A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

Will
- Június -
The stress, oh boy

Már majdnem megdöbbent, mennyire normális minden az életében egy ideje. Már majdnem. Heti háromszor lejár Szalamantonba, mert a kalandpark projekt ugyan elindult élesben, megnyílt a vidámpark, de még mindig van mit csiszolni a részleteken, és az a rész, aminél egy pici, asszisztensi feladatkört kapott, folyamatos figyelmet igényel, hiszen havonta változik a tematika. Véget ért a megbeszélés, a projektvezetők kiosztották a feladatokat, az ütemtervet, megbeszélték, mi kell készen legyen a következő találkozóig... és a végén, ahogy az egész stressz lecsengett, kifelé menet a teremből, elterült, mint egy kultúrált leveli béka a parton. Se kép, se hang. Az még hagyján lett volna, de mikor magához tért, és az is leesett neki, hogy vérzik, a pánik teljesen eluralkodott rajta. Az egyik kolléganője hozta be az ispotályba kivizsgálásra, Willnek pedig rögtön szóltak, mert őt adta meg kontaktszemélynek.
Rémesen stresszes és folyamatosan dobol a lábával oda sem figyelve, de még a körmeit is rágná, ha nem lenne gondosan épített manikűr rajtuk, ami megakadályozza az agresszív rágcsálásban. Jobb híján egy hajtincsét tekergeti ugyanolyan intenzitással, míg a gyógyítóra, az eredményekre, és Willre vár. Odahaza olyan pocsék a kapcsolat már a szülei és közötte, hogy inkább kerül mindenfajta beszélgetési helyzetet. Persze ettől még meg fogják tudni, mi történt, de szeretné addig elodázni a dolgot, amíg csak lehet. Elég most azért aggódnia, hogy a baba ne menjen el a harmadik hónap előtt, mert abba nem kicsit hülyülne bele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=847591#post847591][b]Adele Nadia Krise - 2022.06.12. 14:58[/b][/url]

Will
- Június -
The stress, oh boy

Már majdnem megdöbbent, mennyire normális minden az életében egy ideje. Már majdnem. Heti háromszor lejár Szalamantonba, mert a kalandpark projekt ugyan elindult élesben, megnyílt a vidámpark, de még mindig van mit csiszolni a részleteken, és az a rész, aminél egy pici, asszisztensi feladatkört kapott, folyamatos figyelmet igényel, hiszen havonta változik a tematika. Véget ért a megbeszélés, a projektvezetők kiosztották a feladatokat, az ütemtervet, megbeszélték, mi kell készen legyen a következő találkozóig... és a végén, ahogy az egész stressz lecsengett, kifelé menet a teremből, elterült, mint egy kultúrált leveli béka a parton. Se kép, se hang. Az még hagyján lett volna, de mikor magához tért, és az is leesett neki, hogy vérzik, a pánik teljesen eluralkodott rajta. Az egyik kolléganője hozta be az ispotályba kivizsgálásra, Willnek pedig rögtön szóltak, mert őt adta meg kontaktszemélynek.
Rémesen stresszes és folyamatosan dobol a lábával oda sem figyelve, de még a körmeit is rágná, ha nem lenne gondosan épített manikűr rajtuk, ami megakadályozza az agresszív rágcsálásban. Jobb híján egy hajtincsét tekergeti ugyanolyan intenzitással, míg a gyógyítóra, az eredményekre, és Willre vár. Odahaza olyan pocsék a kapcsolat már a szülei és közötte, hogy inkább kerül mindenfajta beszélgetési helyzetet. Persze ettől még meg fogják tudni, mi történt, de szeretné addig elodázni a dolgot, amíg csak lehet. Elég most azért aggódnia, hogy a baba ne menjen el a harmadik hónap előtt, mert abba nem kicsit hülyülne bele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=847593#post847593][b]William Martin Krise - 2022.06.12. 15:43[/b][/url]

