Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=870256#post870256][b]Ava Sophia Volkov - 2023.12.25. 11:36[/b][/url]

Ez az egész helyzet határozottan szívás, de legalább a mobilom itt is működik, így legalább nem maradok le a világról, inkább a világ marad le rólam. Jó, ez barokkos túlzás volt, tudom, de annyira nagyon jó lett az életem, most meg megint visszakerültem a burokba. Egy másik, de nem feltétlenül mondanám, hogy jobb burokba. A kettő közötti élet ugyanis azt az opciót is feltételezte, hogy ha ismertebb leszek, akkor eljutok Calabasasba. Hogy mi van ott? Kim természetesen. Eljuthattam volna hozzá, de innen, a mostani burkomból még kisebb az esély, mint amikor a nagyszüleimmel éltem.
Mély sóhajjal nyugtázom, hogy a napsütéses, de téli napok jönnek, és nagy valószínűség szerint meg kell szoknom ezt a helyet. Órákra kell járnom, és mások előtt kell varázsolnom. Ez annyira nem tetszik, de szerencsére most egy kis karácsonyi szünet van, felkészülhetek arra, hogy az osztálytársaim megbámulnak majd, és megszokhatom a tényt, hogy halmozottan hátrányos helyzetben vagyok. Nem csak évközben váltottam iskolát és országot, de még egy tanár, sőt házvezető gyereke is vagyok. Furcsa hely ez, és furcsa lesz itt. A lábaimat átvezetem a kerítésen, a popómmal úgy pozicionálok, hogy ne akarjak leesni, és kinyújtom a kezem a felém közeledő aranyszín csikók felé, hogy szagoljanak meg. Békével jöttem, és remélem, hogy ők is így látják majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=870372#post870372][b]Ava Sophia Volkov - 2023.12.26. 07:36[/b][/url]

A békés csendbe, amit itt ülve tapasztalok, nagyon váratlan egy ismeretlen hang, és még szerencse, hogy az egyik kezemmel erősen kapszkodom, mert nagyon béna mutatvány lenne most arccal a földbe csapódni az ijedtségtől. Még jó, hogy háttal vagyok neki, mert így nem láthatta a hirtelen jött parát, ami aztán tovább is száll. Igen, itt vannak más emberek is, nem csak én.
- Fogalmam sincs, azt sem tudom, hogy néz ki. - vallom be homlokráncolva, mert eddig az sem tűnt fel, hogy van itt egy épület, pedig nem is olyan kicsi, és gondolom, laknak is benne. - Még új vagyok itt. A nevem Ava Sophia. - vajon mind a két nevemet kellett volna mondanom? A nagyszüleim mind a kettőt használták, de amikor kiabáltak utánam, akkor már csak Ava voltam. Az első interakcióm, ami nem az újdonsült apámmal zajlik, és fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem. Mit tenne ilyenkor Kim? Például egyáltalán nem látszana rajta, hogy zavarban van.
- Nem ismerem még a környéket, de láttam egy unikorniscsapatot, és idejöttem. A többiek visszahúzódtak a fákhoz, de ő itt maradt. Megsimogatod? Állítólag a fiúkkal bizalmatlanabbak, mint a lányokkal, de őket is elfogadják.
Közben lepillantok az említett növényre is, aki valóban nincs a legjobb bőrben, de ötletem sincs, hogy mit kezdhetne vele, így nem állok neki szakértőzni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=870402#post870402][b]Ava Sophia Volkov - 2023.12.26. 13:26[/b][/url]

