Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Will
- Április -
ELME

A kérvénye értő fülekre találhatott, mert mostanra Mihail átvette Willt mint pácienst. Ha gyorsan nem is, de apránként és hasznosan alakulnak a dolgok, noha a feljelentés maradt egyelőre. Az ügyvédek szerint a várható büntetés messze nem olyan súlyos ezért, mint a korábbiak okán (nyilván), de a legideálisabb egy gyógyítói szakvélemény lenne, ami Will betegségét alátámasztja. Ez még várat magára, de egy újabb beszélgetés az exférjével nem.
- Összecsiszolódtál Mihaillal? - Tudja, hogy Willnek jelenleg nincsenek választási lehetőségei, de megadja a lehetőséget az esetleges sápítozásra, ha szeretné nemtetszését kifejezni a csere miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876097#post876097][b]Machay Adél - 2024.04.03. 12:52[/b][/url]

Will
- Április -
ELME

A kérvénye értő fülekre találhatott, mert mostanra Mihail átvette Willt mint pácienst. Ha gyorsan nem is, de apránként és hasznosan alakulnak a dolgok, noha a feljelentés maradt egyelőre. Az ügyvédek szerint a várható büntetés messze nem olyan súlyos ezért, mint a korábbiak okán (nyilván), de a legideálisabb egy gyógyítói szakvélemény lenne, ami Will betegségét alátámasztja. Ez még várat magára, de egy újabb beszélgetés az exférjével nem.
- Összecsiszolódtál Mihaillal? - Tudja, hogy Willnek jelenleg nincsenek választási lehetőségei, de megadja a lehetőséget az esetleges sápítozásra, ha szeretné nemtetszését kifejezni a csere miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876098#post876098][b]William Martin Krise - 2024.04.03. 12:53[/b][/url]

A papípohárban a túlcukrozott tea ismerősen gőzölög előtte. A láncok ismerősen futnak végig az asztalon az ezüstbilincstől az övéig és onnan tovább a padlóra. Csak a vonal - a vonal hiányzik kettejük közt. Ő pedig, mióta percekkel ezelőtt leült ide, úgy érzi, még nem tette magát túl ezen a változáson. Különös, az ember milyen hamar hozzászokik, majd pedig megszereti az externális korlátait.
Vérszegényen elmosolyodik. Összekulcsolja a kezeit maga előtt, lehajtott fejjeli pillant fel a lányra. Minden találkozásuk különös, fájdalmas és bizarr, mintha álmodna. A felesége rendszeresen megjelenik ebben a szobában, ők beszélnek, de felületes semmiségeken túl mégsem mondanak egymásnak semmit. Úgy érzi, nincsenek tévképzetei afelől, hogy a kapcsolatuk még jóval azelőtt meghalt, hogy ő kezet emelt volna Selwynre az utcán; azonban Adél és ő abban a sajátos, valószínűtlen állapotban ragadtak, mint a gyászoló rokonok a halál és a temetés közötti napokban. Minden végleges, mégsincs lezárva.
   -  Nem volt sok választásom. Azt mondta, hogy segít értelmes időn belül kijutni innen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876099#post876099][b]Machay Adél - 2024.04.03. 12:54[/b][/url]

Will
- Április -
ELME

Röviden biccent, mert valóban így van, nincs most sok választása. Igazából nagyon semmi, csak az együttműködés, abban pedig a férje nagyon jó.
- Így van. Minél hamarabb kijössz, annál jobb. - Újabb, untig-fáradtig ismételt frázis, de minél többször mondja el, annál hihetőbbnek hangzik.
Mihail és a többi gyógyító is némi javulásról beszéltek, de még hosszú munka áll Will előtt, foglalkozások Mihaillal, gyógyszerek akár.
Ráérősen felkönyököl az asztalra, miközben lepöcköl a blúza ujjáról egy láthatatlan porszemet.
- Elmondod, honnan indult ez az egész? Úgy értem… - Hezitál, hogyan fogalmazza meg kellőképp tapintatosan, de érthetően. - … valamikor történt valami, amitől elkezdtél szétesni, de nem tudom összerakni, mi és mikor. A közelmúlt eseményei csak beélesítettek mindent. - Azelőtt, hogy Luciennel várandós lett, már dühöngött a férje alkoholizmusa, azonban a terhessége végére, és az elmúlt tíz hónapbab a gyerekük születése óta sokszor volt az a kellemetlen érzése, hogy Will egyre távolabb sodródik tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876100#post876100][b]William Martin Krise - 2024.04.03. 12:54[/b][/url]

