37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 143
Írta: 2023. március 28. 21:49 | Link


Szalamandra-Szentegyed


A nővére társaságában érkezett, miután nem volt kedve valaki alkalmit megkérni. A menyasszony nem is olyan távoli rokonuk anyai ágon, éppen csak pár generációval fiatalabb náluk. Tizenkilenc éves. Nem különösebben irigyli, annyira elrendezett ez az egész pont, mint a bátyja és a sógornője házassága volt annak idején, vagy az övé is lett volna, ha nem bomlik fel az egyezség a származása körüli pletykák okán. Végtére is, legalább azóta is szabad, és már jó ideje nem is jutott eszébe Hedwig. Most is csak azért, mert tudomása szerint ő is itt van a német, osztrák és magyar vidékről érkezett közel háromszáz vendég között a férjével, de nem igazán áll szándékában esetleg meg is keresni. Ez az esküvő egyébként is az idény eseményének számít, itt van az arisztokrata aranyvérű családok színe-java. Mégiscsak egy Festetics fiú vesz el egy Saxe-Meiningen lányt. Gratuláltak is már Adelheidnak, aki a házasság elrendezett volta ellenére kicsattanóan boldognak tűnt éppen, aztán most már a helyüket keresik meg a rengeteg asztal egyikénél, követve a megbűvölt kis névjegykártyákat, amíg azok nem landolnak a megfelelő helyen. Elegáns dísztalárban van, akárcsak Amadea, aki belékarol és lelkesen magyaráz neki a dekoráció ízléses voltáról meg a virágokról. Az ő gondolatai néha azért elkalandoznak, mint mindig, ebben nincs is semmi meglepő, de azért igyekszik figyelni. Köszön néhány ismerősnek, vált is pár szót néhányukkal, majd megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy a névjegykártya végre landol egy asztalnál. Úgy érzi, jól fog esni egy pohár bor, amit majd a menyasszony egészségére emel meg nyilvánosan, és a saját nyugalmának megőrzése érdekében gördít le, főleg, amikor meglátja, ki ül a szomszéd asztalnál. El sem hiszi, hogy még itt is a nőbe botlik. Kimérten biccent, amikor a tekintetük találkozik, majd inkább kihúzza a széket Amadeának és az eddiginél is kitartóbban igyekszik arra figyelni, mit szeretne mesélni még a nővére.
Utoljára módosította:Thorsten Löwenherz, 2023. március 28. 23:54
Hozzászólásai ebben a témában

Erdődy Hella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 136
Írta: 2023. március 28. 23:44 | Link

Thorsten Löwenherz
face

Elrendezett házasság. Tárasági esemény. A két fogalom, amelytől gyomra azonnal görcsbe rándul és zsigeri ellenszenv kezdi feltüzelni hideg vérét. Eleme tiltakozik, pedig az ilyen rendezvényeken sok a folyadék. Könnyek, nyál, pezsgő...Egyre megy. Számára egyenesen kínzás lesz ez a kötelező megjelenés. De kénytelen részt venni rajta. Neki kell ugyanis képviselnie a nemes Erdődy házat, tehát most egész családja nevében köteles tiszteletét tenni. Apja megkérte rá, illetve valójában így rendelkezett. Becses feladat is lehetne, ha nem kívánná az egészet a pokolba. Hála azonban Merlinnek, mert mégsem lesz ma egyedül. Testvére hazautazott a kedvéért. Nimród tudja miért nehezek az efféle esték nővérének. Miután letudták az elvárt bájolgó és gratuláló köreiket, követve lebegő névtábláik útját, szinte elsőként foglalták el helyüket a terített asztalok egyikénél. Kényelmes székeiken ülve, egymáshoz hallótávolságnyira hajolva kezdtek beszélgetni. Nimród mellett Hella sokkal kevésbé feszengett. Öccse történetei és viccei teljesen elvonták a figyelmét. Olyannyira, hogy egészen felengedett és már mosolyogni is tudott. - Igen és képzeld, akkor Petrusov megbotlott és beleejtette a tortát annak az utasnak az ölébe, aki épp az út alatt töltötte be az ötvenet és a családja azzal akarta meglepni...Gondolhatod...Szerencsétlen pasas már eleve a B oldalt hallgatja és akkor még egy Oroszkrém torony is az ölében landol az egész hajó szeme láttára... - meséli nagy átéléssel a megnyerő külsejű, kapitányi egyenruhájában feszítő Nimród, mire a mindig szigorú és hűvös modorú professzornő felnevet. Ragyogó és kedves mosolya azonban nem tart sokáig, s ezt testvére is hamar konstatálja. - Mi a baj Rose? - kérdezi aggódva, miközben arra fordítja pillantását, amerre nővére tekint. Egy férfi ül le melléjük, akin hasonló döbbenet tükröződik. - Ismered? - nézi meg még egyszer asztaltársukat Nim, majd odahajol Hellához és a fülébe súgja - Gondolom ez az az északi isten, akivel osztozol a házadon. Rose ez a pasi tutira megnyerte a genetikai lottó jackpotját és ezt úgy mondom, mint aki szintén elvitte a főnyereményt - húzódik el, hogy mosolyogva biccentsen a szóban forgó férfinak, majd újra odahajol testvéréhez - Legalább öt bagolyban szidtad és áradoztál róla egyszerre és most megint összefutottatok. Azt ajánlom Rózám, élj a lehetőséggel, mert ez hapsi úgy néz téged, mint szerzetes a Playboyt... - tréfálkozik Erdődy Nimród az aranyvérű család kvibli fekete báránya és megpaskolja Hella kezét, aki még minig csak bámulja a mellettük elhelyezkedett Thorsten Löwenherzt és kísérőjét. Nem igazán vesz tudomást a nő jelenlétéről. Egyedül lakótársát látja és öccsét hallja, míg végül kizökken és reflexből nyúl nem épp a legelegánsabb mozdulattal oda, hogy befogja testvére száját. Pont mint kamasz korukban, ha a fiú arca nagyobb volt a kelleténél.
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 143
Írta: 2023. április 4. 22:02 | Link



