Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

Csak egy újabb szokásos nap, mikor ellátogat a Minisztériumba. "Bocsásson meg, de azért volna még pár kérdés, vagy pár papír, vagy pár bármi." Lassan már előre köszönnek neki a Minisztériumban, ami azzal is jár, hogy sokakat ismer. A legtöbben persze nem tudják, hogy miért is látogat be ilyen sűrűn, az ügyét meglepően diszkréten kezeli mindenki, aki tud vagy tudhat róla. A legjobb, hogy legalább idebent nem hibáztatja senki, kivéve egy-két olyan embert, akiket amúgy is messzire elkerül. Valami magasabb tisztségben lévő Woody nevezetű pasas például viccesnek találta, hogy beszóljon, szívesen összeüt neki valamit. Haha. Mondjuk az az ember amúgy is úgy tűnt, mintha részeg lenne... És ilyen alakok a Minisztérium oszlopos emberei. Elég gáz.
Ma is könnyed lendülettel érkezett meg és szinte rögtön a lenti recepcióhoz lépett, hogy kedélyesen váltson pár szót az ottani Icukával. Ő már csak így Icukáz minden bigét, aki "segíthetek?" szerepben tündököl, ettől függetlenül jól kijön velük. Sokakban él a sztereotípia, hogy a rellonosok gonoszak, bunkók, bosszúállóak és kiállhatatlanok. Ő ennek egyébként teljes ellentéte, bár tény, hogy nyelve igen éles. Az ő jellemzői inkább a karizmatikusság és a határozottság, bár az utóbbi években vesztett ezekből valamennyit.
Mikor végez, el is indul tovább, még épp int a hölgynek, mikor menetirányba fordulva szó szerint nekiütközik valakinek. Automatikusan tántorodik hátra, hogy picit megtapogassa orrát, mert hát egy mellkast sikerült azért levennie vele. Szerencsére mi baja sincs, így figyelmét immáron a karambol másik felére koncentrálja, aki nem más, mint... Jéé! - Szia Zalán - meglepetten köszön rá a férfira, a közöttük lévő távolságot pedig szinte észrevétlenül növeli meg, így biztonságosan kikerülnek egymás személyes szférájából. Hihetetlen, mennyire ösztönösen cselekszik, tényleg nem fogja fel, hogy minden mozdulata automatikus védekezés. - Hát te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=775274#post775274][b]Drinóczi Gerda Vivien - 2019.09.25. 13:38[/b][/url]

Csak egy újabb szokásos nap, mikor ellátogat a Minisztériumba. "Bocsásson meg, de azért volna még pár kérdés, vagy pár papír, vagy pár bármi." Lassan már előre köszönnek neki a Minisztériumban, ami azzal is jár, hogy sokakat ismer. A legtöbben persze nem tudják, hogy miért is látogat be ilyen sűrűn, az ügyét meglepően diszkréten kezeli mindenki, aki tud vagy tudhat róla. A legjobb, hogy legalább idebent nem hibáztatja senki, kivéve egy-két olyan embert, akiket amúgy is messzire elkerül. Valami magasabb tisztségben lévő Woody nevezetű pasas például viccesnek találta, hogy beszóljon, szívesen összeüt neki valamit. Haha. Mondjuk az az ember amúgy is úgy tűnt, mintha részeg lenne... És ilyen alakok a Minisztérium oszlopos emberei. Elég gáz.
Ma is könnyed lendülettel érkezett meg és szinte rögtön a lenti recepcióhoz lépett, hogy kedélyesen váltson pár szót az ottani Icukával. Ő már csak így Icukáz minden bigét, aki "segíthetek?" szerepben tündököl, ettől függetlenül jól kijön velük. Sokakban él a sztereotípia, hogy a rellonosok gonoszak, bunkók, bosszúállóak és kiállhatatlanok. Ő ennek egyébként teljes ellentéte, bár tény, hogy nyelve igen éles. Az ő jellemzői inkább a karizmatikusság és a határozottság, bár az utóbbi években vesztett ezekből valamennyit.
