Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Eredetileg társasággal, pontosabban néhány baráttal jött, de valamit kevertek a jegyeikkel és a beléptető kapunál derült ki, hogy véletlenül duplán adták el az övét. Már készült volna felháborodni és visszakérni a pénzét, mikor a staff mentette a menthetőt és rögtön szóltak, hogy mindig vannak visszamondott jegyek: most is. Még jó, mert ha már idáig eljött, igazán kár lett volna, ha lemarad a hazai pályán rendezett Budapest Bajnoka versus Montrose Magpies mérkőzésről.
Az mondjuk szomorú, hogy ennek hála máshol lesz az ülőhelye, mint a többieké, így majd csak szünetben és a meccs levégén tudjak majd egymással lelkesedni vagy épp puffogni. Magyar ismerősökkel jött, nyilvánvalóan a budapesti csapatnak szurkolnak, szóval biztos nagy lesz a balhé, ha a bajnokok nem tesznek eleget a nevüknek. Az embertömeggel együtt sétál fel az emelvényen, egészen addig a sorig, ahova újonnan kapott helyjegye szól. Aztán igazi gen Z generációként helyfoglalás után azonnal telefon landol máris a kezében, közös group chat megnyitva, helyzetjelentés leadva egy gyorsan lőtt képpel a pályára, hogy a többiek lássák, honnan fogja nézni a meccset.
Belegondolva, ez még jobb helynek is tűnik, mint ahová amúgy szólt volna a jegye.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868176#post868176][b]Armand Cedric Felagund - 2023.10.08. 16:37[/b][/url]

Minden eléggé egyszerre történik, századmásodpercek leforgása alatt. Az egyik pillanatban még kedélyesen beszélgetnek, fejtegetik az esélyeket és pontszámokat, a másik pillanatban pedig a látóterükbe kerül a nézőtér felé száguldó gurkó.
Egy ideális világban, ahol az embernek miliszekundumok alatt van ideje sokmindent átgondolni, Armand eszébe jutna, hogy vannak védőbűbájok, kifejezetten ilyen esetekre a nézőtér körül. Mármint.. vannak ugye? Logikus lenne.
Nem mintha tényleg lenne ideje gondolkodni ilyesmin. Minden, amit lát és felfog, az a közeledő gurkó és az, hogy a mellette lévő srác teljesen lefagyva ül - teljesen ösztönös és átgondolatlan a mozdulat, amivel durván (nincs elég ideje és lélekjelenléte egyszerre effektívnek és gyengédnek lenni) arrébblöki Zalánt, ki a gurkó útjából, abban az esetben, ha tényleg becsapódna. Még megpróbál ő is lebukni vagy valahogy kitérni, ám mivel nyilván időt vesztett az előző mozdulatsorral, csak reménykedhet egy tényleges védőbűbájban a nézőtéren vagy abban, hogy elég volt annyira lebuknia és összehúznia magát, mint amennyire sikerült.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868186#post868186][b]Hollósi Zalán - 2023.10.08. 18:00[/b][/url]

Azt szokták mondani, hogy az ilyen élmények lassított felvételnek érződnek az adott pillanatban. Hát most vagy hazudtak neki, vagy vele volt valami gebasz, mert momentán fel sem fogta, hogy őket vette célba a labda. Ha nem löknek rajta egyet, valószínűleg ott marad és viselnie kellett volna a következményeit.
 Ehelyett a gurkó teljes sebességgel csapódott oda, ahol ő korábban ült. Belerezzent a lelátó, a körülöttük ülők felhördültek, egy boszorkány pedig vészesen sipákolni kezdett. Zalán dermedten gubbasztott a padlón és a beszűkült látóterében próbált támpontot keresni, hogy észhez térjen. Nehézkesen ment, mert a zsivaly kísértetiesen hasonlított...
 - Zalán! - kiabálta apja félig a mikrofonba, de már azon volt, hogy letegye azt és hozzájuk siessen a pódiumról.
 - Armand...? - kérdezte óvatosan a levitás, ahogy végigmérte a fiút. Sápadtan szegeződött kék írisze a fiú jobb fülére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868193#post868193][b]Armand Cedric Felagund - 2023.10.08. 18:25[/b][/url]