Mekkora az esélye, hogy még itt is összefutnak? Matematikából sosem volt kifejezetten jó, ezért neki sem áll kiszámolni pontosan, a kérdés inkább csak költői. Azt sejtette, hogy az Erdődy család is kapott egy meghívót, amekkora eseményről van szó, de azért azt gondolta volna, hogy ennek az ültetési rendre igazán nem volt sok esély. Vagy mégis? A fene sem tudja. Minden esetre a bor után nyúl, amint leülnek. Amadea rosszallóan pillant rá, sőt, meg is kérdezi, mi az, amitől hirtelen ennyire szomjas lett. Csak megrázza a fejét válaszul. Inkább hagyják az egész témát, ne is beszéljenek róla, maradjon a dekoráció kérdése. Próbál is visszatérni oda, rákérdez az imént említett virágokra, ami végképp nem érdekli amúgy sem, de próbálja menteni a menthetőt, Amadea viszont nem hagyja magát. Látta már Hellát, még ha csak távolról is, ugyanis időnként Bogolyfalván tölt egy-két napot, be azonban sosem mutatta a nőnek. Miért is tenné? Nem kebelbarátok. Sőt, az utóbbi hetekben leginkább elkerülni igyekszik, amikor csak teheti. A nővére azonban majdhogynem kiköveteli magának, hogy bemutassa. Kelletlenül köszörüli meg a torkát, miután nem túl illedelmesen magába dönti a pohár tartalmát, hogy aztán a bűvölt üvegből újratöltődjön a vörösbor, és odafordul.
- Üdv. Bemutatnám a nővéremet. Amadea Leonora Löwenherz - fordul a nőhöz és társaságához, majd vissza a nővéréhez egy röpke grimaszt is vágva, amiből értheti a nő, hogy reméli, most boldog.
- A hölgy pedig Erdődy Hella Róza, a főbérlőm és a Bagolykő gemmológusa - közli, és legszívesebben elsüllyedne. Kissé idegesen fújja ki a levegőt, aztán újra iszik a borból. Nem akar beszélgetni, főleg nem Hellával, de hát a nővérét ismerve mindjárt az ujja köré fogja csavarni az ismeretlen férfit, ő meg itt maradhat jégcsap kisasszonnyal társalogni. Egyáltalán nincs lenyűgözve a lehetőségtől, pedig minden jel arra mutat máris.
Hozzászólásai ebben a témában

Erdődy Hella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 136
Írta: 2023. április 7. 07:03 | Link