- Szolgálatomra? Vigyázz, mert a végén még szavadon foglak! - felelem mosolyogva, miközben végignézem a felmászási művészetet. Elég ügyes a srác, én annak örülök, hogy nem volt itt, amikor én átszenvedtem magam a korláton. Az ilyen jelenetek a filmekben nagyon jól néznek ki, de az életben, pufidzsekiben már kevésbé. A szép, hófehér szövetkabátomat biztos, hogy nem fogom itt elővenni. Maximum, ha apa azt mondja, hogy megyünk valahova. Nehogy még a végén csúnya ruhás kép jelenjen meg rólam. Így is percekig válogattam a megfelelő kinézetű fordítógyűrűt, amivel tudok gond nélkül kommunikálni egy nemzetközi iskolában. Vajon, ha eddig négy kézfogásra voltam Kimtől, itt majd csökkenni fog?
Ahogy kinyújtja a kezét, én benyomom a telefonomon a kamerát, és megpróbálom megörökíteni a pillanatot, amikor megérinti, de csak az előtte lévő sikerül elkapnom, főleg, mivel a kapcsolat nem is jön létre, hiszen a csikó elfordul és elfut. - Hát ez elég erős kioffolás volt. Nézd, ahogy néz, szerintem elmondja a többieknek is, hogy szint alatt vagyunk. Lehet, hogy nasit kellett volna hozni? - nem akarom megbántani azzal, hogy csak ő van ott, mert én meg tudtam simogatni, valószínűleg tényleg van abban valami, hogy az érintetlen lányokat jobban szeretik. De vajon akkor a vadőr hogyan tudja őket megfogni? Vagy egy férfias nő, vagy szűz lányok vérét keni a kezére? Remélem egyik sem. Megborzongok, és inkább elpillantok azokba az irányokba, amiket mutat, és mindegyikre bólintok. - A városon átsétáltam, vagyis, inkább futottam, mert akivel jöttem, nagyon gyorsan sétál. A vízesést még nem láttam, de jól hangzik, és igen, a kastély az megvan. - és, mint kiderült, az apám nem egy rejtett hercegség tulajdonosa, hanem itt tanít, de ezt a kellemetlen cikiségemet inkább engedjük is el. Pedig akkor csak egy kézfogásnyira lettem volna Kimtől.
- Másodikos, korábban is tanultam már mágiát, de tizenöt vagyok, így hiába tudok többet, az életkoromnak megfelelő évfolyamba soroltak. És azért most, mert az apám most jött rá, hogy van egy lánya, és neki ítéltek, szóval most hozzá kellett költöznöm, ezért vagyok itt. Mert itt tanít. Repüléstant.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=870409#post870409][b]Ava Sophia Volkov - 2023.12.26. 14:13[/b][/url]

Vidáman elnevetem magam, ahogy kinyújtja a növényt a paci után, és meg kell kapaszkodnom, hogy ne boruljak le innen. Hogyan képesek az emberek leélni a fél életüket ilyen helyeken ülve? Én csak olyan filmesnek gondoltam a felszálló köddel, unikornisokkal, napsugarakkal, de valószínűleg sem Istennek, sem Merlinnek, sem Lilithnek, sem senkinek nem az a terve velem, hogy én is egy olyan lány legyek, aki kerítéseken ül. Viszlát vagányság, helló átlagosság.
- Amúgy, menőn néztél ki vele.- Fordítom felé a kijelzőmet, amin éppen csak miliméterek választják el a csikótól, aki szépen csillog a fényben, Kadosa haja pedig pont úgy áll, mint akinek egy gondos fodrász órákig állította a tökéletes jelenetig.
- Az jó lenne. Most még minden új, és hasonló helyen nevelkedtem, de jó lenne, ha segítenél, te biztos mindenféle jó helyet ismersz. - egyáltalán nem szeretném kijavítani, hogy nem a barátom, szeretném, hogy a barátom legyen. Nagyon vágyok valakire, aki a barátom lehet, és amikor kiderül, hogy az apám nem kedveli őt, csak még jobban nevetek. - Szóval ez az út a szívéhez? Szeretni kell a kviddicset és játszani is kell tudni? - egy kicsit elhúzom a számat, mert bár szerintem jól repülök, de azért azt nem gondoltam, hogy játékkal nyerhetem meg a szívét. - Nem áll akkor valami jól a szénám nála. De a varázslatokban szívesen segítek, szeretek varázsolni, és új dolgokat tanulni. Tanulhatnánk együtt olyan varázslatokat, amiket csak érintőlegesen veszünk. - egyedül annyira nem buli ez, de ha van egy társad ebben, akkor az bulis lehet. - Csak nem értik. - teszem hozzá megértően, mert, ha nem is ebben, de engem sem értettek meg, és hasonló érzése lehet neki is. - Jujj! - felsikkantva nézek a leesett növény után, majd fel a fiúra, aztán vissza rá. - Lehet, hogy csak visszavágyott a természetbe. Képzeld csak el, hogy itt nő ki, és az egész kerítés borostyános lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=870494#post870494][b]Ava Sophia Volkov - 2023.12.26. 21:30[/b][/url]

- Persze, megkeresed magad? - sokkal egyszerűbb, ha ő adja meg magát, mintha én keresnék rá, mert ki tudja, hány Kadosa él a környéken, a vezetékneve meg valami süti volt, amire csak a pocakom reagált egy kis morranással, hogy olyat is enne, de most csak egy isler lebeg a lelki szemeim előtt, és ez a fiú nem olyan isleres. - Szeretek enni, szeretem, ha oda van figyelve arra, hogy az étel meg a ruha megfelelően készüljön el. Szeretek márkákat, amik itt nem kaphatóak, és jó lenne valami munka, mert ha rendelni akarok egy Skims-t vagy Good America-t, akkor tuti, hogy a saját pénzemet kell ráfordítanom. - mondjuk nem is baj, mert nem szeretnék egyelőre Damyan Volkovnak tartozni. Nem ismerem még őt, csak a magazinok által, és abból annyit tudok, hogy van vagy tizenkét nője meg ja, szereti a kviddicset.
- Találkozzunk itt a tanév végén, és megmondom, hogy sikerült-e neki bármiért is megszeretnie, és nem érzem-e rajta még mindig a rémület szagát, hogy mégis mibe keveredett. Nagyon ijesztő szag, először édes, de aztán egy picit savanyú, totálisan gáz, mert elárul. - biztos vagyok benne, hogy az apám teljesen be van parázva. Én is éreztem ezt a szagot, amikor kiderült, hogy Kim és Kanye el fognak válni. Én nagyon reménykedtem a békülésben, és abban az időben csak a cikkeket bújtam, hogy ki mit mond.
- Hát jó. De ne nevess ki. - hát nézzenek oda, ő is csak úgy leugrik, én meg szép komótosan lemászok, nem mintha olyan nagy lenne a táv, hogy nyugger tempó kelljen hozzá, de valahogy pánikolok egy bokatöréstől. Minden szeretnék lenni, csak kiszolgáltatott nem. De leérkezve leguggolok mellé, és nekiállok kiszedni a cserépből a borostyánt. - Neked tuti, hogy kutya a patrónusod, elég jól ásol kézzel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=870722#post870722][b]Ava Sophia Volkov - 2023.12.28. 20:43[/b][/url]

- Olyasmi, tudod éppen pénzen próbálták megvásárolni a szeretetem. - pedig nem volt rá szükség, mert valójában egyikőjükkel sem volt még sok együtt töltött pillanatom, így valójában sem anyát, sem apát nem szerettem sem jobban, sem kevésbé. A telefon eredetéről nem sokat tudok, azt sem, hogy anyámnak hogyan volt rá pénze, ha éppen apámat zsarolta, de a lényeg, hogy megkaptam és hiába utasítottam vissza, nálam maradt. Nekem pedig rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan rossz cucc.
A tervezgetésére elnevetem magam, mert lássuk be, ennyire előre én nem gondolkoztam, csak annyi pánikom volt, hogy mi van, ha a csodás Good America farmerom valami miatt kiszakad, és bár van másik is, de nem ugyanolyan. Kell a pénz, de, hogy ingyen cuccokat is szerezzek. Tetszik a bátorsága. - Mondjuk cukrászda vagy kávézó? Van itt ilyen, ha jól emlékszem. Melyik tetszene jobban, ott bepróbálkozom a Volkov névvel. - az apukámra tekintettel csak felvesznek. Vagy pont, hogy miatta nem, mert kiderülne, hogy a tulajdonos lánya és neje is megvolt neki. Elég sok ilyen történet van róla. A mosoly az ajkaimon marad, ahogy kacsint, és biztos vagyok benne, hogy vele egy barátság, az tényleg életre szól. Azért is ugrok le és segítek neki a borostyánba. - Te kiástad, én bele helyezem, adunk neki egy kis vizet, mert azt olvastam hogy azt kell ilyenkor, és együtt betemetjük. Ő lesz a barátságunk záloga. Van nálad pálca?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=871378#post871378][b]Ava Sophia Volkov - 2024.01.06. 08:09[/b][/url]