Türelmetlenül áll az egyik lábáról a másikra, amíg a lift fölötti táblán lomhán csökkenő számokat nézi. A műanyag kávéspoharat tartó kezével feljebb tolja a napszemüveget az orrán, ami a bal szeme alatti véraláfutást takarja. Apró csetepaté a munkahelyén, végeredményben semmi komoly - épp ezért nem is töltötte az idejét tegnap éjjel vagy ma reggel azzal, hogy eltüntesse. Majd délután, amikor kialudta és teleette magát és teljesen kitisztult, úgy gondolta, elég lesz foglalkoznia vele. Aztán befutott az üzenet.
Lenyűgöző, mennyire gyorsan kijózanodik az ember fia, ha harmincöt perce van rá, hogy összeszedje magát a kanapéról, lezuhanyozzon, felöltözzön és kandallóba szálljon.
Az ajtó halk csilingeléssel kinyílik előtte, belép a liftbe egy vele nagyjából egykorú férfi mellé. Ismét a kávéspohárral nyúl a számlap felé, hogy megnyomja a hatodik emelet szülészet gombját, az apró ledlámpa azonban már világít mellette. A tekintete összeakad a férfiével, az vérszegény, bajtársias félmosollyal viszonozza a pillantást. Kényelmetlen csönd szakad közéjük. Beleiszik a kávéjába.
A másodpercek csak nagyon lassan telnek el.
Hatodik emelet: szülészet és gyermekágyas osztály.
Maga elé engedi a férfit, ő nála lomhább léptekkel indul tovább a folyosón a kétszárnyú, üveges ajtóig. A pultnál készségesen bediktálja a nevét az élénklila egyenruhába öltözött, vidám nővérnek, gyors útbaigazítást és együttérző biccentést küvetően engedik útjára. Harminc... Harminckettő... A falakat mesefigurák festményei díszítik.
Az ajtót a vállával nyitja ki, még utolsót kortyol a kávéból, a poharat az ajtó melletti szemetesbe dobja, miközben belép.
   -  Hey.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=847595#post847595][b]Adele Nadia Krise - 2022.06.12. 15:56[/b][/url]

Ide-oda cikázó tekintete az ajtóra rebben, aztán az ablakra, majd ismét az ajtóra, ahogy feltűnik mögötte a férje. Mindkét keze ökölbe szorult mostanra, és egymáshoz nyomódnak, hogy eltakarják a száját, a tényt, hogy rágcsálja az alsó ajkát. Már sebes. A pillantása minden, csak nem nyugodt, holott a lelkére kötötték, hogy próbáljon meg lecsillapodni, még semmi sem biztos, még hátravan az ultrahangos vizsgálat, mindjárt itt lesz a gyógyító. Igen, ez fél órával ez előtt volt, azóta vár. Vár valamire vagy valakire, aki majd őszintén a szemébe mondja a jó vagy a rossz hírt, csak mondjon valamit. De nem, nem, jó hírt, jót akar, hogy a gyereke megmaradt és nem rontott el megint mindent, amit lehetett.
Akarva-akaratlan felszakad egy nagyobb sóhaj a tüdejéből Will puszta látványára, a kezeit leengedi, de ez sem javít a totálisan szétesett benyomásán.
- Hy. - Automatikusan vált a férje a férje anyanyelvére. - Did I... Were you... - Keresi a szavakat, hogy valami értelmeset mondjon, talán automatikusan elnézést kérjen tőle, ha elrángatta valamitől, de nem bírja rávenni magát végül. A gyerek nem elnézéskérés tárgya, a gyerek prioritás, Willnek is, ha már pedálozik érte. Nem? Nem igaz?
- I don't know anything yet... It was just... I just collapsed, you know, and... I don't know, there was blood... and... - Na, hát nem túl koherens tekintve a helyzetet, és a kiborulásra való hajlamát. Az is dicséretes, hogy ennyire megőrizte a maradék önkontrollját egy esetleges vetélés árnyékában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=847616#post847616][b]William Martin Krise - 2022.06.12. 21:58[/b][/url]

   -  Was I shitfaced? Just to a certain extent - behúzza az ajtót maga után, a szemét lesütve veszi le a napszemüvegét és a pólója nyakára akasztja - Nah, it's all good, I came as I could.
Amíg ki nem nyitotta az ajtót, nem tudhatta, milyen hangulatban találja majd a lányt. A legutóbbi beszélgetésük után őszintén meglepte, hogy őt hívta ide - mindemellett számított rá, hogy egy táska, tányér vagy cipő repül majd a feje felé, amint belép.
Ehelyett azonban egy riadt szempár fogadja a steril-fehér kórházi ágyon és bocsánatkérő, pánikba esett hadarás. A sápadt arcon most nyoma sincs annak a gőgös kifejezésnek, amit legszívesebben ököllel törölne le róla. Csak egy tizennyolc éves lány, aki visszanéz rá.
Az anyjának kellene itt lennie most; ez az első gondolata. De Magda nincs itt.
Az ágyhoz sétál, valahová a lány csípőjével egymagasságban ül le a szélére, vele szemben. A kezét tenyérrel felfelé leejti a lány ölébe.
   -  Well, whatever happens, I'm sure it will be alright. And if not, we will figure it all out.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=847620#post847620][b]Adele Nadia Krise - 2022.06.12. 23:54[/b][/url]

Talán még az is megriasztja, hogy Will egyik szeme alatt sötét karika éktelenkedik. Verekedés, vagy nekiment valakinek, leesett részegen és megütötte magát, vagy.... Azon kapja magát, hogy aggodalom suhan át az agyán. Hogy vajon mikor fog arra ébredni, hogy komoly baja lett? Lehet, csak a zilált lelkiállapota teszi, hogy most Will sérülése is maradandóbb nyomot hagy benne.
Szinte kapaszkodik abba a nemsokára az ölében landoló tenyérbe, mintha Will bármit is tehetne, hogy a gyermekük megmaradjon.
- I... I... I'm so glad you're here. - Valahol most szakad el a tűréshatára, és hagyja legördülni az első könnycseppeket az arcán, miközben figyelmen kívül hagyva az alapból közöttük feszülő idegenkedést vagy az előző konfliktust, átöleli Will nyakát, ha engedik. Önző. Szüksége van a nehéz helyzetben a legközelebbi támaszra, amit elér, de ha ez a gyereke apja, még jobb, mi több, tökéletes. A stressz és a fájdalom közelebb hozhatja őket.
- I don't want to let go of the baby... - De hiába nem szeretné, ha a természet közbeszólna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=847621#post847621][b]William Martin Krise - 2022.06.13. 00:18[/b][/url]

Látja a pillanatot, amikor elszakad az utolsó cérnaszál. Először a lány hideg ujjai kulcsolódnak az övéi köré, majd Adél közelebb kászálódik hozzá az ágyon. Akadékoskodás nélkül vonja magához közelebb, hiszen mégis mi mást tehet a szerencsétlennel?
   - Well...
Legyen őszinte? Hazudjon neki? A teljes igazság az, bár ő maga nem gyógyító, amikor az az üzenet riasztotta, hogy a tíz hét körüli terhes felesége vérzéssel került ispotályba, magában egykedvűen elfogadta a megmásíthatatlan balsejtelmét. Nem véletlenül mondta neki többször, ne élje bele magát semmibe még, hiszen ennyire korán bármi megtörténhet; és lám, meg is történt. Tudja, hogy igazán komoly baj esetén ilyenkor semmit sem tehetnek, sem ők, sem pedig a gyógyítók, ez pedig, ha teljesen őszinte akar lenni, talán jobb is van így.
Inkább haljon el, mint hogy sérülten szülessen meg. Mindig ezt vallotta és most sem érzi másképp.
   -  Sometimes shit just, happens, you know. - felel neki csöndesen - Maybe it's fine. But they are pretty fragile and sometimes, well... just fade.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=847623#post847623][b]Adele Nadia Krise - 2022.06.13. 02:28[/b][/url]

Hosszú pillanatokig kapaszkodik a férjébe, a jelenlegi egyetlen mentsvárába. Még, ha tudja is, hogy a baba lehet, már nincs velük, a remény aljas dolog- szeretné, ha nemsokára azt közölné a gyógyító, hogy még mindig terhes és harminc hét múlva megszülhet egy egészséges babát. Akár még azt is el tudná akkor hitetni magával, hogy ez a házasság, ez a kényszerállapot nem lesz egy egyoldalú megkeseredés, hanem boldog is lehet.
Az összekapaszkodásuknak végül pár perc múlva a gyógyító vet véget. Megértő, együttérző tekintettel néz végig a házaspáron, miközben magyarázni kezd, főleg Adélnak, de összességében mindkettejüknek inkább, végül sor kerül az ultrahangra is.
Úgy húsz perc múlva már a vizsgáló mennyezetét bámulja immár ismét az ágyon ülve. Az eredmény szerint a baba még mindig ép, egészséges és fejlődik, őt viszont két hét kényszerpihenőre ítélte a gyógyító. Semmi stressz, semmi megerőltetés, csak pihenés és odafigyelés a saját és a baba érdekében.
Még mindig kábultan bámul a fehér plafonra, de közben a most már normálisabb hőmérsékletű ujjai még mindig Will kezébe kapaszkodnak. Egy pillanatra sem akarta elengedni a vizsgálat alatt sem. Félt attól, amit hallhat, és a puszta tény, hogy kapaszkodhat valakibe, megnyugtatta. Most már lassan azért el tudja fordítani a fejét Will felé; a szemei környéke kicsit piros a pityergéstől, de már legalább nincs olyan kivert kutya ábrázata az ispotályos öltözékben.
- Régen voltam ennyire megkönnyebbült, mint most. - A hangján is érezni a pár oktávval felszabadultabb és boldogabb pusztán a tényektől. Persze a kockázat még ott van, de mellette a pozitívum is.
- Nem megyünk el enni valamit? Legközelebb az éhségtől fogok összeesni. - Ha már van ereje viccelődni, csillapodott a pánik is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=847630#post847630][b]William Martin Krise - 2022.06.13. 11:49[/b][/url]

Legszívesebben bárhol máshol lenne, mint itt. Nem ez lenne az első alkalom, hogy a doppler vérfagyasztó csöndjét hallja, ami a szobára szakad, és érzi a tenyerében elhűlő ujjakat. A nagyapja mellett asszisztensként számtalanszor fogta idegen nők kezét, akik névtelenül és arctalanul is úgy kapaszkodtak belé, mintha tőle várnák a megváltást. Ahol az apa nem volt elég bátor, hogy jelen legyen, ott ő vette át a helyüket és ő volt az, akire a riadt tekintet először rebbent, amikor elhangzott a keserű ítélet. Megszokta már. Azonban a kínos másodpercekben olyankor mindig visszanyúlhatott a megnyugtató tényig, hogy ha a kórterem ajtaja majd becsukódik mögötte, ez az egész ismét nem az ő problémája lesz.
És ezt most először nem mondhatja el. Ha ennek vége, Adél, aki olyan elveszetten simul hozzá, nem megy majd sehová.
Ez pedig mélyen pánikba ejti őt.
Amikor az ajtó kinyílik, lefejti magáról a lány karjait, hogy távolabb húzódjon az ágyon, Adél keze azonban megállítja ebben. A gyógyító szavai kettejükhöz szólnak, ő azonban passzívan a cipőit bámulja. Csak esnének végre túl rajta! Nem kíváncsi a felesleges udvariassági körökre. Csak mondja ki, amit ki kell, majd pedig hagyja magukra őket.
Akkor is a padlót nézi, amikor a gyógyító az ultrahangot készíti elő. Csak hallgatja amit csinál, már oda sem kell néznie hozzá. A semmivel össze nem téveszthető, sistergő hangra iszonyodva hunyja be a szemét, Adél hűvös kezének érintésére koncentrál inkább, hiszen úgyis tudja, mi következik. Minden bizonnyal csönd. Ha egy magzat elhal, nincs mit tenni. Néha még jelei sincsenek, csak ez az egy: a csönd.
A csönd azonban csak rövid másodpercekre telepszik közéjük, mielőtt szapora, ütemes pulzálásba váltana. Ő akkor emeli fel a fejét először és fújja ki a levegőt hosszú idő után.
Look at you go, little guy.

   -  Azt elhiszem.
Félmosollyal ő az, aki elengedi a lány kezét, hogy még mindig az ágy szélén ülve lehajoljon Adél táskájáért és feltegye kettejük közé. A gyógyító röviden eltöprengett rajta, hogy benntartsa-e a lányt,végül azonban a hazaengedése mellett döntött. Maradjon ágyban, ne mozogjon, maradjon pozitív és reménykedjen a legjobbakban.
   -  Hazaviszlek és szerzek valami ebédet. Arra gondoltam, rendelhetnénk valamit, vagy... - elhallgat, összevonja a szemöldökét - mármint attól függ, hová akarsz hazamenni. Szólhatok anyádnak is. De nem nagyon kellene járkálnod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=847633#post847633][b]Adele Nadia Krise - 2022.06.13. 17:39[/b][/url]

Nem mondhatni, hogy a stressz teljesen elpárolgott belőle. A teste izmai még mindig feszültek, a válla feljebb húzódott és beállt, de az arcizmai már ellágyultak. A megkönnyebbülés és a síráskényszer ízes egyvelege keveredik benne. Még az otthon keserű emlékeztetője sem tudja egyelőre kizökkenteni ebből az állapotból.
- Hazamenni... Bogolyfalvára? - Nagy babaszemek pislognak fel Willre csipetnyi szándékossággal. Nem akar hazamenni Hévízre, másfelől eszébe jutott az is, hogy a védtelen helyzetben talán Will végre figyel majd rá. Rá és a babára. Bizsereg az ujja hegye az agya egy szegletével szinkronban, hogy ha rövid időre is, de a jelenlegi támaszát magához láncolja.
- Jó lenne elszakadni egy kicsit a protokolltól... - Nem hiányzik a szülei megrovó fejmosása. Biztos benne, hogy hozzávágnának mindent, miért nem vigyáz jobban a gyerekre, miért vállalt asszisztensi pozíciót terhesen, felelőtlen, stb stb.
- Will? ... Last time... I was too hasty... judgemental. It's clear know, what did you want to tell, but... let's wait until the baby is born, okay? They have to be a bit older to switch homes constantly. Can we wait until then? - A bocsánatkérési készsége van még hova fejlődjön, ami azt illeti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=847634#post847634][b]William Martin Krise - 2022.06.13. 18:03[/b][/url]

Bólint - persze, hogy Bogolyfalvára. Talán amiatt ötlött fel benne reflexként ez, mert a legutóbbi alkalommal is oda vitte a lányt, akkor jóval összetörtebb, de egyáltalán nem kevésbé védtelen állapotban. Az akkori, két hétnyi együttélésüknek azonban fizikai erőszak vetett véget, erre emlékeztetnie kell magát most. Lehet Adélnak mégis az lenne a legjobb, ha hazavinné az anyjához, ott teljes kényelemben és biztonságban lenne, olyan emberek között, akik... szeretik?
Belebámul a lány mérgező kutyaszemeibe.
   -  Végül is a vendégszoba még mindig ott van, de megkaphatod a hálót is, ha maradnál.
Nem fogja kimondani. Kizárt, hogy verbálisan megerősítse, hogy ő akarja azt, hogy ha már így alakult ez az istenverése, Adél szem előtt maradjon egy ideig. Maga sem tudja pontosan, miért - hiszen még mindig nem biztos benne, hogy vagy a gyerek, vagy pedig a anyja fontos számára, de ha jobban belegondol...
   -  Wait with what exactly? - kérdez vissza homlokráncolva. A hirtelen nyelvváltás tompa fejfájásra kényszeríti a még mindig aznapos agyát - The divorce?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=847635#post847635][b]Adele Nadia Krise - 2022.06.13. 18:47[/b][/url]

Elkezd helyezkedni az ágyon, hogy szembefordulhasson Willel, feltérdelve. Kissé megmozgatja a nyakát, érzi ahogy húzódnak az izmai. Emlékszik a borra, a rajtuk elterülő Júliára, a takaró súlyára a testén, a hűvös házra, a kandalló melegére... a falapnak csapódó fejére és az agyrázkódására.
- Never really got to call that house my home. Maybe it's time to change this. - Lágy mosoly terül szét az arcán, és végre a vállaiban is enyhül a feszültség.
- That too... and with the whole dividing their time between us? I mean... while they are still young, it would be nice to give them comfort at least. Love. It's not necessary to make them grow up too fast, right? We could be together until they can understand the whole situation and stuff. - Megkeresi Will kezét, de nem fűzi össze az ujjaikat, inkább csak szoros közelségben nyugtatja a saját ujjait, kettősüket bámulva kissé elmélázva.
- Just have to change, and ready to go. - Még óvatosan mozdul, emlékszik a hasi görcsökre, úgy hogy lassan áll fel, hogy a paraván mögött áthúzza a kórházi ruhát a sajátjára. A mozdulatai óvatosak, amikor már nem látja Willt az elválasztó mögött állva, de egy perc múlva ismét a fehér (és varázslattal megtisztított) ruhájában van, útra készen.
- And we definitely should treat your pretty eye as well. - Hamiskás mosolya megint a kedves, cdintalan közeledő lányé, nem az őrjöngő perszónáé. Ha mindig ilyen lenne a hangulat közöttük, békében lezajlott volna az eddigi pár hónapjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=847637#post847637][b]William Martin Krise - 2022.06.13. 19:14[/b][/url]

Amilyen hevességgel adta be a válási kérelmét, legalább annyira vált passzívvá az utóbbi hetekben. Nem titkolta egy percig sem a lány előtt: a gyerek híre mindent megváltoztatott és a végletekig komplikálta a kapcsolatukat. Ha akarná, most is elválhatna tőle, semmi sem akadályozza meg benne. Azonban, a válási procedúrájuk negyed-ötödnapján az ügyvédjével folytatott beszélgetés rávilágított a súlyos valóságra: ha elhelyezési perre kerülne a sor, nincs az a családjogi bíró, aki az ő javára döntene és nála helyezné el a gyerekét.
Ha szeretne apa lenni, hangzott a tárgyilagos, de baráti tanács, akkor békejobbot kell nyújtania a feleségének. Legalább egy időre, legalább addig, amíg a büntetése ténylegesen lejár és ismét szabad emberré válik.
Szótlanul nézi, amint a lány óvatosan a paravánig sétál, majd eltűnik mögötte.
   -  Let's probably wait a bit before all this - ad kitérő választ. Kíváncsian belenyúl a táskába, amíg a lány szedelőzködik és ezt nem láthatja - and let's figure out what to do when it's here and breathing. 'Till then, I am not going anywhere.
Kihúzza a kezét a táskából, összekulcsolja a másikkal az ölében. Csak egy röpke pillanatra, de ismét eszébe jut, hogy mennyire könnyen véget vethetne a kényelmetlen szituációnak. Pléne most, amikor Adél terhessége már eleve gyenge lábakon áll. Még csak nem is gyanakodna senki, legfeljebb sajnálkoznának, a nagyanyja pedig ezek után nem mondhatná neki, hogy nem igyekezett örökösügyben. Őszintén, még csak mérget sem kellene kevernie hozzá, bőven elég lenne, hogy meglazítja a lépcső korlátjának csavarjait. Csak egy perc: volt, nincs.
Egész testében megrázkódik. Fölpillant az előlépő lányra, a sötétségét diplomatikus mosoly mögé rejti, miközben a táskájával a kezében ő is feláll és kinyújtja felé a kezét.
   -  Let's get you home, Cieito.