Fővárosi Mágikus Baleseti- és Rontáskúráló Ispotály"Sziklakórház"
 Történelmi áttekintés:A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.
Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.
A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.
A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe. A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.
Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát. Dwayne Warren munkája
|
|
|
|
Mr. Diagnosztika
Nem gyakori, hogy elmondhatnám, ma nyugodt napom volt. A gyógyítók, már akik ténylegesen életet mentenek és nem a fejekben turkálnak egy órás beszélgetés során, na azok vagyunk mi. Akiknek minden órája izgalmas és a nap végén vagy elégedettek, vagy csalódottak vagyunk. A munkával jár, hogy ezzel meg kell birkóznunk és bizony vannak a nehéznél is nehezebb esetek, amikor mi már nem vagyunk elegendőek.
Éjszakai ügyelet. Némileg nyugodtabb, ilyenkor kevésbé kísérleteznek gyerekek bájitalfőzéssel és a párbajok is a sikátorokban maradnak. Na, ők azok, akiknek nagy százaléka már nem jön el hozzánk. Vannak viszont azok, akik olyan sérüléssel kerülnek be hozzánk, amivel addig nem tudunk mit kezdeni, amíg nem jövünk rá, mi okozta.
Pontosan ilyen eset ez a férfi is, aki ideiglenes bűbájok alatt fekszik az elkülönítőben. A jelekből egy átkozott tárgyra tudok gondolni, azok művelnek ilyet. Mivel gyorsan terjed a hatása és a bűbáj nem lassítja kellő tempóban, idegesen sétálok fel-alá a folyosón, várva, hogy megérkezzen az a bizonyos férfi, akit a "felsőbb hatalmak" rendeltek hozzám segítőnek.
|
|
|
Dr. Vadász-Bánki Fanni
INAKTÍV
még egy Bánki
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 62
|
|
Írta: 2020. május 12. 17:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=808344#post808344][b]Dr. Vadász-Bánki Fanni - 2020.05.12. 17:57[/b][/url] Mr. DiagnosztikaNem gyakori, hogy elmondhatnám, ma nyugodt napom volt. A gyógyítók, már akik ténylegesen életet mentenek és nem a fejekben turkálnak egy órás beszélgetés során, na azok vagyunk mi. Akiknek minden órája izgalmas és a nap végén vagy elégedettek, vagy csalódottak vagyunk. A munkával jár, hogy ezzel meg kell birkóznunk és bizony vannak a nehéznél is nehezebb esetek, amikor mi már nem vagyunk elegendőek. Éjszakai ügyelet. Némileg nyugodtabb, ilyenkor kevésbé kísérleteznek gyerekek bájitalfőzéssel és a párbajok is a sikátorokban maradnak. Na, ők azok, akiknek nagy százaléka már nem jön el hozzánk. Vannak viszont azok, akik olyan sérüléssel kerülnek be hozzánk, amivel addig nem tudunk mit kezdeni, amíg nem jövünk rá, mi okozta. Pontosan ilyen eset ez a férfi is, aki ideiglenes bűbájok alatt fekszik az elkülönítőben. A jelekből egy átkozott tárgyra tudok gondolni, azok művelnek ilyet. Mivel gyorsan terjed a hatása és a bűbáj nem lassítja kellő tempóban, idegesen sétálok fel-alá a folyosón, várva, hogy megérkezzen az a bizonyos férfi, akit a "felsőbb hatalmak" rendeltek hozzám segítőnek.
|
|
|
|
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
|
Írta: 2020. május 16. 21:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=808658#post808658][b]Adam Kensington - 2020.05.16. 21:58[/b][/url] Vadász-Bánki doktornő
éjjel | az ispotály folyosóján | x
 Köntösömben ülök a kanapén, miközben a rádióból a hírek recsegnek. Porthos gombócként támaszkodik combomnak, ahogy összegömbölyödve pihen mellettem. Hiába hűs érintésem, dorombol a simogatás alatt. A többiek valahol kint lébecolnak, hiszen hozzám hasonlóan, főleg éjszaka élnek. De ez a szürke szőrpamacs különösen szeret aludni. Egy kis vékony hangot ad, amikor egy fej jelenik meg a kandallómban. Unottan pillantok oda és hallgatom végig az egyik gyógyító kérését. Berendelnek. Magára hagyom hát a macsekot, felkapok valamit és hamarosan távozom. A kanapétól való felkelésemtől számított pár pillanat múlva. Öltözékem, melyben megérkezem a fővárosba, amolyan mugli műtős-nővér egyenruha a maga világos zöldes-kék V-nyakú pólójával, laza nadrágjával. Nem adtak itt nekem semmi gyógyítóholmi félét, úgyhogy mindig ezt kapom magamra, amikor idejövök, hogy legalább az világosabb legyen, hogy az ispotály alkalmazásában állok valamilyen szinten, illetve kicsit fémjelezheti, hogy nem vagyok teljesen a varázsvilág része. Legalábbis pálcasuhintgatást nem kell várniuk tőlem. Lényeg a lényeg, valamiért ebben kezdtem idejárni, mert nem tartottam idevalónak alapvető, sötét, ijesztő alakomat még kontrasztosabbá tevő öltözékeimet; meg mert volt nálam otthon ez a ruha - nem kell tudni, miért - és mára már egészen megszokták, hogy ha ezeket a darabokat látják, akkor valószínűleg én közelítek a folyosón. Nem mintha amúgy ne lehetne egyből kiszúrni, hogy én vagyok az. Biccentek a recepción, haladok végig az éjjelre elnyugodott, kissé kihalt ispotályban, mígnem megérkezem a megfelelő részlegre. Egy fiatal nő járkál fel, s alá az egyik szoba előtt. A kiírásokra nézek. Igen, ide jöttem. Odalépek hát a gyógyítónak tűnő ismeretlenhez, letekintve rá. - Jó estét - üdvözlöm baritonomon, bólintva egyet és egyebet nem is mondok. Hangsúlyom olyan, mintha egy megbeszélt találkozóra jöttem volna. Hiszen így is volt, csak nem mi beszéltük meg egymás közt azt a találkozót. Különben meg a mellkasomra tűzött kis táblán ott virít: Adam Kensington - gyógyító konzultáns.
|
|
|
|
Dr. Vadász-Bánki Fanni
INAKTÍV
még egy Bánki
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 62
|
|
Írta: 2020. május 30. 06:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=809911#post809911][b]Dr. Vadász-Bánki Fanni - 2020.05.30. 06:57[/b][/url] Mr. DiagnosztikaMondja nekem bárki, hogy gyógyítónak lenni könnyű és bulis dolog, de azonnal szájon törlöm. Szívesen beállítanám egy napra a sürgősségire, vagy a betegek családjai körébe, hogy meglássa, milyen is itt az élet. Nem panaszkodom, én imádom a munkám és szeretem, hogy segíthetek másokon, csak azokat nem bírom elviselni, akik a kanapén sörözve bíráskodnak és osztják az észt. - Jó estét! Vadász-Bánki Fanni - nyújtom a kezem, mert megtanultam, hogy nőként igenis egy erős kézfogással némileg azt az érzést lehet keltetni, hogy nem a szép hajam miatt viselem a fehér köpenyt. - Tehát a betegünk középkorú férfi mellkasi sérüléssel. Véleményem szerint pálcát nyomtak rá, egy kör alakú nyomatból indul ki a kór és rohamosan terjed - mondom el az alapokat, majd behívom magammal a kórterembe. Két ápoló sertepertél körülötte és tesztelik az enyhébb bájitalokat, melyekkel próbálják megállítani a terjedést. - Én elátkozott tárgyra gyanakszom. Nem a vérárammal terjed, hanem a bőrben - miközben kifejtem a véleményem, a férfi felsőtestén szabálytalan alakzatban futó sötétzöld, villámszerű csíkokat figyelem. - Bűbájok alatt van, de alig lassul a terjedés.
|
|
|
|
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
|
Írta: 2020. június 14. 21:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=811439#post811439][b]Adam Kensington - 2020.06.14. 21:09[/b][/url] Vadász-Bánki doktornő
éjjel | az ispotály folyosóján | x
Megfogom felém nyújtott kezét saját, hűs jobbommal. Határozottan szorít rám, pedig nekem nem kell bizonyítania. Igazából senkinek sem kell, viszont én aztán főleg nem hiszek semmit külsőségek alapján. Legalábbis nem az alapvetőek alapján. Volt időm megtanulni, mire figyeljek. Már mondja is nekem, mivel van dolgunk, miért hívtak, nem lacafacázik. Pedig sokan nekiállnak ilyenkor egy kicsit még érdeklődni vagy kötekedni, hogy mit is csinálok pontosan. Sokaknak nem teljesen világos. Valamint -lássuk be- olyanok is vannak, akik a hátuk közepére nem kívánják, hogy én a betegük közelébe menjek. Követem a doktornőt a kórterembe, éppen csak biccentve az ápolóknak, aztán hallgatva tovább, mit tudnak vagy vélnek tudni eddig. Egyelőre csak felületesen veszem szemügyre a pácienst, miközben kapom az infókat, majd ahogy végzett a gyógyító az ecseteléssel, bólintok neki, közelebb lépek az ágyon fekvőhöz és a mellkasára teszem a kezem. Csak így állok ott, nyugodt tekintetem önkívületben lévő arcán pihen. Éppen csak pislogok olykor. - Szerveket nem károsít - árulom el, amit igazából elég hamar megállapítok, csak még figyelni akartam kicsit a terjedést, hogy biztosra mondhassam. Az, hogy egyre rosszabbul van, főleg pszichés eredetű lesz, mert minden, ami történik vele, felszíni. Ettől még igen kellemetlen. - Viszont fájdalmat okoz. Egyre növekvő fájdalmat - közlöm ezt is. Szerintem itt főleg attól kell tartani, hogy a kínoktól áll be valamilyen sokkos állapot, eszméletvesztés és akár szervi gondok is felléphetnek.
|
|
|
|