A látogatások mindig így telnek. Adél kérdez, ő válaszol, szóba kerül Lucien, az időjárás, a kert állapota és néhány, a jövőjével kapcsolatos, homályos megjegyzés. Azonban valójában egyikük sem mond semmit. Ő azért, mert nem akar, a lány talán amiatt, mert megtiltották neki; valószínűleg nem tudja meg soha.
A képek és videók a fiáról rövid időre mindig megnyugtatják. Csak este, amikor egyedül marad, a folyosó elcsendesül és nem marad rajta kívül más, mint ő és a mosdó feletti tükörképe, akkor ébrednek fel benne újra a paranoid gondolatok. Agyban újra és újra végigjátssza a látottakat és keresi a jeleket amik arra utalnának, hogy a fia már nem az otthonukba él és Adél az elmondottakkal ellentétben tényleg továbblépett már. Most, ahogy ül vele szemben és üres félmosollyal nézi őt, nem hiszi ő sem, hogy ez így van. De az éjszakák mások.
Ma sem számít másra, mint képekre. Ahogy Adél az asztalra könyököl, biztos benne, hogy megszokott módon kettejük közé teszi majd a mobilját.
A lány azonban kérdez.
Megingó önbizalommal dől hátra a székén. Az arca zavarral komorul el.
   -  Biztos erről akarsz beszélni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876101#post876101][b]Machay Adél - 2024.04.03. 12:55[/b][/url]

Will
- Április -
ELME

- Biztos. - A korábbiakkal ellentétben most nem mímel jókedvet, mosolyt, tapintatosságot. Mihail elmondta, hogy lehet, kiabálás lesz előle, epizód, hisztéria, és bármikor kiléphet a helyzetből, ha túl sok, de alapvetően felvázolta, mire számíthat Adél, ha megnyitja a csapot.
- Elég sokáig kerülettük ahhoz, hogy végre beszéljünk róla. - Hátradől a széken, mint aki elkészült rá, hogy sokáig itt fognak ülni a mai napon.
- Kezdjük mondjuk a legrégebbi dolgoktól. Nate és Esther. Mondd el a saját verziód, de nem csak ímmel-ámmal. Rendesen. - Azt már elégszer hallotta, hogy patkányok, hogy ne foglalkozzon a múltbeli dolgokkal. Ideje leásni a dolog mélyére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876102#post876102][b]William Martin Krise - 2024.04.03. 12:55[/b][/url]

A szeme szinte azonnal elszakad Adélról és az ajtóra fordul. A torkában felhullámzik az indulat.
Emiatt hagyták, hogy mágikusan elválasztó határvonal nélkül találkozzanak ma délután. Emiatt nem ül a gardedám a kanapén. Emiatt lettek Mihael kérdései a napokban lényegretőbbek. Összefogtak ellene. Ismét.
A pillantása hűvösen kúszik vissza Adélra. Lassú, kimért pillanat. Csak érzi, de nem igazán irányítja azt, ahogy a mosoly nyoma is eltűnik az arcáról.
   -  Tényleg róluk szeretnél beszélni most?
A mondata nem valódi kérdés, inkább nyomatékosítás saját maga felé. Védekezhetne és háríthatna azzal, hogy az ikreknek a jelenlegi benntartózkodásához semmi köze sincs, ezzel pedig nem is hazudna igazán. Összefonná maga előtt a karjait, a bilincsek azonban megakadályozzák ebben.
   -  Senki sem érti meg ezt. Hiába magyarázom neked, te sem fogod felfogni, hogy annak a kettőnek nem szabadott volna megszületnie. Persze mindenki rám köpköd a történtek miatt és, hogy nem voltam jó testvér… mert ők azok voltak? Én távol akartam magam tartani tőlük, de nem, ott kellett lenni karácsonykor, ott kellett lenni a szünetben, ott kellett… ez nem az én hibám volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876103#post876103][b]Machay Adél - 2024.04.03. 12:57[/b][/url]