Mikor végez, el is indul tovább, még épp int a hölgynek, mikor menetirányba fordulva szó szerint nekiütközik valakinek. Automatikusan tántorodik hátra, hogy picit megtapogassa orrát, mert hát egy mellkast sikerült azért levennie vele. Szerencsére mi baja sincs, így figyelmét immáron a karambol másik felére koncentrálja, aki nem más, mint... Jéé! - Szia Zalán - meglepetten köszön rá a férfira, a közöttük lévő távolságot pedig szinte észrevétlenül növeli meg, így biztonságosan kikerülnek egymás személyes szférájából. Hihetetlen, mennyire ösztönösen cselekszik, tényleg nem fogja fel, hogy minden mozdulata automatikus védekezés. - Hát te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=775593#post775593][b]Egervári Zalán - 2019.09.27. 16:26[/b][/url]

Idegesen szelte át a minisztérium csarnokát öles lépteivel. Megint nem kellett sok az apjának ahhoz, hogy kihozza a sodrából, pedig olyan jól begyakorolta már az iskolában hogyan tartsa kordában az érzéseit. De mégis, minden egyes alkalommal felment a cukra ha vele kellett beszélnie. Pláne, ha Léda is szóba került. Az egyetlen menedéke az egész világ elől Roxy volt, de a suli mellett vele is egyre kevesebbet találkozott. A húgával meg még inkább, amiért természetesen az apró teremtés csak még jobban zaklatta.
Nagyot sóhajtott, és hosszan behunyta a szemét, hogy egy kicsit lenyugodjon. Éppen mikor újra kinyitotta volna, egyenesen nekiütközött valakinek. Vagy neki ütköztek. Teljesen mindegy. A lényeg, hogy a leányzó - mert bizony az volt -, rendesen nekiütközött Zalán mellkasának, mire a férfi reflexből elkapta a másikat a vállánál. Így biztos volt, hogy ha a másik annyira meg is tántorodik, hogy abból akár esés is lehetett volna, mégse legyen.
- Hello Gerda - köszönt vissza egy mosoly kíséretében a férfi. Nem tetszett neki, hogy itt találkoztak össze, de ugyanolyan lazasággal nézett rá, mint mindig, miközben agyában kutatta a lehetőségeket, milyen áltörténettel álljon elő.
- Pontosan! - rukkolt elő a világ leghülyébb válaszával, hátha ezzel sikerül összezavarnia a lányt. - És te? - folytatta a csevelyt, mintha mi sem történt volna. Még csak az kéne, hogy valaki megtudja ki is az apja. Vagy hogy utána visszahallja valahonnan. No nem mintha Gerdát valami pletykásnak ismerné, de jobb volt nem próbálkozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=775935#post775935][b]Drinóczi Gerda Vivien - 2019.09.29. 18:17[/b][/url]

Az ütközés ereje csak arra elég, hogy egy pillanatra egyensúlyát veszítse, azonban ahelyett, hogy egy nagyot esne, csak megtántorodik, s Zalán már el is kapja, míg ő másik lábával megtámasztja magát. Nem meglepő módon, ahogy ismét visszanyeri az irányítást teste felett, egy elegáns mozdulattal hámozza ki magát a könnyed szorításból. Ez amolyan múltbéli ártalom, jobb szereti, ha a szükségesnél jobban és többet nem érintkezik senkivel, vagy esetleg még annyit sem. Ez a férfinak persze nem lesz meglepő, pontosan jól tudja, hogy Gerda milyen ügyben érkezhetett, mégha a mai látogatás konkrét indokára esetleg nem is derül fény a beszélgetésük során.
