Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850585#post850585][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:25[/b][/url]

Egész úton igyekszik nem azzal törődni, hogy vajon melyik pillanatban fognak összeesni. El se meri képzelni, hogy kívülről milyen képet mutathatnak. Reméli, hogy van kamera vagy legalább egyik alkalmazott megörökíti ezt a pillanatot az utókornak, mert egyszerűen parádés, ahogy Márton, korához képest, elég fitten felcipeli.
Halkan nyikkan, amikor az ágyba dobják és nyújtózkodik egyet. Végül felül és nyúl Márton után, hogy már vele dőljön vissza. - Szia - búgja halkan a férfi ajkaira, melyeket ezután újra birtokba vesz, s ha lehetséges, annak örömére, hogy biztosan csak ketten vannak, még hevesebben csókolja a másikat, mint odalent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850587#post850587][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:27[/b][/url]

Ezt a ruhát arra tervezték, hogy feszesen simuljon a nőre és azt mutassa, amit kell és amit illik. Nem csodálkozik azon, hogy mit küzd vele a másik. Mondjuk arra egyáltalán nem számít, hogy széttépi. Miráról pedig ebben a pillanatban elszáll a köd és hirtelen felül, majdnem meg is fejeli Mártont, de azt lereagálni sincs ideje, mert ott a ruhája. A ruha, ami többe kerül, mint majd Márton sírja fog, amire nagyon hamar szükség lesz, mert most biztosan megfojtja a nő.
- Cipzár Márton, ott volt a cipzár - halkan nyöszörög, szíve szerint kupán vágná a másikat, de hát nem teheti. - Szerencséd, hogy sérült vagy, mert most nagyon megbánnád ezt - vet még egy utolsó pillantást szegény ruha maradványaira, majd hátra veti magát az ágyban és a fejével fordul a másik irányába.
- Mégis mit művelünk Márton? - érti, hogy minek hívják ezt és mi kerekedik majd belőle, de mégis. Miért is teszik éppen most, amikor egyikük elméje sem tiszta?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850589#post850589][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:29[/b][/url]

– Egy ruhatervezőnek akarsz ruhát venni? - halkan nevetni kezdek és elképzelem, ahogy járkál a női ruhák között és vakegérként válogat nekem. Tuti, hogy bohócként néznék ki. - Most szórakozol? - nevetek tovább és a szekrénye felé nézek. - Majd én keresek magamnak ott valamit, amiben nem lesz szégyen végigsétálni a házban - megoldom, úgysem tervezem, hogy itt aludjak, de ezt nem fogom az orrára kötni.
Míg beszél én immár egész testemmel fordulok felé, kezemmel megtámasztom a fejemet és így nézek rá. - Annyit beszélsz, hogy a felére sem emlékszem annak, amit mondtál - tekintek rá nagy szemekkel, mosolyogva. - Szóval azt mondod, hogy ez most nem csak azért van, mert te részeg vagy és lépni mersz, én meg nem csak azért engedek, mert be vagyok csiccsentve, hanem egyébként is így kéne lennie? - csúszok hozzá közelebb egy picit, hogy ne legyen kettőnk között akkor távolság. - És úgy gondolod, hogy ha már meg kell, hogy történjen, akkor annak ilyen állapotukban kell bekövetkeznie? Mármint érted.. Nem tiszta fejjel kellene eljutnunk oda, hogy letépjük egymásról a ruhát? - csak kimondom hangosan a kérdéseket, amik kattognak bennem. Mert azt gondolom, hogy a mi esetünkben muszáj minden kis apró részletet átbeszélni, hogy semmi se csússzon el. Remélem, hogy nem veszi ezt rossz néven.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850591#post850591][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:30[/b][/url]

- Micsoda lovag vagy te Márton - neveti el magát, miközben jól bevackolja minden egyes porcikáját a takaró alá, de úgy, hogy tőle egy centit se távolodjon el és bőrük összeérjen.
- De hát neked jegyesed volt, aki mellesleg a húgom, nem? Hát gondolom ez volt a legnagyobb indokom, nem? Mert szerintem ez elég nyomós érv - de igazság szerint én erre nem emlékszik. Hogy most mi is a helyzet? Mi akadályozza? Az, hogy nem tudja miket vett el magától, kellenek az emlékek, hogy az egész kép meglegyen. Mert mi van, ha Márton tett valamit vele, ami miatt mindenképpen el akarta felejteni? Bármit, ami szörnyű, ami esetleg trauma lenne, ami nélkül jobb lenne létezni. Előfordulhat simán.
- Szükségem van az egész képre Márton, tudnom kell, hogy miért tettem és hogy mi volt előtte. Mert most csak káosz van, egyik részem arra vágyik, hogy itt és most az ágyba döngölj és akár ájulásig szeretkezz velem. De a másik. A másik csak azon kattog, hogy nem így kéne, nem ebben az állapotban és nem most. Egyszerűen nem tudom mi a helyes, mi lenne jó. Hány cseppet ittál az italból? - ezerrel dumál, mintha az imént nem is akartak volna egymásba bújni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850593#post850593][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:31[/b][/url]

– Az ugye megvan, hogy azt mondtam, hogy maximum öt csepp? Ember. Hát csoda, hogy élsz - mondjuk Bontovich Márton maga a csoda az egyszer biztos, de nyilván ezt nem kell hangoztatni a számára.
Érdeklődve néz a másikra és tekintetével követi minden mozdulatát. Szemei kissé összeszűkülnek, mikor a férfi említi a madzagot, ami első ránézésre semmit se mond neki, ám amikor a kezébe kerül, annál beszédesebb lesz.
A madzag életre kel, kígyóként fonódik Mira csuklójára és mintha örömködve ölelné át a nő kezén lévő karkötőt, ami nem más, mint az eredeti zsineg másik fele. Lassan összefonódnak, Mira pedig azt érzi, hogy melegség járja át, majd a következő pillanatban eldől, mint akit fejbe ütöttek. Hosszú perceken keresztül fekszik kiütve, nem reagálva arra, ha Márton bármit is csinál. A kezén lévő, immár eggyé vált karkötő azonban dolgozik. Sárga fény veszi körül egészen addig, míg Mira meg nem mozdul, ugyanis ekkora már semmi, de semmi varázslat nem marad benne.
A szőkeség lassan ébredezik, fejét pedig a férfi irányába fordítja. - Mucika most is a hátadra fog ugrani, hogy összetörjön minket? - teszi fel halkan, majdnem nevetve a kérdést. Igen. Emlékszik. Mindenre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850595#post850595][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:31[/b][/url]

Míg fekszik az ágyon, a karkötő dolgozik. Képeket idéz fel a nőben, aztán mondatokat és végül érzéseket. Minden egyes pillanat, amit kitörölt szépen megkeresi a helyét és vissza fészkeli magát oda, ahonnan eltávolították. Mira pedig akkor kel fel, amikor teljessé válik a kép.
Nézi Mártont, s lágyan mosolyodik el, mikor az látszólag kiakad.
- A faszod, a lábad között lévő, lógó szerv, amit már megint belém akartál tenni, ugyanúgy, mint a Csónakházban - nemes egyszerűséggel válaszol a kérdésre, majd lassan feltámaszkodik, végül fel is ül. - Nem hiszem el, hogy nem bírtál magaddal. Csak annyi dolgod lett volna, hogy teljesítsd apád egyességét, vedd el a húgom és élj boldogan. Apropó - ha Márton elég közel van, jól tarkón vágja. - Mondtam, hogy ha megbántod, akkor velem gyűlik meg a bajod - az égre emeli a tekintetét, majd Mártonra.
- Szia - köszön neki lágyan, szeretettel átitatott hangon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850597#post850597][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:32[/b][/url]

– Emlékszem - néz a másikra csillogó szemekkel. - A madzaggal lett szétvágva minden, mert csak az volt nálam tőled. Jól kitalálták, mivel soha nem kellett volna találkoznunk, ha mégis, akkor meg biztosan nem lett volna nálad a madzag, mert ugyan minek hordtad volna magaddal mindenhova? De úgy tűnik, hogy akár emlékszem rád, akár nem, mindig ugyanoda jutunk - hihetetlen, pedig jól kitalálták, bár nem garantálták, hogy sikerül, de lássanak csodát, működött.
- Én sajnálom. Sajnálom, hogy elmentem, sajnálom, hogy megléptem ezt, de tényleg úgy gondoltam, hogy ez az egyetlen járható út. Te tartani akarod magad apád egyezségéhez, én viszont életem végéig ellene leszek a dolognak, akkor is, ha az érzéseim mélyebbre beitták magukat, mint azt gondoltam volna - ha nem így lenne, akkor biztosan nem lenne most Bontovichék házában, főleg nem Márton ágyában. - És a kérdések még mindig ugyanazok. Mi van, ha.. Ha engedek, ha nem foglalkozok azzal, hogy ki vagy, hanem átadom magam. Akkor hogyan lesz? Te itt, én ott? Majd hetente egyszer látjuk egymást? Annak mi értelme? - semmi. Mert ő nem akar így élni és engedni se fog. Mártontól viszont nem akarja elvenni az álmait. Patthelyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850599#post850599][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:34[/b][/url]

- Nem érted Márton - sóhajt egyet, s úgy ül fel, hogy lábait felhúzza, térdét átkulcsolja. - Lehetne bármi, tényleg bármi a vezetéknevem, nem azzal van a gond, hanem azzal, hogy nem akarom, sőt nem fogom, megadni Andornak azt az örömöt, hogy végül feleségül megyek ahhoz, akit ő egyszer kiválasztott nekem - mert semmi kedve azt hallgatni onnantól, hogy ők aztán már évekkel ezelőtt tudták és minek kellett eljátszani két botrányt is.
- Ez nem ellened irányul. Soha nem veled volt a baj és tudom, hogy soha nem is lesz. Egy jó ember vagy, tökéletes nevelést kaptál, tisztességesen élsz, vigyázol a családodra és teljesen makulátlanul éltél, amíg én meg nem jelentem itt. Ugyan miért kellene ez neked? - igen, most próbálja lebeszélni a férfit saját magáról. Biztos, hogy nem sokan tennének így, sőt. Talán senki. De neki muszáj.
- Tegyük fel, hogy nem csak fellángolás ez az egész és tényleg olyan mély szerelem lesz, hogy mondjuk 1-2 éven belül összeházasodunk. Megalkuszunk, te is engedsz és én is belemegyek a kétlaki életbe, annak ellenére, hogy zsigereimben érzem azt, hogy én nem akarok Magyarországon élni. Mi lesz szerinted belőlünk rövid időn belül? Lehet ingázni napi szinten, heti szinten, havonta, bárhogy. De én teljes egészében akarok ott lenni a másik mellett, nem félig, nem negyedig - közelebb csúszik a másikhoz és ha az engedi, jobbjával megsimogatja az arcát, homlokát a férfiéhoz érinti.
- Önző vagyok, aki nem érdemli meg, hogy szeressék, de csak téged akarlak megvédeni - ez elég kettős, de minden szava igaz. Védeni akarja a másikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850601#post850601][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:34[/b][/url]

Nem érti, hogy lehetnek egymás iránt ilyen erős érzelmeik, hiszen csak pár hétnyi ismeretség van mögöttük. De, ahogy Márton kimondja, hogy szereti, tudja jól, hogy az érzései kölcsönösek, csak még nem tudja szavakba önteni.
Nagyra nyílt szemekkel hallgatja, hogy nem kell a házasság és talán, ha nem kettejük között lenne ez a beszélgetés, jót nevetne. De most nem teszi, csak nézi a férfit és próbál normálisan gondolkozni.
- Jaj Márton. Miket mondanának a családodról? Nem teheted ezt velük - ez a férfi tényleg képes lenne mindent feladni érte és ő ettől megijed. Ha Márton megtenné, akkor ő miért nem? Ő miért ragaszkodik ennyire a kinti életéhez? Nem az lenne a legfontosabb, hogy ők ketten boldogan egy helyen?
- Nem kérném tőled, hogy hagyd itt őket, hát nem érted? Pont azt mondom, hogy ez így nem menne. Nem tudunk ebben megegyezni és már most is szenvedünk valami miatt, ami nem létezik - még közelebb csúszik a másikhoz, bele az ölébe és apró csókot ad az ajkaira.
- Márton - szólal meg halkan és megint ad egy csókot a férfinak. - Mi lenne, ha most félre tennénk egy kicsit a dolgot és örülnénk annak, hogy egy helyen vagyunk? - ha a férfi nem ellenkezik, újra megcsókolja és csípőjét lassan előre- hátra kezdi el mozgatni Márton ölén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851077#post851077][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 11:50[/b][/url]

Nem is tudja, mit keres itt. Mindig visszavágyik Mártonhoz, annak ellenére, hogy újra és újra az ellenkezőjét állítja.
Mancsait halkan rakosgatja egymás elé, női valójában nem jöhet, hiszen most éppen játssza az elérhetetlent, aki menekül maga és vágyai elől.
Egy cserép mögött fekve nézi, ahogy Márton eszeget. Napok óta lesi és mindennap egyre közelebb és közelebb merészkedett, hogy jobban megismerje a másik szokásait. De a leselkedés már nem elegendő számára, így óvatos léptekkel indul meg a férfi elé, remélve, hogy az nem fogja elhajtani messzi földre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851079#post851079][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 11:52[/b][/url]

Nevetni akar, kacagni egy jót azon, ahogy Márton méregeti, hogy furcsának nevezi. Okosan megáll előtte, kicsit illegeti magát, majd közelebb merészkedik. Nem, nem éri be a férfi ujjával, hanem egyenesen az ölébe ugrik.
Nagy, kék szemeivel nézi a másikat, majd kicsit fészkelődik, végül elnyúl Márton ölében úgy, hogy arca a másik felé van. Hogy tetszését kinyilvánítsa, dorombolni kezd.
Drága Márton, ha te tudnád, hogy ki vagyok.. Miért nem keresel? Miért ülsz itt ahelyett, hogy velem vagy? Mikor lettél oly' férfi, aki hallgat a nőre? Tán nem is hiányzom?
Orrával játékosan megpiszkálja a férfi kezét. Simogatásra vágyik, szeretetet akar, s nem akárkitől, csak is Mártontól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851081#post851081][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 11:55[/b][/url]

Mikor Márton a szeméről kezd beszélni, ő egy pillanatra szégyenlősen lehunyja azokat, mintha csak rajtakapták volna valamin. Nem vagy őrült. Ám ezt magáról már nem tudná annyira biztosan kijelenteni, hiszen miféle szerzetnek kell lenni ahhoz, hogy minden tagadás és hadakozás ellenére idejön mégis, csak nem emberi alakban? Bolond vagyok, mert ellöklek, bolond vagyok, mert itt vagyok.
A húst érdeklődve szimatolja meg, de nem eszik belőle. Talán majd később, most túlságosan izgatott attól, hogy itt lehet.
Egy halk nyávogással adja Márton tudtára, hogy figyel. Szereti, amikor a férfi mesél neki és bármiről is legyen szó, nála a legnagyobb biztonságban vannak a szavai, mert soha többé nem árulná a férfit el, sem tettekkel, sem szavakkal.
Pónival? Miről beszélsz te? A kérdést sem érti, de jól megjegyzi majd a későbbiekre. Milyen póni? Hihetetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851083#post851083][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:08[/b][/url]

Cicaláány?? Adok én neked olyan cicalányt mindjárt, pfej. Meg ne halljam ezt még egyszer, mert kikaparom a szemedet. Még, hogy cicalány, Jézusom Márton, ne hívj így. Vagy nem is rám gondolsz??
Teljesen leragad annál, hogy cicalányként hivatkozik rá a másik, majdnem le is marad emiatt a lényegről. Márton olyan szépen beszél, szemeiben, szavaiban és hangjában is érződik, hogy mennyire tiszta minden gondolata, aggálya és szeretete. Mira most hallja meg őt igazán, hiszen most nem tud és nem is akar hadakozni. Ráébred, hogy nem neki kellett volna elfelejteni a férfit, hanem éppen fordítva. Mártonnak nyugodtabb, szebb és biztosabb élete lett volna, ha ő felejt.
Kicsit fészkelődik, mancsait ide-oda pakolgatja a férfi ölében, jól láthatóan tipródik. Aztán megfagy.
Nem kell nősülnöd? Mit tettél Márton? Miért mondtál le erről? Emeli fel fejét és jól láthatóan érdeklődve hallgatja a szavakat. Szomorkásan nyávog egyet, majd fejét a másik mellkasához teszi és hallgatja a szíve ritmusát, melytől ismét dorombolni kezd.
Közelebb vagyunk egymáshoz, mint valaha, csak hallgass a szívedre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851085#post851085][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:11[/b][/url]

Furán hangzik, de képes lenne örökre ebben a pillanatban ragadni. Mártont az édes tudatlanság öleli körbe, Mira pedig végre először nem felesel, nem vitázik a másikkal. Talán ez életük legnyugodtabb pillanata és ez őt örömmel tölti el. Annyira szeretne túllépni minden aggályán, minden ellenérzésén, de egyelőre sajnos képtelen. Azt pedig mégsem mondhatja a férfinak, hogy várják meg, míg apja eltávozik, hiszen az eléggé morbid lenne. Pedig én már nagyon várom ezt a pillanatot.
A kérdésre megrázza a fejét. Nincs gazdája, hiszen nem engedi, hogy legyen a közelében valaki, aki hazavárja, akit haza várhat.
Majd egyszer talán. Talán te leszel az. Hozzád képes lennék hazatérni.
Sóhajt, ami macskaként eléggé vicces mozzanat lehet, de lelke most ezért kiált. Rossz ötlet volt idejönni, mert sóvárgásán nem enyhített, csak fokozott a dolog. Márton túl jó és eddig is tisztában volt azzal, hogy miatta lesz mindig bolond.
Márton. Bárcsak képes lennék engedni a makacsságból és átlendülni a gyűlöleten, amit Arnold iránt érzek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851090#post851090][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:21[/b][/url]

Elmész? És itt hagynál valaki másra?
Sértődötten nyávog egyet, majd ki is ugrik Márton öléből. Nélküle nem fog idejönni az biztos és jobb, ha ezzel a másik is tisztában van.
Abból te nem eszel, hogy én itt várok rád.
Idegesen jár le és fel, folyamatosan nyávog, mint aki panaszkodik, mint egy igazi nő, aki papol az urának, mikor az elmenne valahova nélküle.
Aztán megáll, ránéz Mártonra, kidugja rá a nyelvét és tüntetőleg hátat fordít neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851092#post851092][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:25[/b][/url]

Miri!? Adok én neked olyan Mirit mindjárt!
Fújtat egyet és aprót karmol Márton lábába. Hát tudja már, hogy hol a helye és hogy hívja.
Még, hogy Miri. Mikor tanulnod már meg, hogy ne hívj így?
Morcosan néz a másikra. Nem tetszik neki, ahogy hívja, hogy magára akarja hagyni, semmi sem tetszik neki. Hát mindjárt átváltozik és jól kiosztja őt. Pedig annyira jól kezdődött..

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851094#post851094][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:32[/b][/url]

Istenem Márton, olyan ostoba tudsz lenni.
Megrázza magát, majd odébb ballag, hogy egy kicsit nyugalomba legyen. Nem változhat át, nem fedheti fel magát, mert ezen lénye tökéletes pajzs a férfival szemben.
Olyan vagy, mint a kávé. Eleinte egy - két pohárral beértem, nem volt rá szükségem mindennap. Miután kezdtem megismerni az ízét, függővé váltam és rájöttem, hogy szükségem van rá az életben, nélkülözhetetlen lett számomra. Mindennap kívántam, kellett a túléléshez. Igen, te pont ilyen vagy számomra. Szükségem van rád, azt akarom, hogy mindennap te adj nekem erőt.
Visszalopózik és hízelgő üzemmódra kapcsol. Elég, ha valós alakjában nem jönnek ki. Szüksége van erre az emberre. Jobban, mint valaha is hitte volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851096#post851096][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:36[/b][/url]

Rá se nézek másra.
Ha őszinte akar lenni, Mártont sem akarta észrevenni. Olyan jól el volt ő egymaga. A munkára koncentrált, építette a jövőjét, terveket szőtt. Aztán jött Márton és úgy ütötte el, mint a Pesti gyors az öngyilkos jelöltet, aki elé lép.
Mira soha nem akart senkitől, főleg nem egy férfitól függeni, hiszen éppen ettől menekült el. Milyen vicces a sors, hogy pont ahhoz talált vissza, akit hátrahagyott.
Nézi Mártont, s végül minden eddigi érzése és gondolata ellenére, kiugrik az öléből és közben Mirává változik. Ruháit okosan megbűvölte, így nem meztelen valójában áll a másik előtt, hanem egy zöld színű, egyrészes ruhában.
- Miri!? Tényleg Miri!? - rázza meg a fejét hitetlenkedve, majd közelebb lép, pont annyira, hogy elszívja a másik ajkai elől a levegőt.
- Ha házasodni akarnék, te lennél az első, aki tudna róla, mert csakis hozzád mennék férjhez - ez nem ámítás, szavai egytől egyig mind igazak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851098#post851098][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:37[/b][/url]

Áll ott és nézi a másikat, hallgatja a szavait és úgy dönt, hogy Márton mondja csak a magáét, ő ebbe most nem áll bele.
Fordul egyet és visszaváltozik előbbi állapotába, majd eltűnik az egyik bokorban.
Tudod ki fog veled vitatkozni, mikor most mondtam neked életem egyik legszebb mondatát. Pukkadj meg Bontovich.
El sem hiszi, minek jött egyáltalán ide, minek fedte fel magát, minek akarja ezt a gyereket? Hát ez egy kölyök, maradjon csak az anyjánál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851101#post851101][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:40[/b][/url]

Én nem vagyok normális? Ember, hát nézzél már tükörbe. Itt ordibálsz teljesen jogtalanul.
Olyan mérges, hogy még a dráma királynős távozásra sem képes, ezért a bokorban lapulva hallgatja és nézi a másik kirohanását, ami elképesztően felcseszi.
Fulladj is bele, sőt már most megfojtalak egy kurva párnával.
És ahogy Márton eltűnik, Mira úgy jön ki a rejtekéből és emberi alakjában indul meg Márton után, de van olyan szerencsétlen, hogy a tányér egyik törött darabjába belelép, ami fel is sérti, ám ezzel sem törődik, megy Márton után.
– Állj már meg te idióta! - kiabál utána nem törődve az idővel, a hellyel, semmivel.
– Mégis mit képzelsz magadról, he? - dobbant egyet a lábával, amibe most nyíllal bele a fájdalom. Talán nem mezítláb kellett volna jönnie, na mindegy.
– Azt hiszed, hogy én azt akartam, hogy minden gondolatom körülötted forogjon? Hát én lennék a legboldogabb, ha nem így lenne. Sőt. Újra el kéne, hogy felejtselek. Igen. Az lesz. Újra elfelejtelek, aztán pukkadj meg - ez lesz. Igen, ezt kell tenni, aztán legalább végre jobb lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851103#post851103][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:43[/b][/url]

– Hát ez egy igazán szívhez szóló szerelmi vallomás volt, meg kell hagyni - még, hogy megüti. Próbálja csak meg, de biz Isten, utána nem él tovább két percnél.
– Csak, mert a hülye húgom bekamuzta, hogy anyánk beteg! - kiabálja ingerülten, nem törődve azzal, hogy melyik Bontovich hallja. Hallják csak, hogy itt van, hogy mit érez, hogy mennyire nevetséges ez az egész.
– Soha nem jöttem volna vissza, mert tudtam jól, hogy ez lesz. Öt percet nem bírunk ki vitatkozás nélkül. Ötöt. Azt is csak azért, mert karakál voltam. Hát ember, milyen élet lenne ez? Nem hiszem el, hogy nem érted. Mi nem vagyunk képesek arra, hogy ne így beszéljünk egymással. Ilyen életet akarsz? Folyton kiabálni, törni, zúzni? - toporog. Folyamatosan jár a lába és nem érdekli a fájdalom, a vér, nem érdekli semmi. Annyira mérges, hogy legszívesebben ő is a földhöz vágna valamit.
Mikor Márton közelít, ő bicegve hátrálni kezd, látja maga előtt, hogy a férfi tényleg lekever neki egyet.
– Hozzám ne merj érni - emeli fel mutatóujját fenyegetőn, ám a következő pillanatban már krumplis zsákként van Márton hátán.
– Hagyjál békén, mit csinálsz? - nem rúgja, nem üti, csak kérdez.
– Márton, tegyél le, különben visszaváltozok cicává és esküszöm, hogy végig szántom a karmaimmal a hátad. Utána pedig soha többé nem látsz - semmilyen formájában sem. Ez az egész nevetséges, nincs baja, hadd menjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851105#post851105][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:45[/b][/url]

– Az animágus alakom egy karakál, nem egy egyszerű házi cica - kikéri magának, hogy macska, hát milyen lealacsonyító ez. Bezzeg odakint még csodálta őt a másik, most meg leszólja, na szép.
– Tehát csak én miattam veszekszünk? Te tökéletes vagy!? Hát bocsmá', hogy ilyen selejt lettem egy önimádó nárcisztikus apával. Majd jól visszamegyek az időben és seggbe rúgom magam, hogy Mirácska ne szökj el, hát a világ legjobb fogás vár rád a túloldalon. Ne aggódj, ő maga a tökély, soha nem hibázik és vígan éltek majd, békében szeretetben - a legjobb fogás ezt még csak nem is iróniával mondja, mert így van. Számára Márton a befutó, csak nem képes ezt elfogadni. Nem tud mit kezdeni az érzésével, az egyik pillanatban meg akarja fojtani a másikat, a következőben pedig soha nem akarja elereszteni.
– Milyen vicces vagy - dünnyögve törődik bele, hogy esélye sincsen, s morcos képpel ül a pulton. Nem is olyan régen fordított volt a helyzet. Ő gondoskodott a másikról, s csak emiatt nem szökik el, míg Márton a kötszerért nyúl. Aztán tekintete a nyíló ajtóra szegeződik és arcára fagyott mosollyal néz az érkezőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851108#post851108][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:49[/b][/url]

– Pont, mint te - mindketten rohadékok és idióták. Mira belátja, hogy ő az egész dologban a legnagyobb vétkes és hibafaktor, de azért Márton se egy ártatlan angyalka.
Miksa érkezése kizökkenti egy kicsit és mire eljut hozzá, hogy mit is mondott a kedvence, Márton már morog, testvére pedig ott sincs. Mira csak néz maga elé. Nem tud mit mondani, nem akar mit mondani. Néha ugyan felszisszen, mikor a fertőtlenítő jobban belemar a húsába, de nem panaszkodik. Úgy érzi, hogy elfogytak a szavak, elfogyott az ereje. Nézi Mártont, s mikor az végez, lassan kezd el lecsúszni a pultról, miközben egy halk köszönömöt elrebeg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851110#post851110][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:51[/b][/url]

Hallgatja a másik szavait, melyek mélyen ivódnak be bőre alá. Ezt akarja. Szeretve lenni, de képtelen arra, hogy engedjen. Csókjukba belesóhajt, nem akarja ereszteni a másikat, mégsem marasztalja. Aztán megint jön a gyűlölt név, melytől fel tudna robbanni, most mégsem szól érte. Csak nézi, Márton távolodó alakját és megsemmisülten ácsorog a konyhában.
Eltelik jó pár perc, mire állati alakjába bújik és elindul. Nem haza, mégcsak nem is ki a teraszra, hanem fel a lépcsőn, egyenesen Márton szobájába, hogy pihe puha alakjában, szavak nélkül, odafeküdjön az ágyába és halkan dorombolva elaludjon a férfi mellett.
Én is szeretlek, te idióta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861848#post861848][b]Fölnagy Mirella - 2023.04.01. 15:03[/b][/url]

Szeretek Nemeskére jönni, mert itt mindig történik valami. Mondjuk, ami éppen zajlik, az megér egy misét. Nézem a lányt, s, hogy segítségére siessek, a nyakamban lévő sálat leveszem és odadobom neki. - Nyisd szét és elég nagy lesz - súgom neki cinkosan, majd a még be nem lépő Márton elé fordulok, hogy kifelé tessékeljem. Miksa ezen a ponton érkezik, akire vigyorogva nézek. - Olga túlságosan töri a magyart, segíts már neki - nevetem el magamat, majd megfordítom Mártont és elkezdem a nappali felé tolni. - Adj nekik tíz percet, te voltál már ennél csúnyább helyzetben is az öcséd előtt - mentettek már minket is itt, így az a minimum, hogy most mi sem akadunk fent semmin.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861853#post861853][b]Fölnagy Mirella - 2023.04.01. 15:13[/b][/url]

- Te akkora egy hülye vagy - muszáj fejbe vágnom Mártont, hátha attól észhez tér. - Szerinted így néz ki, akinek fizetnek? Ráadásul Miksa úgy kiabált és futott, hogy ez a kislány biztosan nem egy fizetett nő. Az öcsédnek van annyi esze, hogy a saját házába vinné. Ne legyél már ennyire idióta - nevetem el magamat a végén. Szegény kislány, nem tudom, hogy mekkora sokk érhette, de biztos nagy, ha hirtelen az tűnt a legjobbnak, hogy fizetett nőnek állítja be magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861880#post861880][b]Fölnagy Mirella - 2023.04.01. 21:04[/b][/url]

Laura, Márton, Miksa

Én jót szórakozom az egészen, bár Márton kezd inkább ciki és felháborító viselkedést mutatni, mint nevetségest. Szóval kap még egy szeretetteljest a tarkójára.
- Mi az, hogy miért hozta ide?   - nézek összeszűkült szemekkel rá. - Az a kislány régebb óta az öcséd mellett van, mint én melletted, szóval ezerszer több joga van itt lenni, mint nekem. Én mit keresek itt? - ezt is simán meg lehet kérdezni, Miksa anno mégse tette, sőt, még segített is. - Legyél már normális - korholom meg, mint egy jó feleség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861884#post861884][b]Fölnagy Mirella - 2023.04.01. 21:19[/b][/url]

Laura, Márton és Miksa

- Nem is hozzád hozta - nevetem el magamat. - Szerintem nem tőled, hanem Miksától ijedt meg - elég vicces, ahogy egy majdnem két méteres behemót lebukfencezik a lépcsőn, meg üvöltözi, hogy szekrény.
- Na most már elég Bontovich Márton. Viselkedj felnőtt férfiként - toppantok egyet majd a közeledő léptek irányába fordulok. Hát nem hiszem el ezt az embert. Egy kislány, hogy vághatja ennyire padlóra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861889#post861889][b]Fölnagy Mirella - 2023.04.01. 21:32[/b][/url]

Elég vicces, hogy Bontovich Márton úgy bújik mögöttem, mint kisgyerek az anyja mögé. Ha eddig nem tudtuk volna, ki az erősebb személyiség, most már biztosak lehetünk benne.
- Helló kedvenc - ölelem vigyorogva magamhoz Miksát, s míg ő Mártonhoz lép, én Laurához, hogy őt is megöleljem.
- Szia, örülök, hogy végre találkoztunk. Kíváncsi voltam, hogy ki az a nő, aki miatt ez a két melák így össze tud veszni - ez inkább elismerés, mint megszólás. Komolyan érdekelt, ki tud éket verni közéjük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861893#post861893][b]Fölnagy Mirella - 2023.04.01. 21:37[/b][/url]

Istenemre mondom, hogy mindjárt nyakon verem ezt az embert. Hát mit beszél itt összevissza? Szegény lány, anélkül is zavarban van, hogy Márton ilyenekkel jönne, de ő csak nem fogja be. Odalépek mellé, hogy szépen pár lépésre távolabb kerüljön Laurától, akinek hozzám intézett szavait hallva, nevetnem kell. - Nem tudom eldönteni, hogy ezt most bóknak szántad - e vagy sem. De azért köszönöm, azt hiszem - az előkelő szó egy kissé megzavar. Olyan rosszul hangzik, mintha azt mondaná vele, hogy felsőbbrendűnek képzelem magam, pedig egyáltalán nem.