Thorsten Löwenherz
face

Kecses ujjait lecsúsztatja öccse szájáról, aki már veszi is a levegőt, hogy ismét beszélni kezdjen, ám nővére megelőzi. - Maradj csendben Nim, vagy Merlinre mondom kiporolom a hátsódat, mint kiskorunkban... - szavaiban a bosszúság és a vidámság elegye csendül, ám azokat csak Nimródnak szánja ezért, s mert jól nevelt, mindezt az iméntiektől eltérően, igen diszkréten teszi. - Ünneprontó vagy Rózi...Meg karótnyelt, szokás szerint. Engedd már el magad, csak egy kicsit! A kedvemért...Miattad jöttem haza, pedig Turks homokos tengerpartján is feküdhetnék. Tudod milyen szuper hely az ilyenkor? Hát én sem tudom... - méltatlankodik a férfi, hogy ezzel keltsen némi észhez térítő bűntudatot testvérében. Tudja Helláról, hogy nagyon érzékeny a vaskos páncél mögött, s ez a pár mondat elegendő lesz hozzá, hogy ismét nyitottabban viselkedjen. - Ne haragudj...csak ez olyan kínos mert... - panaszolná nagyot szusszanva a grófnő, azonban megérzi a mocorgást bérlője felől, majd a szavak is elérnek hozzájuk. Elemi ereje furcsán zsongani kezd, hogy egy pillanatra egyszerre érezzen meg minden folyékony közeget a helyiségben. A pillanat töredékéig szinte látja, valójában csak eleme által érzékeli a vele szemben és mellette ülő emberekben keringő vért, nyirok és minden más folyadékot. Mély lélegzetet vesz, majd pislog párat, hogy ezt a felkavaró hullámzást lecsitítsa belsőjében és elejét vegye a további elemi kitöréseknek. Arcán ennek a megrázó intermezzonak nincs nyoma, de Nim látja a tekintetéből, hogy valami történt. Megszorítja nővére kezét, ám az a hozzájuk beszélőhöz fordul. Arisztokrata mosolyt húz erősen festett ajkára, ahogyan azt az illendőség megkívánja. - Örömömre szolgál - biccent és kecsesen int öccse felé - Engedjék meg, ő itt Erdődy Nimród - kezdi testvére bemutatását, majd egy számára ismeretlen ösztöntől vezérelve kivár a nevezett státuszának ismertetése előtt. Hővös szemei csillognak, mosolya csábítóan sejtelmessé válik, mintha azt akarná, albérlője féltékeny legyen, ám megijed ettől az érzéstől - A testvérem - fejezi be kapkodva a mondatot és tekintetét gyorsan elkapja Thor arcáról. Veszélyes terepre tévedt, amitől rémülten hőköl vissza és már húzná is maga elé a kőszobor kemény arrogancia védőfalát. De ezt öccse nem hagyja. - Örvendek! - biccent széles, elbűvölő és egyben barátsagos mosollyal Nim, majd átveszi a szót - Így van. Szerény személyem a megmondhatója, hogy a nővérem a legkedvesebb és legokosabb nő, akit a hét tenger a hátán hordott. Na persze, ez könnyű annak, aki ha akar, képes a vízen járni, nem igaz? - tréfálkozik ahogy mindig szokott, majd nem hagyva mást szóhoz jutni, azonnal folytatja, közelebb hajolva az imént bemutatott gyönyörű nőhöz - Mondja szépséges kisasszony, Ön is ki szokta porolni még kedves testvére hátsóját? Mert képzelje, az én Rózám ezzel fenyegetett, amiért meg mertem jegyezni, hogy öccse roppant figyelemreméltó személy, aki nem átallja érdeklődésével megtisztelni - beszél a férfi úgy Amadeához, mintha senki más nem lenne a közelükben. Szókimondó természet volt és maradt. Ezen sem rangja, sem kora nem változtatott. Mosolya ragyogó és kissé szemtelen. Tipikusan az a fajta fickó, aki tudja magáról mennyit ér, de humora okán mindez szimpátiát vált ki a legtöbb emberből. Reméli nem kap ezért a fejére Hellától, aki csak tágra nyílt szemekkel néz maga elé, megsemmisülten.
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 143
Írta: 2023. április 8. 15:56 | Link



Nimród. Szóval van egy testvére, aki kevésbé karót nyelt, jegyzi meg magának csendben, miután elmormol egy "Örvendek"-et ő is, aztán újfent a bor után nyúl. A nővére máris kedélyes beszélgetésbe elegyedik a férfival a maga roppant közvetlen módján, amiről alapvetően úgy véli, bájos, most azonban legszívesebben elsüllyedne. Be is húzza kissé a nyakát ültében és nagyon leköti a pohár bor, amit kifejezetten érdekesnek és ízletesnek talál, annak ellenére is, hogy a nővére időnként vet rá egy-egy nem túl elégedett pillantást. Nem is szabadna alkoholt innia, pontosan tudja, most azonban ezt teljesen mellékesnek tartja. A bájitalokkal nem ütközik szerencsére, nem erősíti fel egyik a másik hatását, ahogy nem is tompítja, a gond leginkább az, hogy holnapra éktelen fájdalom fogja kínozni a köszvény miatt. A királyok betegsége meglehetősen komoly szenvedéssel tud járni, bárki bármit mondjon is. Ugyan eszébe jut, hogy erre erősebb kellene, mint a bor, talán valami remek, koros whisky, de azt nem lát a kínálatban. Pezsgő van, bor és még valami likőr, ha jól nézi. Dió. Csodálatosan jó választék, csak ő nem boldog éppen. Sóhajt egyet, hallgatva, hogy állítólag Hella érdeklődik iránta, noha ezt eddig is sejtette. Túl vehemensnek találta az ellenszenvét ahhoz, hogy ne éppenséggel rejtegetni próbáljon valamit. Hízelgő ez az egójának valahol, azonban mégis úgy érzi, hogy a nő olyan erős ellenszenvet mutatott irányában, hogy akkor már miért is ne venné komolyan? Játszadozni egyébként sincs kedve. Az gyerekeknek való. Utoljára talán elsős korában próbálkozott azzal, hogy meghúzta valaki haját, egy felnőtt meg tudjon kommunikálni.
- Amadea, kérlek - vág közbe, amikor a nővére már arról kezd mesélni, hogy valahol itt van Hedwig is, aki valaha a menyasszonya volt. Mintha csak teadélutánhoz kellemes téma lenne. Ugyan titoknak nem titok ez sem, biztos emlékszik még jó néhány aranyvérű a dologra, mert port kavart fel az egész eljegyzés felbontása, de mégsem jó téma.
- Szerintem nem kellene azzal fárasztani Erdődyéket, hogy mi volt húsz éve. Nem mesélnél inkább arról, hogy miket festesz? - kérdezi meg erősen szuggerálva, hogy tessék témát váltani. Tényleg szeretne elsüllyedni. Megdörzsöli az orrnyergét, aztán szusszan egyet, kelletlenül szólva Hellához. - Sajnálom.
Hozzászólásai ebben a témában

Erdődy Hella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 136
Írta: 2023. április 8. 19:55 | Link

Thorsten Löwenherz
face

Legszívesebben lefolyna a székről, lesüllyedne az asztal alá, hogy onnan kihömpölyögjön innen. Annak ellenére, hogy nem tudja kimutatni, imádja a testvérét, egyetlen igazi bizalmasát és soha nem szégyellte egy pillanatig sem, egészen mostanáig. Úgy tűnik, Nimród mind a harminc egynéhány év lemaradását épp ezen a szent napon óhajtja behozni. Olyan fesztelenül és belsőségesen cseveg Amadeával, mintha vízben pancsoló koruk óta ismernék egymást. Hella meg csak sápatagon ül mellette és magában életében először azon morfondírozik, hogyan fojthatná bele egy kanál vízbe, hogy legalább végre csendben maradjon. Nem tesz jót neki az ital, ennek dacára magába dönt egy pohár pezsgőt, majd rohamos gyorsasággal még kettőt. Hamar eljárja az ital és tudja, eleme másnap kínzó fejfájással jutalmazza mindezért, de nem bírja cérnával. Ekkor hajol oda hozzá Thorsten és fejezi ki sajnálatát. - A maga hibája! - fordul szembe vele Hella és tesz bájos-morcosan szemrehányást, majd elszégyelli magát, arcán apró pírral folytatja. Kezdenek feloldódni gátlásai - Vagyis, dehogy a magáé! Az enyém, amiért teljesen bezsongok, ha a közelemben van..! Ilyen nincs...kimondtam hangosan... - temeti arcát tenyerébe, majd rázni kezdi a fejét. Azután vesz egy mély levegőt és a becsípettségtől ragyogó szemekkel néz rá a férfira. Most először látszik rajta a megilletődött rajongás és a félénk törékenység különös keveréke - Sosem történt még velem ilyesmi. Tudja, hogy ennyire felkavarjon valakinek a közelsége, de maga...Magától kimelegszem...Ez egy hydromágusnál nem jó! Nem bizony! - rázza mutatóujját a férfi orra előtt, majd megböki vele Thor mellkasát, ha az nem tér ki az útjából - Maga a hibás, csakis maga és most még ott is lakik a házamban. Egy ajtónyira vagyok attól minden este, hogy bemenjek. El tudja képzelni milyen érzés? Bosszantó! Maga bosszantó...bosszantó és vonzó - emel ajkához egy újabb pohár pezsgőt, majd próbálja kiinni azt is igen lendületesen. Ekkor fordul hozzá Nimród és vesz ki kezéből a poharat. - Rózi drágám, nem szabad többet innod! A végén még az asztalon fogsz táncolni és évekig azt fogjuk hallgatni apánktól, hogy szégyent hoztál családunk büszke nevére - mosolyog Nimród Thorra barátságosan - Kérem, kedves bosszantóan vonzó férfitársam, legyen oly jó és kísérje ki a levegőre az én teljesen spicces, és ezért túlságosan is őszinte nővéremet, amíg én arról beszélgetek az ön bájos testvérével, hogy miket szokott festeni - tolja meg egy kicsit Hellát, hogy felkeljen ültéből. Lassan emelkedik fölfelé, kezeit az asztalon támasztva. Látszik rajta, hogy már igencsak eljárta a hirtelen megivott ital. Egyébként is halvány arca kezd elfehéredni és minden bizonnyal szédül is rendesen. Nem tiltakozik, ami ugyanezt támasztja alá, valamint azt, hogy a helyzet mielőbbi megoldást kíván az esetleges kellemetlen következmények elkerülése végett.
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 143
Írta: 2023. április 9. 21:57 | Link



Ismét belekortyol a poharába, abban a reményben, hogy attól legalább a kedve javul. Jó lenne már, ha felkérhetne valakit táncolni, hogy szabadulhasson, de még mindenki a helyén ül beszélgetésbe merülve főleg. Éppen, mint a nővére meg Hella testvére, akik úgy társalognak, mintha évtizedek óta ismernék egymást. El is mormol egy kurta és kelletlen bocsánatkérést, pontosan maga sem tudja, hogy miért is. Leginkább mégis talán azért, mert nem kellett volna engednie nővére kérésének és bemutatni, hiszen ismeri. Szemét forgatva iszik újabb kortyot, miközben hallgatja, hogy a nő közli, hogy az ő hibája, majd kijavítja magát, és gyakorlatilag igazolja azt, amit ő eddig is feltételezett az eltúlzott ellenszenve mögött. Legutóbb is egészen indokolatlanul öntötte a teáját az arcába. Talán ha nem ezt feltételezte volna, most kiköpné a bort is vagy éppen félrenyelve azt fuldokolna. Ehelyett azonban kétkedve pillant a nőre, letéve a poharát. Most ez tényleg meg is történik? Kissé megemeli a szemöldökét, miközben azt hallgatja, hogy bosszantó meg vonzó. Ha nem Helláról lenne szó, már bizonyára elégedetten dőlne hátra, azt tervezve, hogyan is lesz majd izgalmas az este. Jelen esetben viszont nem érzi erre a késztetést. Sőt, nem is érti ezt az egészet különösebben. Ha nincs ez a sok hiszti, bizonyára már túllennének egy közös éjszakán és rég békén hagynák egymást, de ehelyett az első pillanattól fogva úgy viselkedik a nő, mint valami csitri, aki vagy eldönteni nem tudja, mit is akar, vagy kifejezni.
- Pedig én igazán békén hagyom, még a bérleti díjat is a koboldok intézik az Erznestben, nehogy találkoznunk kelljen. Az ajtó pedig zárva van, de ha megnyugtatja, szerzek rá egy bűvölt lakatot apám gyűjteményéből, amire az alohomora nem hat - válaszolja. Hangjának akad némi éle, tekintve, hogy azért a nő kellőképpen sokáig és látványosan volt elutasító, indokolatlanul erőteljesen. A vámpír volt a hab a tornát Svájcban, de úgy tűnik, a Sors azóta is remekül szórakozik azon, hogy egymás útjába kerüljenek. A kérés hallatán megdörzsöli a homlokát, és nem túl lelkesen ugyan, de bólint. Hát persze.
- Jöjjön - mondja a nőnek, a kezét is nyújtva, hogy eleget tegyen Erdődy úr kérésének. Szótlanul kíséri ki a levegőre. Tavasz lévén elég hűvös van, ami józanító hatással lehet a nőre, amire úgy tűnik, szüksége is van. Összefonja a karjait mellkasa előtt, és szemöldökét ráncolva pillant rá. - Mondja, maga mindig ilyen éretten kezel mindent?
Hozzászólásai ebben a témában

Erdődy Hella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 136
Írta: 2023. április 10. 09:33 | Link