Ha össze akarja zavarni, akkor sikerül. Milyen válasz az, hogy pontosan? Homlokráncolva méregeti az aurortanoncot, mert sejti, hogy valami nincs rendjén, ekkor ötlik eszébe, hogy valószínűleg a kedves papa lehet az oka ennek a szűkszavúságnak. Nem sokat tud a férfi családi hátteréről, de egyszer kibukott, hogy Zalán édesapja a Minisztériumban dolgozik liftkezelőként. A nő megígérte, hogy a sírba is magával viszi a titkot, ha szükséges, így ennek megfelelően hangját lehalkítja, mikor válaszra nyílnak ajkai.
- Én csak pár papír miatt jöttem, de ti összevesztetek? - biztos abban, hogy ennyiből senki nem jön majd rá a mondat alanyára, ellenben a másik érteni fogja a célzást. Ahogy pár ember hangosan nevetve próbál elférni mellettük, arrébb lép, helyet adva nekik, majd komótosan megindul a lépcső felé, megvárva, hogy Zalán is vele tartson. Szívesen beszélget ő órákon keresztül, de közben dolga is van. - Mi történt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=776746#post776746][b]Egervári Zalán - 2019.10.03. 23:19[/b][/url]

A lány reakcióját teljesen meg tudta érteni, sőt fejben még fel is rótta magának, hogy lehetett ilyen. - Sajnálom - mondta őszintén, bár fogalma sem volt róla mit kellett volna még tennie. Hiszen csak nem hagyhatta elesni Gerdát. Szegény teremtés már így is túl sokszor találkozott a padlóval élete során.
- Tudod hogy megy ez, mi mindig összeveszünk - vont vállat a férfi. Közben elindultak a lépcsőn, ami pillanatnyilag jó választásnak tűnt, hiszen a lány vissza nem rángatta volna őt a liftekhez újra. - Egy élmény, amikor beszállok a liftbe és csak megyünk fel-le, hogy ne mondja senki, hogy nem dolgozik. Próbáljon az ember így varázslóügyeket megbeszélni vele - horkant fel. Nemhogy itt nem lehet, de sehol sem. Kész csoda, hogy Léda egyáltalán az előkészítőbe járhat. No nem mintha ő lenne apa kicsi szeme fénye. Pláne azóta, hogy kiderült, hogy benne is öröklődött a varázslás. Mintha csak az öreg orra alá akarnák vetni a fentiek.
- A te ügyed hogy halad? - kérdezte, és reménykedett benne, hogy most valami biztatót fog hallani. Közben felszaladtak egy pár emeletet, és befordultak egy sarkon is. Most pedig egy újabb lépcsősor következett. Ez a minisztérium olyan volt, mint egy útvesztő.
- Tudod, ha bármikor szükséged van két fülre, hogy meghallgassanak, akkor itt vagyok. Nem kell mindig itt bent találkoznunk. Sőt, egészen felemelőnek tartanám a tényt, hogy nem fél szavakban tudok csak veled beszélgetni - fejtette ki véleményét Zalán, de mosolya a téma ellenére sem apadt el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=777323#post777323][b]Drinóczi Gerda Vivien - 2019.10.07. 10:41[/b][/url]

Válasz helyett csak halványan elmosolyodik és megrázza a fejét, elvégre inkább meg kéne köszönnie, hogy nem esett ismét egy hatalmasat. Nem ügyetlen típus, mi több, a körülményekhez képest sokkal határozottabb és talpraesettebb, mint az ember elsőre gondolná, ettől függetlenül a lelki problémáknak kívül nincs jele. Az esze természetesen tudja, hogy Zalánnak eszében sincs bántani. Az érzékei viszont ösztönösen reagálnak és nemcsak vele szemben, bárkivel szemben. Ezért is kell pszichológushoz járnia, hátha a sok beszélgetés segít. Nevetséges.
