Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

- Hogyan?
Ez a kérdés egyszerre költői és kétségbeesett is, ahogy ott állok a recepciós kisasszony előtt, és próbálok nem kiakadni a ténytől, hogy már az első akadályt se tudom elhárítani. Állok és nézek rá, mintha nem érteném amit mond, és tényleg nem értem. Eddig sosem kellett igazolnom sehol, hogy Dwayne Warren az apám. Ennyit a meglepetés erejéről.
Ha már itt vagyok, akkor ugye meglepetést szeretnék okozni neki. Hoztam magammal kávét, a kedvenc cigijét, meg hát persze magamat, aki az elsőszülöttje, szóval muszáj nagyon szeretnie. És akkor nem, hogy nem jutok be hozzá, nem szólnak neki, hogy itt várom, de még felvilágosítást sem adnak arról, hogy itt van-e.
- Börtönben van?
Teszem fel az óvatos kérdést, mert hát az apám, szóval ha ott is lenne se omlanék össze, ismerem őt. Anyát is hívom közben persze, de hát nyilván nem veszi fel, mert miért is tenné, hiszen éppen nagyon szükségem van rá. Szeretem őket, nem voltak rossz szülők, csak ugye az évek és a távolság más és más helyzeteket szül, eltávolodtunk. Főleg anyával, akivel eleve nem volt nagyon anya-lánya viszonyunk, tekintve, hogy az iskolából kikerülve szült meg.
- Nincs nálam a születési anyakönyvi kivonatom.
Miért is sétálgatnék a kivonatommal? Nem értem a felvetést sem, de ez a nő úgy tart távol apától, mintha valami bűnöző lennék, vagy mintha árthatnék neki a jelenlétemmel, de az ugye eléggé problémás lenne. És akkor kezdjük elölről, megint mindent tudni akar, én pedig higgadtan elkezdem elismételni.
- Warren Mina Izabella, születtem Mácsai Mina Izabella, Anyám lánykori neve Machay Zója, cé há ipszilon, igen, Szentpéterváron születtem március 23-án. Nézze, elég nagy sort csináltunk, és én tényleg csak az apámat szeretném látni, szóval nem engedne be mégiscsak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=782814#post782814][b]Warren Mina - 2019.12.09. 11:29[/b][/url]

- Hogyan?
Ez a kérdés egyszerre költői és kétségbeesett is, ahogy ott állok a recepciós kisasszony előtt, és próbálok nem kiakadni a ténytől, hogy már az első akadályt se tudom elhárítani. Állok és nézek rá, mintha nem érteném amit mond, és tényleg nem értem. Eddig sosem kellett igazolnom sehol, hogy Dwayne Warren az apám. Ennyit a meglepetés erejéről.
Ha már itt vagyok, akkor ugye meglepetést szeretnék okozni neki. Hoztam magammal kávét, a kedvenc cigijét, meg hát persze magamat, aki az elsőszülöttje, szóval muszáj nagyon szeretnie. És akkor nem, hogy nem jutok be hozzá, nem szólnak neki, hogy itt várom, de még felvilágosítást sem adnak arról, hogy itt van-e.
- Börtönben van?
Teszem fel az óvatos kérdést, mert hát az apám, szóval ha ott is lenne se omlanék össze, ismerem őt. Anyát is hívom közben persze, de hát nyilván nem veszi fel, mert miért is tenné, hiszen éppen nagyon szükségem van rá. Szeretem őket, nem voltak rossz szülők, csak ugye az évek és a távolság más és más helyzeteket szül, eltávolodtunk. Főleg anyával, akivel eleve nem volt nagyon anya-lánya viszonyunk, tekintve, hogy az iskolából kikerülve szült meg.
- Nincs nálam a születési anyakönyvi kivonatom.
Miért is sétálgatnék a kivonatommal? Nem értem a felvetést sem, de ez a nő úgy tart távol apától, mintha valami bűnöző lennék, vagy mintha árthatnék neki a jelenlétemmel, de az ugye eléggé problémás lenne. És akkor kezdjük elölről, megint mindent tudni akar, én pedig higgadtan elkezdem elismételni.
- Warren Mina Izabella, születtem Mácsai Mina Izabella, Anyám lánykori neve Machay Zója, cé há ipszilon, igen, Szentpéterváron születtem március 23-án. Nézze, elég nagy sort csináltunk, és én tényleg csak az apámat szeretném látni, szóval nem engedne be mégiscsak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=783215#post783215][b]Egervári Zalán - 2019.12.12. 11:32[/b][/url]

Már vagy tíz perce álltak abban a nyomorult sorban. Sose szeretett itt lenni, és mindig próbálta a lehető leggyorsabban elintézni a dolgait az apjával. Sajnos a tudat, hogy a minisztériumnak köze van az apjához, megfertőzte a hozzá fűződő viszonyát, és habár az itteni emberekkel jóban volt, nem szívesen töltötte itt a szabadidejét.
Az egész vitatkozást végighallgatta, mert ugyan állt három ember előtte, az épületnek túl jó volt az akusztikája egy ilyen csevelyhez. Pontosan ezért döntött úgy Zalán, hogy amikor úgy tűnt a vita megint elindul az elejétől, akkor bedobja magát.
- Elnézést, egy pillanatra - furakodott előre, ezzel mindenki felháborodását kiváltva. Aztán ahogy előre ért, megragadta a lány csípőjét. - Szia szívem, sajnálom, hogy elkéstem. Esetleg valami gond van? - nézett Zalán ártatlan arccal hol a recepciósra, hol a - halványan rémlik, de nem tudom ki az - lányra.
- Jajj Böbike, ne legyen olyan morcos. Mondtam már magának, hogy sokkal jobban áll a mosoly az arcán - villantott Zalán egy ezerfaktoros mosolyt a nőre. - Beengednél minket? Tudod az a helyzet, hogy most fogok először találkozni az apjával, és elég idegesek vagyunk mind a ketten, így otthon hagyta az iratait - hajolt közelebb a férfi, mintha valami nagy titkot suttogna a nő fülébe, aki természetesen a kis kedvességektől teljesen elalélt. - Különben is, milyen régóta ismer már, tudja, hogy velem sosincs semmi gond - tárta szét színpadiasan a kezét Zalán, és úgy tűnik ez a mondat elég is volt a nőnek.
- Maga egy angyal, remélem tudja - kacsintott még rá a férfi, és a lányt újra a csípőjénél megragadva kezdte el befelé húzni. Pár lépés után pedig bizalmasan kezdet hozzá sutyorogni.
- Sajnálom, de ez volt a legjobb módja annak, hogy bejuss. Még egy kicsit bírd ki, amíg néznek minket - mosolygott közben a férfi a szembe jövőkre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=783242#post783242][b]Warren Mina - 2019.12.12. 21:02[/b][/url]

A pánik nálam először mindig némasággal párosul, élénk kék szemeim nagyobbá válnak, a torkom összeszűkül, mintha négy oldalról nyomnák, libabőrössé válik, és a nyakam meg az arcom első része vörösbe vált. Mások azt hihetik, csupán csak zavarban vagyok, de szó sincs erről, én pánikolok. Ezt mindenki máshogy csinálja, én így. Érzem, ahogy a tenyerem is nyirkossá válik, és megremegnek a térdeim, de még van annyi lélekjelenlétem, hogy a férfiba kapaszkodjak. Mintha tényleg együtt lennénk. Testemmel felé fordulok, olyan furcsa érzés valakibe kapaszkodni, és csak reménykedem benne, hogy ez tényleg megéri. Végül is... bejutok. Ezt akartam, nem.
- Ne engedj el.
Suttogom, amikor már messzebb vagyunk, mert tudom, hogy ha most eltávolodik tőlem, akkor összeomlok. Nincs akkora nagy bajom az érintéssel, de én akarom eldönteni, hogy mikor érintenek meg. Az pedig, hogy gyakorlatilag magához rántott, nagyon a biztonsági zónámon kívül van, különösen úgy, hogy eddig csak egy embernek engedtem meg, hogy ennyire közel legyen hozzám. Aztán, természetesen, idővel elmenekültem tőle, számos ok miatt, ami racionális volt akkor, amikor meghoztam a döntésemet. Mégis, ahogy haladok vele, csak ő jár az eszemben, és ez nem normális. Pont ettől menekültem el. Azért, hogy dolgozzak, hogy ne rá gondoljak, és most a szívem mégis úgy kalapál, mint amikor először láttam, vagy akkor, amikor újra láttam, vagy, amikor először csókolóztunk, amikor először voltunk együtt... oké, már van hangom.
- Érdekes egy pasim vagy te, a szemem előtt flörtölsz egy másik nővel.
Jegyzem meg halvány számon kérő éllel a hangomban, de mosolyogva. Nem akarom bántani, hiszen hősiesen megmentett.
- Most jelentetted be, hogy Dwayne Warren lesz az apósod, csak arra fogadnak, hogy milyen módszerrel nyír majd ki.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=783975#post783975][b]Egervári Zalán - 2019.12.16. 23:31[/b][/url]

Kicsit távolabb értek, és akkor megütötte fülét a lány gyenge hangja. Valahogy egészen máshogy csengett most, mint mikor a pultnál vitatkozott a recepcióssal.
- Minden rendben? Hozzak neked valamit? - torpant meg rögtön Zalán, és aggódva nézett a nő. Közben karjával tartotta őt két oldalról, hogy ha tényleg elájulna vagy hasonló, akkor meg bírja tartani, és ne essen a padlóra. Várt egy kicsit, hogy a lány összeszedje magát, és csakugyan, pár hosszóra nyúlt perc után kezdett visszatérni az arcára a szokásos szín, és aztán csak hamar a hangja is visszaváltott.
- Hát, nehéz velem, az egyszer már biztos. Különben is, Böbikének nehéz a sorsa. Jánossal él együtt már negyven éve, de a szerelem leghalványabb lángja se lobbant fel közöttük azóta. Valamelyik kis faluból jöttek, és a családjaik döntöttek helyettük. A szerelmét pedig elűzték. Még mindig utána sír szegény lélek. Igazán megérdemel ezek után egy kis odafigyelést - mesélte el a recepciós életének fő gondját, közben folyton a nőt figyelve. Arcán az együttérzés tükröződött, hiszen pontosan tudta milyen érzés olyannal együtt lakni, akit annyira utál, hogy azt szavakkal nem lehet leírni.
- Dwayne Warren, mi? - kérdezte kekeckedve, hiszen egy pillanatra sem hitte el a lánynak, amit mond. Ismerte a férfit, és nem tűnt olyannak, mint aki képes felnevelni bárkit is, nemhogy egy - első látásra intelligensnek tűnő - lányt. - Na jó, inkább áruld el pontosan kit is keresel, és segítek kideríteni merre van - ajánlotta fel Zalán, hiszen az egy dolog, hogy bejuttatta a lányt az ajtón, de a pontos irány még mindig nem volt meg szegénynek. Ha pedig kellett, akár a liftben ácsorgó apját is képes volt megkérni, hogy mondja el neki. Ami valószínűleg egy újabb vitába torkollott volna, de inkább arról, mint bármi másról jelenleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=784005#post784005][b]Warren Mina - 2019.12.17. 12:38[/b][/url]

Megrázom kicsit a fejem a kérdésére, hogy hozzon-e nekem valamit, hát igen, nem könnyű az élet velem, néha még magamnak sem. Viszont rendben leszek, tényleg, és most, hogy már arrébb jöttünk, és megszoktam a tényt, hogy huzamosabb ideig az intim szférámban van, így rendben leszünk. Csak az első sokk az sosem kiszámítható.
- Rosszul kezelem az emberi interakciókat.
Mondhatnám azt is, hogy pocsék a viszonyom az emberekkel, de azért nem olyan rossz a helyzet. Jó, nem is jó, mert néztem pár másik falut is, a létszám itt kezd túltengni, kezd egy kicsit túl nagy lenni a falu. De szoktatnom kell magam, mégsem költözhetek a kilenc fős Iborfiára. Elég gyanús amúgy is, ha egy településen csak kilencen laknak.
- Szerelem nélkül házasodtak? Szegény. Gondolom máguscsalád.
Azokkal csak a baj van, nekem elhiheti, én megértem milyen az. Bár anyát kitagadták, de valószínűleg, ha apa nem elég gyors, akkor én is tökéletes példája lennék az elmebeteg belterjességnek. Na nem mintha az ilyen pánikrohamaimmal jobb helyzetben lennék, mert valljuk be, nem vagyok, de még mindig kezelhetőbb, mint a spontán véla hiszti, amiket nem egyszer láttam. Én ilyenbe nem akarok belekeveredni, bőven elég, hogy néha el kell mesélnem, hogy Machy céhával meg ipszilonnal, és máris úúúgy néznek rám. Borzalmas.
- És te... hogy is mondjam. "Ooooodafigyelsz rá?"
Hát ha már a barátnőjének titulált, akkor nem árt tudnom, hogy kifelé menet kedvesen mosolyogjak-e rá a "mi szeretőnk szebb" kijelentés jegyében, vagy erre nincs szükség.
- Komolyan ő az apám.
Tárom szét a karjaimat csodálkozva, és bele se merek gondolni abba, hogy mit tud apa még most is produkálni, ha nem hiszik el neki, hogy van gyereke. Amúgy is, a gyerek megcsinálása és nevelése nem függ feltétlenül össze, bár volt, aki már betippelte, hogy meleg szegény apusom, szóval lehet itt is ez a helyzet.
- Áh, ha ismernéd anyámat, nem csodálkoznál a dolgon. Na várj. Ha már így a szerelmem lettél két percre, mutatok neked egy képet.
A pénztárcámból előhalászok egy képet, amin mind az öten rajta vagyunk, alig egy éve készült karácsonykor.
- Apa, anya, gyerekek. De apának nem mond meg, hogy megmutattam, hogy van szíve. Rosszul viselné.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=786692#post786692][b]Egervári Zalán - 2019.12.29. 15:59[/b][/url]

Apró réssé húzta össze a száját. Mindig elfelejti, hogy nem mindenki annyira közvetlen, mint ő. Pedig Gerda a barátja, és ha másból nem is, az ő barátsága által igazán megtanulhatta volna kezelni ezeket. Persze amikor a tanodában volt, akkor fel sem merült benne.
- Nagyon sajnálom, nem akartam, hogy ez történjen - kért elnézést, és amint megbizonyosodott róla, hogy a lány képes megállni a saját lábán, és nem fog azonnal elájulni, el is engedte.
- Jajj nem - tiltakozott azonnal hevesen. - Én nem olyan vagyok, van barátnőm - nézett rosszallóan a nőre. - Csak a legtöbb emberrel ellentétben én mosolygok rá, és meghallgatom, ha szeretné. - Sosem tartotta magát egy nagy Adonisznak, erre most jönnek itt a kétes értelmű vádak. Pedig tényleg csak annyit csinált, hogy a barátja volt a nőnek, ha már másra nem támaszkodhatott. Szimplán csak figyelt azokra, akik között járt-kelt.
Aztán előkutatta a képet. Még mindig bizalmatlanul hallgatta Zalán az állítását, de amint a szeme elé került a bizonyíték, már mindent elhitt volna a nőnek. - Ohh.... - nevettett a férfin. Nem is nevett, csak csodálkozott. Hirtelen úgy érezte, mintha hatalmas súly jött volna le a mellkasáról. - Hát tényleg van szíve az öregnek - csóválta a fejét. Megtelt élettel, és olyan huncut mosollyal nézett a nőre, mint még senkire. - Kaphatok belőle egy másolatot? Bevinném az akadémiára. - Biztos volt benne, hogy Mina nemleges választ fog adni, de már a kérdés is megérte.
- Na jó, akkor derítsük ki utad. Irány a lift! - tette ki kezét a férfi, hogy előre engedje a hölgyet. Ezek után már érezte, hogy képes az apjával is szembeszállni ezért. - A jobboldaliba menj majd kérlek - tette még hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=786994#post786994][b]Warren Mina - 2019.12.30. 23:57[/b][/url]

- Tényleg semmi baj. Ne félj.
Mert alapból, mennie kellene ennek a dolognak. Mármint a leküzdésnek, csak még egyelőre nem megy. Most talán túl sok minden új van az életemben, ami miatt még nem sikerült ezt a váratlanul hozzám érnek hosszan dolgot leküzdenem. Azzal nincs baj, ha ismerem, vagy, ha látom, hogy megtörténik, és valljuk be, Zalán segítsége, nagyon is lovagias volt, csak én alkalmatlan vagyok a bajba jutott hölgy szerepére.
- És nem lesz ebből baj? A barátnőd előtt. Nem biztos, hogy örülne egy pletykának, hogy van egy másik nő is az életedben. Ha szeretnéd, szívesen elmagyarázom neki a szituációt.
Komolyan, csak kérnie kell. Szerintem, ha még az előtt állunk elé, hogy volt egy ilyen, mielőtt egyáltalán megtudná, hogy volt egy ilyen, az sokkal jobb színben tüntet fel mindenkit. Nem lesz ilyen látszat magyarázat és nem kerül ő sem kellemetlen helyzetbe.
- Rendes tőled. Komolyan. Manapság az ember beszűkült önmaga személyes terébe.
Mire nem jó az a fél év kommunikáció szak meg a pszichológus anyám nem? Nagyon bölcsen tudok erről a témáról nyilatkozni. De hát ezt teszik a kontárok, nem? Nagy szavak mögé rejtik a semmi tudásuk, és elégedetten néznek végig a tájon piedesztáljukról. Nos, ez nekem is megy, csak én azért tartalommal is szeretem megtölteni a mondadómat, és itt most a recepciós nővel való bánásmód volt maga a tartalom.
- Mondják, hogy akad neki. Más elméletek szerint kritikusan gyenge alkat a vélamágiával szemben. Nos, se egyetérteni, se cáfolni nem tudom határozottan egyik állítást sem.
Megy ez nekem nem? Már poénkodok is. Jaj szegény apus, hát mit nem kap itt tőlem, úgy, hogy itt sincs, pedig aztán lenne baj belőle, mert megsérteném. Nem mondaná ki, de így lenne. Elmenne Mr. Kenshez, és ott duzzogna napestig. Ilyen az én apukám.
- Szigorúan tilos. Anyának sincs ilyen képe, csak nekem. Én is csak azért kaptam, hogy ne felejtsem el őket, amíg Amerikában vagyok.
Persze, azért voltam itthon. Nem sokat, de megesett. Engedelmesen megyek a jobb oldali lifthez, de közben kuncogni kezdek.
- Remélem, az lesz a történet vége, hogy szabadnapos. Amióta itthon vagyok, nem találkoztam vele. Mintha mindig elkerülnénk egymást. Rémes egy alak.