Minden volt, csak lassú nem ez a néhány századmásodperc, valóban. Főleg a vége, mert teljesen ösztönösen becsukta a szemeit. Karjait felhúzza maga elé védekezően, pont úgy, mint ahogy egyszer még korábban védte a fejét az érkező rúgásoktól. Csak most nem egy erőszakos huligán ellen védekezik, hanem egy gurkó ellen.
Az impact meglepően erős és.. váratlan. Mondjuk utóbbi nem meglepő, hiszem oda sem mert nézni az utolsó pillanatokban. Szerencséje volt viszont azzal, hogy még volt egy kevés ideje összehúzni magát és legalább megkísérelni hasonlóan arrébbvetődni, így a legnagyobb kárt az ülésük támlája szenvedte, amely megállította a gurkó útját. A környékükön faforgácsok szóródnak szét a földön.. a füle sípol, de érzékeli maga körül az emberek buzgó kiáltozását. A jobb alkarja is sajog. Ahogy leereszti a karjait és a feje oldalához kap, két dolgot állapít meg: a jobb karja nem engedelmeskedik a fájdalom miatt. A második pedig az, hogy valami meleg folyadékot érez legördülni a füle környékén? Halántékánál?  Nehéz látatlanban megmondani.
- Baszki.. baszki.. baszki.. - nem túl szofisztikált, kicsit levegőtlen, inkább döbbent, fájdalmas reakció.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868242#post868242][b]Hollósi Zalán - 2023.10.09. 02:29[/b][/url]

Az idősebb Hollósi bicegve tört utat magának a fiúkhoz a lelátón. Kommentátor híján az egész nézőtér értetlenül kezdett zúgolódni, csak a körülöttük ülők pattantak fel. Páran a fejüket forgatták, van aki már a szervezők segítségéért kiabált. Először Zalán azt hitte, hogy ájulás közelében van, mert már sötét alakokat látott maga felett körözni. Homlokráncolva konstatálta azonban, hogy csak a játékosok lebegtek a közelükben, fekete- és pirostalárosok egyaránt. Előbbiek angolul kérdezgették őket, a hazaiak közül volt, aki már repült is egy orvosért. Hiszen Armand vérzett.
 Megpróbált feltápászkodni és lesöpörte hátáról az apja kezét, hogy jobban szemügyre vegye a rellonos sérülését.
 - Ne mozdulj fiam, mindjárt érkezik valaki és segít. - szólt határozottam Hollósi úr Armandnak, de Zalán figyelme most újra fókuszt vesztett. Értetlenül meredt az ülőhelyére, vagyis... arra, ami maradt belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868269#post868269][b]Armand Cedric Felagund - 2023.10.09. 18:03[/b][/url]

Az első percek ilyen zavart össze-visszaságban telnek Armand számára is. Nincsen a fájdalomhoz szokva, nem kviddicsezik rendszeresen, nem küzdősportol, Armand csak egy átlagos diák, akinek azért életében viszonylag ritkán kell jelentős fájdalmat elviselnie. Természetes tehát, hogy figyelme és koncentrációja teljesen szétforgácsolódik és feloldódik a főleg karjában érzett fájdalomban.
Rögtön odasereglik mindenki természetesen, a nézőket igyekeznek arrébb terelgetni, hogy ne legyenek útban és Zalán és Armand mellé és letérdelnek az érkező medimágusok. Zalánt is megvizsgálják, illetve Armandot is. A szokásos metódusok, felmérik, hogy van-e agyrázkódás, általános állapot ésatöbbi. Még az egész elején, amikor még nagyjából magáról sem tudott, már akkor dünnyögte a nem túl megalapozott "i'm fine, i'm okay" mantrát.
Mire odáig jutnak, hogy egy ismeretlen medimágus tartja a pálcáját a karjához (ami staff felkészültségének hál mindössze néhány perc), már Armand is jobban magánál van. Nem jobban. Csak jobban magánál.
- Minden oké? Nem talált el, ugye? - A hátát megtámasztották, így most ilyen félig ülő, félig fekvő pozícióban igyekszik mozdulatlanul tűrni az ellátást, így szól oda Zalánnak tőle egyáltalán nem messze.
- Ssszhh. - Amikor nem túl kellemes pozícióba akarják elforgatni a karját, a kiáltást elharapva szívbe be a levegőt reszketve és a szeme sarkában gyűlik. Nem. Nem! Ideje elővenni a toxikus maszkulinitást én visszaszívni a könnyet. Nem könnyezhet be a kviddicscsapatok előtt! Milyen ultramegakurvaciki lenne már?
Nyugodj meg Armand, elmúlik, elmúlik, jobb lesz. Csak egy pillanatig fog iszonyúan fájni. Jó, de milyen hosszú az a pillanat? Mert mostmár tart egy ideje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868408#post868408][b]Hollósi Zalán - 2023.10.12. 02:08[/b][/url]

Amikor Áron rájött, hogy a fia legnagyobb baja csupán a sokk, fél kézzel megpróbálta ösztönözni arra, hogy kimásszon az ülések közül és helyet adjon a gyógyítóknak.
 - Ültessétek le valahova, ahol nyugta lesz - fordult aztán az egyik szervezőhöz. A mellette lebegő magyar terelősrác azonban gyorsabban válaszolt.
 - A sportorvosi sátorba el tudjuk vinni. Ez a legkevesebb - sajnálkozó pillantását emelte Armandra annak reményében, hogy talán saját maga is tud reagálni a felajánlásra.
 - Nekem muszáj visszamennem - motyogta Hollósi úr, kék szemeit fiára emelte most. - Tudsz segíteni nekik, ugye?
 Zalán dermedten bámulta, ahogy pálcát szegeznek Armand sérüléseire. Csak akkor volt képes kinyögni egy igen-féleséget, amikor finoman ráztak egyet rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868569#post868569][b]Armand Cedric Felagund - 2023.10.17. 20:44[/b][/url]

Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem ver még hevesen a szíve a rémülettől és hogy nem remegnek a kezei. Valószínűleg fog még szembejönni vele rémálmaiban a pillanat, mikor meglátták a gurkót közeledni, de...
hát mit tud ezzel most kezdeni? Megtörtént és kész. Majd ha már kicsit összefüggőbben tud majd gondolkodni, nyilván eszébe fog ötleni az a felháborodott gondolat, hogy Magyarországon nem jutott elég mana egy védőbűbájra? Elképesztő, hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhet.
Ez viszont most nem üt tanyát a fejében, helyette, miután már tud nézelődni maga körül - és fel is fogja, amit lát, megpillantja a gyanúsan csendes Zalánt. Vagy franc tudja. Annyira nem gyanús. Ha éppen nem ugrálnák körbe meg kérdezgetnék jól van-e, ha éppen nem gyógyító varázslattal enyhítenének a fájdalmon a karjában - összességében, ha mindezek után nem érezné magát biztonságban, biztos ő is ennyire kuka lenne. Így viszont...
- Hé, Zalán. Képzeld, az kapni fogok autogrammot a Magpies játékosoktól fájdalomdíjként. - Szélesen elvigyorodik, bár a gesztus kicsit kényelmetlen, mert közben még mindig a karjánál matatnak.
- Ha ezt tudom, előbb gurkó elé ugrom - igyekszik elütni a helyzetet egy poénnal, meg némi életet lehelni a levitásba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871641#post871641][b]Hollósi Zalán - 2024.01.12. 00:37[/b][/url]

Mikor az idősebb Hollósi hangja újra betöltötte a pályát, a feketék vonakodva fordultak csak el a srácoktól. Segíteni akartak, de már így is túl sokan zsongtak körülöttük. A magyarok velük maradtak, a csapatkapitányuk ezt látván lefüttyentett a cserejátékosoknak.
 Míg a szervezők Armandot támolygatták az említett sátorig, a pirosak úgy szelték a levegőt a nézőtér felett, hogy mindenki kénytelen legyen utat engedni nekik. Zalán esetlenül próbált felzárkózni hozzájuk.
 Ilyen lesz, amikor vele is meg fog történni, igaz? Csak ott már nem lesz mit összefércelni rajta.
 - Sajnálom - motyogta, s érződött hangjából, hogy nem teljesen fogta fel, mit mondott előtte Armand. Azt sem vette észre, hogy ugyanazt ismétli, amit Rue jegyzetének végén olvashatott. Az idegen alakról. Amit a lány először érzékelhetett rajta kívül a Lélekszobában.
 Mindenki más bíztató szavakkal és kedves hanggal próbálták nyugtatni őket.
 - Szép reflexek, a fiúk sem csinálták volna jobban.
 - Még egy kis fájdalomcsillapító és érezni sem fogod.
 - A Magpies üzente, hogy meccs után felkeresnek titeket...
 - Hé.
 Zalán összerezzent, mikor valaki megkocogtatta a vállát. Egy nagyjából velük egykorú lány lehetett, kinézetre és kisugárzásra sem úgy nézett ki, mint aki odavaló lenne. Tengerkék szemével méregette őt, arcán sebtében unott grimasz futott át.
 - Szedd fel az álladat. Még félidőnél sem járunk, ne most ess szét.
 A levitás Armand felé fordult ismételten a lelkes vigyorát felfedezve bizonytalanul bólintott anélkül, hogy visszanézett volna a lányra.
 - Mi megvagyunk, szóval... - rekedtes hangját vállvonás kísérte. - De te... - mikor valami szöget ütött a fejében, fejét mozdította vissza, de a kék írisz helyett egy barna szempár meredt vissza rá. Egy idős gyógyító személyében.
 - Reméltem is - mosolygott kedélyesen a férfi, mintha Zalán hozzá szólt volna az imént. Értetlenül nyíltak szét ajkai és nyakát nyújtva kezdte mustrálni a sátorban jelenlévőket. Tényleg sokkot kapott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872398#post872398][b]Armand Cedric Felagund - 2024.01.20. 16:13[/b][/url]

Némileg értetlenül néz Zalánra, mikor az sajnálkozni kezd. Ja, hogy nem figyelt? Mintha felróná egy ilyen baleset után valakinek, hogy nem hallgatja végig a bullshitjeit! Igazából neki csak jót tesz, hogy beszélhet, hogy elterelheti a figyelmét. Talán már nem látszik, de ő is halálra rémült, mert bár nem személyes emlék, de neki is vannak rossz tapasztalatai kviddicsbalesetekkel.
Te jó ég, ha ezt a bátyja megtudja! Nem tudhatja meg. Majd mikor Zalán már nem olyan fehér, hogy krétaként lehetne írni az arcával egy táblán, megkéri, hogy tartsa titokban vagy mi. Azért mikor hosszas vizsgálgatás meg gyógyító varázslatok után közlik vele, hogy nem lesz nagy baja, nem tud nem megkönnyebbülni. Pontosan a testvére példáján látta, hogy mit tud tenni egy gurkó.
- Uhh, köszi. Hát na, volt kiktől tanulni. - Válaszolgat zavartan mosolyogva az őket körülzsongó embereknek, és most kezd csak úgy igazán rázuhanni, mennyien veszik őket körbe. Főleg, mikor némelyik játékos jön oda, akkor főleg hirtelen azt sem tudja, hogy biztosítsa eléggé róla, hogy semmi baj.
Ha valaki hibás ebben, az a budapesti kviddics-aréna, akik nem tudnak egy normális védőbűbájt feltenni a nézőtér köré.
- Hogyne, köszi. - Ilyen osztatlan figyelmet is rég kapott, bár ha lehet, legközelebb nem vállalna be egy támadó gurkót cserébe. Most, hogy már nem sápadt a rémülettől, inkább kicsit pirozspozsgásabb az arca zavarában mint természetes lenne.
Néhány válasz után ismét visszafordítja a figyelmét Zalánra, de a fiú valamiért nagyon zavartnak és elveszettnek tűnik. Néhány perce sem nézett ki biztatóan (teljesen érthető), de most értetlenség is tükröződik az arcán, amit Armand hirtelen nem tud hová tenni.
- Figyu, minden rendben tuti? Ugye nem ütötted be a fejed? - Ez a kérdés Armand szájából még súlyosabb is, tekintve a testvérével történteket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872408#post872408][b]Hollósi Zalán - 2024.01.20. 17:24[/b][/url]

- Nem - motyogta még mindig fókuszt vesztett pillantással. Végül sikerült közelebb férkőznie a Rellonoshoz. - Nem, minden oké.
 Ujjongás hallatszott be a sátorba, úgy érződött, hogy a meccs halad tovább, de Zalán nem bánta, hogy most eljöttek onnan. A többiek kedélyes hangulata lassan őt is megfertőzte, pár percel később már mosolyogva viccelődött Armand oldalán. A magyar csapat pár tagja, akiket újonnan küldtek vissza a cserepadra, már az ő társaságukat gazdagították és hiába mozgott Zalán apja a köreikben, látszott rajta, hogy kellemes meglepetés velük szóbaelegyedni. Még egy közös fotót is felajánlottak nekik, így bátran kijelenthették, hogy nem akkora tragédia, hogy lemaradtak a mérkőzés másik feléről.