- Nem, de úgy voltam vele, hogy minden ajándéknak örülni kell. Kaptam egy szuper mobilt és egy apát. Érdekes karácsony volt. - meg kell hagyni, az emberek zöme nem pont arra számít, hogy apukát kap karácsonyra, és ha mégis, akkor sem olyat, akinek hadseregnyi barátnője van. Szóval az apám nem csak híres, de híresen nagy férfi ringyó is. Remek. De mindannyian kedvesen fogadtak, sőt, volt, aki egyenesen odáig volt értem, pedig két szót nem szóltam.
- Ez egy jogos érv, akkor legyen a kávézó, és ha ott sokan vannak, akkor váltsunk a cukrászdára. - azért nem fogom az elsőnél feladni, ha az valamiért nem működik, nem olyan fajta vagyok én. Arra, amit mond, én is, de azért kicsit elhúzom a számat a gondolatra. - Én is. Még sosem csináltam ilyet, és nem is tudom, hogy hogyan kell. Vagyis, az anyukámtól láttam, amikor be akart jutni valahova, akkor csak közölte a nevét meg mosolygott, és megnyíltak előtte az üzletek. Az utóbbi időben, amíg pereskedtek, próbálta ezt az életet megmutatni. - de csak annyi maradt meg, hogy tetszett az élet, akartam, Kim közelébe szerettem volna kerülni, aztán idő előtt kirántottak onnan. Pedig szerintem meglett volna idővel Calabasas és találkozhattam volna vele. - Dehogy, te vagy hivatalosan az elsőszámú legjobb barátom, nem állhat közénk se szerelem, se gyűlölködés, sem félhalott borostyán, aki feladja az életet. Kisujjesküt rá. - nyújtom felé a kicsit földes ujjamat, hogy belefonja a sajátját, és innentől hivatalos legyen a barátságunk. - De azért remélem, hogy túléli. Menő lenne, hogy máris alkottunk valamit az utókornak. Hátrébb lépek, hogy a víz biztos ne fröcsögjön rám, és büszkén nézek rá. - Ügyes vagy. Nekem még új pálcát kell vennem, egy régen meghalt rokonomét kaptam, és nem igazán vagyunk jó viszonyban. Eljössz velem oda is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=872363#post872363][b]Ava Sophia Volkov - 2024.01.20. 07:14[/b][/url]

Nem lesz olyan rossz itt nekem. Hiszen itt van Kadosa. Az első napok magányosan teltek, próbáltunk beszélgetni ugyan az apámmal, de nem nagyon volt témánk, vagy, nem nagyon volt hangulatunk. Talán kicsit mind a kettő. Sétálgattam a folyosókon, beszélgettem a portrékkal, de ez is csak addig volt jó mulatság, amíg egyikőjük azt nem mondta, hogy "na az ám a csődör", elvileg ők tök rég halottak, vagy ilyesmi, nem? Nem kellene, hogy ilyen szavakat használjanak, olyan...kellemetlen. De most már érzem, hogy minden jó lesz, és hiszek a szobaborostyánban is, aki élni fog itt, a külvilágban. Így hát a dolog megpecsételődött, és én nevetve pillantottam le a kezeimre, amik nem kicsit voltak dzsuvisak.
- Mossunk kezet. Hozok pénzt, és mehetünk. - ha most úgy nekiindulunk, nem hiszem, hogy messzire jutunk, mert egy árva knút, annyi sincs nálam. A kerítésen átmászva, Kadosa mellett, vidáman értekezve a világról sétálok vissza a kastélyba, tele reményekkel, mert érzem, hogy ez jó lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883699#post883699][b]Ava Sophia Volkov - 2024.11.05. 05:06[/b][/url]

Érzem, ahogy kezd egy kicsit nehezebben levegőt venni. Ez egy nagyon új dolog, de nagyon érdekes is, ahogy az emberek lélegzetvételének milyenségét érzékelem. Nem mindig persze, de vannak olyan helyzetek, mint például ez a mostani is, amikor könnyedén érzékelem, hogy másabbul veszi a levegőt. Örülök neki, hogy igent mondott arra, hogy gyakorol velem. Van valami, ami hozzá húz, nehéz ezt megmagyarázni. Már az évnyitón is felfigyeltem rá, de nem akartam rögtön lerohanni. Elég hülyén is vette volna ki magát, hogy úgy köszöntöm, hogy: “helló, fura vonzalmat érzek irántad, ő ott a szerelmem Aurél, de leszünk barátok?” biztos totálisan hülyének nézett volna. Inkább szépen, lassan közelítettem meg, és csak most, jó pár héttel később kértem meg, hogy gyakoroljon velem.
- Oké, eddig csak kisebb dolgokkal próbálkoztam, most két erősebb dolgot is csinálok, de ígérem, hogy nem fog fájni. Vagyis, remélem. Jó, nem, figyelni fogok. - az a jó Lissie-ben, hogy kemény csaj, és így meg merek engedni magamnak egy kicsit erősebb megmozdulást is. - Ne ijedj meg. Fel foglak emelni, aztán leteszlek. Ha sikerül, akkor körbepörgetlek. - eddig a haját emelgettem és a hideg levegőt sűrű, meleg nyári fullasztó forrósággá változtattam. Apróságok az én sok-sok gyakorlásommal, de fel még senkit sem emeltem. Aurél nincs annyira benne a súly keretbe, de a kis Sjöli teljesen jónak tűnik a feladatra. Elképzelem, ahogy lassan az egész teste könnyűvé válik, és felfelé indul el, ami a valóságban is így van, gyönyörű emelkedést mutat be, szóval magabiztosan kezdem el körbeforgatni. Lassan indítok, de amikor a nap pont úgy bújik elő a felhők közül, hogy az arcát érje, akkor gyorsan arrébb rántom, hogy nehogy a szemébe menjen a nap, mert nem akarom, hogy hirtelen érje. Nem mintha az én mozdulatom ne érte volna úgy. Egy kicsit megijedek és abba marad a koncentrálás, ami miatt picit lejjebb is esik a magassága, de még időben korrigálok és “kapom el”, mielőtt leesne. Legalábbis puffanás nincs, akkor már jók vagyunk, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883743#post883743][b]Ava Sophia Volkov - 2024.11.05. 22:21[/b][/url]

- Bocs, bocs, bocs. - mondom gyors egymásutánban, ami amúgy egy gyilkos elmék rész szerint még arra is utalhat, hogy pszichopata vagyok. Nem mondom, hogy halálosan szerelmes voltam anno Dr. Spencer Reed-be, de vitathatatlan, hogy Aurél hasonló, bár sötétebb hajszerkezete igazán imponáló a számomra. Ittam a szavait, és tök sok mindent tudok visszaidézni tőle. Például azt, hogy ha háromszor mondok ki egy szót, lehetek pszichopata. Remek nem? De legjobb tudomásom szerint nem vagyok az. - Jól vagy? - kérdezem aggódva, ahogy óvatosan és tényleg nagyon nagyon óvatosan visszaeresztem teljesen a földre. Nem szeretném, ha rosszul érezné magát, és csak egy pillanat volt, de mégis, az én szívem is alaposan félrevert és még most is félrever miatta. Gyorsan közelebb lépek hozzá és védekezőn felemelem mind a két kezem.
- Nem akartalak bántani, csak, kicsit kibillentem a koncentrációból. - az lenne az utolsó, hogy valakit bántsak. Vagy… jó nem, ha Aurélt vagy apát valaki bántaná, akkor kikaparnám a szemét, de ez most mellékes, mert Lissi nem olyan, szóval őt biztos, hogy nem bántanám, sőt. Hirtelen megcsap a közelében lévő meleg, én pedig zavartan nézek a kezeimre, mert ezt nem én csinálom, de tuti, hogy körülötte nagyon-nagyon meleg van. Ijesztően meleg, és nem tudom, hogy ezt hogyan szüntethetném meg. - Nem múlt el a hőmérséklet emelkedés? De én elállítottam. - oké, azt hiszem most kapni fogok egy erős pánikrohamot, mert ez még sosem fordult elő velem. Az agyam leblokkol és nem tudom, hogy mit csináljak, pedig egyértelműen szólni kéne Zsófinak. Ó basszus, basszus, basszus!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883745#post883745][b]Ava Sophia Volkov - 2024.11.05. 22:30[/b][/url]

- Esküszöm, hogy nem én vagyok. Ez nem olyan, mint amilyet én csináltam.  - én melegebbet csináltam és sűrűbb levegőt, de ez más, ez izzás. Izzik a levegő. Riadtan nézek körbe, attól tartva, hogy valaki meg akar minket viccelni, de egészen biztos, hogy ketten vagyunk csak. De akkor mégis mi ez? A szívem vadul kalapál, és nem tudom, hogy mit kellene csinálnom. - Oké, megpróbálok hűteni. - tényleg csak próbálok, mert olyan mintha falakba ütköznék és bár körülöttem hűvösebb lesz, őt maximum kicsit borzongatni tudom. De mivel erre képes vagyok, talán érezheti, hogy nem én vagyok.
Aztán… be is bizonyosodik. A szemeim tágra nyílnak, ahogy a közöttünk húzódó sávot figyelem, ami ég. Tűz van ott, ez nem vitás és nem tudom, hogy hogyan került oda. Valószínűleg akkor, amikor az erőlködéstől még a szememet is becsuktam, hogy hátha úgy sikerül. De nem sikerült, és úgy vélem, hogy a tűznek köze van hozzá. - Izé… - megrázom a fejem, és gyorsan elkezdem elfojtani a tüzet, mielőtt még a végén leég a kastély és aztán nézhetünk. Kipirulva pillantok rá, és zihálva közelebb lépek, próbálom rendesen venni a levegőt. - Lissi… szerintem most kicsalogattuk belőled a tüzet. - suttogom kettőnk közé, mert úgy érzem, hogy ez egy olyan suttogós pillanat. Nagy felfedezések idején semmit sem mondanak ki az emberek hangosan. Kinyújtom a bal kezemet, tenyérrel felfelé, ahol jól látható a középső ujj alatti különös, kissé nagyobb anyajegy, ami nem is az, hanem valami érdekes minta. - Van ilyened? Más motivummal, de ilyen furcsa anyajegyed? - kérdezem őt vizslatva, hiszen az elemi mágia nyomot hagy, de nem biztos, hogy látványos helyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883747#post883747][b]Ava Sophia Volkov - 2024.11.05. 22:32[/b][/url]

Tágra nyílt szemekkel nézem a lángokat, éppen csak pár pillanatot ölel fe a jelenlétük, de határozottan ott vannak. Ezt senki se tudja tagadni, ez nem illúzió volt, hát éreztem. Éreztem, ahogy a gerincemen végigfut az a borzongató, de mégis jó érzés, a tudat, hogy egy elem birtokosa van jelen. Érzem, ahogy elnyílt ajkaim a heves lélegzetvételek miatt kiszáradnak, és csak lassan jut el az agyamig a tény, hogy nyaljam meg őket. Basszus basszus.
A kérdéseire, a befejezett és befejezetlen, ki nem mondott tényekre csak hevesen bólogatok. Biztos vagyok benne, hogy igazam van. Csak úgy nem jön ki tűz az emberből, ahogy nem is emelkedik el csak mert meditál és úgy érzi, hogy tökéletesen jó helyen van. - Az elemed megvédett tőlem. Úgy érezte, hogy fenyegetlek. - túlzás volt ennyire korán emeléssel próbálkoznom, de őszintén szólva, annyira elragadott a hév, hogy arra szavak sincsenek. Lepillantok a kezeire, de sokkal jobban izgat az utána jövő pillanat, ahogy megvakarga a füle mögötti részt. Nekem is viszkedett a tenyerenyerem, vicceltek is vele, hogy valakit meg akarok ütni, de aztán ott volt a jel. Óvatosan közelebb lépek hozzá, és, ha engedi, félre simítom a hajszálait. - Meg kell keresnünk Zsófit. - suttogom, ahogy megérintem a helyet, és próbálom hűsítéssel enyhíteni a helyét, már persze, ha nem ugrik el tőlem, akkor csak zavartan pillantok rá.