. Összepakolni egyébként sincs már ideje, és kedve pedig annyira se.
Nagyon sokat elárul Kíráról, hogy egyáltalán nem aggasztja a sátrában felbukkanó kutya. Pedig talán nem ártana elgondolkodnia rajta, hogy védje valamiképpen az otthonát az illetéktelen behatolóktól. Felméri a károkat, közben megtalálja Adam levelét is, vagyis csak a felét, megcsócsálva, nyálasan.
Ezt leszámítva azonban teljesen átlagosan telik a napja, nem igazán járatja azon az agyát, hogy Adam vajon mit szeretne tőle, sokkal jobban foglalkoztatja, hogy vajon visszatért-e a kutya, vagy megette-e, amit kint hagyott neki. De előtte még végig kell szenvednie a munkaidejét. Mostanra jutott el odáig, hogy kezdi unni a boltban való ücsörgést. Legalábbis ma nem sok kedve volt hozzá.
Miután bezárja a boltot, visszatér a sátrához, ahol ugyan nem találja meg a kutyulit, de a kitett kaja is eltűnt. A délután további részét azzal tölti, hogy rendet rak a holmijai között, megjavítja, ami elszakadt. Alkonytájt kirak még egy adag kaját a kutyának. Eredetileg már fel akarta szedni a sátrat, de úgy dönt, mégis itt hagyja, hátha visszajön a kutyus. Aztán átöltözik, mert mégsem akar abban a kis szoknyájában menni Adamhez, amiben egész nap volt. Helyette felvesz egy másik, valamivel lezserebb, zöld kis ruhácskát. Megkerüli a tavat, ráérősen bandukol az erdő fáinak vonalát követve, a nap már lement és rohamosan kezd sötétedni.
- Szia - köszön vidáman, miután kopogás nélkül beengedi magát a házba. Bepillant a konyha felé, aztán második lehetőségként a nappaliba lép be.
- Képzeld, egy kutya megette a leveted - újságolja lelkesen. - Vgayis csak félig megcsócsálta reggel. Szegény szerintem a faluban kóborol. Legalábbis nem úgy nézett ki, mint akinek van gazdája.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=340133#post340133][b]Adam Kensington - 2014.07.20. 19:09[/b][/url]

Hallom, hogy megjött a kis beszerzőm. Már az erdőben idevezető lépteiről felismertem, szóval nem lepődöm meg, ahogy hamarosan benyit. Nem zavar, hogy ennyire otthonosan mozog itt. Végül is mit számítana nekem, hogy kopog vagy sem? Különben is, ha nem akarnám, hogy bejöjjön, bezárnám az ajtómat. Ilyesmit azonban egyáltalán nem szoktam tenni.
Csak tovább szöszölök a gitárommal, miközben Ő jókedvűen rám köszön a konyha felől valahonnan, aztán nemsokára belibben hozzám a nappaliba, és máris csacsogni kezd valami kutyáról. Egyelőre fel sem nézek rá. Pengetek még egyet-egyet az utolsó, beállításra szoruló húron, csak ezt követően engedem az érkezettre tekintetem, végigjáratva azt könnyed, zöld ruhás valóján. Ha valamiért szeretem a nyarat, akkor az ez. A lányok meg az Ő laza kis ruháik.
- Szeretnéd befogadni? - teszem fel logikus kérdésemet. Hiszen olyan csillogó szemekkel mesél a levélcsócsáló blökiről és olyan sajnálattal kóborságáról, hogy rögtön ez merül fel bennem. Biccentek Kírának, hogy üljön csak le ide mellém.
- Volna egy elég komoly megbízatásom a számodra. - kezdek bele a kutyás téma után abba, amiért idehívtam, és ehhez félre is teszem a Gibsonomat, óvatosan, a nyakánál fogva támasztva a földre, neki a kanapém szélének.
- Szeretném, ha új forrást keresnél nekem. - nézek rá vissza a rendezkedésből, felsőtestemmel jobban felé fordulva, miközben mélyen a szemébe nézek üdén szétálló hajam keretéből.
- Kéne valaki, aki az egészségügyben vagy annak közelében dolgozik. A lényeg, hogy legyen hozzáférése vérkészletekhez, és el tudja intézni, hogy néhány adag ne hiányozzon senkinek. A pénz nem számít. - részletezem, mi volna a feladat, és a végén kiejtem azt a mondatot, amit remélem, a lány az eszébe vés, és ha kell, alkalmazza majd a beszerzés során. Nagyon könnyedén megnyílnak a kapuk, és az emberek igen segítőkésszé vállnak a hatására.
- Viszont ez nem teljesen törvényes. - teszem hozzá, továbbra is nyílt lapokkal játszva.
- Megértem, ha nem vállalod, vagy ha Te csak felderíted a terepet és a többit rám bízod. Az is nagy segítség volna. - tisztázom, hogy nem áll szándékomban ilyen ügyletekre rákényszeríteni. Az Ő döntése, hajlandó-e kockáztatni. Az esetek nagy részében olyan beszerzésekkel akarom majd megbízni, amelyeknek semmi köze az illegalitáshoz. A vérszerzés egy olyan kényszerű üzletelés az életemben, amely ilyen szinten kockázatot jelenthet. Egyébként nem vagyok éppen egy alvilági figura. Nyílt, átható tekintettel, türelmesen figyelem a leányzót, mit szól az elhangzottakhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=340280#post340280][b]Saragob Kíra - 2014.07.20. 22:20[/b][/url]

