37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. augusztus 18. 20:31 | Link

Vissza ide, másik játék, tudom, tudom, verselek: Mesélő

Megígértem neki, hogy vigyázni fogok rá, és ehhez tartom is magam, hogy nem engedem oda, hogy csírájában fojtom el. Nem mintha el kellene fojtanom, hiszen nincs sehol, nem jött oda, de sosem tudhatom. Egy alamuszi, köcsög, rohadék, aki mindig a legváratlanabb pillanatban tesz olyat, amit nem hinnél, hogy megtesz. De megteszi.
- Hol van?
Mordulok rá egy ártatlan szobalányra, aki riadtan mutat a dolgozószoba felé. Nem csodálom, hiszen láthatta, hogy a ház úrnőjét elviszem, és visszatérve ziláltan és véresen érkeztem, hosszúra hagyott tincseim össze-vissza állnak. Mint az őrült, ki letépte láncát... elég találó, pedig nem különösebben rajongok a költészetéért, de most még én magam is elismerem, hogy tökéletes leírás. Egy gyűrött papírt, remegés miatt ronda kézírással nyújtok a lány felé. Látszik, hogy szép kézírásom van, de most ez volt a legkisebb dolog, ami számított.
- Kérem, ezeket készítse össze. És tegyen bele pár olyan ételt, amit szeret az asszonya.
Mert azt nem írták, de ha az ispotályi koszton múlik, akkor még vékonyabb lesz, és azt nem szeretném, ezek után, gondolkodás nélkül lépek tovább, és indulok el a dolgozószoba felé, aminek ajtaján nem kopogok, csak benyitok, és tekintetem az asztallapra emelem.
- Látom megkaptad az üzenetem, te gyökér.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2022. augusztus 19. 08:56 | Link

Ballay Benedek

A férfi az asztalánál ülve dolgozik, ám tekintete egyre gyakrabban rebben az órára. Abigél még nem ért vissza az ispotályból, pedig egészen biztos benne, hogy vaklárma az egész. Talán nem is történt baja, csak Ballay-val akar megint hetyegni, ahogy tette akkor is. Ki tudja, talán a gyermek sem az övé, elvégre olyan, mintha a fekete özvegyet magát vette volna feleségül. Mégsem tehet róla, hogy teljesen megbabonázta a nő és vágyódik utána, egyszerűen belefúl a féltékenységbe, ami belsőjét szakítja ketté. Üvölteni akar, törni és zúzni, de édesanyja jó embernek nevelte. A mellette lévő vodkás üvegért nyúl, hogy egy újabb kortyot húzzon le belőle, amikor léptek zaját hallja a folyosón. Világosan megmondta, hogy senki se zavarja, nem óhajt beszélni egyetlen szolgájával sem, különben sem az a dolguk, hogy helikopterként repkedjenek a feje felett, miközben aggódó, sajnálkozó pillantásokat vetnek rá.
- Áhh, Ballay! - mímelt jó kedvvel tárja szét a karját, ezzel egy időben a kezében fogott italt lecsapja az asztalra, melynek koppanása a szobában visszhangzik. - Minek köszönhető ez a kétes öröm? Csak nem együtt háltál a feleségemmel? Jut eszembe, gondolom semmi baja, mikor jön haza? - vad vigyorral arcán, mint akinek sejtelme sincs a valóságról - vagy szimplán csak elvesztette a maradék józan eszét - várja, hogy kidobhassa ezt a férget az otthonából. Abigéllel boldogan élhetnének, illetve élhettek volna, ha nem jelenik meg ez a senkiházi, ám nem képes felfogni, hogy senkinek nincs rá szüksége, legkevésbé a nőnek. De majd ő gondoskodik arról, hogy többé eszébe se jusson a ház közelébe jönni.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. augusztus 19. 17:22 | Link