Thorsten Löwenherz
face

Aligha fogja fel a férfi gunyoros szavait. A feje hasogat a szája és a torka száraz, akár a Szahara, eleme pedig szó szerint szenved az alkoholtól. Túl sok volt, túl gyorsan. Ha testvére nem veszi el tőle a negyedik pohárral, annak ájulás is lehetett volna a vége. Így csak alig áll a lábán és minden gátlása feloldódott és elszállt a pezsgő buborékjaival. Amilyen szószátyár volt még az imént, amikor sikerült a lehető legotrombább és nemes hölgyhöz egyáltalán ne illő módon bevallania, hogy igen erős vonzalmat táplál albérlője iránt, most olyan csendes. Belekarolva támaszkodik az erős férfira, akivel egészen feltűnésmentesen kibotorkálnak a balkonra. A hideg levegőtől megborzong, teste libabőrössé válik, de az alkohol hatása lassabban múlik eleme miatt. Megkapaszkodik a korlátban, fejét lehajtva kornyadozik fázósan meg-megreszketve. - Bocsásson meg... nyöszörgi, de nem emeli fel fejét, mert most meg a gyomra kavarog. Az volna csak az igazi katasztrófa, ha lerókázná a férfit. A levegőből vonja el a párát és lélegzi be a körülötte látványosan sűrűbbé vált levegőt. Mélyeket sóhajtva mossa át szervezetét a maga módján. - Kínos helyzetbe hoztam Önt és ez nem az első eset. Sajnálom... - szólal meg egy kicsit már tisztább hangon és fejjel. Persze még koránt sem elég józanon ahhoz, hogy féket tudjon tenni nyelvére és ne folytatná vallomását. Tisztelt Bíró úr! A vádlottak padján a nemes Erdődy ház bukott sarja. - A kövekhez értek, de az emberekhez nem. Volt egy vőlegényem, tudta ezt? Hát persze hogy nem! Senki sem tudta, mert az a mocsok megbecstelen engem...Ha nincs ott Nim, hogy leszedje rólam és visszafogjon...Akkor életemben először használtam volna arra az erőmet, hogy valakit bántsak...Megfenyegettem, ha nem áll el a nősüléstől hallgat erről az egészről, tönkre teszem őt és az egész családját...Nem lesz olyan aranyvérű nő akivel összeadnák...Belement...Persze az igazi okát a családjanik nem ismerték annak, hogy miért nem vett el végül... - fordítja vissza fejét mert ismét émelyegni kezd a gyomra, de pár pillanat múltán újfent megszólal, hogy befejezze a történetet - Aztán ahogy teltek a napok éreztem, hogy valami változik bennem...Rettegtem. Elkeseredésemben pedig olyat tettem, amit még a testvéremnek sem mertem elmondani soha - hangja lassan fordul át suttogássá, miközben hideg szemei megtelnek könnyekkel. Hella itt és most, feladva minden rátartiságát beszél tovább, hogy értelmet adjon viseljedésének. Hátha talán ezek után a férfi kicsit jobban megérti a teljesen bizarr reakcióit vonzalma tényére - Nem akartam annak a szörnyetegnek a fattyát megszülni... Minden egyes nap, amikor ránéztem volna, nem láttam volna benne mást, csak annak az arcát, aki... - fulladnak halk zokogásba szavai. Ennyire mélyen nem nyílt meg még sem öccsének, sem Adelinának. Azt tudják, hogy a ficsúr bántotta és erőszakoskodott vele. De Nim már csak akkor ért oda, amikor támadója, félelmében a víz erejétől kezdett el jajveszékelni. Adelinának pedig egy szűkebb szavú verziót mesélt. Igazság szerint Hella fejében is ködösen élt a trauma emléke. Tisztábban csak akkor kezdett látni, miután eleme revén a várandósság korai tüneteit érzékelte. Azután rakta össze az események apró darabkáit és realizálódott benne, hogy célt ért vőlegényjelöltje. Belé vetette magját akarata ellenére. Mivel korán rájött, időben tudott cselekedni, ám a történtek nyomát élete végéig lelkén viseli. Ezért nem képes kapcsolatot teremteni Thorral sem rendesen. Vállai remegnek a sirástól, ám  csakhamar páran úgy döntenek, hogy követik példájukat és ők is szívnak némi friss levegőt idekinn. Belenevelt viselkedésmintáinak hála Hella kihúzza magát, szemeit elfordulva megtörli és ezután próbál úgy tűnni, mint akinek semmi baja. Persze akvamarin kék szemein látszanak a hullatott könnyek nyomai. - Néha este, ha nagyon magányosnak érzem magam, Önnel szoktam beszélgetni... - mondja rekedten miközben ujjai megmozdulnak, majd ennek hatására egy vízcseppekből álló, Thorsten arcát viselő, életnagyságú fej jelenik meg kettejük között, hogy pár pillanat múltán párává válva elillanjon. Különös jelenség, melyre csak az képes, aki erejét mesterien uralja. Tartósságát viszont most az alkoholos befolyásoltság jelentősen lecsökkentette.
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 143
Írta: 2023. április 10. 16:33 | Link