- Igen, ha visszajön. Mert elment. Szerintem nem nagyon szereti az embereket. De hagytam ott neki kaját - egy pillanatig sem gondolkozik a válaszon. Gyerekkorában sosem volt kutyájuk, meg semmilyen állatuk sem, hiszen az ugye nagy felelősség, Kíra meg kicsi volt, és feltehetően elhanyagolta volna a kis kedvencét. Igazából most sincs teljesen tisztában vele, hogy mi mindennel jár egy állat tartása, de megesett a szíve a koszos eben és szeretne gondoskodni róla.
Beszéd közben közelebb megy Adamhez és letelepedik mellé a kanapéra. Megigazgatja a szoknyáját, a füle mögé rendez egy előrelógó tincset, és kíváncsian hallgatja, ahogy Adam belekezd feladat felvezetésébe. Türelmesen megvárja, míg a férfi lepakolja a gitárt és közli a lényeget. Egyrészt örül, hogy Adam valami tényleg fontos dolgot szeretne rábízni, és pontosan ugyanezért meg is lepődik rajta.
Félrebillenti a fejét, elgondolkodva viszonozza Adam pillantását. Egyáltalán nem akad fenn azon, hogy a vér beszerzése kívül esik a legalitás keretein, fel sem fogja rendesen, hogy ez nem csak játék és komolyan megütheti a bokáját, ha rosszul alakulnak a dolgok.
- Hm. Oké, gondolom biztonságosabb, ha egy mugli az a valaki - tőle szokatlan módon nagyon is logikusan, komolyan próbálja végiggondolni a problémát. Az más kérdés, hogy a komolysága nem a megbízás komolyságából fakad, csak abból, hogy elképzeli, hogy ezt komolyan kell csinálni, hogy ha ő odamegy egyszer valakit megvesztegetni, akkor határozottan, hideg fejjel kell csinálni. Már el is képzelte, hogy egy igazi üzletasszonyos cuccban feszítsen.
- Akkor még két kérdés. Vagyis inkább három. Mikorra kell? Mekkora tételben? És... Biztos vagy te benne, hogy ezt rám akarod bízni? - a hangsúlyból egyértelműen érezhető, hogy Adam helyében ő nem biztos, hogy rá merné bízni saját magára egy új forrás keresését. Attól függetlenül, hogy sokszor életrevalóbb, mint ahogy kinéz, és mindig feltalálja magát, szeret az esetlen, bolondos, felelőtlen szerepben tetszelegni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=340361#post340361][b]Adam Kensington - 2014.07.20. 23:44[/b][/url]

Bólintok neki a gondolatára azzal kapcsolatban, hogy legjobb volna mugli körökben próbálkoznia. Egy varázskórházba bemenni ilyennel tiszta lebukás lehet. Szerintem akadnak olyan mágikus intézmények, amelyek már fel vannak készülve hasonló megkeresésekre, és csak arra várnak, hogy lecsapjanak a készleteikből csemegéző vérszívókra. Habár nekem ez pont nem puszta nassolás, hanem alapvető szükséglet.
Végigvárom a lány kérdéseit, és milyen jól teszem! A legutolsóra fogok legelsőként felelni, csak előbb lesütöm kicsit a szememet közénk, hogy alaposan végiggondoljam, amit mondok. Ismét Kírára emelem aztán tekintetemet.
- Úgy vettem észre, hogy nem teljesen elégítenek ki a feladatok, amelyekkel megbízlak. Hogy talán vágynál valami komolyabbra is a változatosság kedvéért. Ez pedig elég komoly. - felelem nyugodt hangon, kis beszerzőm csinos vonásait tanulmányozva közben. Igazából nem lehetett nem kiszúrni, hogy a lány most már szeretne egy érdekesebb megbízást. Mondjuk már az elején leszögezte, hogy nem bevásárolni akar nekem, meg ilyen csippcsupp ügyeket intézni. Nem mintha ilyeneket akartam volna valaha rásózni. Viszont be kell valljam, ettől a mostani teljesítendőtől meg már féltem kissé. Szóval különben nem, egyáltalán nem vagyok biztos a dolgomban. Ez azonban most másodlagos. Ki kell ezt próbálni, meg kell tapasztalni.
- Ha gondolod, tényleg csak járd körbe a témát, és ha eljutsz odáig, hogy már behatóbban ismered a lehetőségeket, eldöntöd, akarod-e folytatni, vagy a továbbiak intézését átadod nekem. - variálom át kicsit az imént elhangzottakat a kérdés fényében.
- Minél hamarabb kéne. - állok neki megválaszolni a többit.
- Legfeljebb másfél hét múlvára. - adok azért meg egy végső határidőt.
- Olyan forrás kéne, aki tud heti egy litert biztosítani. A leosztás mindegy, csak tartsa magát ahhoz, amit ígér. - pontosítok igényeimen. Kaphatok két hetente két litert, vagy havonta négyet. A lényeg, hogy a fejadag állandó legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=340382#post340382][b]Saragob Kíra - 2014.07.21. 00:32[/b][/url]

- Háááát. Ez végülis igaz.. De mi van, ha valamit nagyon elrontok, lebukunk és levadásznak - kissé elragadtatva magát aggodalmaskodik egy sort, de aztán visszatér a komolyabb hangvételhez
- Örülök, hogy rám bízd - bólint rá Adam szavaira, a hangján pedig tisztán érezhető, hogy van benne egy jó adag bizonyítási vágy. Adam, önmaga, meg talán az egész világ felé. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy józanul gondolja végig a problémát, ne ugráljon örömében, és legalább látszólag komolyan vegye, és felfogja a dolog súlyát.
- Okés, akkor meglátom, hogy mire jutok. Sosem csináltam még ilyet. Fura is lenne, ha de. Szóval, ha egy hét alatt nem találok senkit, feladom. - persze esze ágában sincs kudarcot vallani. Igen, mélységes kudarcként élné meg, ha azzal kéne visszajönnie Adamhez, hogy tessék, ő erre jutott, innen folytassa Adam a dolgait, ahogy akarja. A válaszával inkább csak biztosítani akarja Adamet, hogy még mindig a földön jár, nem szállt el teljesen, és tisztában van a saját korlátaival. Meg aztán, ha valami mégsem úgy alakulna, ahogy szeretné, nem kell mentegetőznie, hisz ő nem ígért semmi beton biztosat. Bár egyelőre azt sem nagyon tudja, hogyan fog nekilátni a feladatnak, de már az is valami, eljut addig, hogy mugli körökben lenne jobb nézelődnie. Közben pedig fejben jegyzi az adagokra vonatkozó kritériumokat is.
- Te akkor havonta még egy egész embert sem iszol meg? - elkerekedett szemekkel, kicsit hitetlenkedve, amolyan "Fiam, eszel te rendesen?" hangon szólal meg, miután gyorsan kimatekozta a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=340485#post340485][b]Adam Kensington - 2014.07.21. 11:24[/b][/url]