Mesélő

Szívem szerint beverném a képét, amikor az "öröm" szó elhangzik. Miféle öröm? Ki az, aki egy ilyen napon egyáltalán még pozitív jelzőkre gondolhat? Ma Abigél elveszített valami fontosat, ma Abigél szomorú, így az én világomban nincs helye a boldogságnak. Ma senkinek nincs oka ünnepelni. Lassan lépek beljebb, lassan közeledek felé, mert próbálom türtőztetni magam.
- Nem jön vissza. Ide nem.
Biztos, hogy nem fogom engedni, hogy a közelében legyen. Hazaviszem, nem érdekel, hogy a bátyám vagy az anyám, vagy a bátyám felesége, vagy bárki ezen a kibaszott világon mit mond. Haza fogom vinni, és nem fogom engedni, hogy ez a rohadék még egyszer a közelébe menjen. Több kárt már nem tehet benne.
- Elolvastad, amit írtam? Elvetélt. Meghalt a gyerek. Nem ma, napokkal ezelőtt. A feleséged, aki a gyerekedet várta, napok óta rosszabb és rosszabb állapotba került, azért, mert egy hulla oszlott szét a testében. Fel tudod ezt fogni? Érted, amit mondok?
Nem megy az, hogy türtőztessem magam, végül csak taszítok rajta egyet, majd minden egyes mondatommal egy újabbat, amíg csak falnak nem ütközünk.
- Abigélnek mag kellett szülnie egy halott gyereket, és te nem voltál ott. És most mit csinálsz? Könyvelést vezetsz? Eszednél vagy? Ha már felelősséget vállaltál egy nőért, akkor mindent meg kellene tenned a boldogságáért.
Itt fogy el a szabad tér a szobában, és én úgy tartom ott, hogy alkarommal a nyakát nyomom, hogy elmozdulni se tudjon onnan.
- Nem fog ide visszajönni, te pedig el fogsz tőle válni.
Sziszegem a fogaim között, majd elengedve ellépek, de nem tudom megállni azt sem, hogy ne verjem be az orrát.
- Ez azért, mert azt feltételezed róla, hogy megcsalt. Abigél nem a legtisztességesebb ember a világon, de hűséges. Szinte még gyerek, flörtöl, mint minden unatkozó feleség. És ez nem az ő hibája, hanem a férjéé, aki nem emberként, hanem trófeaként tekint rá. Ezért egyedül te felelsz.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2022. augusztus 19. 17:43 | Link

Ballay Benedek

- Ezt nem te döntöd el, ő az én feleségem, nem a tiéd! - harag gyúl benne is, főképp ezen szavak hallatára. A gennyedző borzalom bugyog szájában, hogy egyszer csak kitörhessen belőle és minden savat Ballay-ra hányjon. Ízlelgeti még ugyan, de pontosan jól tudja, hogy előbb-utóbb kimondja a végzetes szavakat, amivel aláírja a halálos ítéletét.
A szavak azonban előbb jutnak el tudatáig. Szóval igaz. Végignézve Benedeken maga is láthatja, milyen állapotban van: zilált, véres, lehelete pedig nem kevés whisky elfogyasztásáról árulkodik. Kivételesen nem hazudott, ő pedig nem hitt neki és hagyta, hogy a felesége egyedül szenvedjen. Teljesen leblokkol, minden egyes lökésnél hátrébb és hátrébb tántorodik, még az ellen sem tesz semmit, hogy erőszakkal a falhoz nyomják. Ekkor viszont legalább már feléled benne a férfiasságnak egy cseppnyi szikrája, arca eltorzul az erőlködéstől és a dühtől. Mindennek Ballay az oka.
- Miért is mentem volna, mikor te, a hős lovag, aki végig kúrta a fél országot, mellette vagy? - ellöki magától a férfit, mielőtt az úgy dönthetne hogy elereszti. - Nem válok el tőle, minket csak a halál választ el és az nagyon messze van Ballay. Nem kapod meg Abigélt - készül arra, ami történni fog, így kitér az ütés elől, ami elsuhan mellette a levegőben, a viszonzás viszont nem marad el, azonnal a férfire veti magát és elterülnek a földön. Megpróbálja leszorítani, bár nem kétséges, hogy Benedek jóval erősebb nála, mégis, öklét lendíti a magasba, hogy az alatta fekvő arcát célozza meg.
- Mert te minek tekintenél rá? Neked is csak egy kibaszott trófea, addig kell, amíg megdugod. Nem történt meg? Akkor álljak el az útból, mert az elkényeztett aranyvérű kisfiú azt óhajtja, sőt parancsolja! Nem mindenki ugrál úgy, ahogy te fütyülsz. Ha nem próbálod meg elcsábítani, ha nem férkőzöl be a házasságunkba, A GYEREKEM MÉG MA IS ÉLNE - artikulálatlanul üvölti a másik arcába, feje teljesen vörös, láthatóan elborult az agya. - A te kibaszott hibád, hogy halott a gyerekem.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. augusztus 19. 20:11 | Link

