A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

Will
- Július 25-e, reggel -

Valamikor hajnalban végül hatni kezdett az altató, és a görcsök is csillapodtak annyira, hogy ne akarjon üvölteni, bár addig sem tette. Nagyon-nagyon kimerült az egésztől, úgy érezte, nem lesz vége és Noah is Szonja után megy. Igazából úgy aludt el, hogy kínozta a bizonytalanság, mi lesz a kisfiával, mert a gyógyítók csak nyugtatták, hogy mindent megtesznek, még időben jöttek be. Arra sem volt ereje, hogy Willt kiparancsolja a kórterméből, de amennyire meg tudta állapítani, a férje végül be sem jött, addig biztos nem, amíg tudatánál volt. Csak aztán látták a gyógyítók, hogy nem bír lenyugodni, a vérnyomása is az egekben lüktetett, lépni kellett az ügyben.
Mostanra elütötte az óra a tízet is. A folyosókon már lecsengtek a reggeli vizitek félig-meddig, nála is jártak, míg aludt, de ebből semmit sem érzékelt. Az első dolog, ami elkezdi kirángatni az álmából, az a gyomra korgása, de amiből már sejti, hogy az álom és a valóság peremvidékéig felkúszott a tudata, az az arcát melengető, undorítóan meleg napsugár. Rosszul húzták be a sötétítőket, és Budapesten a reggeli napfény máris orbitálisan meleg tud lenni.
Nyüsszenve próbál megfordulni, de csak a fejére van ereje, utána kezdi kinyitogatni a szemeit, hogy tisztuljon a kép és megpróbálja belőni, hol van és mi történt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=850086#post850086][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.28. 00:50[/b][/url]

Will
- Július 25-e, reggel -

Valamikor hajnalban végül hatni kezdett az altató, és a görcsök is csillapodtak annyira, hogy ne akarjon üvölteni, bár addig sem tette. Nagyon-nagyon kimerült az egésztől, úgy érezte, nem lesz vége és Noah is Szonja után megy. Igazából úgy aludt el, hogy kínozta a bizonytalanság, mi lesz a kisfiával, mert a gyógyítók csak nyugtatták, hogy mindent megtesznek, még időben jöttek be. Arra sem volt ereje, hogy Willt kiparancsolja a kórterméből, de amennyire meg tudta állapítani, a férje végül be sem jött, addig biztos nem, amíg tudatánál volt. Csak aztán látták a gyógyítók, hogy nem bír lenyugodni, a vérnyomása is az egekben lüktetett, lépni kellett az ügyben.
Mostanra elütötte az óra a tízet is. A folyosókon már lecsengtek a reggeli vizitek félig-meddig, nála is jártak, míg aludt, de ebből semmit sem érzékelt. Az első dolog, ami elkezdi kirángatni az álmából, az a gyomra korgása, de amiből már sejti, hogy az álom és a valóság peremvidékéig felkúszott a tudata, az az arcát melengető, undorítóan meleg napsugár. Rosszul húzták be a sötétítőket, és Budapesten a reggeli napfény máris orbitálisan meleg tud lenni.
Nyüsszenve próbál megfordulni, de csak a fejére van ereje, utána kezdi kinyitogatni a szemeit, hogy tisztuljon a kép és megpróbálja belőni, hol van és mi történt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=850087#post850087][b]William Martin Krise - 2022.07.28. 01:02[/b][/url]

Úgy reggel hét táján, amikor a nyaka már elgémberedett a kényelmetlen, világosszürke kanapé karfáján és az agyára ment a csipogás, önállósította magát és addig nyomkodta a lány ágya mellé tolt magzati szívmonitor képernyőjét, hogy kikapcsolta azt. Fél órával később, amikor ismét elszenderedett volna, a vizit alatt kapta meg emiatt a neki kijáró lebaszást a  műszakot felvevő gyógyító nőtől és a baráti fenyegetést, hogy amennyiben nem tartja távol az ujjait a műszereiktől, a biztonságiakkal fogják kipenderíteni a szobából. A szerkezet azóta némára állítva, de rendületlenül villog az egyre világosodó kórteremben.
A kanapét bizonyára gyerekekre, de semmiképp sem alvásra tervezték, így a lábait maga előtt kinyújtva, összefont karokkal, a tarkóját a falnak döntve szendereg rajta. A feje pár percenként lebillen, ő olyankor összerándul és felriad, néha morcosan mormog valamit, ettől függetlenül azonban nyugodt marad. A nyöszörgés azonban felébreszti a felületes álmából, mint minden korábbi zaj az ágy irányából. Nyűgösen fojt el egy ásítást és borzong végig.
   -  'mornin.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=850088#post850088][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.28. 01:14[/b][/url]

Eltelik jópár másodperc, mire képes felfogni, hogy nem a szobájában van, nem is Hévizen, nem Joannánál. Nem kell különösebben matasson a memóriájában, hogy a tegnap este-ma hajnal képei visszatérjenek. Az eddigi ködös hangulata gyors zuhanáson megy keresztül a visszatérő emlékképek hatására, viszont a vérnyomása csak egy lomha rándulást produkál minderre, nem indul felfelé ismét.
Lassan a kanapén meghúzódó férje felé kalandozik a tekintete, hogy megállapodjon, de pillanatokig szó nélkül hagyja a köszöntését. Nem biztos benne, hogy egyáltalán akar-e beszélni vele, de Noah gondolata felülírja az idegenkedését és begubózási szándékát, miután tudatosul az agyában, hogy vérzett, és ha egyik otthonában sincs, esélyesen ispotályba került.
- Hogy van? - A hangja kissé rekedtes, kiszáradt az alvás alatt, de érthetően beszél Valószínűleg az is hamar leesik Willnek, kire kíváncsi elsősorban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=850089#post850089][b]William Martin Krise - 2022.07.28. 01:25[/b][/url]

Lustán kinyújtóztatja a tagjait, egy szenvedő sóhaj is felszakad belőle közben. A tenyereivel megdörzsöli a szemeit, majd az ujjai a hajába kúsznak, néhány pillanatig még nyűgösen a fején tartja a kezeit, csak aztán áll fel a kanapéról. A pólóját, ami éjjel még maszatos volt az elkent vértől, időközben egy jószívű nővér kitisztította neki.
   -  Noah?
Közelebb sétál az ágyhoz. A mozdulatai még mindig darabosak az elgémberedettségtől, az arca pedig sápadt a kialvatlanságtól, mindent összevetve azonban így is jobb bőrben van, mint a lány. Közelebb érve először elővigyázatosan elpillant a bezárt ajtó felé, majd a kezével a lány felé fordítja a monitort. Valahol a gép alján vékony, átlátszó üvegszálak tekeregnek Adél takarója felé, hogy eltűnjenek alatta.
   -  Kicsit zaklatott még. Nem volt a legjobb éjszakája.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=850090#post850090][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.28. 01:30[/b][/url]

Lassú bólintással jelzi, hogy igen, a fiúkra gondol, ki másra is gondolna? Jelenleg a saját nyűgjei és Noah a legfontosabbak számára, ez nem is kérdés. Will iránt még mindig elsősorban a hideg ellenszenvet érzi a tegnapi/mai fiaskó után.
Hallhatóan fellélegzik már attól, hogy a monitoron némán, de ott a kis, dobogó szívet jelző ikon, ritmikusan lüktetve. Ezek szerint még mindig dobog a pici szíve. A fia nagyobb kűzdő, mint gondolta volna. Minden önteltségével együtt számára nem kérdés, kire hasonlít a gyerekük már most.
- De jól lesz? - Közben megköszörüli a torkát, de nem néz Willre. Ha őszinte akar lenni, látni se szeretné szíve szerint, de azt is tudja, hogy jelenleg kiszolgáltatott, és ha információt akar Noahról, itt van hozzá az ember, aki megadhatja, még ha legszívesebben kiutasítaná a szobából is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=850092#post850092][b]William Martin Krise - 2022.07.28. 11:27[/b][/url]

A lányról ő is a villanó fényekre néz inkább. A feleségének nem kell kimondania, anélkül is érzi a felé áradó ellenszenvet és, hogy teljesen őszinte legyen, ő is ezerszer inkább lett volna máshol ma éjjel, mint ezen az átkozott kanapén. De összeköti őket a törvény, ő pedig akaratlanul is felelősséget érez emiatt a kettő miatt, akkor is, ha Adél szíve szerint leköpné. Baby, get in line.
   -  Nem, Adél, nem lesz jól. Vagy nem valószínű.
Mielőtt vissza-visszaaludt, volt ideje végiggondolni, mit mond majd neki. Adél tanúja volt az eseményeknek, azonban a későbbi beszélgetésnek közte és a gyógyító közt már nem. Pedig itt álltak fölötte, mint egy szelet hús fölött, ő ugyanígy, nyűgösen de beletörődve nézte hol a villanást, hol a takaró alatti domborulatot, végül pedig megrázta a fejét: az ő teste, az ő döntése.
   -  Több idő kellene neki. De nincs elég ideje. Akkor lenne biztonságban, ha megszületne, de az még túl korai, ő pedig nem elég erős. És én azon gondolkodtam, tudod... - mély levegő -, hogy talán okosabb lenne elengedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=850093#post850093][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.28. 12:05[/b][/url]

Hallhatóan hangosabban és szaporábban kezd pityegni a pulzusát jelző készülék mutatója. Elég csak elmondani az igazságot, és az agya máris kezd megborulni a kétségbeesés feltámadó hulláma alatt.
Először csak tétován megingatja a fejét tagadólag jobbról balra, majd balról jobbra, aztán a bensőjében dúló horror is elkezd kirajzolódni az arcára. Végül összeszedi magát, és a szabad kezével, ami nincs bedrótozva, kinyúl Will felé.
- Ne engedd el! Nem lehet! Will, kérlek... Könyörgök, hogy ne engedd el Noaht! - Könnyek gyűlnek a szemébe, rimánkodóvá válik a hangja. Foggal-körömmel meg akarja tartani a gyereket, és pont Will engedné el ilyen hamar? Hiszen még nost indult növekedésnek igazán!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=850094#post850094][b]William Martin Krise - 2022.07.28. 12:52[/b][/url]

Látja a lassan felkúszó pánikot. Túlságosan ismerős látvény, gyomorforgató és lélekölő. Ellép a monitor árnyékából, a sötétítő függöny résén át betóduló napfénytől hunyorogva ül le az ágy szélére és nyúl a lány hűvös keze után. És ilyenkor mindegy, hogy alig órákkal korábban még egymás torkának ugrottak, Adél elveszett és szüksége van rá, neki pedig kötelessége támasznak lenni. Mert a családnak ez a dolga.
   -  Én nem fogok csinálni semmit. Egyedül neked van jogod dönteni. - szögezi le nyomatékosan, mielőtt Adélt maguk alá temetnék a rémképei és a hisztéria. Megkeresi a lány tekintetét, összekulcsolt ujjaikat pedig lefekteti mellé a takaróra - De Adél, tizenkilenc vagy. Annyi gyereked vagy gyerekünk lehet, amennyit akarunk. Ez most rossz, de nincs vége a világnak. Bármikor újra lehet kezdeni és rá is lehet készülni rendesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=850107#post850107][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.28. 20:11[/b][/url]

Lassacskán elönti a mellkasát egy hideg, szívbemarkoló érzés, egy gondolat: Will képes lenne új babaprojektbe fogni és Noahért nem megtenni mindent. Voltaképp akkor mi számít neki? Noah, vagy egy akármilyen gyerek? De az egész amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is illan csak az utána maradt rossz szájízt nehéz elhessegetnie, sőt egyáltalán nem is megy.
A pulzusszáma továbbra is nyugtalan, de próbálja uralni a gyerek érdekében, amennyire bírja. A szabad keze Will ujjaival fonódik össze, a tekintete üvegesen mered a mennyezetre, az arca kifejezéstelenné válik a pillanatnyi pánik lecsengése után.
- Noah nem egy házi feladat, amit elölről kezdhetünk, mert hibáztunk, vagy nem tetszett a külalakja. Szonjából sem lesz több. Képtelen vagyok egy újrakezdhető projektként tekinteni rá. - Nagyon csendesen beszél, főleg azért, mert a szavakra való koncentrálás segít összeszedni a szétesett gondolatai egy részét.
- Mennyi esélye lenne, ha most kivennék belőlem? És, ha még maradhat, mennyi ideig bírja idebent? - Végre Willre irányítja a szemeit. Ijesztő gyorsasággal tisztult ki a tekintete, szabályosan hétköznapinak tűnik, nem ködösíti el a kétségbeesés, de a mániákusság szikrája még mindig ott villog benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=850109#post850109][b]William Martin Krise - 2022.07.28. 20:28[/b][/url]

Mindenki szerencséjére Adél nem mondja ki a mardosó kétségeit, mert olyan választ kapna, amire nincsenek kész. William nem érezte a magzat mozgolódását, nem viselte el a kényelmetlenséget és a fájdalmat, így nem hangolódott rá úgy, mint a lány. Így ha nem is eldobható a fia, akinek a gondolatához már hozzászokott az eltelt hónapok alatt, nem is egyszeri és megismételhetetlen számára. Egyelőre csak egy absztrakt, kusza gondolat, ami ha szertefoszlik, majd a helyébe lép egy új.
   -  Én nem úgy értem. Hanem...
A szabad kezével megdörzsöli a homlokát. A mozdulat nyűgös és türelmetlen, azonban erőszakkal nyeli vissza az akadékoskodását.
   -  Most még nem lenne esélye élni. Két vagy három hét múlva már talán igen, de akkor is, ki tudja, mi lesz vele. Kap egy, nem tudom, agyvérzést vagy rosszabb és öregkorodig gondoskodhatunk valakiről, aki fel sem ismer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=850111#post850111][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.28. 20:39[/b][/url]

- Hanem, hogy van még időnk, és fiatal, tapasztalatlan vagyok, tudom, de... Minduntalan arra gondolok, hogy rólad sem mondtak le, és itt vagy. Úgy, ahogy, de itt vagy. Nem lettél ágyhoz kötött, értelmi sérült, és tudom, igen! A nagyapád keze volt a dologban, de... ha minden másban képes is lennél hazudni nekem, ebben az egyben nem. Hogy mik az esélyek, és mit tehetünk érte. Még mindig hiszek benned ebben. Hogy segíthetnél neki... - Végre hajlandó normálisan és összeszedetten beszélni a férjével a tegnap este óta, és mi tagadás, van a dolognak egy olyan felhangja is, hogy ha Will már elrontotta, hozza is rendbe, de ezt vagy kiérzi a férje belőle, vagy nem. Megpróbálta elég gondosan átcsomagolni motivációnak.
Azért az arca megvonaglik az agyvérzés és az esetleges ágyhoz kötöttség említésére. Olyan képek ezek, amik jelen pillanatban teljesen idegenek az elméleti ideáljaitól. Még mindig abban hisz, hogy minden rendben lesz.
- Will... Próbáljuk meg a következő három hetet. Értettem, mit mondtál, és nem tudok vitába szállni vele, de... ha még kibír velünk ennyi időt, és utána koraszülött lesz... Szemen köpném magam, ha nem adnék neki esélyt, érted? Felfogtam, hogy lehet, beteg lesz, és bármi történhet, de nem hagyhatom magára. Most egyedül csak mi vagyunk neki. - Milyen édes hazugság, önámítás. Valójában a férje megoldása volna a racionális, ésszerű döntés. Amit ő művel, az emberi roncsot is csinálhat belőle, és katasztrófát a házasságukból, mindez pedig a mániákus ragaszkodás eredménye, hogy képtelen lemondani bizonyos dolgokról, személyekről.
De hát hogy is engedhetné el ilyen könnyen a fiát, mikor már érzi a rúgásait, és a szentimentális énjét, a hormonoktól megborított agyát már totálisan a kisujja köré csavarta a gyerek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=850116#post850116][b]William Martin Krise - 2022.07.28. 21:20[/b][/url]

Adél szemébe néz, azonban ezen a ponton ő az, aki hamarabb félrepillant. Először le, az összekulcsolt ujjaikra maga mellett és a ké hazug platinagyűrűre, majd ismét a monitoron pluzáró pixelszívre. Azt gondol, és úgy vergődik az önsajnálatában, ahogy akar, csapkodhatja magát a földhöz vitatkozva azon, hogy a házasságuk sosem volt valódi, de az elől nem menekülhet el, hogy az eredménye igenis az. Az apja bezzeg akadékoskodás nélkül vállalta a felelősséget nála majd' tíz évvel fiatalabban, sőt, még Adél is, legyen bármennyire gyerek a szemében, megbarátkozott az anyasággal. Csak ő húzza magát kelletlenül, elvégre...
   -  Én nem tudok rajta segíteni. Mert nincs min segíteni. Neki nincs baja, neked sincs bajod, csak az egész úgy... nem akar működni.
Hazudna, ha azt mondaná, mindent ért azzal kapcsolatban, ami a feleségével történik. Nem szülészorvos, hivatalosan csak afféle kíváncsiskodó laikus, aki aggasztóan sok preparátummal dolgozott a karrierje során. Azt tudja, mert rákérdezett, hogy a fia láthatóan nem fejlődik kimutatható rendellenességgel, Adél szintén a helyzetéhez képest ép, csak a kettejük együttműködése nem az.
Szusszan egyet.
   -  Csak azt ígérd meg, hogy bármi lesz, nem fogsz hülyeséget csinálni, rendben? Mármint. Magaddal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=850124#post850124][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.28. 22:49[/b][/url]

Már megint az elutasítás, és ezúttal még csak haragudni sem tud érte. Nem akar működni. Mint ahogy nagyjából semmi nem működött az életében eddig, ami emberi kapcsolatokról szólt. A vagyon adott volt, az iskola úgy-ahogy sétagalopp, de az emberek valahogy mindig párhuzamosak voltak vele. A gőg és a presztízs sokat segített kontroll alatt tartani az évek alatt felhalmozódott csalódottságát, de Will olyan fal volt, ami lerombolta ezt benne és meztelenné tette a saját szociális fogyatékosságaival szemben. És ettől csak még dühösebb és keserűbb tud lenni.
- Miféle hülyeséget művelnék mégis? - Végül szelíden elhúzza az ujjait Will keze fogásából, hogy átvesse a szemei felett a karján, fáradtan, megviselten.
- De megígérem. Te meg menj haza aludni egyet. Borzalmasan festesz. - Megcsuklik a hangja a sírós kuncogástól, bár maga sem érti, mi olyan nevetséges. Inkább sírni szeretne, de most az egyszer közönség nélkül.
Ahogy Will feláll és szedelőzködni kezd különösebb ellenkezés nélkül, nem néz felé, csak akkor ereszti le a karját ismét, amikor az ajtó hallhatóan becsukódott a férje mögött.
Halk csuklásokkal indítja útjára a könnyeit, hogy aztán fél órán keresztül itassa az egereket kisebb-nagyobb megszakításokkal. Borzasztó belegondolni, hogy másodjára is a sikertelenség szélére került, és ezt nem lehet most már a genetika számlájára írni.