- Inkább hagyjuk - zárja rövidre a témát. Nem igazán van kedve erről társalogni, hányszor sikerült a nőnek úgy feltüntetnie mások előtt is, mintha legalábbis üldözné, noha ő igazán nem koslatott a nyomában. Sőt, gyakorlatilag az első találkozás után megfogalmazódott a fejében a gondolat, hogy ő aztán nem fogja keresni a nő társaságát, erre tessék, véletlenek végtelen sorozataként folyton belebotlik. Mint valami rossz álom. Reméli, hogy Fortuna legalább remekül szórakozik ezen, mert hogy ő nem, az is biztos. Nem annyira érdeklődve hallgatja, mibe is kezd bele a nő éppen, tartva közben két lépésnyi távolságot, hiszen mégsem lenne úriember, ha itt hagyná magára, de annyira nagyon arra sem érzi a késztetést, hogy lovagot játsszon a grófnő mellett. Elvégre Hella nagyon is határozottan a tudtára adta néhányszor, hogy nem kér a társaságából, most meg már hiába magyarázza ennek az ellenkezőjét. Vagy mégsem? Szemét forgatja még az első pár mondatnál. Kinek nincs meg a saját tragédiája? Ő azért veszítette el Hedwiget, mert a lány apja tizenhét év után egyszer csak úgy döntött, túl sok neki a származása körüli pletyka és nem adja a lányát valakihez, akinek az apja kiléte talán megkérdőjelezhető. Ezt azonban már kár is elmondania, hiszen Amadea lelkesen osztott meg mindent is, mintha csak teadélutánra ideális téma lenne, amíg rá nem szólt, hogy beszéljen inkább a festményeiről, ha már annyira mesélni szeretne. Ám mégis minél többet oszt meg Hella a maga történetéből, annál inkább kezdi el legalább sajnálni. Valahol érteni is véli, miért próbálta saját magát védeni, akkor is, ha egyébként legszívesebben azt mondaná, hogy keressen egy pszichológust, ne vele ossza meg a traumáit. Sóhaja türelmetlennek hangzik, amikor a nő még sírva is fakad, és megkísérti az a gondolat is, hogy egyszerűen csak itt hagyja, de végül mégsem teszi meg. Sok mindent érez. Sajnálja, hogy ezen ment keresztül, nem érti, miért nem kért segítséget, hiszen bizonyára nem tegnap történt mindez, és némi haragot is érez, amiért nyilván rá is kivetítette mindezt a nő, mert ugye minden férfi egyforma a világon. Még mindig nem szól egy szót sem, először csak leengedi a karját, már nem fonja keresztbe maga előtt, majd inkább kikapcsolja az ezüstből készült oroszlánfej alakú csatot, amely összefogja a talárját az öltöny fölött, aztán levéve a talárt a nő vállára teríti. Nem tudja eldönteni, hogy csak a sírástól reszket-e vagy fázik is.
- Merlinre - dünnyögi még mindig kelletlenül, aztán félig kitárja a karját a nő felé. Kaphat egy ölelést. - Na jöjjön, mert már így is bámul néhány cigarettázó vendég. Nem hiányzik, hogy pletykálni kezdjenek.
Utoljára módosította:Thorsten Löwenherz, 2023. április 10. 18:06
Hozzászólásai ebben a témában

Erdődy Hella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 136
Írta: 2023. április 10. 17:03 | Link

Thorsten Löwenherz
face

Testvére is megmondta neki, pontosabban megírta, hogy a viselkedésével elmar mindig maga mellől mindenkit. Pedig nem minden férfi egyforma. Legyen bár csak a sajnálat, amit albérlője érez, neki elég most ahhoz, hogy egy kicsit jobban érezze magát. Arra nevelték, hogy nem panaszkodhat, hogy gondjait nem viheti a falakon túlra, családján kívülre. A maga fajtának nem lehet összetörni és úgy viselkedni, mint az átlagemberek. Ezért nem keresett fel soha pszichológust, ezért zárta saját lelkének kőfalai közé tragédiáját. Néhány percre most leengedte a kaput, de vissza fogja zárni. Előtte azonban még odasétál hozzá és hagyja, hogy Thorsten talárját ráborítsa, majd át is ölelje. Különös érzés a karjában lenni. Félelmetes. Ugyanakkor megnyugtató. Fejét gondolkodás nélkül hajtja a férfi mellkasára. Az illata kellemes és teste melegséget sugároz, amitől remegése hamar csillapodik. - Nincs mentségem az iménti kirohanásomra Thorsten, de higgye el, ha úgy kívánja többé nem kerülünk egymás útjába - emeli fel fejét, hogy a nevezett szemébe tudjon nézni. Feje hasogat, torka száraz és homlokán verejték gyöngyözik. Az alkohol utóhatásaként olyan szomjat érez, hogy ki tudná inni a Balatont, de megtanulta visszafogni szükségleteit, ha szükséges. Eközben odabenn Nimród már épp randevút igyekszik kérni Amadéatól. A hölgy szépsége és kedves természete azonnal elnyerte tetszését. Főleg azok után, lett célja egy privát, minden nagyzolástól mentes találka, hogy az sem érintette rosszul a nőt, hogy Nimród elárulta neki, kviblinek született.
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 143
Írta: 2023. április 10. 20:54 | Link