Mesélő

- Sajnálatos balszerencse folytán.
Az biztos, hogy nem az öröm és a szerelem okán döntött Abigél úgy, hogy hozzámegy, hanem azért, mert túl gőgös volt, mert én nem egyedüli örökös vagyok, mint ez a szerencsétlen, hanem a Ballay vagyon kisebb részének tulajdonosa. De, attól még, hogy másodszülött vagyok, hogy a bátyám nővére fiút fiúra halmozott, nekem is megvan a magamhoz való eszem, és azon forrásaim, melyekkel a biztos vagyoni hátteret biztosítani tudom.
- Akkor tedd meg azt a szívességet, hogy kinyírod magad. Nekem mindegy, hogy lógsz vagy lősz, de ereszd őt szabadon, mert szenved, te pedig olyanná váltál, amilyen azt mondtad, sosem leszel, egy feleségét kínzó gerinctelen féreg. Van ilyenből éppen elég.
Engem meg az nem érdekel, hogy a férje, és hogy majd ő eldönti, hogy mi legyen Abigéllel. Nem. Egyszerűen nem fog a közelébe menni, sem most, sem máskor. Soha többé. Nem hagyhatom. Én láttam, ahogy a nő szemében megcsillantak az érzelmek. És ezt nem akarom, hogy még egyszer látnom kelljen. Őt nem bánthatja senki. Ha kell, az életemmel védem meg, most is kész vagyok meghalni, ha az kell, hogy megmentsem. Elsősorban mégis védekezek, már amennyire tudok, hiszen maga a rántás olyan váratlanul, és annyira rossz helyen jött, hogy esés közben a kezem alám gyűrődött, így az első pár öklöt csúnyán bekapom.
- Nem történt meg, mert nem trófea lenne.
Üvöltöm vissza, és végre gyűjtök annyi erőt, hogy meg tudjam fordítani a testhelyzetünket, és én kerekedjek felül. Nem lenne szabad ezt tennem, meg kellene tudnom állni, de ahogy az előbb minden egyes mondatnál löktem rajta egyet, most minden egyes szónál belevágom az arcába az öklöm.
- Én. Sosem. Aláznám. Meg. Mert. Szerelmes. Vagyok. Belé.
Ennyi talán elég is, fáradtan hanyatlok le mellé, könyökömmel a térdemen támaszkodok meg, és lihegve nézem őt, szívem szerint leköpném, és már arra se maradt erőm, csak a fejemet ingatom.
- Napok óta halott volt. Én nem voltam itt azóta, hogy a terhessége kiderült. Ezt magadnak köszönheted, mert nem emberként tekintesz rá.
A szőnyegre köpök egy nagy adag vért, addig se kell rá pillantanom. Igaza van. Ha én nem lettem volna, az a gyerek még ma is élne, vagy talán sosem létezett volna, és Abigél sosem lett volna szomorú az elvesztése miatt. Erősebben szipogok, mindenhol vér szivárog vagy ki, vagy éppen be, most az orromból a nyelőcsövem irányába. Igen, pontosan tudom, hogy én felelek annak a gyereknek a haláláért, éppen ezért tudom, hogy ha már biztonságban tudom Abigélt, el kell tűnnöm az életéből. Ide nem engedem vissza, de megteremtek neki egy boldog életet. Aztán elutazom, hosszabb időre.
Utoljára módosította:Ballay Benedek, 2022. augusztus 19. 21:03
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2022. augusztus 20. 14:40 | Link