- Legalább tudtok beszélgetni. Még mindig jobb, mintha kínosan hallgatnátok egymás mellett - elhúzza száját, mert végső soron egyik verzió sem túl derűs. Neki sosem voltak problémái a családjával, egyszerűen csak rosszul választott párt. Így hát az állandó veszekedésről nem sokat tud mesélni. - Tényleg, hogy van a húgod? Édesapád megengedte, hogy előkészítőbe menjen? - kicsit le van maradva az eseményekkel, mikor legutóbb futólag találkoztak, még csak a győzködés ment és a remény, hogy a kislányt be tudják nyomni a Shanes-be. Nem lehet könnyű azért az apjuknak sem, hiszen a sikerükben a saját sikertelenségét látja minduntalan - ami persze nem menti fel az alól, hogy rosszul kezeli a helyzetet. A varázserőt senki sem kéri, nem büntethetünk valakit, főleg nem egy ártatlan gyereket azért, mert a birtokában van.
- Túl lassan - szűri fogai között a szót, táskájának pántját szorítva pedig elfehérednek ujjai. - A következő papír, amit aláíratnak velem, már a halálos ítéletem lesz - megforgatja szemeit és bár viccesnek szánja mondandóját, az utóbbi időben tényleg figyelmesen olvasgatja el, amit az orra elé dugnak. Nem árt, ha az ember tudja, mibe is egyezik bele.
Az újabb lépcsőn felfelé baktatva van idejük átgondolni az életüket is. A Minisztérium rosszabb, mint egy labirintus, ráadásul Gerdát sohasem hívják kétszer ugyanarra a helyre. Néha az egyik ajtón kell bemennie, néha másikon, de az is előfordul, hogy emeletet vagy folyosót váltanak. Nem mondhatná, hogy unalmasak az itt töltött percek. - Pedig hihetetlenül izgalmas térkép nélkül caplatni ebben a csodás épületben. Gondolná az ember, hogy lehet ennél jobb programja is? - tettetett lelkesedéssel mutat körbe, mintha valóban egy élmény lenne, hogy megmásszák ezeket a fokokat. - Egyébként elmehetünk valahová. Még nem tudom, hogy lesznek óráim, meg neked gyakorlatod, de kitalálunk valamit - oldalra pillant és elmosolyodik a férfi görbéje láttán. Meglepő módon egy ideje már nem olyan ideges Zalán mellett. Nem önti ki neki a szívét és nem beszél arról, ami Boldizsárral valóban történt. Tudja, hogy bántották, tudja, hogy lelkileg megrogyott, de tiszteletben tartja, hogy a nő nem osztja meg a saját poklának minden percét. Nem könnyű ilyesmiről beszélnie. - Ha már itt tartunk, mikor leszel befejezett auror? Most kicsit félkész vagy még... - egy huncut félmosoly költözik arcára, mintha csak egy darab steak-ről beszélne. Vajon mennyire lehet Zalán átsütve? Lehet, hogy mindjárt kész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=779249#post779249][b]Egervári Zalán - 2019.10.28. 13:19[/b][/url]

Szinte majdnem harsányan felnevetett a férfi. - Ez csak azért hangozhat beszélgetésnek, mert a munkahelyén vagyunk. Általában csak kiabálni szoktunk - ingatta a fejét, hiszen pontosan tudta, hogy Léda ezt mennyire is utálta. Meg ő is. Nehéz volt úgy felnevelkednie, hogy az apjának nem volt egy szép szava hozzá. Ő is ezt éli, és Léda is. De a kislánynak legalább ott van ő is, és próbálja jobbá tenni a gyerekkorát ahogy csak tudja.
- Hát... ez nem pontosan így ment. Rögtön Saroltához mentem, hogy őt győzzem meg arról, ez mennyire jó lenne Lédának, főleg a későbbieken. Aztán pedig rá bíztam, hogy mondta el az apánknak. Próbálom kerülni a konfliktust, pláne, ha Léda is ott van - vont vállat a férfi, hiszen ez volt a legkönnyebb út. Furcsa, de nevelőanyját soha nem tudta volna anyunak hívni, még akkor se, ha vele volt jobb kapcsolatban. Ez csak egy embert illetett meg.