Nem tudhatom pontosan, mi történt a lánnyal a múltban, csak erős sejtelmeim lehetnek, azt azonban biztosra veszem, hogy bár az eset megzavarta elméjét, azért nem veszítette el teljesen az eszét. Érdekelne, milyen volt előtte. Egy percig sem hiszem, hogy egészen más személyiség lett volna, talán csak valamivel komolyabb, mint most. Kevésbé szórakozott, bohókás és a hangulatait váltogató. Ahogyan pedig látom rajta, képes mérlegelni és nagyjából józan döntéseket hozni, arra jutok, hogy az elméje nem károsodott visszafordíthatatlanul, csak összekuszálódott benne minden. Ugyanolyan ez, mint az én vámpírrá válásom. Fiatal halhatatlanként valamelyest elveszítettem önmagamat, nem tudtam kezelni még az új körülményeket, a belső indíttatásokat.  Kellett idő, amíg megtanultam egyensúlyozni a személyem és ösztönöm között. Kíra ugyanígy van. Most már ez Ő. Önmaga összetettebb, kevésbé kiszámítható változata, akinek nem csak a világgal, hanem saját magával is nehezebb dolga van. Azonban pontosan az állapota miatt könnyebben kezeli mindezt. Hiába a nagyobb megmérettetés, a hozzáállása optimálisabb.
Szelíden bólogatok arra, ahogy igazából csupán csak hangosan gondolkozik. Egy-egy közlése az, ami engem ténylegesen érint, ez pedig az a része, amiben tisztázza, hogy vette az adást. Kíváncsi leszek, hogyan alakul ez a feladatteljesítés. Azonban, ha bármilyen okból nem jönne össze, az szemernyit sem befolyásolja majd a kis beszerzőmhöz való viszonyulásomat. Annyit fogok leszűrni, hogy ilyen melókat nem adok neki. Dehát szerencsére ezen a megbízatásom kívül hasonló nem is nagyon akad. A többi már mind törvényes üzlet. Ettől még persze mind érdekesek és egyáltalán nem hétköznapiak.
- Nem. - rázom meg finoman a fejemet, ahogy Kíra egy kis fejszámolás után eljut a következtetésre, hogy havonta egy embernyi vért sem fogyasztok.
- Ha naponta meginnék valakit, akkor sem múlna a szomjam, szóval... nem sok értelme volna. - magyarázom meg a dolgot, bár sejtem, ez is olyasmi, amit halandó fejjel nem lehet könnyű felfogni. Hiszen, ha Ők jól bezabálnak, rosszul lesznek és sokáig nem kívánnak ételt, illetve ha rendszeresen táplálkoznak, nem éheznek. Nálunk ez nem így van. Mi, ha nem iszunk, elgyengít és megőrjít a szomjúság. Ha iszunk, akkor erőre kapunk, azonban csak még jobban vágyjuk az újabb adagokat. Ezt jelenti az én mértéktartásom. Annyit veszek magamhoz a vérből, amennyi szükséges ahhoz, hogy ne veszítsem el önmagamat, a szomjúságomat pedig egyszerűen elviselem.
Ha már témánál vagyunk... ráérősen végignézek a mellettem ülő leányzón, leragadva pár hosszabb pillanatra nyaka tájékán. Nyelek egyet, aprót nyalok a számon, és lesütöm a szememet. Csöndesen torkot köszörülök, térdemen babráló, fehér ujjaimra nézve, aztán egészen lassan emelem rá tekintetemet ismét Kírára.
- Szabad? - teszem fel udvarias, táncra felkérő hangú kérdésemet lágyan, pillantásomat jelentékenyen a lány nyakára szegezve, aztán szemére emelve ismét, tekintetemben finom várakozással. Ha dobogna a szívem, most gyorsabban tenné. Fantomérzésként azonban így is lüktetni tetszik mellkasom, fejem és egészem a kellemes izgalomtól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=340782#post340782][b]Saragob Kíra - 2014.07.21. 19:35[/b][/url]

- Ó. Értem. Ez nagyon szörnyen hangzik - reagál együttérzően, és valóban megérti a logikát, abban, hogy a férfi miért kényszeríti magát ilyen szegényes táplálkozásra. De arról elképzelése sincs, hogy milyen érzés lehet, ha sosem elégítheted ki a szomjad, és hogy ezt hogyan viseli el Adam. Hozzá lehet egyáltalán szokni a folyton mardosó éhséghez? Fürkésző tekintettel vizslatja Adamet, próbálja tetten érni rajta az olthatatlan szomjúságot. Furcsamód eddig nem gondolt bele Adam létezésének ezen vonzatába. Kíra alapműveltsége megvan a vámpírológia terén, de valahogy teljesen más az, ha az ember olvas valamit, meg ha itt ücsörög egy vámpír házában, egy vámpír kanapéján a vámpír mellett, aki ráadásul nem is a tankönyvek tipikus vérengző vadállata.
~ Helyben vagyunk~ Apró mosoly jelenik meg a szája szegletében, miközben figyeli, ahogy Adam lesüti a szemét, az ujjaival babrál. Rendkívül aranyosnak találja, hogy Adam úgy viselkedik, mint egy édességre áhítozó kisfiú. Egyáltalán nem feszélyezi a nyakára irányuló bámész tekintet, noha jellemzően nem ez a testrésze kap kiemelt figyelmet a férfiaktól. Nem éri váratlanul Adam kérdése, hiszen megbeszélték. Kellemes izgalom uralkodik el rajta, már nem tudja visszafojtani a széles, vágyakozó mosolyát. Neki ténylegesen felgyorsul a szívverése.
- Oké, de várj! - hirtelen felpattan a kanapéról és Adam előtt megállva  és kissé zavartan pislog le a férfira.
- Megpróbálok úgy tenni, mintha kevésbé jöttem volna lázba, és nem lennék ilyen izgatott. - vesz egy hatalmas levegőt, kifújja. Megpróbálja letörölni  képéről a széles vigyorát.
- Vagy ez normális? Ugye nem? Biztos nem, mert még ezt sosem mondtam nagyjából úgy senkinek, mert enélkül is elég ütődöttnek tartottak, de régen sokszor elképzeltem, hogy találkozok egy vámpírral. Még mielőtt egyáltalán tudtam volna a varázsvilág létezéséről. Szóval, ez hülyén fog hangzani, de kicsit mintha valóra válna a gyerekkori álmom, vagyis mondjuk az inkább rémálom volt. Ez beteges nem?  Imádtam a természetfeletti rémtörténeteket, és csak fura belegondolni, hogy nagy részük igaz is. Jaj, de én itt beszélek összevissza te meg éhezel. Csak ha izgulok, nem tudom befogni. Ami szerintem nagyon rossz tulajdonság, meg idegesítő. - beharapja az ajkát, nem akarja jobban próbára tenni Adam türelmét. Elvégre nagyon bosszantó tud lenni, ha az ember szeretne valamit, ami ott is van tőle el karnyújtásnyira, elméletben már az övé is, és türtőztetnie kell magát, hogy ne ragadja meg.
- Ne haragudj - csendesen, kissé engesztelő hangon, visszafogott mosollyal beszél, s közelebb lép Adamhez. Laza mozdulattal lendít egyet a hajzuhatagán, hogy nagyjából az egész csak a bal oldalára rendeződjön, közben pedig a kanapé helyett Adam  ölébe ereszkedik vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=340877#post340877][b]Adam Kensington - 2014.07.21. 20:45[/b][/url]

Révetegen gyönyörködök a lány arcán megjelenő kifejezésben, ebben a vágyakozó, izgatott mosolyban, aztán pislogok kettőt, ahogy felpattan azzal, hogy várjak. Tekintetem követi Őt. Részemről üldögélek tovább lazán a kanapémon, és ahogy rájövök, hogy ez a fejtegetés kicsit hosszabb lesz, komótosan, kényelmesen dőlök hátra. Hosszú lábaim széles, hanyag terpeszben. Fehér kezeimet combjaimon nyugtatom.
Szám nem, de szemeim egyre vidámabban fénylenek, és sápatag vonásaim is egészen ellágyulnak Kírát hallgatva, ahogy csak csacsog és csacsog arról, mennyire lázba jött ettől az egésztől és hogy mennyire különleges dolog ez a számára. Teljesen normális, amit érez, és egyáltalán nem beteges. Elhiteti, ezer és egy beteges dologgal találkoztam már életem során. Ez nem az.
Hamarosan észbe kap, hogy kissé belelendült a mondókába, azonban amiatt kár aggódnia, hogy éhezem. Hiszen, ahogy megbeszéltük az imént, ez nálam alapvető állapot, ráadásul egy pohárka vért megittam ébredés után. Már említettem neki, hogy úgy nem iszom közvetlenül emberből, ha mardos a szomjúság. Nem, azt nem lehet. Amire most készülök, az olyan, mintha halandóként napokig kenyéren és vízen tengődtem volna, most pedig végre hozzájutnék néhány finom, ínycsiklandozó falathoz.
Az azonban tény, hogy már nagyon vissza kell fogjam magam, hogy ne rántsam le a kanapéra, és vágjam belé agyaraimat nyomban. De jófiú vagyok. Közel a cél, kibírom. Olyannyira közel van, hogy a lány kecsesen elsöpri haját az útból, és nemes egyszerűséggel helyet foglal hosszú combomon. Végigpillantok rajta kissé, és méretes kezemet derekára simítom.
Még utoljára a szemébe nézek, majd lepillantok a nyakára. Szabad kezemet tarkójára simítom, hűs ujjaim vége tincsei közé csúszik, miközben elkezdek lassan odahajolni hozzá. Könnyeden, egy apró sóhajjal eltárom ajkaimat, melyek közül kivillannak szemfogaim. Jobban Kíra tarkójára fogok nagy kezemmel, így tartva Őt magamnak ahhoz, ami következik. Lehunyom szememet, és egy nedves kis kattanással belemerítem tűhegyes fogaimat. Fájni ez nem igazán fájhat, viszont minden bizonnyal egy igen különös érzés. Forrón szusszanok rá a lány bőrére, miközben hűs ajkaim lágyan tapadnak rá, és kellemesen szívni kezdem Őt. Először csak erősebben lélegzem, aztán olykor tompán, szinte kéjesen mordulok egyet.
Ahogyan gondoltam: kis beszerzőm vére egyszerűen mennyei. Nagy testem olykor megrezdül, hullámzik egyet alatta, mígnem ez a mocorgás csaknem folyamatossá lesz. Hosszú kezemmel néha markolok egy kicsit nyakán, haja alatt. Nem iszom belőle sokat, viszont elnyújtom, minden egyes pillanatát kiélvezve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=341016#post341016][b]Saragob Kíra - 2014.07.21. 23:55[/b][/url]

Egy csöppet sem zavarja, hogy nem kap érdemi választ mindarra, amit önmagáról meg az érzéseiről összehord, de még csak a férfi arcáról sem igazán tudja leolvasni, hogy mi a véleménye. Kíra nézetei szerint pedig ez teljesen jól is van így. Könnyedén, bármikor, bárkivel szívesen megoszt efféle személyes dolgokat magáról, viszont csak annyit, amennyit ő gondol, ahogy ő gondolja, egy szóval sem többet. Csak semmi túlgondolás, semmi véleménynyilvánítás.
Adam türelmesen kivárja, míg Kíra befejezi a szövegelést, ennél többet pedig nem is várhat el tőle. Félresöpri a haját, elhelyezkedik Adam combján és teljes mértékben a másikra bízza magát. Nem aggódik, mint mindig mindenkiről, most is a legjobbakat feltételezi. Ugyanakkor naiv optimizmusának is van egy határa, amit az emberek többségével nem lép át. Adammel már átlépte, Adamre gyakorlatilag az életét bízza rá, még ha ezt nem is fogja fel rendesen.
Biztonságban érzi magát Adam karjai között, várakozóan csillogó tekintettel viszonozza Adam hosszú pillantását, míg az lejjebb nem vándorol az arcáról. Enyhén megborzong, apró pihéi mind az égnek merednek, ahogy a férfi hideg keze a tarkójára simul. Látja a kivillanó szemfogakat, érzi, hogy a férfi fogása egy árnyalatnyival erősebb, de egyáltalán nem zavaró. A férfi tincsei csiklandozzák a bőrét, komoly erőfeszítésébe kerül, hogy ne nevesse el magát, egészen addig, amíg...~ Hhha~ Lágyan elnyíló ajkakkal szusszanva szívja be a levegőt, mikor a tűhegyes fogak utat találnak a véréhez. Lassan kifújja a levegőt, meredten bámul maga elé, de nem is látja rendesen, amit néz. Lehunyja a szemét, csak az érzésre koncentrál. Kellemes bizsergés indul ki a nyakából és szétterjed az egész testében. Ha nem is úgy, és annyira mint Adam, de összességében élvezi, ahogy a férfi a vérét szívja. Alkalmazkodik a férfi mozgásához, menet közben óvatosan Adam nyaka köré fonja a karját.
~ Oh, ne, még ne~ Fut át az agyán, miután hosszú, gyönyörű másodpercek elteltével érzékeli, hogy Adam be fogja fejezni, mindjárt vége.
Kíra feje zsong. Úgy érzi lebeg, a csodálatos élmény emlékétől kísérve. Kinyitja a szemét, próbál Adamre fókuszálni. Úgy érzi máshoz nincs is ereje, pedig igazán nem csinált semmit, amiben elfáradhatott volna, mégis piheg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=341027#post341027][b]Adam Kensington - 2014.07.22. 00:22[/b][/url]

Nem szeretném abbahagyni. Folytatnám még hosszan, hosszan. De nem szabad. Mindjárt leállok, de addig még egészen lágyan szívogatom a lány nyakát, masszívan szuszogva, mint egy ragadozó, aki az elejtett zsákmányt falatozza bőszen, elégedetten a sikeres vadászat után. Tartom magamnak Kírát, mind derekát, mind nyakát gyengéd eréllyel fogva, majd egy tompa, sajnálkozó kis nyögést hallatok, ahogy érzem, most már mindenképpen be kell fejezzem.
Ugyanolyan halk, cuppanó kis kattanással, mint ahogy pár röpke perce belé merítettem őket, most kihúzom belőle hegyes fogaimat. Kába tekintetem résnyire tárom csak fel, lenézve a két pontszerű sebre, amit okoztam, és mielőtt akármi máshoz fognék, lehúzom a kezem a lány nyakáról, hüvelykujjam egyik agyaramhoz emelem, és éppen csak egy apró szúrást ejtek ujjbegyemen, hogy kiserkenjen vérem. A vöröslő cseppet rákenem harapásom nyomára, amely ettől beforr, mintha ott sem lett volna. Pár perc múlva pedig majd a szolid vérveszteség okozta elgyengültség is ki fog illanni kis beszerzőmből, az iménti figyelmességem nyomán.
Végignyalok számon és fogaimon, hogy egyetlen rájuk tapadt csepp se vesszen kárba, aztán lehajolok még Kírára, mikor észreveszem, hogy bár sebei eltűntek, egy kevés vére még kiszaladt gyógyításom előtt. Nekiállok lecsókolni, és ajkaimhoz képest forró nyelvem hegyével szépen lenyalni, csöndesen szuszogva a lány nyakába. Ahogy aztán ezzel megvagyok, hagyom lehunyva szememet, és homlokomat Kíra halántékára simítom, élvezve még adománya okozta mámoromat. Szemfogaim még mindig előbújva, egészen csöndesen sóhajtozom, mintha csak így lélegeznék. Bal kezemet továbbra is derekán nyugtatom, jobbom pedig újfent nyakára csúszva. Szórakozottan cirógatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=341115#post341115][b]Saragob Kíra - 2014.07.22. 11:27[/b][/url]

Újabb piciny sóhajtást hallat, mikor Adam fogai elválnak a bőrétől. Kíváncsian pislog a férfire, először nem igazán érti, mit akar csinálni. De egyelőre még nem talál rá a hangjára, és más módon sem fejezi ki értetlenkedését. Csak mozdulatlanul hagyja, hogy Adam hüvelykujjával a nyakára kenje pár csepp vérét. Nem érzékel különösebb minőségi változást, hiszen egyáltalán nem fájtak a sebei, eltűnésükkel csak a kellemes bizsergető érzés kezd halványulni. Rebegve záródnak össze pillái, ahogy Adam ismét a nyakához hajol, hogy az ott maradt vért is lenyalogassa. Enyhén félrebillenti a fejét, élvezi, ahogy a férfi nyelve végigjár a nyaka vonalán, módszeresen eltüntetve minden csepp vért.
De ennek is vége szakad egyszer, elfogy a vér, Adam pedig kissé följebb emeli a fejét és Kíráéhoz dönti. A lány is lehunyt szemekkel viszonozza a gesztust, karjaival továbbra is öleli, magához húzza a férfit, nem mintha nagyon húznia kellene. A szíve még mindig gyorsabban ver az átlagosnál, csak lassan tér vissza a normális tempóra. Megpróbálja valahogy jellemezni, valamihez hasonlítani az élményt, amiben része volt, de nem sikerül neki. Nem talál rá szavakat, és nem kell, hogy találjon. Mindennél többet mond az, ahogy most meghitten, egészen idillien bújnak egymáshoz Adammel.
Néhány perc múlva kezd tisztulni a feje, már kevésbé érzi magát kábának, a mámoros  könnyedség már múlóban van. A gondolatai azonban továbbra is kuszák, sok minden kavarog benne az élmény kapcsán.
- Ha lehetne majd választani, így halnék meg - suttogja halkan, enyhén akadozó hangon, közben pedig jeges borzongás fut végig a testén saját szavai hallatán. Csak kimondta az éppen megszülető gondolatot, mielőtt még belegondolt volna, hogy mi is az voltaképpen. Ez végképp visszarántja a valóságba.
- Nem, mégsem - visszakozik azonnal, ezt nyomatékosítva enyhén meg is mozgatja a kobakját jobbra-balra, de még mindig a férfihoz simul közben.
- Szörnyű lehet így meghalni - teszi hozzá valamivel élénkebben, és ezúttal már elhúzza a fejét Adamétől, hogy a férfire nézhessen. Beharapja az ajkát. Rájön, hogy egy sokkal mélyebb, rétegeltebb kérdésbe vágta a fejszéjét, semmint hogy ilyen egyszerűen és határozottan álláspontot foglaljon. Pedig, ha nagyon szélsőségesek is, általában vannak szilárd elképzelése arról, hogy mit szeretne és mit nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=341178#post341178][b]Adam Kensington - 2014.07.22. 13:29[/b][/url]