Ballay Benedek

- Hogy veszed a bátorságot, hogy ítélkezz felettem, éppen te?! Lehet, hogy először a saját házad táján kellene rendet raknod Ballay, mert én mondom, igen sok mocskot tudnál kisöpörni onnan - egy ilyen párbeszéd után bármely józan, s pláne kevésbé józan férfi agya elborulna, nem csoda hát, hogy egyikük sem bír magával. Gábor egyszerre kívánja kiköszörülni a csorbát összefoltozott becsületéért, másrészt szándékában áll az Abigél feletti tulajdonjogát kinyilvánítani. Nekiront Benedeknek, afféle visszavágásként és a földre teríti, hogy aztán öklével újra és újra megkínálhassa azt a csinos pofiját. Talán ezért szeretik ennyire a nők, talán ezért kezdett hozzá vonzódni Abigél, ám végső soron Gáborhoz ment feleségül, tehát mindent egybevéve ő a jobb party. Legalábbis a férfi hajlamos ezt képzelni és szemet hunyni az igazság felett.
Csakhogy a kocka fordul és Ballay keveredik felülre, így véve revansot a korábbi ütlegelésért. Az első ütése nem talál, melyet okozhat a verés miatti elhomályosult látása, azonban a többi egytől egyig a jó helyre érkezik. Gábor orra, arca és állkapcsa bánja, ajka felreped és érzi a fémes ízt szájában. Felelni amúgy sem tudna, a fájdalom eltompítja érzékelését, füle is mintha csengeni kezdene, Benedek szavai távolinak hatnak. Oldalra billen feje, úgy nézi gyűlölete tárgyát, légzése kimondottan hangos, szinte szörcsögő. Sajnos nem vigasztalja a tény, hogy a másik külseje sem épp makulátlan, főleg azután, hogy találkozott Gábor öklével, elvégre akkor lehetne diadalmasnak nevezni kettejük párharcát, ha ő kerül ki belőle győztesen.
- Hchh - valami horkanásféle hagyja el ajkait, s még így, hogy bőréből lassan csordogál a vér és minden arcizma fáj, egy apró mosolyra azért futja. - Még ha így is lenne, nem mentheted meg. Engem választott és nem téged, ami jogosan sérti férfiúi büszkeséged... Gyűlölhetsz, megvethetsz, de amint megkapod, el fogod dobni, ő pedig csak arra fog gondolni, "bárcsak jó lettem volna Gáborhoz". Te senkiházi féreg.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. augusztus 20. 19:26 | Link

Mesélő

- Ne utalgass, mondd ki, mert így csak a szád nagy, de a szavaidnak semmi alapja nincs, és ha úgy verném szét a képed, akkor értelmetlen lenne. Mondd ki, hogy mégis mire gondolsz.
Akkor legalább lesz okom teljesen szétverni a rusnya képedet, te majom. Így is már olyan ocsmány látványt nyújt, hogy öröm ránézni, és van egy olyan érzésem, hogy ez fordítva is pontosan így van. Érzem, ahogy a felszakadt bőröm húzódik, ahogy a vérem szárad, úgy lesz egyre nehezebb a mimikám, és közben minden egyes szóval az elállni készülő vérzést indítom el újra. Viszont, ha valami baja van velem, akkor legyen férfi és vállalja fel, ne csak úgy tessék-lássék kijelentésekkel próbálja meg elérni, hogy megöljem. Ha nem is gyakorolom olyan erősen, mint a családom többi tagja, azért tudom, mint jelent a szavak forgatása.
- Tévedsz. Téged választott, mert tőlem túl büszke lett volna kérni. Te viszont nem vagy más, csak egy pénzeszsák. Csak a pénzed érdekelte, de ha bármit kérdeznének rólad, nem tudna rá válaszolni.
Muszáj megtörölnöm az orrom, ami elképesztően nagy baromság is, hiszen egészen biztos, hogy szilánkosra tört, és a mozdulat közel visz ahhoz, hogy a fájdalomtól magam alá vizeljek. Az még kellene, túl a krisztusi koron.
- Tudod mi lenne, ha elhagyna, de én is elhagynám? Elárulom neked, egy kicsit kéretné magát, hogy újra maga köré gyűjtse a rajongóit, majd ha ezt megunná, a terem közepén táncolna, és olyan szégyentelenül magasra lendítené a lábát, hogy abba nem csak a férfiak, de a nők is belepirulnának. Abigél erősebb mindkettőnknél, őt az egyedüllét nem riasztja meg, hiszen szabadon vadászhat egy újabbra. De tévedsz, ha megszerezném, nem ereszteném.
Most se rajtam múlt, ugyebár, sokkal inkább a nőn, és annak gőgös makacsságán. Én ott voltam, én mindent felajánlottam, de neki nem kellett, ő ezt az életet választotta, és mostanra mind gyilkosokká váltunk.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok