A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=847591#post847591][b]Adele Nadia Krise - 2022.06.12. 14:58[/b][/url]

Will
- Június -
The stress, oh boy

Már majdnem megdöbbent, mennyire normális minden az életében egy ideje. Már majdnem. Heti háromszor lejár Szalamantonba, mert a kalandpark projekt ugyan elindult élesben, megnyílt a vidámpark, de még mindig van mit csiszolni a részleteken, és az a rész, aminél egy pici, asszisztensi feladatkört kapott, folyamatos figyelmet igényel, hiszen havonta változik a tematika. Véget ért a megbeszélés, a projektvezetők kiosztották a feladatokat, az ütemtervet, megbeszélték, mi kell készen legyen a következő találkozóig... és a végén, ahogy az egész stressz lecsengett, kifelé menet a teremből, elterült, mint egy kultúrált leveli béka a parton. Se kép, se hang. Az még hagyján lett volna, de mikor magához tért, és az is leesett neki, hogy vérzik, a pánik teljesen eluralkodott rajta. Az egyik kolléganője hozta be az ispotályba kivizsgálásra, Willnek pedig rögtön szóltak, mert őt adta meg kontaktszemélynek.
Rémesen stresszes és folyamatosan dobol a lábával oda sem figyelve, de még a körmeit is rágná, ha nem lenne gondosan épített manikűr rajtuk, ami megakadályozza az agresszív rágcsálásban. Jobb híján egy hajtincsét tekergeti ugyanolyan intenzitással, míg a gyógyítóra, az eredményekre, és Willre vár. Odahaza olyan pocsék a kapcsolat már a szülei és közötte, hogy inkább kerül mindenfajta beszélgetési helyzetet. Persze ettől még meg fogják tudni, mi történt, de szeretné addig elodázni a dolgot, amíg csak lehet. Elég most azért aggódnia, hogy a baba ne menjen el a harmadik hónap előtt, mert abba nem kicsit hülyülne bele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=847595#post847595][b]Adele Nadia Krise - 2022.06.12. 15:56[/b][/url]

Ide-oda cikázó tekintete az ajtóra rebben, aztán az ablakra, majd ismét az ajtóra, ahogy feltűnik mögötte a férje. Mindkét keze ökölbe szorult mostanra, és egymáshoz nyomódnak, hogy eltakarják a száját, a tényt, hogy rágcsálja az alsó ajkát. Már sebes. A pillantása minden, csak nem nyugodt, holott a lelkére kötötték, hogy próbáljon meg lecsillapodni, még semmi sem biztos, még hátravan az ultrahangos vizsgálat, mindjárt itt lesz a gyógyító. Igen, ez fél órával ez előtt volt, azóta vár. Vár valamire vagy valakire, aki majd őszintén a szemébe mondja a jó vagy a rossz hírt, csak mondjon valamit. De nem, nem, jó hírt, jót akar, hogy a gyereke megmaradt és nem rontott el megint mindent, amit lehetett.
Akarva-akaratlan felszakad egy nagyobb sóhaj a tüdejéből Will puszta látványára, a kezeit leengedi, de ez sem javít a totálisan szétesett benyomásán.
- Hy. - Automatikusan vált a férje a férje anyanyelvére. - Did I... Were you... - Keresi a szavakat, hogy valami értelmeset mondjon, talán automatikusan elnézést kérjen tőle, ha elrángatta valamitől, de nem bírja rávenni magát végül. A gyerek nem elnézéskérés tárgya, a gyerek prioritás, Willnek is, ha már pedálozik érte. Nem? Nem igaz?
- I don't know anything yet... It was just... I just collapsed, you know, and... I don't know, there was blood... and... - Na, hát nem túl koherens tekintve a helyzetet, és a kiborulásra való hajlamát. Az is dicséretes, hogy ennyire megőrizte a maradék önkontrollját egy esetleges vetélés árnyékában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=847620#post847620][b]Adele Nadia Krise - 2022.06.12. 23:54[/b][/url]

Talán még az is megriasztja, hogy Will egyik szeme alatt sötét karika éktelenkedik. Verekedés, vagy nekiment valakinek, leesett részegen és megütötte magát, vagy.... Azon kapja magát, hogy aggodalom suhan át az agyán. Hogy vajon mikor fog arra ébredni, hogy komoly baja lett? Lehet, csak a zilált lelkiállapota teszi, hogy most Will sérülése is maradandóbb nyomot hagy benne.
Szinte kapaszkodik abba a nemsokára az ölében landoló tenyérbe, mintha Will bármit is tehetne, hogy a gyermekük megmaradjon.
- I... I... I'm so glad you're here. - Valahol most szakad el a tűréshatára, és hagyja legördülni az első könnycseppeket az arcán, miközben figyelmen kívül hagyva az alapból közöttük feszülő idegenkedést vagy az előző konfliktust, átöleli Will nyakát, ha engedik. Önző. Szüksége van a nehéz helyzetben a legközelebbi támaszra, amit elér, de ha ez a gyereke apja, még jobb, mi több, tökéletes. A stressz és a fájdalom közelebb hozhatja őket.
- I don't want to let go of the baby... - De hiába nem szeretné, ha a természet közbeszólna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=847623#post847623][b]Adele Nadia Krise - 2022.06.13. 02:28[/b][/url]

Hosszú pillanatokig kapaszkodik a férjébe, a jelenlegi egyetlen mentsvárába. Még, ha tudja is, hogy a baba lehet, már nincs velük, a remény aljas dolog- szeretné, ha nemsokára azt közölné a gyógyító, hogy még mindig terhes és harminc hét múlva megszülhet egy egészséges babát. Akár még azt is el tudná akkor hitetni magával, hogy ez a házasság, ez a kényszerállapot nem lesz egy egyoldalú megkeseredés, hanem boldog is lehet.
Az összekapaszkodásuknak végül pár perc múlva a gyógyító vet véget. Megértő, együttérző tekintettel néz végig a házaspáron, miközben magyarázni kezd, főleg Adélnak, de összességében mindkettejüknek inkább, végül sor kerül az ultrahangra is.
Úgy húsz perc múlva már a vizsgáló mennyezetét bámulja immár ismét az ágyon ülve. Az eredmény szerint a baba még mindig ép, egészséges és fejlődik, őt viszont két hét kényszerpihenőre ítélte a gyógyító. Semmi stressz, semmi megerőltetés, csak pihenés és odafigyelés a saját és a baba érdekében.
Még mindig kábultan bámul a fehér plafonra, de közben a most már normálisabb hőmérsékletű ujjai még mindig Will kezébe kapaszkodnak. Egy pillanatra sem akarta elengedni a vizsgálat alatt sem. Félt attól, amit hallhat, és a puszta tény, hogy kapaszkodhat valakibe, megnyugtatta. Most már lassan azért el tudja fordítani a fejét Will felé; a szemei környéke kicsit piros a pityergéstől, de már legalább nincs olyan kivert kutya ábrázata az ispotályos öltözékben.
- Régen voltam ennyire megkönnyebbült, mint most. - A hangján is érezni a pár oktávval felszabadultabb és boldogabb pusztán a tényektől. Persze a kockázat még ott van, de mellette a pozitívum is.
- Nem megyünk el enni valamit? Legközelebb az éhségtől fogok összeesni. - Ha már van ereje viccelődni, csillapodott a pánik is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=847633#post847633][b]Adele Nadia Krise - 2022.06.13. 17:39[/b][/url]

Nem mondhatni, hogy a stressz teljesen elpárolgott belőle. A teste izmai még mindig feszültek, a válla feljebb húzódott és beállt, de az arcizmai már ellágyultak. A megkönnyebbülés és a síráskényszer ízes egyvelege keveredik benne. Még az otthon keserű emlékeztetője sem tudja egyelőre kizökkenteni ebből az állapotból.
- Hazamenni... Bogolyfalvára? - Nagy babaszemek pislognak fel Willre csipetnyi szándékossággal. Nem akar hazamenni Hévízre, másfelől eszébe jutott az is, hogy a védtelen helyzetben talán Will végre figyel majd rá. Rá és a babára. Bizsereg az ujja hegye az agya egy szegletével szinkronban, hogy ha rövid időre is, de a jelenlegi támaszát magához láncolja.
- Jó lenne elszakadni egy kicsit a protokolltól... - Nem hiányzik a szülei megrovó fejmosása. Biztos benne, hogy hozzávágnának mindent, miért nem vigyáz jobban a gyerekre, miért vállalt asszisztensi pozíciót terhesen, felelőtlen, stb stb.
- Will? ... Last time... I was too hasty... judgemental. It's clear know, what did you want to tell, but... let's wait until the baby is born, okay? They have to be a bit older to switch homes constantly. Can we wait until then? - A bocsánatkérési készsége van még hova fejlődjön, ami azt illeti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=847635#post847635][b]Adele Nadia Krise - 2022.06.13. 18:47[/b][/url]

Elkezd helyezkedni az ágyon, hogy szembefordulhasson Willel, feltérdelve. Kissé megmozgatja a nyakát, érzi ahogy húzódnak az izmai. Emlékszik a borra, a rajtuk elterülő Júliára, a takaró súlyára a testén, a hűvös házra, a kandalló melegére... a falapnak csapódó fejére és az agyrázkódására.
- Never really got to call that house my home. Maybe it's time to change this. - Lágy mosoly terül szét az arcán, és végre a vállaiban is enyhül a feszültség.
- That too... and with the whole dividing their time between us? I mean... while they are still young, it would be nice to give them comfort at least. Love. It's not necessary to make them grow up too fast, right? We could be together until they can understand the whole situation and stuff. - Megkeresi Will kezét, de nem fűzi össze az ujjaikat, inkább csak szoros közelségben nyugtatja a saját ujjait, kettősüket bámulva kissé elmélázva.
- Just have to change, and ready to go. - Még óvatosan mozdul, emlékszik a hasi görcsökre, úgy hogy lassan áll fel, hogy a paraván mögött áthúzza a kórházi ruhát a sajátjára. A mozdulatai óvatosak, amikor már nem látja Willt az elválasztó mögött állva, de egy perc múlva ismét a fehér (és varázslattal megtisztított) ruhájában van, útra készen.
- And we definitely should treat your pretty eye as well. - Hamiskás mosolya megint a kedves, cdintalan közeledő lányé, nem az őrjöngő perszónáé. Ha mindig ilyen lenne a hangulat közöttük, békében lezajlott volna az eddigi pár hónapjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=850086#post850086][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.28. 00:50[/b][/url]

Will
- Július 25-e, reggel -

Valamikor hajnalban végül hatni kezdett az altató, és a görcsök is csillapodtak annyira, hogy ne akarjon üvölteni, bár addig sem tette. Nagyon-nagyon kimerült az egésztől, úgy érezte, nem lesz vége és Noah is Szonja után megy. Igazából úgy aludt el, hogy kínozta a bizonytalanság, mi lesz a kisfiával, mert a gyógyítók csak nyugtatták, hogy mindent megtesznek, még időben jöttek be. Arra sem volt ereje, hogy Willt kiparancsolja a kórterméből, de amennyire meg tudta állapítani, a férje végül be sem jött, addig biztos nem, amíg tudatánál volt. Csak aztán látták a gyógyítók, hogy nem bír lenyugodni, a vérnyomása is az egekben lüktetett, lépni kellett az ügyben.
Mostanra elütötte az óra a tízet is. A folyosókon már lecsengtek a reggeli vizitek félig-meddig, nála is jártak, míg aludt, de ebből semmit sem érzékelt. Az első dolog, ami elkezdi kirángatni az álmából, az a gyomra korgása, de amiből már sejti, hogy az álom és a valóság peremvidékéig felkúszott a tudata, az az arcát melengető, undorítóan meleg napsugár. Rosszul húzták be a sötétítőket, és Budapesten a reggeli napfény máris orbitálisan meleg tud lenni.
Nyüsszenve próbál megfordulni, de csak a fejére van ereje, utána kezdi kinyitogatni a szemeit, hogy tisztuljon a kép és megpróbálja belőni, hol van és mi történt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=850088#post850088][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.28. 01:14[/b][/url]

Eltelik jópár másodperc, mire képes felfogni, hogy nem a szobájában van, nem is Hévizen, nem Joannánál. Nem kell különösebben matasson a memóriájában, hogy a tegnap este-ma hajnal képei visszatérjenek. Az eddigi ködös hangulata gyors zuhanáson megy keresztül a visszatérő emlékképek hatására, viszont a vérnyomása csak egy lomha rándulást produkál minderre, nem indul felfelé ismét.
Lassan a kanapén meghúzódó férje felé kalandozik a tekintete, hogy megállapodjon, de pillanatokig szó nélkül hagyja a köszöntését. Nem biztos benne, hogy egyáltalán akar-e beszélni vele, de Noah gondolata felülírja az idegenkedését és begubózási szándékát, miután tudatosul az agyában, hogy vérzett, és ha egyik otthonában sincs, esélyesen ispotályba került.
- Hogy van? - A hangja kissé rekedtes, kiszáradt az alvás alatt, de érthetően beszél Valószínűleg az is hamar leesik Willnek, kire kíváncsi elsősorban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=850090#post850090][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.28. 01:30[/b][/url]

Lassú bólintással jelzi, hogy igen, a fiúkra gondol, ki másra is gondolna? Jelenleg a saját nyűgjei és Noah a legfontosabbak számára, ez nem is kérdés. Will iránt még mindig elsősorban a hideg ellenszenvet érzi a tegnapi/mai fiaskó után.
Hallhatóan fellélegzik már attól, hogy a monitoron némán, de ott a kis, dobogó szívet jelző ikon, ritmikusan lüktetve. Ezek szerint még mindig dobog a pici szíve. A fia nagyobb kűzdő, mint gondolta volna. Minden önteltségével együtt számára nem kérdés, kire hasonlít a gyerekük már most.
- De jól lesz? - Közben megköszörüli a torkát, de nem néz Willre. Ha őszinte akar lenni, látni se szeretné szíve szerint, de azt is tudja, hogy jelenleg kiszolgáltatott, és ha információt akar Noahról, itt van hozzá az ember, aki megadhatja, még ha legszívesebben kiutasítaná a szobából is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=850093#post850093][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.28. 12:05[/b][/url]

Hallhatóan hangosabban és szaporábban kezd pityegni a pulzusát jelző készülék mutatója. Elég csak elmondani az igazságot, és az agya máris kezd megborulni a kétségbeesés feltámadó hulláma alatt.
Először csak tétován megingatja a fejét tagadólag jobbról balra, majd balról jobbra, aztán a bensőjében dúló horror is elkezd kirajzolódni az arcára. Végül összeszedi magát, és a szabad kezével, ami nincs bedrótozva, kinyúl Will felé.
- Ne engedd el! Nem lehet! Will, kérlek... Könyörgök, hogy ne engedd el Noaht! - Könnyek gyűlnek a szemébe, rimánkodóvá válik a hangja. Foggal-körömmel meg akarja tartani a gyereket, és pont Will engedné el ilyen hamar? Hiszen még nost indult növekedésnek igazán!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=850107#post850107][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.28. 20:11[/b][/url]

Lassacskán elönti a mellkasát egy hideg, szívbemarkoló érzés, egy gondolat: Will képes lenne új babaprojektbe fogni és Noahért nem megtenni mindent. Voltaképp akkor mi számít neki? Noah, vagy egy akármilyen gyerek? De az egész amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is illan csak az utána maradt rossz szájízt nehéz elhessegetnie, sőt egyáltalán nem is megy.
A pulzusszáma továbbra is nyugtalan, de próbálja uralni a gyerek érdekében, amennyire bírja. A szabad keze Will ujjaival fonódik össze, a tekintete üvegesen mered a mennyezetre, az arca kifejezéstelenné válik a pillanatnyi pánik lecsengése után.
- Noah nem egy házi feladat, amit elölről kezdhetünk, mert hibáztunk, vagy nem tetszett a külalakja. Szonjából sem lesz több. Képtelen vagyok egy újrakezdhető projektként tekinteni rá. - Nagyon csendesen beszél, főleg azért, mert a szavakra való koncentrálás segít összeszedni a szétesett gondolatai egy részét.
- Mennyi esélye lenne, ha most kivennék belőlem? És, ha még maradhat, mennyi ideig bírja idebent? - Végre Willre irányítja a szemeit. Ijesztő gyorsasággal tisztult ki a tekintete, szabályosan hétköznapinak tűnik, nem ködösíti el a kétségbeesés, de a mániákusság szikrája még mindig ott villog benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=850111#post850111][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.28. 20:39[/b][/url]

- Hanem, hogy van még időnk, és fiatal, tapasztalatlan vagyok, tudom, de... Minduntalan arra gondolok, hogy rólad sem mondtak le, és itt vagy. Úgy, ahogy, de itt vagy. Nem lettél ágyhoz kötött, értelmi sérült, és tudom, igen! A nagyapád keze volt a dologban, de... ha minden másban képes is lennél hazudni nekem, ebben az egyben nem. Hogy mik az esélyek, és mit tehetünk érte. Még mindig hiszek benned ebben. Hogy segíthetnél neki... - Végre hajlandó normálisan és összeszedetten beszélni a férjével a tegnap este óta, és mi tagadás, van a dolognak egy olyan felhangja is, hogy ha Will már elrontotta, hozza is rendbe, de ezt vagy kiérzi a férje belőle, vagy nem. Megpróbálta elég gondosan átcsomagolni motivációnak.
Azért az arca megvonaglik az agyvérzés és az esetleges ágyhoz kötöttség említésére. Olyan képek ezek, amik jelen pillanatban teljesen idegenek az elméleti ideáljaitól. Még mindig abban hisz, hogy minden rendben lesz.
- Will... Próbáljuk meg a következő három hetet. Értettem, mit mondtál, és nem tudok vitába szállni vele, de... ha még kibír velünk ennyi időt, és utána koraszülött lesz... Szemen köpném magam, ha nem adnék neki esélyt, érted? Felfogtam, hogy lehet, beteg lesz, és bármi történhet, de nem hagyhatom magára. Most egyedül csak mi vagyunk neki. - Milyen édes hazugság, önámítás. Valójában a férje megoldása volna a racionális, ésszerű döntés. Amit ő művel, az emberi roncsot is csinálhat belőle, és katasztrófát a házasságukból, mindez pedig a mániákus ragaszkodás eredménye, hogy képtelen lemondani bizonyos dolgokról, személyekről.
De hát hogy is engedhetné el ilyen könnyen a fiát, mikor már érzi a rúgásait, és a szentimentális énjét, a hormonoktól megborított agyát már totálisan a kisujja köré csavarta a gyerek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=850124#post850124][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.28. 22:49[/b][/url]

Már megint az elutasítás, és ezúttal még csak haragudni sem tud érte. Nem akar működni. Mint ahogy nagyjából semmi nem működött az életében eddig, ami emberi kapcsolatokról szólt. A vagyon adott volt, az iskola úgy-ahogy sétagalopp, de az emberek valahogy mindig párhuzamosak voltak vele. A gőg és a presztízs sokat segített kontroll alatt tartani az évek alatt felhalmozódott csalódottságát, de Will olyan fal volt, ami lerombolta ezt benne és meztelenné tette a saját szociális fogyatékosságaival szemben. És ettől csak még dühösebb és keserűbb tud lenni.
- Miféle hülyeséget művelnék mégis? - Végül szelíden elhúzza az ujjait Will keze fogásából, hogy átvesse a szemei felett a karján, fáradtan, megviselten.
- De megígérem. Te meg menj haza aludni egyet. Borzalmasan festesz. - Megcsuklik a hangja a sírós kuncogástól, bár maga sem érti, mi olyan nevetséges. Inkább sírni szeretne, de most az egyszer közönség nélkül.
Ahogy Will feláll és szedelőzködni kezd különösebb ellenkezés nélkül, nem néz felé, csak akkor ereszti le a karját ismét, amikor az ajtó hallhatóan becsukódott a férje mögött.
Halk csuklásokkal indítja útjára a könnyeit, hogy aztán fél órán keresztül itassa az egereket kisebb-nagyobb megszakításokkal. Borzasztó belegondolni, hogy másodjára is a sikertelenség szélére került, és ezt nem lehet most már a genetika számlájára írni.