Aprót fújok és engedem felszökni kissé szemöldököm, mikor a lány bejelenti, hogy ha lehetne választani, így halna meg, amikor eljön az ideje. Nem igazán tudom beazonosítani az érzést, amit a közlése kivált belőlem. De azt hiszem, valami kellemes meglepettségféle az, még ha ez elég bizarrul hangzik is azt tekintve, mit mondott. Fejemmel továbbra is hozzábújva, fogom Kírát ölemben, miközben Ő megváltoztatja iménti véleményét. Homlokráncolok, és felnyitom kissé homályos fényű, kék szemeimet, a lányra nézve közelről.
- Nekem nem volt az. - osztom meg Vele szelíd hangon saját tapasztalatomat erről a halálnemről, amelyben nekem természetesen részem volt. Viszont másokkal ellentétben én nem úgy könyvelem el, hogy anno visszavonhatatlanul elért a vég, és így most egy járkáló hulla vagyok. Nem. Bennem ez olyan, mint amikor mondjuk valakit súlyos baleset ér, és a kórházban leáll a szíve, végül azonban az orvosoknak mégis sikerül visszahozniuk. Más kérdés, hogy az én visszakapott életem egy egészen új élet lett.
- Pedig nem tudtam, hogy nem halok meg. - árulom el csöndesen, nehogy azt gondolja, könnyű nekem kellemesnek gondolni, amikor cserébe beléphettem az örökkévalóságba. Akkor, ott fogalmam sem volt még róla, hogy ez így lesz.
Érdekelne, egészen pontosan miért gondolta meg magát kis beszerzőm az iméntiekben, faggatni viszont semmi kedvem nincsen. Ráadásul egészen érthető az első és a második álláspontja is. Hiszen egyértelmű, hogy kedvére való volt, amit az imént tettem Vele, azonban kétség kívül sokakat megrémíthet, hogy érzik, miként szívják ki belőlük elcsigázottan a drága, értékes életüket. Persze, lehet, Ő egészen más okokból változtatott a véleményén. Kifejti, ha akarja.
Közelről szemlélem a lányt békésen, kielégítetten csillogó szemeimmel. Hűs, hosszú kezem nyakán tartom, hüvelykujjammal arccsontja alatt simogatva, míg balom változatlanul derekán pihen. Engedem tekintetemet lekúszni ajkaira, aztán visszaemelem szemeire. Nagyon adja magát a helyzet, és szívem, ösztöneim szerint habozás nélkül élnék vele. Az eszem azonban türelemre és mérlegelésre int, noha gondolataim tompák még kissé a vérivás kábulatától.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=341520#post341520][b]Saragob Kíra - 2014.07.22. 20:07[/b][/url]

- Óóóó - pislog nagy szemekkel a férfire, akivel épp csak annyira növekedett meg közöttük a távolság, hogy a másik szemébe tudnak nézni, illetve tekintetét enyhén vándoroltatva Kíra észreveszi, hogy a férfi szemfogai nem húzódtak vissza. Beszéd közben el is felejtette, hogy Adamnek van tapasztalata a témában. Abba sem gondolt bele, hogy ha így halna meg, gyakorlatilag meg sem halna rendesen.
- De pont az benne szörnyű, hogy nem érzed szörnyűnek - próbálja meg megmagyarázni, hogy honnan ered a hirtelen vélemény változtatása. Bár jobban mondva csak hangosan gondolkodik.
- Mert...a halálnak szörnyűnek kellene lennie, nem? Ha meghalsz, tudatában kéne lenned, hogy ez mit jelent.. és nem élvezni. - folytatja a gondolatmenetét, majd egy pillanatra szünetet tart, csak hogy levegőt vegyen.
- De ha már úgyis mindegy, akkor...nem tudom, mit választanék. Csak egyszer halsz meg, és akkor annak emlékezetesnek kell lennie. Mert az valami nagy dolog. Ősidőktől keresi rá a magyarázatot az emberiség, hogy mi lesz aztán. De mivel az nincs, gondolj bele, mennyi mindenre képes az emberiség, hogy kijátssza, mert fél tőle... Szellemek, vámpírok, a Feltámadás Köve. Így vagyunk berendezkedve, hogy a halál szörnyű. - halkan, komolyan, elgondolkodva beszél, még mindig nehezen szedi össze a gondolatait, főleg hogy Adam közben már gyengéden az arcát simogatja. Elég meglepő lehet, de Kírától a filozofálgatás sem áll távol, még ha elég amatőr szinten műveli is.
- De én hiszek benne, hogy van utána valami. - teszi hozzá valamivel derűsebben, egy halvány mosoly kíséretében.
- Szóval csak azért nem halnék meg így, mert túl könnyű lenne és nem az a dolgok rendje. - sokáig tartott, de mégiscsak a gondolatmenete végére ért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=341563#post341563][b]Adam Kensington - 2014.07.22. 20:34[/b][/url]

Értem már, hogy érti. Igazából már a gondolatmenete elején világos lesz, azonban hagyom, hogy kifejtse. Kellemes hallgatni, ahogy így belefeledkezve magyaráz, és figyelni közben elmerülten csillogó szemeit, megrezzenő tincseit, élettel teli vonásait. Nem, nem most lettem egy csapásra ilyen baromi romantikus. Alapvetően az vagyok, csak talán egy kevésbé megszokott módon. Ha ehhez a depresszív természethez, ami nekem van, még romantika sem párosulna, elég megkeseredett, rémes alak volnék. Még így is sokszor az vagyok. Legalábbis gyakran mogorva, kelletlenkedő és túlontúl egyenes.
Egyetértően bólintok, ahogy azt mondja, hisz benne, hogy van az élet után valami. Valami más. Úgyszintén így gondolom. Lehet, röhejesnek tetszhet egy hívő vámpír képzete, ám akkor is ez van. Halandóként részesültem egy alapvető neveltetésben, amelytől még évszázadok alatt sem láttam okát eltávolodni. Ha láttam volna, megteszem, de nem láttam. Nem mondom, hogy mélyen hiszek Istenben, vagy gyakorlok bármiféle vallást, csak azt, hogy nem tartok semmit sem kizártnak, és hajlok bizonyos teóriák felé.
Mivel az érzéseim és az észérveim idő közben sem jutottak egymással dűlőre, úgy határozok, egyszerűen csak engedek egy keveset az ösztöneim gyeplőjén. Ahogy mondandója végére ért, lepillantok ismét Kíra szájára, odahajolok, és egy egészen finom csókkal illetem, lágyan érintve -az enyémhez képest- forró ajkakat. Szemfogaim még kint vannak bár, nem sértem Őt velük. Lassan nyitom fel a szememet aztán, maradva hozzá közel. Orrunk összesimul. Csöndesen szuszogok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=341642#post341642][b]Saragob Kíra - 2014.07.22. 21:54[/b][/url]

Egyáltalán nem zavarja, hogy kettejük közül ő az, aki nyilvánvalóan többet beszél. Nem aggódik amiatt, hogy esetleg untatná a másikat, feltételezi, hogy ebben az esetben Adam már rég szólt volna. De verbális reakciót mégiscsak várna Adamtől, attól függetlenül, hogy nem kérdezett rá, még kíváncsi, hogy a férfi hogyan vélekedik a témáról.
Válasz helyett azonban valami egészen mást kap, mikor befejezi a mondandóját. Eléggé meglepődik Adam csókján. A meglepetését a másodperc tört része alatt öröm, kellemes bizsergés váltja fel. Csak most tudatosul benne, milyen abszurd is, hogy itt ült Adam ölében, és képes volt a halálról vallott nézeteit ecsetelni, elterelve a saját figyelmét arról, hogy itt ül Adam ölében... Valami furcsa melegség árad szét a testében, eddig valahogy nem feltételezte, hogy Adam a vérén kívül esetleg mást is szeretne tőle. Megnyugtatja és egyben felvillanyozza, hogy a jelek szerint mégis.
- Azért kaptam, hogy csendben legyek? - kérdezi incselkedve. De nem hagy időt Adamnek a további csöndes szuszogásra vagy a válaszolásra, illetve önmagának bármiféle gondolkodásra. Vonzónak találja a férfit, bízik benne és úgy véli nem kell tartania az elutasítástól. Ez bővel elég neki ahhoz, hogy átengedje magát az ösztöneinek és a férfinél sokkal kevésbé visszafogottan, szinte hevesen essen neki a másik ajkainak. Nincs rá tekintettel, hogy közben a hegyes vámpíragyarak felszántják-e az alsó ajkát, avagy nem. Mégis hogy tudná kikerülni őket?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=341673#post341673][b]Adam Kensington - 2014.07.22. 22:26[/b][/url]

Lágyan elmosolyodom a lány pajkos, költői kérdésén, amire eszem ágában sincsen bármit felelni, pláne nem, hogy megérzem kisugárzásán, mire készül, és nem csalatkozom. Lehunyom szemem, ahogy szám után kap, és keményet fújok. Szemfogaimmal nem sértem fel ajkát, tudok bánni velük. Nem adok esélyt neki rá, hogy megsebesítse magát, bár Ő egyértelműen nem vigyáz most erre, és az is tény, hogy nem volna ellenemre megint kóstolni Őt. De nem teszem. Eleget ittam mára, nem eshetek túlzásokba, és ez most különben sem az a pillanat. Ezt a csókot most tisztább fejjel akarom átélni, mintha a vére bódítana. Elég az, hogy magától a vágytól legyek valamelyest beszámíthatatlan.
Jelentősebben markolok nyakára, és vonom még közelebb derekánál, szenvedélyesen ízlelve a száját, nyelvemet is jócskán bevonva. Légzésem kemény, jelenlétem ereje egyre nő. Néha torokból hümmögök egyet a mohó csók közben, aztán végül elemelem Tőle ajkaimat, feltárva masszív fényű tekintetemet, szinte némán, éterien sóhajtva ki agyaraim között, belemarkolva kissé Kíra hajába tarkójánál, birtoklón szegve fel az államat, aztán mindössze néhány pillanat múlva uralkodó viselkedésem megadásba vált, ahogy elengedem megfogott tincseit, lesimítok vállára, és visszahajolok a nyakába, kedveskedő, apró csókokkal árasztva el, miközben mélyen magamba szívom illatát.
Tetszik nekem a lány. Azóta tetszik, hogy majdnem rám támadott a saját konyhámban egy husánggal. Szemrevaló és végtelenül helyes kis teremtés. Persze, nem ezért kértem fel, hogy legyen a beszerzőm. Az ilyesmi soha nem volt a stílusom. Azért kértem fel, mert életrevalónak gondolom. Szeszélyes természetű és bohókás, ez azonban számomra csak még vonzóbbá teszi. Olyan, amilyen én nem vagyok. Szeretem az ellentéteket. Azok egyúttal ki is egészítik egymást. Ha pedig így van, mi remek kis páros vagyunk. Hogy szerelmesek, szeretők, vagy mások? Nagyon remélem, hogy senki nem várja el, hogy ezt meghatározzam, és hogy megfeleljünk az ezekkel a kategóriákkal kapcsolatos berögzött elvárásoknak. Néha elcsúsznak ezen a hülyeségen viszonyaim, amit rémesen sajnálok. Emiatt vacilláltam még pár perce, lépjek-e. A döntést pedig végül meghoztam, és per pillanat nagyon jó döntésnek tartom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=342402#post342402][b]Saragob Kíra - 2014.07.24. 00:17[/b][/url]

Kíra ruhácskája enyhén felgyűrődik, ahogy a férfi egy határozott mozdulattal még közelebb vonja magához, szorosan simulnak egymáshoz. Teljesen belefeledkezik a pillanatba, heves, erőteljes csókokkal válaszol Adam mohó, szinte már követelőző ajkaira. Úgy érzi, mintha a férfi, szenvedélyes mozdulatai mögött, mégis visszafogná magát, nem engedi el magát úgy, mint Kíra, aki gyakorlatilag teljesen Adamre bízza magát, és minden felelősséget a férfi szemfogaival kapcsolatban.
Ajkaik lassan elválnak, Kíra mellkasa gyors egymás utánban emelkedik és süllyed, ahogy menet közben támadt enyhe légszomját kielégíti. Az erőteljes szorítást érezve felpillant Adamre, aki méretes agyaraival, különös fényű tekintetével, felszegett állával egész testéből dominanciát sugároz. Kírában, valahol mélyen, nagyon mélyen, és jócskán megkésve megszólal az életösztön, azt üzenve, hogy bizony a lánynak lett volna és van is oka tartania a férfitől, hiszen veszélyes. Kírát azonban csak még jobban feltüzeli Adam birtokló viselkedése, még ha csak pár  pillanatig tart is. A veszély abszurd módon csak még jobban vonzza Adamhez, a tudat, hogy bármikor megégetheti magát a férfivel, ettől érzi igazán, hogy él. Hangozzon ez bármilyen klisésen is. Ebben a pillanatban tudatosult benne úgy igazán, hogy Adam mögött a történelem, előtte a végtelen, egyszerre állandó és az idővel együtt változékony, míg ő sebezhető, törékeny, parányi élet. Meglehetősen komoly, más helyzetben pedig elég nyomasztó lenne ez a gondolat Kírától, de ebben a mámoros pillanatban hagyja elillanni.
Ismét lehunyja a szemét, és rádöbben, hogy valahogy már nem is érzi olyan hűvösnek a férfi érintését sem a vékony ruhán keresztül, sem vállán, sem a nyakán. Közben elengedi a karjait, melyeket eddig a férfi nyaka köré font, előre húzza a kezeit a férfi mellkasához, kitapintja az ing gombjait, és gyors, egyszerű mozdulattal bújtatja ki a lyukból egyiket a másik után.
Kírának nincsenek illúziói, lányos ábrándjai arról, hogy mi is van most közte és a férfi között. Nem vágyik semmiféle státuszra a férfi életében. Pontosan tudja, hogy nincs és nem is kell definíció egy efféle kapcsolatra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=342413#post342413][b]Adam Kensington - 2014.07.24. 01:12[/b][/url]

Van helye a kis beszerzőmnek örökkévaló életemben, státuszt azonban valóban nem aggatnék rá. Nem alacsonyítanám le, bélyegezném meg azzal a kapcsolatunkat. A tapasztalataim azt mutatják, hogy bárki, akit valaha is megpróbáltam beskatulyázni, mindig valahogy jelentéktelenebb lett végül a számomra, mint azok, akikről máig nehezen mondanám meg, mik voltak nekem. Még Teremtőm is. Hiába rendelek hozzá egy konkrét meghatározást, amely abból ered, hogy Ő adta nekem a halhatatlanságot. Ezen túlmenően azonban Atyámat sem bírnám, és nem is akarnám kategóriába kényszeríteni. Hiszen Ő is és a többiek, akik annyira kedvesek a számomra, olyan sok mindenek nekem, hogy arra vétek lenne egyetlen szót ráaggatni, hiába akadnak nagyon szép szavak. Örülök hát, hogy Kíra sem akar kikövetelni ilyesmit magának, és bár ezt ki nem mondta hangosan, érezni érzem rajta. Érzem rezdülésein, hallom sóhajain, láttam azon a csinos arcán.
Kedveskedve kényeztetem éppen a lány nyakát hűs csókjaimmal, melegen szuszogva a bőrére, mikor is megérzem, ahogy lehúzza rólam rám font karjait, és keze mellkasomra, ingem gombjaira kalandozik. Ügyesen kioldja őket, és amint az utolsóval is megvan, felemelem fejemet, és a szemébe nézek. Mélyről lélegezve, eltökélt fényű tekintettel merítem el pillantásomat az Övében, aztán elkezdek felemelkedni ültömből, hagyva, hogy szinte csak lecsusszanjon hosszú combomról, miközben továbbra is fogom Őt méretes kezeimmel.
Leengedem vállaimról kigombolt, fekete ingemet, ahogy hamarosan már Kíra fölött magasodom, a kanapé előtt állva fedetlenné lett, sápadt, szálkásan izmos felsőtestemmel. Csak nézek lefelé a lányra néhány várakozástól feszült, kellemesen fülledt hangulatú percig, majd eleresztem nyakát és derekát, de csak hogy megfogjam jobbommal -enyémhez képest- kis kezét, és elinduljak Vele kifelé a szobából, magunk mögött hagyva nappalim vibráló terét.