Will
- Április -
ELME

- Miért nem szabadott volna megszületniük? - Ó, nem, nem fogja Will újból felburjánzó, kezdődő hisztijét elfogadni, a terelést még annyira sem. Volt ideje számot vetni a helyzettel, és arra jutott, ha most nem tépik le a sebtapaszt a gennyes kis sebekről, és nem tisztítják ki őket, soha nem lesz semmi sem rendben. Márpedig nem fogja Will orrára kötni, hogy válás ide vagy oda, a férje nem fog kisétálni az életéből. Nem fogja hagyni. Előbb szépen rendbe rakja, segítséggel, aztán pedig minden lassacskán újraépül majd. Tesz róla.
- Amíg nem vagy rá hajlandó, hogy elmondd, tényleg nem fogom megérteni, de nem hiába kérdezlek. Ha már itt vagyok, és veszem a fáradtságot, hogy téged kérdezzelek és nem őket az egyoldalú válaszokért, akkor engedd csak ki. Tálalj végre ki. Tudom, hogy szeretnéd, ha valaki a te oldalad hallaná meg és nem melléjük állna. - Szemrebbenés nélkül vágja Will arcába a kendőzetlen véleményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876108#post876108][b]William Martin Krise - 2024.04.03. 16:04[/b][/url]

Türelmetlenül ciccen fel és tagadóan megrázza a fejét. A kezeit összekulcsolja az ölében, mert már most érzi az ujjai remegését.
Sok mindenről beszélne most. Például arról a napról, amikor neki a nagyapjával kellett mennie a kanadai kabinba, hogy az ikrek a birtok kényelmes biztonságában maradhassanak, nélküle. Vagy azokról az alkalmakról, amikor nem értette, hogy az ő neve miért más színű a könyvtár családfáján és miért okozott akkora kollektív örömöt annak a csórány Nathanielnek a születése. Vagy arról, hogy az anyja megígérte neki, hogy sosem lesz másodlagos, mégis hagyta, hogy az ikrek elfoglalják az idejét. Megtehetné. De nem tudja szavakba önteni.
Így ismét csak megrázza a fejét.
   - Mondom, hogy nem fogod megérteni - ennyit ismétel meg csupán halkan. Nem hazudik, hiszen ő maga sem érti igazán, csak érzi ezt. Olyan régóta tetteti a gyűlöletét, hogy nem biztos rá, hogy fel tudná idézni, milyen volt azelőtt, pedig ésszel tudja, hogy a gondolkodása nem működött mindig így.
   -  Csak nem értem, miért kellett visszaadnia azokat az emlékeket?
Hirtelen, kívülről úgy tűnik, a semmiből fakad ki. Két vagy három gondolatbéli logikai lépést kihagyott, így elsőre nem lehet egyértelmű, kire és mire céloz.
   -  Megvoltam nélkülük, nem kellettek, én nem is akartam tudni semmiről. Erre a semmiből beviharzik a szobába, nekem támad és összezavar? Mi értelme volt ennek?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876109#post876109][b]Machay Adél - 2024.04.03. 16:24[/b][/url]

Will
- Április -
ELME

Mihail felkészítette, hogy történhetnek kilengések, hirtelen felindulásból jött kitörések, de ők is itt vannak, ha bármi súlyos készülődne. Will kifakadása szinte várható volt a témát tekintve, és ezúttal sokkal felkészültebben érkezett agyban. Egyrészt nyugtatót szed ő is, így az idegei valamennyire rendezett állapotban vannak, másrészt fókuszál, nagyon-nagyon koncentrál, és többször elismételte magában, ha Will hirtelen reagálna is, ő meg sem szabad rezzenjen, csak figyelje tovább, hogy a másik lássa, ő van most a központban.
- Mit keresett ott? Egyáltalán miért ment be a szobába? - Hirtelen fogalma sincs, ez hol történt, de néhány másodperc után azt már vissza tudja következtetni, amit majd' egy éve mondott Esther: visszakapták az emlékeiket. Mindketten. Lát rá esélyt, hogy ez ugyanaz az esemény, mert elég friss ahhoz, hogy még mindig rágja belülről a férjét.
- És mit csináltál utána? - Ezt lehet úgy is érteni, hogy rögtön az emlékek visszaszerzése után, vagy a long runban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876114#post876114][b]William Martin Krise - 2024.04.03. 18:05[/b][/url]

Ő nem akart ilyesmire gondolni. Sőt - tulajdonképpen semmire sem szeretett volna gondolni. Az egymásba kulcsolt ujjairól felpillant a lányra hallva annak egyébként érthető kérdéseit. Mégis felingerli az értetlensége: miért várod el, hogy a szádba rágjam?!
   -  Amit csináltam, azért itt a helyem.
Halk, sztoikus válasz. A jobb keze elengedi a balt és az ujjai a saját csuklójára fonódnak a gyógyítóknak információkat adó, színkódolt karszalagok között. A haja a szemébe hullik, ahogy a lány szemébe nézve oldalra billenti a fejét.
   -  És amit csinálni akartam, azért meg kellene, hogy öljenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876115#post876115][b]Machay Adél - 2024.04.03. 18:31[/b][/url]

Will
- Április -
ELME

Az ember, aki előtte ül, sajnálnivaló. Nincs jobb szava rá, mint hogy sajnálja ebben a percben Willt a szavaiért, a helyzetéért, mindenért. Annyi minden alakulhatott volna gyökeresen másként, hogy ez a szerencsétlen ne itt kössön ki, de ezn már kár rágódni.
- Azt se felejtsd el, hogy van egy jövőd, Will. - Egy darabig a körmeit nézte, de most feltekint újból a férjére. - Lucien. Én. - Ezeket mostanra teljesen tudatosan lógatja be Will elé répaként a szamárnak, hogy harapjon csak rá, és kapaszkodjon bele tíz körömmel.
- Mesélj nekem, mindent, akármit. Még azt is, amiről azt hiszed, hogy nem érted. Túl régóta van benned, túl sokat mérgezett. Ha egyedül nem érted, akkor kibogozzuk ketten, mert nem hagylak magadra. - Ezt már nagyon sokszor elmondta, volt, amikor őszinte érzelemből, mostanra viszont őszinte stratégiából ismételgeti rájátszással. Azt akarja, hogy Willben rögződjön mantraként, hogy bízhat benne, kapaszkodjon csak belé, mert az a megérzése, hogy a férfinak kell valaki, aki kisegíti ebből a fertőből. Ő pedig mindig is azt akarta, hogy valakinek olyan fontos legyen, mint egy korty víz. Először Noah, majd Lucien... és végre Willre is rátehetné a kezét, hogy nincs Júlia, de még attól az átkozott Maeve-től is vastag falak választják el. Addig kell kihasználja a lehetőséget, amíg adott, és milyen jó, hogy a család, az istenített család nem látogatja. Bízzon csak benne, keresse csak őt, várja csak őt. Szeresse csak őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876142#post876142][b]William Martin Krise - 2024.04.03. 22:58[/b][/url]

Mozdulatlanul nézi és hallgatja a lányt. Tulajdonképpen nem vár se tőle, sem mástól feloldozást. Hetek teltek el a szobája magányában, ami elég volt hozzá, hogy megértse, hogy amit tett és amit gondolt, nem volt egészséges. Nem hiszi, hogy hibázott ugyan. Mégis vannak pillanatok, mint a mostani, amikor meglepő őszinteséggel hunyászkodik meg a magasabb akarat előtt.
Arra, hogy van jövője, egy ideges szusszanással forgatja meg a szemét. Ezt láncokkal és bilincsekkel a csuklóján egyelőre nehéz elhinnie. Még mindig reménykedik benne, hogy a nagyanyja közbenjár majd és tesz róla, hogy kiszabaduljon innen, de ennek egyre kevesebb jelét látja. És lassacskán érzi, hogy kezd úrrá lenni rajta a pánik.
   -  Úgy nem hagysz magamra, ahogy el se váltál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876144#post876144][b]Machay Adél - 2024.04.03. 23:17[/b][/url]

Will
- Április -
ELME

Ahelyett, hogy lesütné a szemét, nyílegyenesen állja Will tekintetét, ahogy hátradől a székében.
- Technikailag még mindig házasok vagyunk egy ideig. Nem egy papírt szeretek, hanem téged. - Persze ezzel nem válaszolt a kérdésre, de jelenleg nem is akar, mert ha kimondaná, hogy a válás végig fog menni, az ronthatna Willen és a motivációján.
- Emlékszel még a pulzusomra a nyakamban az ujjaid alatt? - Most pillant le a kezeire; a jobbja elindul fel a bal alkarján, a mutatóujja körme hegyével finoman kirajzolja az utat, fel a felkarján, majd a vállán, végül a körömhegy rámutat az ér feltételezett helyére. - Mit ígértem neked mindig, amikor idehúztam a kezed, hm? Emlékszel? Én elsősorban ahhoz tartom magam. Minden, amit teszek vagy tenni fogok, összefügg veled, velem, velünk és Luciennel. Nem foglak elárulni, nem úgy, mint mások. - Ezt pedig Will vad fantáziájára bízza, kik lehetnek a mások.
- Will... ne cipeld ezt az egészet egyedül. Kérlek. - Be akar férkőzni a bőre alá, és ki sem mászni onnan többé. Talán Mihail később bánni fogja, hogy hagyta őket újból találkozni, de már késő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876260#post876260][b]William Martin Krise - 2024.04.05. 23:24[/b][/url]

Rég összezavarodott a felesége (felesége?) motivációit illetően. Elhagyja, majd visszatér. Elvál, de látogatja. Elszakítja a fiától, mégis ígérgeti, hogy behozza őt. Már nem tudja, mit higgyen neki sem pedig azt, mint higgyen róla - Seth és a gyűrűboltból kilépő páros emléke ugyani még mindig élénken él benne. Tulajdonképpen az egyetlen kép arról a napról, amit biztonsággal fel tud idézni magában és az érzés, ami elfogta akkor.
Emlékszel még a pulzusomra a nyakamban az ujjaid alatt?
A karszalagokat tépkedő ujjai megállnak, a szeme pedig a lányra rebben. Adél mindig tudta, hogy keltse fel, fókuszálja és tartsa meg az illékony figyelmét. Más társaságára rég ráunt volna, a lány azonban más. Épp annyira erőszakos és toxikus, ahogy azt szereti és nem mellesleg már kiismerte őt és tudja, mivel tudja megfékezni a kezdődő idegességét.
Az alsó ajkát rágcsálja. Ismét elnéz az ajtó felé, vár egy keveset. Majd a szemét visszafordítja a lányra, közelebb hajol az asztal fölött és egészen lehalkítja a hangját.
   -  Mindenről Madlen tehet. Madlen és a nagyapám. Nem tudom, mit csináltak az emlékekkel. Nem tudom, mit csináltak az agyammal. Ezek a gondolatok nem az enyémek, érzem. Én sosem akartam semmit a húgomtól. Úgy nem. Nyilván nem. De...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876263#post876263][b]Machay Adél - 2024.04.05. 23:48[/b][/url]

Will
- Április -
ELME

Mintha megtörni látszana a jég. Megérte rizikóznia, hogy az intimebb emlékeik felé navigálja el Willt, bár arra nem számított, hogy hirtelen beszélni kezd, és Madlenről.
- De? - Ő is közelebb hajolt, lehalkította a hangját. Kisvártatva mindkét keze megközelíti Will arcát, hogy gyengéden közrefogja őt.
- Tudod, ugye? Melletted állok. - Csak még egy kicsit akarja biztatni, hogy kibökje a továbbiakat. Egyébként nem hazudik, mert tényleg Will mellett áll a történtek ellenére, minden kibukott csontváz dacára, és jelenleg is próbálja mozgósítani a családot a férje megsegítése érdekében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876274#post876274][b]William Martin Krise - 2024.04.06. 01:58[/b][/url]

Adél felemeli a kezeit. Ő az egész testében összerezzen, még akkor is, amikor a hűvös bőr az arcához ér. Röviden látszik, hogy elhúzódna, mégsem teszi, csak a tekintetébe költözik valami megfoghatatlan, riadtság. Az asztal fölé hajolva, az összebilincselt karjain támaszkodva nézi a lányt, végül pedig behunyja a szemét.
Egy pillanat műve az egész.
Olyan lendülettel áll fel, hogy kirúgja a széket maga alól és az csattanva hátraesik a padlón. A láncok belecsörrennek abba a hirtelen mozdulatba, amivel az összebilincselt kezei kinyúlnak, hogy Adél torka után kapjanak az asztal fölött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876581#post876581][b]Machay Adél - 2024.04.08. 15:58[/b][/url]

Will
- Április -
ELME

Tényleg egy pillanat műve az egész.
Amilyen bensőségessé vált a hangulat, - legalábbis szerinte - olyan hamar kapják el az ujjak a torkát. Egy századmásodpercre Will szemeibe néz ugyan, mialatt kivágódik a szoba ajtaja és berohannak a gyógyítók lefogni az elborult beteget. Ennyi idő alatt ugyanazt látja megint, mint a múltkor: Will másutt jár. Ismét.
Hangosan, mélyről jövő szaggatottsággal vesz egy mély levegőt, ahogy felszabadult a nyaka, de a bőrében még mindig ott ég a tíz ujj lenyomata, bántóan jelezve, hogy semmi sincs rendben. Minden a lehető legnagyobb káoszba fullad körülötte. El kellene hagyja a süllyedő hajót? Az lenne a magától értetődő...
... de Will...
Nem lesz ez így jó, nem nem nem. Minél előbb ki kell hozza innen, ki kell.
Még vált pár szót Mihaillal, megerősíti, hogy semmi baja, mielőtt távozna. Visszaúton pedig egész végig azt fogja latolgatni, ki és milyen szálakat tud meghúzogatni az érdekében, hogy ez az egész végre befejeződjön.