Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=775593#post775593][b]Egervári Zalán - 2019.09.27. 16:26[/b][/url]

Idegesen szelte át a minisztérium csarnokát öles lépteivel. Megint nem kellett sok az apjának ahhoz, hogy kihozza a sodrából, pedig olyan jól begyakorolta már az iskolában hogyan tartsa kordában az érzéseit. De mégis, minden egyes alkalommal felment a cukra ha vele kellett beszélnie. Pláne, ha Léda is szóba került. Az egyetlen menedéke az egész világ elől Roxy volt, de a suli mellett vele is egyre kevesebbet találkozott. A húgával meg még inkább, amiért természetesen az apró teremtés csak még jobban zaklatta.
Nagyot sóhajtott, és hosszan behunyta a szemét, hogy egy kicsit lenyugodjon. Éppen mikor újra kinyitotta volna, egyenesen nekiütközött valakinek. Vagy neki ütköztek. Teljesen mindegy. A lényeg, hogy a leányzó - mert bizony az volt -, rendesen nekiütközött Zalán mellkasának, mire a férfi reflexből elkapta a másikat a vállánál. Így biztos volt, hogy ha a másik annyira meg is tántorodik, hogy abból akár esés is lehetett volna, mégse legyen.
- Hello Gerda - köszönt vissza egy mosoly kíséretében a férfi. Nem tetszett neki, hogy itt találkoztak össze, de ugyanolyan lazasággal nézett rá, mint mindig, miközben agyában kutatta a lehetőségeket, milyen áltörténettel álljon elő.
- Pontosan! - rukkolt elő a világ leghülyébb válaszával, hátha ezzel sikerül összezavarnia a lányt. - És te? - folytatta a csevelyt, mintha mi sem történt volna. Még csak az kéne, hogy valaki megtudja ki is az apja. Vagy hogy utána visszahallja valahonnan. No nem mintha Gerdát valami pletykásnak ismerné, de jobb volt nem próbálkozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=776746#post776746][b]Egervári Zalán - 2019.10.03. 23:19[/b][/url]

A lány reakcióját teljesen meg tudta érteni, sőt fejben még fel is rótta magának, hogy lehetett ilyen. - Sajnálom - mondta őszintén, bár fogalma sem volt róla mit kellett volna még tennie. Hiszen csak nem hagyhatta elesni Gerdát. Szegény teremtés már így is túl sokszor találkozott a padlóval élete során.
- Tudod hogy megy ez, mi mindig összeveszünk - vont vállat a férfi. Közben elindultak a lépcsőn, ami pillanatnyilag jó választásnak tűnt, hiszen a lány vissza nem rángatta volna őt a liftekhez újra. - Egy élmény, amikor beszállok a liftbe és csak megyünk fel-le, hogy ne mondja senki, hogy nem dolgozik. Próbáljon az ember így varázslóügyeket megbeszélni vele - horkant fel. Nemhogy itt nem lehet, de sehol sem. Kész csoda, hogy Léda egyáltalán az előkészítőbe járhat. No nem mintha ő lenne apa kicsi szeme fénye. Pláne azóta, hogy kiderült, hogy benne is öröklődött a varázslás. Mintha csak az öreg orra alá akarnák vetni a fentiek.
- A te ügyed hogy halad? - kérdezte, és reménykedett benne, hogy most valami biztatót fog hallani. Közben felszaladtak egy pár emeletet, és befordultak egy sarkon is. Most pedig egy újabb lépcsősor következett. Ez a minisztérium olyan volt, mint egy útvesztő.
- Tudod, ha bármikor szükséged van két fülre, hogy meghallgassanak, akkor itt vagyok. Nem kell mindig itt bent találkoznunk. Sőt, egészen felemelőnek tartanám a tényt, hogy nem fél szavakban tudok csak veled beszélgetni - fejtette ki véleményét Zalán, de mosolya a téma ellenére sem apadt el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=779249#post779249][b]Egervári Zalán - 2019.10.28. 13:19[/b][/url]

Szinte majdnem harsányan felnevetett a férfi. - Ez csak azért hangozhat beszélgetésnek, mert a munkahelyén vagyunk. Általában csak kiabálni szoktunk - ingatta a fejét, hiszen pontosan tudta, hogy Léda ezt mennyire is utálta. Meg ő is. Nehéz volt úgy felnevelkednie, hogy az apjának nem volt egy szép szava hozzá. Ő is ezt éli, és Léda is. De a kislánynak legalább ott van ő is, és próbálja jobbá tenni a gyerekkorát ahogy csak tudja.
- Hát... ez nem pontosan így ment. Rögtön Saroltához mentem, hogy őt győzzem meg arról, ez mennyire jó lenne Lédának, főleg a későbbieken. Aztán pedig rá bíztam, hogy mondta el az apánknak. Próbálom kerülni a konfliktust, pláne, ha Léda is ott van - vont vállat a férfi, hiszen ez volt a legkönnyebb út. Furcsa, de nevelőanyját soha nem tudta volna anyunak hívni, még akkor se, ha vele volt jobb kapcsolatban. Ez csak egy embert illetett meg.
- Figyelj, ha ezzel végzel el is kezdhetek a jogi pályát. Olyan sok dokumentumot olvastál már el, hogy érted ezt a nyelvet. - A fanyar humor mind a kettejük nyelvezetében benne volt, ettől nem kellett félni.
- Lehet neked kéne megrajzolnod. Rászánsz egy napot, egy hetet, vagy lassan már emlékezetből megcsinálod - kacsintott Zalán a cukkolásra. Ha már itt tartottak igazából ő is megcsinálhatta volna, ha szerette volna, de így is túl soknak érezte az időt, amit idebent töltött.
- Még egy év, aztán a gyakorlat. Ha pedig itt tartunk, nekem lehet az ellenkező irányba kéne tartanom - torpant meg a lépcső közepén a férfi, mire vagy három ember egyszerre nekiütközött. Forgalmas hely volt ez a minisztérium.
- Viszont örülök, hogy összekoccantunk Gerda. Próbálj meg túlélni a bürokráciában. A találkozót meg még összehozzuk - jelentette ki a férfi, és elmosolyodott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=783215#post783215][b]Egervári Zalán - 2019.12.12. 11:32[/b][/url]

Már vagy tíz perce álltak abban a nyomorult sorban. Sose szeretett itt lenni, és mindig próbálta a lehető leggyorsabban elintézni a dolgait az apjával. Sajnos a tudat, hogy a minisztériumnak köze van az apjához, megfertőzte a hozzá fűződő viszonyát, és habár az itteni emberekkel jóban volt, nem szívesen töltötte itt a szabadidejét.
Az egész vitatkozást végighallgatta, mert ugyan állt három ember előtte, az épületnek túl jó volt az akusztikája egy ilyen csevelyhez. Pontosan ezért döntött úgy Zalán, hogy amikor úgy tűnt a vita megint elindul az elejétől, akkor bedobja magát.
- Elnézést, egy pillanatra - furakodott előre, ezzel mindenki felháborodását kiváltva. Aztán ahogy előre ért, megragadta a lány csípőjét. - Szia szívem, sajnálom, hogy elkéstem. Esetleg valami gond van? - nézett Zalán ártatlan arccal hol a recepciósra, hol a - halványan rémlik, de nem tudom ki az - lányra.
- Jajj Böbike, ne legyen olyan morcos. Mondtam már magának, hogy sokkal jobban áll a mosoly az arcán - villantott Zalán egy ezerfaktoros mosolyt a nőre. - Beengednél minket? Tudod az a helyzet, hogy most fogok először találkozni az apjával, és elég idegesek vagyunk mind a ketten, így otthon hagyta az iratait - hajolt közelebb a férfi, mintha valami nagy titkot suttogna a nő fülébe, aki természetesen a kis kedvességektől teljesen elalélt. - Különben is, milyen régóta ismer már, tudja, hogy velem sosincs semmi gond - tárta szét színpadiasan a kezét Zalán, és úgy tűnik ez a mondat elég is volt a nőnek.
- Maga egy angyal, remélem tudja - kacsintott még rá a férfi, és a lányt újra a csípőjénél megragadva kezdte el befelé húzni. Pár lépés után pedig bizalmasan kezdet hozzá sutyorogni.
- Sajnálom, de ez volt a legjobb módja annak, hogy bejuss. Még egy kicsit bírd ki, amíg néznek minket - mosolygott közben a férfi a szembe jövőkre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=783975#post783975][b]Egervári Zalán - 2019.12.16. 23:31[/b][/url]

Kicsit távolabb értek, és akkor megütötte fülét a lány gyenge hangja. Valahogy egészen máshogy csengett most, mint mikor a pultnál vitatkozott a recepcióssal.
- Minden rendben? Hozzak neked valamit? - torpant meg rögtön Zalán, és aggódva nézett a nő. Közben karjával tartotta őt két oldalról, hogy ha tényleg elájulna vagy hasonló, akkor meg bírja tartani, és ne essen a padlóra. Várt egy kicsit, hogy a lány összeszedje magát, és csakugyan, pár hosszóra nyúlt perc után kezdett visszatérni az arcára a szokásos szín, és aztán csak hamar a hangja is visszaváltott.
- Hát, nehéz velem, az egyszer már biztos. Különben is, Böbikének nehéz a sorsa. Jánossal él együtt már negyven éve, de a szerelem leghalványabb lángja se lobbant fel közöttük azóta. Valamelyik kis faluból jöttek, és a családjaik döntöttek helyettük. A szerelmét pedig elűzték. Még mindig utána sír szegény lélek. Igazán megérdemel ezek után egy kis odafigyelést - mesélte el a recepciós életének fő gondját, közben folyton a nőt figyelve. Arcán az együttérzés tükröződött, hiszen pontosan tudta milyen érzés olyannal együtt lakni, akit annyira utál, hogy azt szavakkal nem lehet leírni.
- Dwayne Warren, mi? - kérdezte kekeckedve, hiszen egy pillanatra sem hitte el a lánynak, amit mond. Ismerte a férfit, és nem tűnt olyannak, mint aki képes felnevelni bárkit is, nemhogy egy - első látásra intelligensnek tűnő - lányt. - Na jó, inkább áruld el pontosan kit is keresel, és segítek kideríteni merre van - ajánlotta fel Zalán, hiszen az egy dolog, hogy bejuttatta a lányt az ajtón, de a pontos irány még mindig nem volt meg szegénynek. Ha pedig kellett, akár a liftben ácsorgó apját is képes volt megkérni, hogy mondja el neki. Ami valószínűleg egy újabb vitába torkollott volna, de inkább arról, mint bármi másról jelenleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=786692#post786692][b]Egervári Zalán - 2019.12.29. 15:59[/b][/url]

Apró réssé húzta össze a száját. Mindig elfelejti, hogy nem mindenki annyira közvetlen, mint ő. Pedig Gerda a barátja, és ha másból nem is, az ő barátsága által igazán megtanulhatta volna kezelni ezeket. Persze amikor a tanodában volt, akkor fel sem merült benne.
- Nagyon sajnálom, nem akartam, hogy ez történjen - kért elnézést, és amint megbizonyosodott róla, hogy a lány képes megállni a saját lábán, és nem fog azonnal elájulni, el is engedte.
- Jajj nem - tiltakozott azonnal hevesen. - Én nem olyan vagyok, van barátnőm - nézett rosszallóan a nőre. - Csak a legtöbb emberrel ellentétben én mosolygok rá, és meghallgatom, ha szeretné. - Sosem tartotta magát egy nagy Adonisznak, erre most jönnek itt a kétes értelmű vádak. Pedig tényleg csak annyit csinált, hogy a barátja volt a nőnek, ha már másra nem támaszkodhatott. Szimplán csak figyelt azokra, akik között járt-kelt.
Aztán előkutatta a képet. Még mindig bizalmatlanul hallgatta Zalán az állítását, de amint a szeme elé került a bizonyíték, már mindent elhitt volna a nőnek. - Ohh.... - nevettett a férfin. Nem is nevett, csak csodálkozott. Hirtelen úgy érezte, mintha hatalmas súly jött volna le a mellkasáról. - Hát tényleg van szíve az öregnek - csóválta a fejét. Megtelt élettel, és olyan huncut mosollyal nézett a nőre, mint még senkire. - Kaphatok belőle egy másolatot? Bevinném az akadémiára. - Biztos volt benne, hogy Mina nemleges választ fog adni, de már a kérdés is megérte.
- Na jó, akkor derítsük ki utad. Irány a lift! - tette ki kezét a férfi, hogy előre engedje a hölgyet. Ezek után már érezte, hogy képes az apjával is szembeszállni ezért. - A jobboldaliba menj majd kérlek - tette még hozzá.