- Figyelj, ha ezzel végzel el is kezdhetek a jogi pályát. Olyan sok dokumentumot olvastál már el, hogy érted ezt a nyelvet. - A fanyar humor mind a kettejük nyelvezetében benne volt, ettől nem kellett félni.
- Lehet neked kéne megrajzolnod. Rászánsz egy napot, egy hetet, vagy lassan már emlékezetből megcsinálod - kacsintott Zalán a cukkolásra. Ha már itt tartottak igazából ő is megcsinálhatta volna, ha szerette volna, de így is túl soknak érezte az időt, amit idebent töltött.
- Még egy év, aztán a gyakorlat. Ha pedig itt tartunk, nekem lehet az ellenkező irányba kéne tartanom - torpant meg a lépcső közepén a férfi, mire vagy három ember egyszerre nekiütközött. Forgalmas hely volt ez a minisztérium.
- Viszont örülök, hogy összekoccantunk Gerda. Próbálj meg túlélni a bürokráciában. A találkozót meg még összehozzuk - jelentette ki a férfi, és elmosolyodott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=779353#post779353][b]Drinóczi Gerda Vivien - 2019.10.29. 15:36[/b][/url]

Keserédes ízt érez szájában a mondatra, mert ez bizony szomorú. Vele nem kiabáltak a szülei, tulajdonképpen soha és, bár a kamaszvillongások nem maradtak el, ilyen hidegháborús helyzet nem állt fenn. Talán ezért is van az, hogy nem tud tanácsot adni a férfinak, bármennyire is akar.
- De akkor ezek szerint sikerült, és ez a legfontosabb! - egy biztató mosolyt küld Zalán felé és minden bizonnyal megsimítaná a karját, ha nem lenne rosszul a gondolattól is. Nem tudja elképzelni, hogy valaha ismét gyengéd legyen valakivel, vagy egy férfi próbálja meg ugyanezt vele. Tudjátok, azért bármennyire szingli valaki, mindig vágyik egy társra, akihez esténként bújhat, aki cirógatja, ápolja, ha beteg... De Gerdából kiveszett ez a vágy. Azt hiszem, jó kifejezés az, hogy kiölték belőle.
- Ohóó, az kéne még nekem. Majd elzongorázom a törvényeket... - megforgatja szemeit, aztán hirtelen meg is akad. - Mondjuk ez nem egy rossz ötlet - döbbent elismeréssel bólogat saját elvetemült tervére, mert egyébként tényleg nem butaság. Nagyon sokan rongyosra hallgatnak egy-egy dalt, fejből tudják a szövegét még éveken keresztül. Ha nekiállna törvényeket megkomponálni és zongorakísérettel előadni... Jó ég! - Na hát nekem is ez a bajom, már emlékezetből menne! - felnevet, eközben pedig megcsóválja fejét. Mire megrajzolja a jelenlegi állapotot, addigra úgyis mindent átszerveznek és átrendeznek. Rémes egy hely ez.
- Ah, tényleg - Zalánnal együtt fékez le, majd áll meg, ezzel egyidejűleg pedig már mozdul is arrébb. Rengetegen vannak itt mindig, hosszú tömött sorokban várnak az ügyintézésre és papírok átadás-átvételére. Unalmas és zsúfolt hely. - Benne vagyok. Majd öhm... írok baglyot, vagy írj, aztán megszervezzük! - kissé el kellett gondolkodnia, elvégre most még a Rellonban van és a házát épp csak felújítják, de biztosan megoldja majd a levelezést. Meg hát, a véletleneknek köszönhetően akárhol összefuthatnak. Ezzel a végszóval elbúcsúzik a férfitól és megindul a célállomás felé, csak ekkor jut eszébe, ha van mobilja, számot is cserélhettek volna, vagy legalább facebookot. Évek múltán ismét aktív és lehet még értelme is volna, mert sokkal gyorsabb, mint a bagoly. Felsóhajt és legyint, már mindegy. Pár kopogás után ismét belép a pokol kapuján, hogy újabb papírhalmokat írjon alá. Remek.