Nem repes a fejleményektől. Nem eredményez megkönnyebbülést, hogy most már tudja, igaza volt, ahogy attól sem lett jobb semmi, hogy a megosztott információk is bizonyára egy mélyen őrzött titok részét képezik, amely most már az ő vállát is nyomja. Fogadni merne rá, hogy ezt ugyan biztos nem osztotta meg ország-világgal a nő, feltehetően csak pár hozzá közelálló tudja, meg ő, javarészt akarata ellenére. A beleegyezését legalábbis nem kérte Hella, hogy óhajtja-e megtudni, miért viselkedik úgy, ahogyan. Kicsit több mindent ért így, kontextusában, bár még mindig úgy véli, enélkül is igazán nyugodtan tudná élni az életét. Két sóhaj közepette felajánlja inkább a talárját a reszkető nőnek, majd egy ölelést is, mielőtt még tíz percen belül már azt fogják pletykálni, hogy összetörte Erdődy grófnő híres jégszívét. Az újabb kijelentésre kissé élesen szusszan egyet, aztán megrázza a fejét.
- Hella, tegyen már meg nekem valamit. Nem mellőzhetnénk ezt a rettenetes drámaiságot? Éppen ezért próbáltam elkerülni, mert ne vegye sértésnek, de úgy viselkedett az első pillanattól fogva, mint valami hisztis liba, akinek beletiportam az érzéseibe. Megkérdőjelezte a szavaimat, letámadott, rám uszította a vámpír barátnőjét, a teát már nem is igazán számolom, bár de... vegyük a listához, és ha jól értem, azért volt az eltúlzott ellenszenv, mert vonzónak talál. Nem túl hatékony módja ez a kommunikációnak. Talán még kamaszoknál elmegy, de hány éves is? Harminc? Ha elfogad egy tanácsot, nem őrizgeti magában a kínjait, hanem keres legalább egy barátot, akivel őszinte lehet és éli tovább az életét - közli nem túl hangosan, de éppen elég határozottan. - Ami engem illet, én nem vagyok a szőke herceg, és nem vágyom családra sem, ezt mindenféle romantikus ábrándot elkerülendő szeretném tisztázni. Ha meg ez nem lenne elég, maga a kollégám és a főbérlőm, bármennyire vonzó is, a civilizált beszélgetés a legtöbb, amit ajánlani tudok.
Hozzászólásai ebben a témában

Erdődy Hella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 136
Írta: 2023. április 10. 21:28 | Link

Thorsten Löwenherz
face

Végig hallgatja becsülettel a tirádát, mely érthető a férfi részéről. Nyakába zúdította egész eltemetett múltját. Felelevenített és elmesélt mindent, amit legszívesebben kitörölne az életéből. Arcába még mindig nem költözött vissza a szín, de legalább már nem fázik annyira, hála albérlője talárjának. - Köszönöm Önnek, hogy ilyen őszinte volt velem - húzza ki magát minden megmaradt méltóság töredékét beletéve ebbe az egyetlen mozdulatba - Megértettem és elfogadom az érveit, s ettől a perctől kezdve, ígérem csupán arra szorítkozom kommunikációnk terén, ami feltétlen szükséges. Nem várok el mást, csupán annyit, hogy az elmondottakat kezelje bizalmasan, vagyis tartsa kérem titokban - pillant kérlelőn Thorra, majd egy lépést hátrálva lekanyarítja magáról kölcsön köpönyegét és finom mozdulattal átnyújtja tulajdonosának. - Kedves volt, köszönöm - fordít hátat miután a férfi átvette a ruhadarabot, hogy ezután egyenes háttal, rezzenetlen arccal sétáljon vissza a terembe. - Minden rendben? - súgja oda neki Nimród, ahogy elfoglalja helyét mellette - Igen persze, csak az elemem már nagyon tiltakozik az este folytatása ellen. Úgyhogy szeretnék indulni, ha nem baj... - feleli Hella és magához veszi kézitáskáját, egyértelmű jeleként szándékának. Nimród összehúzott szemekkel néz rá, de tekintete aggodalmáról árulkodik. - Biztos csak ennyi, Rózi? - firtatja a dolgot úgy, ahogyan csupán egy testvér képes - Jobban leszek ha befekhetek otthon egy kád vízbe - hangzik el kissé sürgetőbben a válasz, mint az talán indokolt kellene, hogy legyen. Öccse nem szól semmit, hanem azonnal Amadeához fordul és arcára csókot nyomva elbúcsúzik. Valamit még súg neki a hölgy, mire Nimród csak beleegyezően biccent. Ezután mindketten felkelnek az asztaltól, majd egymásba karolva az Erdődy testvérek elhagyják a termet. Mozgásuk elegáns és kecses, azonban kiérve az épületből Hellát elfogja a rosszullét, melyet mindeddig vasakarattal visszatartott. Egy utcai kukába adja ki mindazt, amit az este folyamán elfogyasztott, s gyomrával együtt egy kicsit mindene felszabadul.
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok